Mitchell érkezik egy szép fekete Mustangban egy ismerős erdei házikóhoz, ahol Landry tábornok várja civilben. A főnök az Ori támadás kellős közepét találta a legalkalmasabb időpontnak az eltelt másfél évből, hogy egy O’Neill nyaralójába szervezett hétvégén jobban megismerje első számú embereit. Egyelőre azonban csak Mitchell érkezett meg, mivel Teal’c Reynold ezredes csapatának segít valami ismeretlen ember széttépő veszedelem ellen valahol földönkívül. Amíg Reynolds nincs, addig Carter a bázis parancsnok, Vala arra vár, hogy valaki elfuvarozza, Jackson meg Angliában bújja egy főnemes Merlinről és Morgan Le Fayről szóló könyvtárát. Mitchell nem örül, valaki pedig egy sodan álcázó mögül figyeli őket.

Carter nem rajong a főnökkel töltendő hétvégéért, főleg nem távol a civilizációtól, így inkább visszaküldi a Valával és Teal’ckel, plusz a potenciális áldozatul szolgáló CSK-25-el megtámogatott Reynold ezredest és csapatát, hogy derítsék ki a hírnökök szabadították-e el az újonnan felbukkant fenevadat a bolygón. Vala, mint saját maga által kinevezett szörnyszakértő, sikertelenül próbál egyezkedni Teal’ckel, egy élve befogásról és a feketepiacon történő értékesítésről. Mitchell továbbra is feszeng a tábornok mellett, és ezen a kezébe nyomott sör sem segít. Reynoldsék már a földönkívüli fenyvesben kommandóznak, Vala csapda ásatós ötletét („Először ásnunk kell egy mély gödröt.”-> ez-most-komoly? arckifejezés mindenkitől, majd: „Ne mondjátok, hogy nem hoztatok ásót!”) azonban lövöldözés szakítja félbe. A CSK-25 szerencsés, sérülten, de mind egyben vannak.

Mitchell és Landry sakkoznak és lényegében arról beszélgetnek, hogy a világ sorsa a CSK-1-en múlik. Vala éppen haza tárcsázna, mikor először Teal’c, majd valami rondán morgó dög lepi meg. Hallgatag barátunk nem tudom kitől tanult vadászni, mivel rögtön kézigránáttal dobja meg, majd Valára veti magát. Aki szerint hízelgő, hogy az izomember rajta fekszik, de nem hiszi, hogy ráérnek ilyesmire. Az éjszaka tomboló viharban zajt hallva Mitchell és a tábornok majdnem lelövik egymást, miközben az álcázós ismeretlen továbbra is a házat figyeli. Reggelre aztán a vihar elmossa az erdei utat, így Mitchell nem tud el, Vala pedig oda menni, mindkettőjük bánatára.

A parancsnokságon az ismeretlen élőlény teteméből egy támadó kedvű, piócaszerű lény kerül elő, de Teal’c a feltehetően a zsebében hordott zattal még időben ártalmatlanítja. Mitchell nem szeret madarászkodni, így nem tart a tábornokkal. Helyette futni megy, és az erdőben összefut egy rémült vadásszal, akinek a társát széttépte valami. A doktor néni szerint a szörny a pióca hatására mutálódott át egy a bolygón honos kistestű állatból. Időközben egy másik bolygón egy másik állat is megtámad egy CSK tagot, és a jelek szerint a piócák csak ott tűnnek fel, ahová a földiek ellátogattak.

Az erdei támadás kapcsán a seriff egy grizzly medvére gyanakszik, és a környéket ellepik a kalandvágyó vadászok. Mitchellék is beszállnak a keresésbe, hogy még azelőtt vége legyen az ügynek, hogy a részegek egymásra lövöldöznének. Miközben a tábornok vietnámi megmeneküléséről sztorizgat, előkerül egy második holttest. Carter rájön, hogy a földieken kívül az egyetlen közös pont a támadásokkal érintett bolygókban az, hogy az odaküldött CSK csapatok sodan álcázót használtak. Mikor visszarendeli az eszközöket, kiderül, hogy hiányzik az 51-es körzetben tesztelt darab.

Mitchell hamarosan meg is találja, miután a használóját meglövik, mikor négy polgártárs össztüzet zúdít egy megrezdülő bokorra. A bázison Teal’c lesz a tesztbábú, és az egyik álcázó használata közben a semmiből elő is tűnik egy pióca. Carter szerint egy másik dimenzióból jön át, amit az álcázó által kibocsátott energiamező tesz lehetővé. A sodanoknak azért nem volt ilyen gondjuk, mert nem piszkáltak bele a szerkezetekbe mondván, hogy ők nyilván okosabbak, mint az ősök, akik gyártották őket. Az eszköz által eredetileg kibocsátott jelentős sugárzás ugyanis pontosan a kis dögöket volt hivatott a saját dimenziójukban tartani, csakhogy az emberek ezt leárnyékolták, hogy ne keljen túl sűrűn cserélni az állományt. Mivel azonban a Trösztös emberke sokáig használta, biztos, hogy nem grizzly szaladgál az erdőben.

Hanem egy nyúzott, négylábú húsgombócra hasonlító izé, ami Landryék közeléből ragadja el a nemzetbiztonsági ügyé előlépett eset miatt a fejét csóváló seriffet. O’Neill hétvégi háza így hamarosan katonai támaszponttá alakul, ahol Vala hiába próbál a fővadász szerepében tetszelegni. A maga viccesen nagyképű stílusában amatőrnek nevezi Reynoldsot, de az ezredesnek van humorérzéke, és az „elnézést, amatőrök jönnek” felszólítással vág vissza. Az éjszakai erdőben aztán megtalálják a lényt, és miután a névtelen statiszták tisztelettudóan kivonulnak a jelenetből, nagy lövöldözés közepette le is terítik. Aztán a másikat is, mert kettő volt. Vagy több, így a területet még egy ideig lezárva tartják. A csapat végül együtt lóg a tábornokkal egy napig, Vala pedig kamatoztatja a póker csatornákról megszerzett tudását.