Túl vagyunk egy hosszú éjszakán, véget ért a ValóVilág 4, az Ózdi Hős mellé kaptunk egy Érdi Őrt is. Nagy Alekosz mindent vitt, keserves négy órás döntő után, ma sem jut eszembe másik kifejezés, mint a nézhetetlenül unalmas és a siralmasan vontatott. A rétes tésztát nem nyújtják úgy, ahogy azt tegnap tették. Pontosan ezért lesz a mai hogyvolt csapongó, mindenféle kronológiát nélkülöző, mert még egyszer nem vagyok hajlandó megnézni. Az utolsó nap a Villában igazán ténfergősre sikerül, felröhögök, mikor látom, Jerzsi porszívót ragad, vonyíttatja, ettől, meg az ébresztő zenétől Éva idegbeteg lesz. Hadd dögöljön már! Összeugat Alekosszal, nem kérnek egymás kedvéből. A nap további részében céltalanul lődörögnek, Jerzsi majd holnap izgul, ma még nem, Éva nem fog gyűlölködni, ugyanúgy fog viselkedni a döntőn, mint most, Alekosz meg reméli, hogy Éva nem őt fogja hibáztatni a stúdióban és hogy a nadrág menni fog a cipőjéhez. Éva napi programja a semmittevésen kívül abból áll, aggódik, hol fog aludni a kilenc zsákjával.
Alekosz sóhajtozik még egy keveset, de hamar elment, be- és lelakták a helyet, aztán röhögés és úristenezés, mert fotókat kapnak magukról, a bajszos Alekosz a Tordas-esten valóban odabasz, és mi láttuk az egészet, nemcsak egy fényképet. A viháncolás után mindenki kipucolkodik, felmegy a redőny, a kertben terített asztal várja őket. És a búcsúvacsora. Nincs miről beszélni, ez fölső tízezer. Még a pohár is el van törölve. Koccintás, mindenki tósztot mond, Alekosznak elvonási tünetei lesznek, Éva minden pillanatot imádott, a rosszakat is. És őt ki akarták toloncolni a Villalakók, mégis itt van. Otthonának tartja a Villát, minden szegletét. Jerzsi gratulál a másik kettőnek és belekezd egy követhetetlen szövegbe arról, hogy 18 ezer emberből ők a finalisták, nem figyelek, minek. Mindenkinek volt egy álma, egy szebb, jobb jövő. Kívánja, hogy az álmaik valóra váljanak. Ja, és szerelmes a Villába, de alig várja, hogy elhagyja. Se veled, se nélküled. Éva és Alekosz most is vívnak egy sort, Éva minden reggel felnézett, mikor felébredt, hogy Alekosz ott van-e, ezt lelki társa szerelemnek definiálja, nyígnak egy sort, ahogy szoktak. Hát ez a szerelem! A vacsora után Éva és Alekosz nem tudnak aludni, Jerzsi szeretne, de nem hagyják, Évát Évicicának kellett volna szólítani. Jerzsi, ne aludj! Éva és Alekosz tényleg átélték ezt a helyet, töviről-hegyire megélték és az utolsó éjszakán nem akarnak aludni. Tiszteljük ezt a helyet, ellentétben veled! Ez a ValóVilág, eeeeggggen. Tomboljunk! Tombolás helyett a lelki társak az udvaron ugatják a Holdat, én a tenyerembe temetem az arcom és az est folyamán először gondolok arra, de jó, hogy vége.