Ígérd meg, hogy nem töröd össze a szívemet - kéri a minden bizonnyal lenyalt hajú énekes a kísérő dalocskában, miközben az előző szezon összefoglalóját láthatjuk. Igazán szívmelengető a melódia, főként amikor ahhoz a részhez érünk, amikor Bridget is a láncfűrészhez nyúl Sandy néni fészerében. Aztán Rayt látjuk a Dilidokinál, aki a szüleiről kérdezgeti kedvenc fixerünket. Az apám egy darab szar, jelenti be a páciens. Akkor helyben is vagyunk, indulhat a 7. évad. 

(Mielőtt belevágnánk az immáron hivatalosan is utolsó évadba, jöjjön az elmaradt finálé a 6. szezonból.) Szóval olyannyira szürreális jelenetsorral nyitunk, hogy egy ideig komolyan meg vagyok győződve arról, hogy ezt Smitty csak álmodja. Sandy néni épp befejezi a cigiszünetét, megy vissza fűrészelni. Mick és Daryl feltehetőleg egy holttestet cipelnek, majd odakint gödröt ásnak neki. Bridget kedélyesen készíti a szendvicseket a konyhában. Felbődül a fészerben a fűrész, Smittyvel együtt mi is szemtanúi lehetünk, hogy Sandy néni épp lefejezi a kiterített Vöröshajút. Bridget jó háziasszony módjára szendvicseket kínálgat, majd halálos nyugalommal besegít a flúgos öreglánynak - akinek már szörnyen fáj a keze, nehéz munka ez, kéremszépen -  a fejezésben. A másik zsarunak is annyi. Smitty lelkecskéjében a szagelterelés céljából kirakott mosómedve üveges tekintete láttán szakad el valami végleg, Mick megszánja, beküldi a házba a fürdőszobát takarítani.

Szóval Bridget eltűnt, Mac is felszívódott, csak a lány nyaklánca marad utánuk, amit Ray talál meg. Innen folytatódik a történet az új részben, és nem is kérdés, merrefelé kell ezután venni az irányt: nyomás Long Islandre. Csendben ülnek mindhárman a kocsiban, Mickey nagyon eltökélten néz előre, miközben a fegyverét a térdén nyugtatja, s Daryll sem vág tipikus hülyegyerek pofát, ez most komoly dolog. Azért Ray most is ugyanúgy pislog, mint az évad java részében szinte mindig. Elhajtanak a bár előtt, a tulaj épp odakint szivarozik, hőseink jól meg is nézik maguknak, a pasas meg rögtön leadja a drótot, hogy merre tartanak Donovanék.

Ray csapódik ki egy ablakon egy sötét sikátorban. Nem dobták, ő ugrott. Rad és Danny futnak utána az esőben, még rá is lőnek, de ő időben átmászik egy falon. Sam Winslow újabb prezentációt tart, kénytelen elővenni legmézesmázosabb énjét, mert a befektetők már nem hiszik a folyamatos magyarázkodását, hogy mindjárt meglesz a telek, mindjárt, mindjárt. Ray betámolyog egy étterembe, megy a mellékhelyiségbe, s lekezeli egy méretes szilánk okozta sebét (a sózás résznél én üvöltöttem helyette), majd hívja a Főnökasszonyt, hogy van nála valami, ami a másiknak fontos lehet. 

Már épp zuhan az eddigi legmélyebb pont felé a lelkesedésem a sorozat iránt, amikor egyszer csak Alan Alda jelenik meg a képernyőn. Emberek! Alan Alda a Ray Donovanban! Előtte persze még újra végig kell néznünk, ahogy Ray szalad Abby után, majd beleugrik az East Riverbe, jó lenne már ezen túllépni, vagy legalább is szorosabban becsatlakoztatni a motívumot a többi közé. Mondjuk valahogy másként kifejezni, hogy a gyász e formája csak felszíni tünet, nem maga a probléma. Mindenesetre hősünket az Alda által játszott Dr Amiot ébreszti a diliházban, megvizsgálja, kérdezgeti, majd úgy dönt, hogy a páciensnek már nincs szüksége a lekötözésre. 

A halál az epizód központi motívuma, erre a címben (Aki egyszer halott volt) is felhívják rá a figyelmünket. A szokásos összefoglaló után - amelynek az egyre komorabb és feszültebb zenéje szinte kiverhetetlen hetek óta fejemből - Rayt megint abban a lépcsőházban látjuk, ahol úgymond Abby után rohant, mielőtt az East Riverbe dőlt volna. Álomszerű jelenetek a fegyőr ruhába öltözött Bunchyval, egy gyermekkori fotóval és Sam asztalánál ülő Mickkel, aki az önmagunknak történő megbocsátás mellett arról beszél, hogy nem kell ide terápia, nem kell aggódni a dolgokon, egyszerűen csak el kell venni, amit akarunk. Aztán - immáron a valóságban - az előző epizód végén látott pasas (innentől Szőke Szikla) fellocsolja a kiütött Rayt.

Rayt tehát beviszik a rendőrök, az alagsorba zárják egy üres raktárhelyiségbe. A világ bármely pontján is nézi valaki a sorozatot, azonnal nyilvánvaló lesz számára, hogy ez minden, csak nem szabályos. Fixerünk gyakorlatilag a rendőrök (privát) fogja, akik vannak olyan kedvesek, hogy a villanyt is lekapcsolják távoztukban. Közben Bunchy és Terry az edzőteremben jól érzik magukat, vagy talán inkább nagyon nem, mindenesetre piálnak és nosztalgiáznak: Donovan-anyukára emlékeznek, megidézik kedvenc dalát, meg valami nagycsöcsű nőismerősét is. Végül arra jutnak, hogy Bunchy fel akarja adni magát, Terry viszont ezt nagyon nem szeretné. 

A nyitó jelenetekben váltakozva mutatják, mi történik Ray és Sam Winslow ágyában. Ray ugyebár az előző rész végén még a konyhapulton ügyködött Anita Novakon, most az ágyban folytatják. De közben Főnökasszonynak is akad egy éjszakai látogatója, egy síkmaszkos fazon, aki rögtön megfenyegeti a nőt, hogy ő is és a polák picsa (értsd Anita) is nyughassanak már el, különben nagy baj lesz, Sam nem ijed meg, beleharap a pasas kezébe, aki ezek után leüti a pisztollyal. Ray reggel már csak hűlt helyét találja éjszakai látogatójának. Ekkor hívja a közben magához tért Sam, rögtön a tárgyra tér: valaki betört a házába. És nem, baromira nincs jó, mert hát valaki betört a házába. 

Ha a nyitó képsorokból kiindulva valaki azt hinné, hogy egy pékségben járunk, inkább hagyjuk meg az illetőt romlatlanságában, a többieknek meg nyilván úgysem kell magyarázni, mit látunk Chalky, a múlt epizód végén Ray által megrendszabályozott díler asztalán. A pasast asszonka ápolja, a fal mellett egy kisfiú pityereg. Ekkor törnek rájuk a zsaruk, köztük Mac. Smitty Ray kocsijában ülve távolról a Szabadság-szobrot bámulja, ami jó apropó, hogy arról meséljen, apja egyszer elvitte Ellis Islandre, mert hát nyilván az ő felmenői is bevándorlók voltak, ahogy természetesen Rayé is, akit azonban nem vitt el soha az apja oda, ahol úgymond minden kezdődött. Érdekes epizódindítás a Hálaadás hétvégéjén. 

Mickey Donovannek szokása szerint sikerült egyszerre két fiacskája asztalára is odaszarnia egyetlen tettével, az örökké minden balhéjába belerángatott harmadikról meg már nem is beszélve. Az öreg - akinek kocsijában a hátsó ülésen fekszik megkötözve Jay White, a method acting új csillaga - hívja Rayt, hogy Daryllnek gondjai vannak a forgatáson, akár el is kaszálhatják emiatt az egész produkciót. Ray odahajt a kihalt helyszínre, kiszabadítja Daryllt, majd újabb telefonhívást kap. Mick három millió dollárt kér, meg útleveleket saját maga, Bunchy és Maria számára. Ray felhívja Sam Winslow-t.