Az utolsó részhez értünk, és egy álommal kezdünk. Yamato-san egy fura világban találja magát, mikor az egyik rokona közeledik felé. Az öreg először nem érti a dolgot, de a találkozás fényt derít mindenre: ők már a túlvilágon vannak, ahol feleleveníthetik a régi időket. A rokon mesél a családjáról és arról, hogy költöztek Hirosimába. Majd előkerül egy égett arcú kislány, mire az öreg nagy hangzavarra ébred. Mindenki kiözönlik az utcára, ahol nagy ünneplés folyik. Yamoto kérdésére egy ismerős elmondja, hogy végre sikerült megtörni a japánokat, egy különleges bombával. 1945 augusztus 6-át írunk.

1945 januárjában végre felszámolják az internáló tábort. Ez azt jelenti, hogy mindenki mehet haza, illetve amerre lát. Mivel az őrnagy az istennek se kerül elő, hogy elbúcsúztassa a népeket, Amy sietősen elhagyja a tábort, nyomában a Nakayama családdal, addig, amíg elő nem kerül az őrnagy hullája valamelyik barakk pincéjéből.

Új-Mexikóban folytatjuk a történetünket, ahol Chester menedéket talált Luz családjánál. Elvégez minden munkát a birtok körül, de az ismerős, baljós szél ide is követi. Persze ő még nem tudja, hogy Yuko már a nyomukban jár. Luz örül, hogy velük maradt, és kapcsolatuk is kezd rendeződni, már az éjszakákat is együtt töltik.

Ma rövid cold opennel nyitunk. Egy patológián vagyunk, ahol számunkra ismeretlen orvos játszik Frankensteint, vagyis más hullákból legózza össze a csúnyán szétégett Yuko testét. Persze nem magától vállalkozott erre a nemes feladatra, hanem a yurei vette át teste felett a hatalmat. Mikor kész a mű, a doki apatikus nyugalommal szúrja magát nyakon egy bazi nagy fecskendővel. Yuko feleszmél és nekilát az összevarrt arca sminkeléséhez.

Egy időugrással kezdünk, 1919-ben vagyunk Terminal island-en, és megkapjuk Yuko eredettörténetét, ami végre rendet tesz a fejekben (már akinek nem esett le volna eddig, hogy miért rohangál egy szétrohadt zombi a békés halászok között).

1943-at írunk és Guadalcanalon kezdünk, ahol Chester már megkapta a tragikus hírt, a gyermekei haláláról. A csapástól hősünk megtört, nem nagyon van kibékülve se a helyzetével, se önmagával. Egyetlen jó hír, hogy nem sokáig kell már itt lennie, mert érkeznek az új tolmácsok. A három új emberből az egyiken viszont fura, ismerős jeleket veszünk észre. Ropognak a csontjai, jelentkezhetne a hülye járások minisztériumába, szóval nagyon úgy néz ki, hogy Yuko megszállta a jóembert.

1942 augusztusában, Guadalcanalon járunk (Csendes-óceán, Salamon szigetek), ahová Chester vezényelték, miután beállt a hadseregbe. Innen írja levelét a kis szerelmének, hogy minden pazar, jó az idő és harcolnia is csak a maláriával kell, szóval megnyugodhat, mert csak iratokat fordítanak és próbálja kitalálni, miért nem bír aludni. Kimegy a dzsungelbe és az új gépével belefényképez a büdös nagy semmibe, szellemeket keresve.

Az újonnan épített gyűjtőtáborban vagyunk, ahol már egy fokkal kulturáltabb körülmények közt élhetnek az ide kényszerített japán-amerikai állampolgárok. A haza úgy gondolta, hogy ha már elvették a szabadságukat, otthonaikat és vagyonukat, akkor legalább egy mozgó mozit vigyenek nekik a táborba. Levetítenek valami remek westernt, amit a helyi japán hangmérnökök szinkronizálnak hangalámondással (esküszöm, már csak ezért is érdemes belekukkantani a sorozatba). Chester persze megint képzelődik, az öreg Yoshida halálát látja a képsorokon, így inkább kioson a vetítésről. A film után a barakkjához kíséri Luzt, majd megkeresi a saját helyét. Hogy miért nem lehetnek együtt, azt nem tudom, mert ahogy elnézem Chester szállása is koedukált, és Luzt nagyon nem szívlelik a társbérlők.

Az első részben megtudtuk, hogy a ’40-es években, a japán migráns élete sem volt fenékig tejfel, főleg úgy nem, ha azt Pearl Harbor és egy Bakemono (japán szellem) is súlyosbította. Nakayama bácsit társaival elvitte az FBI, szóval most egy cellában mantrázza, hogy ő nem kém, csak egy egyszerű halász és igazából szereti Amerikát.
Két hónapja, hogy a japánok csúnyán odapörköltek Pearl Harbornál a büszke sasnak, és a válasz nem maradt el, mint tudjuk. De arról már kevesebb híradás volt, hogy Amerika a saját polgárait is internálótáborokba kényszerítette a származásuk alapján. A Nakayama családot és rokonságát is elérte a kitelepítés. Chester kicsit még pöröl a katonai rendész barátjával, de sokat az sem tud tenni. Az első pár napot a városban töltik, a számukra kijelölt helyen, ahol az idős Yoshida meglát egy fiatal lányt. A lányt mi Yuko néven ismerjük, de az is lehet, hogy az öreg csak képzelte, mert egy pillantás és eltűnik a tömegben.
Az elhurcolt idősebb generációt még mindig a börtönben tartják, köztük a megvakult Furuyát is. Emberünk érdekes módon mégis lát, Yuko szelleme jelenik meg neki, és nagyon úgy néz ki, hogy egykor ismerték egymást. Nakayama és Yamato-san, próbálnak nem bajba keveredni, mert biztosak benne, hogy szellemek kísértik őket a börtönben is.
Chester bemegy a főiskolába a tanárához, és az elmosódott képekről érdeklődik. A tanárnak persze vannak válaszai, de ezt inkább rábízza Chesterre a megoldást. Kifelé jövet összefut Luzzal és meglepődve konstatálja, hogy a lány még mindig terhes. Luz az anyja emléke miatt nem vette be a szert, hiszen az meghalt mikor őt megszülte. A lány most egy árvaházban dolgozik és az a terve, hogy ott szüli meg a gyereket.
A börtönben érte jönnek az öreg Nakayamáért és kiviszik egy befagyott tó partjára. Kezébe nyomnak egy vödröt, meg egy lékfúrót, és lehet menni, pecázni. Bár kissé elüt a tengeri halászattól, az öreg feltalálja magát, és mire éjjel megérkezik a kocsi, kifog pár halat. Közben Chesternek is látomása van, Yukot látja egy pillanatra. Elmegy a bordélyba, ahol kikérdezi a madame-ot, de az állítja, hogy soha nem volt nála japán lány.
Reggel újabb rossz hír érkezik, két nap múlva beterelik őket a lóversenypályára, és ott kell lakniuk. Ugrunk Luzhoz, aki japán gyerekekkel foglalkozik az árvaházban, amikor oda is megérkezik a hadsereg és összeszedik az összes japán származású árvát, akiket szintén a lóversenypályára terelnek Chesterékkel együtt. Hősünk rájön, hogy onnan már nem tud ki-be mászkálni, így elmondja az anyjának, hogy nemsokára nagymama lesz, szóval ő most lelép az asszonyért és faképnél hagyja a családot. Msr. Nakayamát és rokonságát tényleg egy istállóba költöztetik, lószaros széna közé. De az asszony nem omlik össze, megpróbálja élhető hellyé varázsolni a pajtát.
Chester elrohan Luzhoz, és újabb tervvel áll elő: nála van az apja kocsija, van benzin és a professzora segíteni fog nekik kijutni a városból. A lóversenypályán újra feltűnik Yoku, most a Furuya gyereket környékezi meg, de nem egyértelmű, hogy ártani akar, vagy csak egyszerűen kísért. Eközben a megvakult Furuya-san elmeséli társainak a látomásait Yukoról, de állítása szerint nem ismeri a lányt. A többiek egy fiatal japán srácra gyanakodnak, aki Nickként mutatkozott be nekik. Már többször megkörnyékezte őket, a börtönben, de az öregeket nem lehet átverni, szinte biztosak bennem hogy a srác egy gonosz szellem.
Chesterék megérkeznek a profhoz, aki szívélyesen fogadja őket. Szállás és munkát is próbál szerezni nekik vidéken, de az idill nem tart sokáig, mert a szomszéd öregasszony beköpi őket, így értük jön az FBI. Csak Chester érdekli őket, de Luz igen okosan bevallja, hogy benne is vagy egy kis japcsi, szóval mennek mindketten a tábora, így Msr. Nakayama is megismerheti a menyét.
Tiszta buli az élet a böriben, Nakayama, Furuya és Yamato-san újra lékhorgászatra indul. De az őrök melléjük csapják az ifjú Nicket is, akiről még mindig azt hiszik, hogy egy szellem. Mikor magukra hagyják őket a tó jegén, úgy érzik elérkezett az idő, hogy pontott tegyenek az ügy végére. A három öreg körbefogja a srácot és csákánnyal nekiesnek a jégnek. A srác hiába állítja, hogy ő nem bakemono, mert ugye egy szellem is ezt mondaná. Végül bevallja, hogy az igazsági minisztériumnak dolgozik, kémeket kell találnia, de eddig még egyet sem sikerült. Ezért bemártott pár embert, akiket elvitt az FBI.
Chester úgy érzi, mintha valaki figyelné, de ezzel nincs egyedül Yoshida-san, aki már látta egyszer Yukot, most megint összetalálkozik vele az egyik istállóban. Ő viszont nagyon is tudja, hogy ki a lány, mert a nevén nevezi, majd rémülten kiabálni kezd Chesternek, hogy azonnal el kell mennie innen. Van valami a család múltjában, amit igencsak titkolnak, de többet nem tud mondani, mert valami megszállottság ül ki az arcára, leüt egy kiskatonát és a fegyverével nekiront az őrségnek. Az ilyet már akkoriban se tolerálták a rendészek, így hamar agyonlövik. Amíg a többiek odarohannak az öreghez, Yuko szellem elégedetten ropogtatja a nyaki csigolyáit a háttérben.

Chesterék teljesen tanácstalanul állnak, a történtek előtt, és hiába megy részvétet nyilvánítani, a Yoshida család inkább megkéri, hogy maradjon távol tőlük, mert követi őt valami szellem, ami mindenkire ártalmas. Aztán úgy alakul, hogy mindenki elhagyja a pajtákat, és elszállítják őket a frissen elkészült háborús gyűjtőtáborba.

Elstartolt a Terror sorozat második évada és hiába írtam az elsőről, most valamiért vakon voltam. Azt gondoltam, biztos folytatják Crozier kapitány misztikus kalandjait, amíg Sixx finoman felhívta rá a figyelmemet, hogy hát nagyon nem, hiszen antológia sorozatról beszélünk, tehát új évad, új történet. Így nulla tudással, de annál nagyobb lelkesedéssel vágtam neki az első részeknek, és azt kell mondanom, hogy nem bántam meg. No, de nézzük mit kapunk az idén.