Parker nem ma kezdte, nem is tegnap, és elég jó a szimat(j)a, hogy Rick fejtését tisztára mosni olyan, mint lószart talicskázni. Látványos, de aranyat nem fia. Legutóbbi alkalommal se tudott sok unciát felmutatni, a mostani  mérés még gyászosabb. Ha nem lennének haverok Rickkel, akkor már rég beszántotta volna sóval az egészet.Parkernek viszont arany szíve van, így csak halálos fenyegetéssel felérő ultiátumot adott Ricknek, hogy termeljen többet, különben baj lesz. Rick ezért felülírja gazdája döntését, és elmegy egy új területre markolózni. Ez azért szopóroller, mert Parker fizeti a számlákat. És egy újabb földön való kapirgálás bezony plusz zsozsó. Hálistennek Rick nagyot gurított, kockáztatott és nyert, mert 356 unciát tudott letenni az asztalra, amihez még Parker is hozzá csapott cirka 250-et, amivel így alig 100 unciára kerültek az 5000-es célkitűzéstől.

Naszóval Parker már tényleg nagyon átballagna már az újabb vágatba, de a nagy költözés közben csak kiszúrja a szemét, hogy az eredetileg a salaknak ásott gödörben szügyig lehet gázolni az aranyban. Na, ez ám a meglepő fordulat. Így persze az a hülye helyzet állt elő, hogy a már szabadságra küldött embereket azonnal vissza kell rángatni, merthogy a talált aranyföld átmosásával az emberek nem kaptak több időt Mosátán áttelepítésére, szóval az amúgy sem egyszerű költöztetés és padkaépítésre 4 kemény nap van. Megy is az állandó jellegű csesztetés, de amíg a többiek szívnak, addig Parker is megszenved. Annyi a dolga, hogy 1,5 km-en keresztül tolatva elvontasson egy markolóval egy 600 ezer dolláros mosót. Közben kanyarok, emelkedők, szűk csatornák és egyebek nehezítik a manővert. Én meg néhe 2 méter hátra menettől és párhuzamos parkolástól is vért hugyozva zsolozsmázok a volán mögött, Parker meg... erre született úgy látszik. Minden a helyén, jöhet a heti mérleg. Rick igen szerény 97,8 unciával tud a Parker Egyház perselyéhez járulni, még szerencse, hogy az aranybolond egyház atyja, Parker az ülepítőben maradt föld 3 naapos átmosásával elég nagyot, 327,4 unciányi aranyrögöket gurított. Így már csak 700 uncia kell az 5000-hez. Plusz, ha az meglesz, akkor Hoffman még hozzá is csap egy százast, hisz ebben fogadtak.

Parker még utoljára megtömködi Tony Beets zsebét. Vagyis nem azt a területet nyitja meg, amit a szezon elején bérelt ki egy kedves bácsitól, tök jó áron, hanem Tony birtokán kotorászik megint. De ez lesz az UTOLSÓ VÁGAT. Becsszó, eskü, kajakra. A terület megnyitására egy hetet ad a fiúknak. Kár, hogy a fagyott réteg már rohadtul nem fagyott, hanem egy latyakos iszap, amiben a dömperek is csak dagonyáznak. Egy hét alatt ebből nem lesz itt semmi. Nem tudom mit szed Parker, de feltehetőleg az aranyláz áttétesen ráment az agyára. A víz kiszivattyúzásával meg is jönnek a gondok. Mondjuk azzal, hogy a szivattyú nem indul, mert lemerült az aksija. És ki volt az a barom, aki így hozta ide. Hát persze, hogy az új csávó. Na, mindegy vissza az egész, kiderül, hogy valami érintkezési gikszer van, kis hegesztés aztán már mehet is vissza a mocsárba. Csakhogy a gép nem nyeli a vizet. Aszondja Rick, hogy nem elég szoros a bilincs, levegős a rencer. Amíg elmegy a kocsihoz a megfelelő szerszámért, addig Parker lehajol egy kis sárért és betapasztja csövet. És ott a medzsik, működik.

Az ókori egyiptomban is így röffentették be a szivattyút.

Hoffman mer nagyot álmodni. Úgy tervezi, hogy megtolja a szezon végét és három mosóval fogja nyomni az aranybányászatot. Merthogy talált egy igen karaj területet, ahogy egy kis műzlistálnyi földben is akadt némi aranypor. Ehhez kellene a Dupla Baj névre keresztelt mosó, amire hat hete rá se bagózott, mivel azon a területen alig akadt arany. A baj az, hogy valaki elbugázta a mosót. Kiderül, hogy nincs itt semmi érdekesség, a főnök bérbe adta másnak. Tod Hoffman annyira karakán faszi, hogy az valami félelem. Ő aztán meggyőzi a fickót, hogy adja neki vissza a mosót. Íme, minden tárgyalások nagymesterének zseniális meggyőzőereje.

Ebben bízik Hoffman. Ezért állítja le a munkát és hívja össze a munkásokat, hogy tátott szájjal bámulják a Napot kitakaró Holdat. Lement a fél szezon, és az elvárt 2500 uncia helyett ippen hogy összejött egy 800. Hiába fohászkodik az aranyásók védőszentjéhez, az aranyrögök nem potyognak csak úgy az égből. Bezzeg a böszme nagy sziklák úgy zuhognak a rosta rácsára, hogy tropára is vágta azt. Jőni is a főni, hogy na mi van, miért áll a munka... Mert ez egy szar, és kéne új rosta, de pénz, az említett 800 unciás gyászteljesítmény miatt rohadtul nincs, úgyhogy jöhet a sufni tuning, hogy szépen meghegesztik, aztán viszlát. Még egyszer megismétlődik ez a hiszti, hogy a szétcsesződött rostát nem foltozgatni, hanem cserélni kellene, de még így is sikerült 100 unciát összekaparniuk. Ezzel megint versenyben vannak. Nem ugyanabban a ligában, mint Parker, de az már más tészta .Hoffmannak már ez is valami.

Olyan ez az aranybányász szakma, hogy az ember fél évig intenzíven csinálja, aztán fél évig szabin héderezik. Ennek viszont az az egyik nagy negatívuma, hogy a melós időszakban nincs se családi látogatás, se semmi. Még a rabszolgahajcsár Parker se megy haza a szülinapján, ezért anyu és apu jön a gyerekhez. Torta helyett viszont valami leszázalékolt lánctalpat meg valami ipari gépet hoznak ajcsiba. Miután Parker majdnem megöli az apját egy üzemi baleset során, amikor a dömper mögött szöszölő faterjára rábillenti a dömperben maradt vizet, jön Rick, hogy van egy kis gondja. Parker már egy ideje xanaxon élhet, hogy nem küldi el az anyjába az embert. Túl gyenge szivattyú, így nem jut elég víz a mosóba. Hát új szivattyú nincs, de kab egy bivaly agregátort, amivel házibarkács Pimp My Szivattyú különkiadást csinálhat. Összelegózzák az elemeket, és víz már jön is, mint a cunami. az meg már csak hab a tortán, hogy Parker több mint 200 unciás heti teljesítményére Rick végre értékelhető 140 unciát tud rápakolni.

Hoffman mélabúsan mereng a néma csendben álló dömperek és mosók gyűrűjében. Jó, hogy nem kezd el pityeregni a gyászos szezonja miatt. Alig maradt pénze, de Freddy sikeresen meggyőzi, hogy azért az utolsó koszos fityingüket is érdemes lenne egy eddig még nem használt terület rommá bányászásába ölni. Gyorsan meglátogatják a terület tulajdonosát, aki közli, hogy ott már egyszer kibányászták a holnaputánt az ősök, de ő csak úgy hívja azt a földte, hogy Az ékszerdoboz. Toddnak felcsillan a szeme, hogy az bizony nem semmi. Csak meg ne tudja, hogy a nagyanyámnak is van egy ékszeres dobozkája a vitrinbe, mert az öreg Hoffman markolóval ladikozik át az óceánon, hogy a panel oldalát kibontva megszerezze a családi bizsut. És a teszt - perszehogy - bíztató, úgyhogy elkezdenek nagyüzemben mosni. Földet, nem szennyes alsót. Freddy azonban megszakítja a nagy munkát, mert bejelentenivalója van. Sajnos nem jó hír, sőt. Az a helyzet, hogy lehet, hogy rákos, úgyhogy ő a kórházból fog drukkolni a csapatnak, hogy ne égjenek le, mint a Reistag.

Mondjuk a Discovery véletlenül eredeti hangsávval adta az epizódot, de ez még nem jelenti azt, hogy ne hogyvoltoznánk szíp magyar nyelven. Az ismétlés már az anyanyelvünkön szólt, de amúgy hálistennek nem rakétatudományról értekező Heideggerek szerepelnek a műsorban, csak egyszerű emberek, akik markolóban ülve puffogtatják a közhelyeket az aranybányászat ügyes-bajos dolgairól. Naszóval...

Hoffman elmondja a többieknek, hogy bizony az egész csapat szépen felült a szopóágra, mivelhogy múlt héten koszos 20 unciát se sikerült összeizzadni. Most az a nagy terv, hogy három mosó helyett csak egyet üzemeltetnek, azt amelyik Freddy-nél van, amivel elég nagy parák vannak a földhivatalnál. Ott lázadoznak az emberek, hogy a bánya tök közel van a lakóterülethez. Freddy leméri, hogy egy nem létező kis területen moshatják ki a földből az aranyat tök legálisan. Annak neki is veselkednek, csakhogy kiderül, hogy a mesterséges víztározójukból eltűnt a víz. Mivel nem ipari mennyiségű párolgásnak lehettek szemtanúi, hanem mezei szabotázsnak, ezért egy újabb szivattyút rácsatlakoztatva a rendszerre, meghosszabbított úton szipkázzák el a vizet a folyóból egy a mosóhoz közeli kis pocsolyába. Gondtalan bányászgatás, csuhajja. 49 uncia lesz a nagy tüsténkedés végeredménye, amit igazából mindenki megköpködne, annyira gyalázatos eredmény, de Hoffmanéknak ez is jó, mert azzal hitegetik magukat, hogy azért pár nap alatt ez nem olyan tré. 

Újból itt a szőrös, büdös, koszos munkásemberek alaszkai hétköznapjait bemutató sorozat legújabb epizódja. Azt már most leszögezném, hogy nem ebben a részben fogják a aranybányászásba feccölt végtelen energiákat napkollektorok és szélerőművek installálására fordítani, és nem is ezen a héten dobnak össze egy fúziós erőművet, amivel a föld energiafogyasztásának 100%-át biztosíthatnák.Még szép, hisz ez a műsor nem erről szól. 

Parkerék akkora előnyben vannak Hoffmanékhoz képest, mint ide Lacháza. És elárulom. Nem Lacháza tőszomszédságából írom eme sorokat. Hiába az előny, hiába a jóisten áldása, amivel púpon vannak Parkerék, azért itt is be tud ütni a gebasz. És be is üt. Na, de miért? Mi az oka, hogy valami gáz van? A sors fintora: hát az, hogy Parker rommá, rongyosra, szarrá mossa a földet. A Mosátán annyit dolgozik, annyit vizet ereszt át a rendszeren, hogy konkrétan elárasztja az aranyban gazdag vágatot. És ez nagyon nem jó. Meg is próbálják kiszivattyúzni. Egyszerű ez, mint a faék, de sajnos a gép felrobban, de konkrétan javíthatatlanra sikerült leamortizálni azzal, hogy maxi gőzőn járatták. Parker itt belátja, hogy nem tehet mást, mint leállítja a mosót, mert hogy most pont nincs a sufniban egy pöpec, vadiúj, sokkal nagyobb teljesítményű szivattyú. És Parker még csak nem is küldött el senkit a sündörgős francba. Jó, ez a felhőtlen jó kedv addig tart, amíg ki nem derül, hogy a sufni tuning megoldást nem egy kétperces mutatvány. azért 10 óra elteltével minden a helyére kerül. Még Parker agyérgörcse is visszahúzódik, amikor meghallja a megannyi decibellel dübörgő szivattyú hangját. Ennél már csak az tölti el nagyobb örömmel, amikor a heti mérlegelés után kiderül, hogy pár koszos uncia híján megvan az ezer uncia.