Nincs idő azon szörnyülködni, hogy mennyire gagyi CGI sárkánnyal van dolguk, mert a jószág mindent megtesz, hogy teljesítse őrzői feladatát. Tüzet okád, ahogy az elvárható a fajtájától és sziklát aprít, így viszont hőseink kijutnak a hegyből. A szaladgálásnak azonban ezzel nincs vége, mert a sárkány követi őket, és hiába lövik, nem használ. Ideje lenne, hogy Ba’al megdolgozzon a helyéért a csapatban, de persze hazudott és nem tudja a sárkány titkos nevét, így tippelni kezdenek. Vala szerint Darrell (the dragon), Mitchell a Füstit javasolja, míg Teal’c a Paffot.

Egyik se valószínű, ezért amíg Daniel agyal, addig jaffa barátunk hősködni kezd és sárkányfű híján egy köteg C4-el eteti meg a pikkelyest, de ezzel csak egy erősebb büfit sikerül kiváltania. Közben régészünk kiokoskodja, hogy a sárkány az őrző, aki viszont igazából Morgan la Fey, Vala meg már szalad is a nő nevét kiabálva, csakhogy a jószág nem tud angolul, így Danielnek kell ősül kimondania, hogy Ganos Lal. A sárkány eltűnik, teszt kipipálva, irány vissza a piros golyóhoz. Ami viszont még mindig csak egy hologram, de belenyúlkálva a mellette lévő oszlop Adria kivételével mindenkit egy barlangba teleportál.

„Ha már nem tudod legyőzni az Orájt, legalább lakjál jól kínai kajával!” – hangzik fel Mitchell fejében a nagyanyja mondása, ezért be is szervezi Teal’cet és Danielt egy esti zabálásra. Utóbbi különcködik, és inkább Merlin fegyverét kutatja továbbra is, most kivételesen eredménnyel: Castiana, Sahal és Vagonbrei koordinátái egy szabályos háromszöget alkotnak, de ha hozzáadjuk Camelotét is, akkor egy tetraédert. Ennyi lenne a haladás. Szerencsére Vala gyorsan megálmodja a hogyantovábbot, vagyis hogy a tetraéder arra utal, hogy Merlin fegyverének helye a három bolygó címéből tevődik össze. Az „éltünk már át nagyobb baromságot” szellemében felkeltjük Cartert is, aki összeveti a címeket, meg ilyesmi, és voilá, egyetlenegy címet talál a masina.

Másnapra oda is érünk, szokásos középkori tucatfalu fogad minket, meg is kérdezzük a nyílt utcán, hogy itt van-e a Sangraal. Itt van, hurrá, de a helyiek szerint Baál már három nappal ezelőtt itt járt. Mindegy, először nekünk is el kell menni a könyvtárba, hogy tanulmányozzuk az erények pergamenjét, aztán mehetünk a küldetésre. A falu történésze, Osric előkeresi nekünk, aztán közli, hogy még senki sem tért vissza a küldetésről. A pergamen szerint csakis egy nemes lélek szerezheti meg a Sangraalt, azon belül is az, aki kimondja az őrzőjének nevét. Ugyanis Osric szerint a Sangraalt egy sárkány őrzi, de mi kinevetjük. A pergamen azt is írja, hogy öt dolog járjon az agyunkban a küldetés folyamán: óvatosság, bölcsesség, adakozás, jóság és hit.

A Carterrel kiegészült Odüsszeia érkezik valahová, hogy lecsekkoljonak egy második szuperkaput, de helyette barátságtalan ismeretleneket találnak, akik kihasználva a közeli neutron csillag gravitációs mezője által legyengített pajzsukat és megzavart az érzékelőiket, kiadós sortűzzel fogadják őket három hat’takról. A nagy szikraesőben oda lesz a hiperhajtómű, mert mindig az az első, ami bekrepál, az elkerülő manőverrel pedig egyenesen belerepülnek egy aknamezőbe (nem ugyan az, csak olyan), ami még jobban hazavágja a hajót. A parancsnokságra csak Emerson félbemaradt üzenete jut el arról, hogy csapdába csalták őket, és valakik éppen megszállják a súlyosan sérült hajót.

A szuperkapus információ a jaffáktól jött, de Dakara pusztulása nem javított a korábban sem túl fényes viszonyon, így lehetetlen kideríteni, hogy ők állnak-e a támadás mögött, vagy őket is átverték. Mindegy is, indulni kéne menteni, csak nincs mivel, mert a Daedalus megint menetrendszerű járatként funkcionál a Pegazus-galaxis felé. Vala viszont emlékezteti a társaságot, hogy jó pénzér bármit be tud szerezni. Az Odüsszeia udvarias támadói megvárják, míg Carter magához tér csak utána rontanak be a raktérbe őt keresve. Kiderül, hogy nem a hülye jaffák azok, hanem a hülye Lucian Szövetség. Emerson emberkedik, mire kap egy fülest, és ő is mehet a góréhoz.

Sol étkezdéjében nyitunk, ahol Vala, vagyis Val veszi fel egy család rendelését, amikor két jól megtermett fickó bejön rabolni egyet. A tulaj, Sal felkapja a spéci húsklopfolót, de mire kiér a konyhából, Val már ártalmatlanítja őket, de fogalma sincs, hogy csinálta. Ugorjunk három héttel korábbra, Daniel meghívja Valát egy puccos olasz étterembe, ami Vala szerint egy randi, de Daniel szerint meg nem. Hová lett a régi, csajozós Daniel? Jackson ezzel a vacsorával szeretné megköszönni Valának, hogy félretette a régi életét, és szerves része lett az itteni csapatnak. Vala nem is tudja, hogy mit mondjon, inkább elmegy a mosdóba, de útközben egy öltönyös fickó elkábítja, aztán egy kocsival elhajt vele. A kocsiban kiműtik a jeladóját, aztán egy raktárban ébred lekötözve.

Charlotte Mayfield, azaz Athena üdvözli, aki ugye trösztbeli goa’uld, és régen Qetesh partnere volt. Egyértelmű, hogy nem baráti kapcsolatban váltak el, de nem a bosszú hajtja, hanem Qetesh egyik emléke érdekli. Ugyanis anno találtak egy kódolt Ős táblát, ami egyfajta kincses térkép, de Qeteshnek sosem sikerült megfejtenie, mégis inkább megtartotta magának. Vala kap a halántékára egy olyan emlékizét, és mehet a menet. A Parancsnokságon Daniel közli, hogy biztos a Tröszt áll Vala elrablása mögött, amivel Landry is egyetért, már szóltak is Barrettnek. Másnapra össze is szednek egy listát olyan épületekről, ahol Tröszt aktivitást gyanítanak, és megy is kommandó.

Ori hajó parkol egy középkori városka mellett, a főtéren pedig egy hírnök löki a rizsát. A hangulat megalapozása után aztán felkonferálja az Oricit, és kiderül, hogy Vala jól sejtette, a lánya valóban csinos nővé érett. Erről ő maga is meggyőződhet, mert a CSK-1 álruhában hallgatja a beszédet. Ami egyébként a szokásos kampány duma, és elég őszinte tetszést vált ki a közönségből. Adria figyelmét azonban eltereli valami, gyorsan befejezi és eltűnik. A bolygó körül keringő Odüsszeián a kaputól terjedő energiahullámot észlelnek, ezért felsugározzák a csapatot. A hullám végighalad a bolygón, eltüntet minden élőlényt, és egy ruhákkal teleszórt kísértetvárost csinál a településből.

Daniel Vala lelkét igyekszik ápolni, de a nő állítása szerint leginkább megkönnyebbülést érez, amiért nem lesz felelős egy egész galaxis rabszolga sorba taszításáért, illetve amiért nem kell megtudnia, hogy helyesen hitegette-e magát azzal, hogy hatni tud Adriára, ha úgy alakul. A kutatócsoport vizsgálatai alapján Carterék rájönnek mi történt, pedig azonnal be kellett volna ugorjon nekik, hogy a dakarai fegyver a ludas. Landry már tud a történtekről mikor Bra’tac a Földre érkezik. Új fejes van a jaffáknál, akit nem nagyon emésztettek morális kérdések a fegyver bevetése kapcsán. Landry viszont elég pipa, és ezt személyesen kívánja elmondani neki.

A 200. epizód, egy rakás képpel és háttérinfóval

Az előző részek tartalmából: miután felidéztük emlékeinket a többszörös Emmy-díjas Wormhole X-Treme-ről, ismét megnézhetjük a CSK-1 első és utolsó találkozását a koalaszerű Furlingekkel, akiket még aznap ki is irtottak a goa’uldok – persze ez sosem történt meg, mindez abban a forgatókönyvben található, amit a CSK-1 búj jelenleg a tárgyalóban. Ugyanis film készül az X-Treme-ből, ami ugye a Parancsnokság alteregója kiszivárgás esetén. Daniel nem érti, hogy készülhet film egy olyan sorozatból, amit 3 rész után lelőttek, amire Teal’c válaszol, miszerint jól teljesített a DVD-eladásokon. (Utalás a Fireflyra, és a DVD-k bevételéből megvalósított Serenityre.)

Vala hiányolja a szexi idegen nőt a történetből, Carter pedig ki van akadva, hogy ennyi író nem tudott egy normális sztorit kitalálni. Természetesen Martin az ész a film mögött, aki éppen a stúdióval beszél telefonon, leszögezve, hogy filmet akar csinálni, nem clipshowt. (Szintén Serenity-utalás.) Martin tőlünk várja a javaslatokat: Mitchell szerint először is kell egy pofás főcím, de Martin szerint az már régen nem menő (a Sci-Fi Channel lerövidítette a 9. évad első felének főcímeit, ami sokaknak nem tetszett).

Mitchell érkezik egy szép fekete Mustangban egy ismerős erdei házikóhoz, ahol Landry tábornok várja civilben. A főnök az Ori támadás kellős közepét találta a legalkalmasabb időpontnak az eltelt másfél évből, hogy egy O’Neill nyaralójába szervezett hétvégén jobban megismerje első számú embereit. Egyelőre azonban csak Mitchell érkezett meg, mivel Teal’c Reynold ezredes csapatának segít valami ismeretlen ember széttépő veszedelem ellen valahol földönkívül. Amíg Reynolds nincs, addig Carter a bázis parancsnok, Vala arra vár, hogy valaki elfuvarozza, Jackson meg Angliában bújja egy főnemes Merlinről és Morgan Le Fayről szóló könyvtárát. Mitchell nem örül, valaki pedig egy sodan álcázó mögül figyeli őket.

Carter nem rajong a főnökkel töltendő hétvégéért, főleg nem távol a civilizációtól, így inkább visszaküldi a Valával és Teal’ckel, plusz a potenciális áldozatul szolgáló CSK-25-el megtámogatott Reynold ezredest és csapatát, hogy derítsék ki a hírnökök szabadították-e el az újonnan felbukkant fenevadat a bolygón. Vala, mint saját maga által kinevezett szörnyszakértő, sikertelenül próbál egyezkedni Teal’ckel, egy élve befogásról és a feketepiacon történő értékesítésről. Mitchell továbbra is feszeng a tábornok mellett, és ezen a kezébe nyomott sör sem segít. Reynoldsék már a földönkívüli fenyvesben kommandóznak, Vala csapda ásatós ötletét („Először ásnunk kell egy mély gödröt.”-> ez-most-komoly? arckifejezés mindenkitől, majd: „Ne mondjátok, hogy nem hoztatok ásót!”) azonban lövöldözés szakítja félbe. A CSK-25 szerencsés, sérülten, de mind egyben vannak.

Morgannek hála elmehettünk Castianara és Sahalra, de az egyiken a mérgező légkör lassítja a felfedezést, a másikon meg csak romokat találtunk, amik már 40.000 éve állnak ott üresen. Landry kissé ideges, hogy csak azért fizették a benzinpénzt Atlantiszig, hogy zsákutcába jussanak, de Carter szerint nem vesznek észre valamit. Éppen ezért Daniel még mindig Camelot könyvtárát bújja. Hívnak minket a vezérlőbe, ugyanis egy alkesh lépett be a Föld légkörébe, és pontosan a Cheyenne-hegység felé igyekszik. Két F-16-os már követi is, de az alkesh nem válaszol, ezért Landry engedélyt ad a tüzelésre, így az lezuhan. Mire odaér a CSK-1, a hajót átvizsgálják, és kiderül, hogy csak egyvalaki volt rajta: Baál.

Hazavisszük, ahol Sam észreveszi, hogy van rajta egy jeladó, de nem megy vele sokra, mert a kapulopó incidens után leárnyékolták a bázist. Elmegyünk dumálni Baállal, aki elmondása szerint azért jött ide ilyen váratlanul, mert a klónjai ki akarják nyírni. Mivel mindenki félig felhúzott szemöldökkel hallgatja a mesét, Baál mentegetőzni kezd, hogy hát izé, mi hívtuk ide a Orájt, ő csak egy kis pánikszobát szeretett volna a galaxisban, meg talán egy kisebb létszámú személyzetet. Mivel Vala otthon van a kukacdolgokban Quetesh óta, szerinte azért akarta átvenni a jaffák felett az irányítást, hogy megszerezze a dakarai fegyvert, kiirtva vele mindenkit, a saját zugát kivéve. Eredeti terv. Persze a klónok kimaradtak volna a buliból, ezért zabosak egy kicsit. Szóval segítsünk Baálnak kinyírni őket, cserébe pedig olyan információt ad, amivel megtalálhatjuk Merlin fegyverét.

Az előző rész beli tökölésnek a heti 40 perc műsoridő kitöltése és a random újrahasznosított színész feltűnése mellett az egyetlen értelmes haszna az Atlantiszra kell menni gondolat megfogalmazása volt. Így aztán most a kis csapat az Odüsszeia fedélzetén, úton van az Elveszett Városba. Az elszalasztott lehetőségek után Daniel annyira izgatott, hogy végre eljut az ősök lakhelyére, hogy az étkező asztalra borulva alszik. Mitchellék azért megkönyörülnek rajta és felébresztik leszállás előtt, így együtt gyönyörködnek az óceánon úszó városban, miközben aláfestésnek az Atlantisz főtéma szól és Dr. Weir köszönti őket a rádión.

Az eligazításon Shepperd ügyesen beül a két új csaj közé, Carter pedig előadja a tervet, amivel ki szeretnék iktatni az Ori szuperkaput és elvágni a hittérítők utánpótlását. A magukkal hozott kapuval nyitnak egy járatot a Tejútrendszerbe, majd plusz energia bevitellel (értsd robbantás) átugrasztják a féregjáratot a nagykapura. McKay persze nem lenne önmaga, ha nem dumálna bele folyamatosan olyan javaslatokkal bombázva őket, amiket már régen kizártak. Mikor végül hagyja, hogy Sam végig mondja az ötletét, rájön, hogy szükségük van rá valami számítgatáshoz. Vala megerősíti, Carter is ezt mondta, pedig a többiek ezt inkább nem osztották volna meg, hogy Rodney egója ne szálljon el a végtelenségbe.

Teal’c – valószínűleg - Dakaráról visszaérkezvén elmondja, hogy újabb hat bolygót hódított meg az Oráj flotta, ebből kettőn jaffák laktak. A szemtanúk szerint az Oráj seregeket egy különleges képességekkel bíró nő vezette – Adria. A folyosón megdumáljuk, hogy az Oráj nem lódult neki még a Földnek, mert nem tetszhet nekik az Ős-helyőrség az Antarktisz alatt (a folyosón amúgy valahová eltolják az O’Neill-féle rovarirtónkat). Daniel ekkor rohan Jónás módra utánuk, és levág egy mitológiai/történelmi blablát, aminek az a lényege, hogy megtaláltuk Vagonbreit, az egyik bolygót, ahol a Sangraal lehet.

Mivel Camelot könyvtárát sokáig tartott volna kiolvasni, Daniel szűkíteni próbálta a lehetőségeket. Aztán amikor beverte a fejét a fürdőszobában, megvillant előtte a fluxuskondenzátor terve Sir Gawain története. A legenda úgy szól, hogy Gawain a szerelmét igyekezett megmenteni, eközben pedig eljutott egy Gwlad Gan Brenhinol Gwir nevű walesi helyre, ami Ősül azt jelenti, hogy Verus Gen Bree (Vagonbrei), ami magyarul azt jelenti mindig kék fenn az ég. Így nekilátott minden könyvet kiolvasni, amiben Gawain szerepel, míg nem talált egy képet Gawain kardjáról, amin egész véletlenül egy kapucím olvasható ki. Mivel a szuperkaput blokkolják Orájék a túloldalról, nem tudunk mit csinálni, mehetünk.