Egy hete ért véget a Pumpedék második évada, egy hete tanakodom az utolsó részen, mármint nem úgy, mint egy tudományos értekezésen, hanem úgy, mint egy 24 részes műsorfolyamból kilógó félórán, amiről ugyan nem tudhatom, mennyi volt belőle a kamu és mennyi nem, de legalább annyira felültetett az érzelmi hullámvasútra, mint egy Emily Bronte-regény, és nem röhög, nekem olyanokat olvasnom kellett (sajnos). Pumpedné Ágnes Instáját elnézve az események nagy része egyébként valós, amitől az utolsó rész még érdekesebb vagy inkább zsigeribb lett, egy Szelfi extra inkább, mint egy hagyományos Pumpedék-epizód. És ha valóban ez az utolsó rész, akkor ezt így kellett befejezni, innen is csókoltatom az összes alkotót.
Soma
Monológgal nyitunk, amiben Soma arról beszél, hogy Pumped őtet átbaszta, mert van valami kavarás Lunával, (van hát, Soma, egy smárt mi is láttunk, de behatolás nem vót!) és ez azért szar, mert, és itt elsírja magát, hogy amikor a faterja szarul lett és kórházba került, akkor Luna nem volt mellette, pedig. Ezt meg kell beszélni valakivel. A megoldás Pumpedné lesz, mert hát ki mással lehet kidumálni, ha az ember úgy sejti, hogy a legjobb barátja és a csaja a háta mögött dugnak?