Dexternek úgy projectje van, jelenleg az összes szabadidejét arra áldozza, hogy követi Travis minden lépését, nehogy a fiú rossz útra találjon tévedni, ha már adott neki egy esélyt. Travis éppen valami bazárban őgyeleg, Deb meg pont most bírja Dexet felhívni a rossz hírrel, hogy Sam tesót lelőtték. Az időzítés nem is lehetne rosszabb, Travisnek ugyanis a proffal van találkozója a bazárban, ahol vesznek valami csiricsáré hastáncos rongyot, és nagyokat vigyorognak közben. Gondolom, nem a mozgáskultúrájuk fejlesztéséhez kell az eszköz, akkor pedig ez csak azt jelentheti, hogy a legújabb élőképhez kell a ruhadarab. A prof még olyanokat is mond, hogy „mi vagyunk a két igaz tanú", ha Dexter ezt hallaná, egyből felmenne a vérnyomása.

A helyszínelés a műhelyben elég szarul érinti Dexet, Sam tesó vértócsájában álldogálva kisakkozni, honnan jött a lövés, miközben Sam megvadult kutyája ugat megállás nélkül, hát nem ez a legvidámabb délelőtti program, amit el lehet képzelni. Dex a maga részéről már szeletelné fel Sam bratyó merénylőjét, és van is egy tippje a tettes személyét illetően. Sam legújabb védencének, a kis drogos Nicknek korábbi bandája ugye Dex szeme láttára fenyegette meg Sam bartyót. Ezen a vonalon kéne elindulni, ha már a biztonsági kamera felvételét valaki nagyon előrelátóan ellopta. Dexnek eszébe jut az a kis összecsapás a bandatagokkal, aminek során ő barátian megsimogatta az egyik rosszarcú fejét Sam baseballütőjével, jó lesz megnézni, maradt-e még esetleg az ütőn egy kis vérnyom, amit lehetne azonosításra használni. Naná, hogy maradt, irány a labor.

A múlt heti képzőművészeti kurzius témája a „Halál angyala" motívum ábrázolása volt a posztmodern művészeti ágakban, Dexter a házi feladatát végzi éppen, vizsgálja a testet. Teljesen el van képedve a szárnyak művészi kidolgozásán, ahogy azon is, hogy a gyilkos semmilyen DND nyomot nem hagyott, viszont érdemes lenne megnézni, milyen ragasztót használt a tollak összeillesztéséhez, az ilyesmihez valószínűleg valami spéci cucc kell, amihez nem lehet minden háztartási boltban hozzájutni. Hamarosan ki is derül, hogy ilyen ragasztót a restaurátorok használnak, ami egész jól le fogja szűkíteni a lehetséges gyanúsítottak körét, úgy meg főleg, hogy Dexter már az egyikük arcát is látta, már csak egy nevet kell hozzá társítani.

A miami művészvilág két legújabb meghatározó figurája eközben imádkozik, majd a Mester jelenti a tanítványának, hogy ideje vadászni a következő projecthez. Travisnek elment kicsit a kedve a gyilkolászástól, miután az ő alkalmi barátnőjéből lett a legutóbbi installáció főszereplője, de a professzor most a Babilon szajhája jelenetet akarja megörökíteni, és ő nem olyan embernek tűnik, akivel vitatkozni lehet.

Még az előző epizódban invitálta meg kedvenc sorozatgyilkosunkat legújabb országos cimborája, Sam tesó egy kis keresztelővel egybekötött kötetlen hangulatú tengerparti piknikre. A jó pásztor most Nicket, a nyáj elkóborolt, de visszatért báránykáját kereszteli éppen a tengerben, mindkettő arcán üdvözült vigyor. Dex nem érti, minek örülnek ezek ennyire, és a vallás létjogosultságáról elmélkedik, ha már úgysincs jobb dolga, és ráment a délelőttje erre a programra. A „spirituális cucc" továbbra sem hatja meg, de azt azért el kell ismernie, hogy a Sam tesó arcán látható őszinte boldogság mégiscsak irigylésre méltó.

Ezen most nem lehet tovább filozofálni, mert meló van, Dexnek az apokaliptikus grillpartira kell menni helyszínelni, ahol vallási fanatikus főgenyáink felvonultatták az Apokalipszis lovasai szerepében tetszelgő feldarabolt áldozatukat az előző epizód végén. Dex egyik ámulatból esik a másikba, van az egész beteg koncepcióban valami művészi, és az biztos, hogy a gyilkos nem kevés időt, energiát és fantáziát ölt a művébe, ez pedig néhai tesójára emlékezteti. Debra is helyszínel, ő már felfedezte az alfa és ómega jelet a lovakra festve, úgy néz ki, van a gyilkosainknak egy kézjegye, remek. A kis csapat Deb hadnagytól várná az instrukciókat, aki még mindig nem nagyon tud új munkakörével mit kezdeni, még szerencse, hogy itt van újfiú Mike, hogy mondjon valami okosat. A 40 fokos miami hőségben is állig begombolt inget, öltönyt és nyakkendőt hordó nyomozó a gyilkossági csoportból elsőként és egyedüliként felismerte, hogy a gyilkosságoknak bibliai vonatkozása van, egészen konkrétan a Jelenések könyve látomásait eleveníti meg a gyilkos mindenféle posztmodern élőképek formájában.

Nagy napra virrad Miami, ez lesz a gyilkossági csoport első napja Morgan hadnagy égisze alatt, minden köztörvényes bűnöző kösse fel rendesen az alsóneműt. Debra a jeles lakalom tiszteletére hadnagynak öltözött, amihez szegénynek pont annyi érzéke van, mint amekkora esélye egy szépkiejtési versenyen lenne: a szokásos kockás ing -farmer összeállításához felhúzott egy random blézert, mert úgy máris sokkal komolyabbnak tűnik. (zseniális húzás a sorozat stylistjától, itt jegyzem meg) Máris kapnak egy esetet, Deb már menne is a terepre, ahogy szokta, de Dexter figyelmezteti, hogy ő már az upgrade-elt verzó, nem Debra Morgan közrendőr, és hadnagyként illene néha az irodában segget növeszteni – pláne az első napon.

Nézzük meg, mivel töltik ezt a szép reggelt főgenyáink: egy kis kedélyes térítésbe csomagolt lelki terrorral. A szerencsétlen futó, akit Travis cserkészett be az előző epizód végén, még életben van, de a padlóhoz láncolták az elhagyatott templomban, és most hallgathatja Travis agymenéseit éjjel-nappal. A legunalmasabb álszent agymosó dumát nyomja neki, amit csak el lehet képezni, meg kell tisztulnod, megbánni a bűneidet, nem vagy méltó az Úrhoz, stb., de Travis elborult tekintetéből azt hiszem, szerencsétlen áldozatunk már érzi, hogy nyakig ül a szarban.

Mai kalandját Dexter a rituálékról folytatott elmélkedéssel nyitja. Elkábítás, lekötözés, vérminta-vétel, leszúrás, feldarabolás, eltakarítás...nem is olyan nagyon különbözik mindez attól az esti rituálétól, ami Harrison lefektetését előzi meg, lényeg, hogy mindig be kell tartani minden fontos mozzanatot. Dex éppen mesét olvas a fiának, de az a rosszcsont Harrison már most a rémtörténeteket követeli apucitól a kétszavas szókincsével. Nem lesz nehéz előhúzni valami ilyesmit a kalapból, Dex önéletrajzi ihletésű történetekkel jól elszórakoztatja a kisfiát, egészen addig, amíg kicsi Harrison vissza nem kérdez, hogy apa a dobozába teszi a rosszfiúkat? Hoppá, jó lesz ezt sürgősen abbahagyni, ha Dex nem akar kinevelni egy koronatanút az esetlegesen ellene induló büntetőeljáráshoz, ha az valaha bekövetkezik.

Máris megnézhetjük azt is, mivel tölti az estét aktuális főgonosz párosunk. Találtak egy hozzájuk nagyon jól passzoló hangulatos elhagyatott templomot, ami főhadiszállásnak pont megfelel, ide cipelnek most mindenféle gyanús csomagokat. Tanítvány Travis bénázik, a szigorú Mester (az ő nevét még nem tudjuk), meg lecseszi. Nem vagy te elkötelezett az ügy iránt Travis fiam, ebből még bajok lehetnek, mert a végítéletet nem lehet ilyen trehány módon előidézni. Travis zsákjából kiesik egy próbababa-torzó, az öregnél meg egy próbababa fej van, hogy ezek vajon milyen kellékei lesznek az apokalipszisnek, egyelőre nem tudni, de nem sok jót nézek ki a dologból.

(Nem hiszem el, hogy a „Hét kicsi kígyó" címet bírta a fordító adni az epizódnak, azt hiszem, a magyar címektől ezennel el is tekinthetünk. ) Ez pedig itt a Dexter 6. évada, előzményekről kár is hosszabban beszélni, minden tökéletesen benne van a nyitóepizód előzetesében. Gyerekkori trauma, sorozatgyilkosság, Harry, rendőrség, vérnyomok, Debra, Rita, színlelt érzelmek, valódi érzelmek, barátok, áldozatok, család, Harrison, Trinity, fürdőkád, aztakurva, Lumen, bosszúhadjárat, vissza az alapokhoz, és itt tartunk. Dexter ismét magányosan vadászik az éjszakában, a nyitójelenetben egy pillanatra már majdnem elhiteti a nézővel, hogy ezúttal meglépett az áldozat, ráadásul megszúrta, mert hívja a mentőket, de ennek a rutinosok már be nem dőlnek, természetesen ez is a terv része. Az évad első áldozata két mentős, akik másodállásban gyilkossággal és szervkereskedelemmel foglalkoznak, laza péntek esti program egy ilyen páros Dexternek. A koreográfiát ismerjük, nem is veszteget rá sok időt az epizód: elkábítás, lekötözés, bűnlajstrom, meggyilkolás, feldarabolás, elsüllyesztés, és még pont haza is ér Dex a fiához egy jóéjtpuszira.

A sorozat sok showrunnerváltásának az egyike pont a 6. évad előtt történt, ezt érdemes megjegyezni, rögtön érződik, hogy más lett egy kicsit a tempó meg a tónus, de nem kell aggódni, Dexter semmit sem veszít gyilkos eleganciájából. Új karaktereket viszont kap maga mellé, a lakásában kapásból egy bikinis csaj várja (nem az, aminek tűnik), meg Batista őrmester (végképp nem az, aminek tűnik). A bikini tulajdonosa Jamie, Batista húga, aki mostantól Harrison főállású babysittere. Apropó Harrison, a kissrác gyorsan nő, már óvodát kell neki választani (nagy pozitívum, hogy minden évadban ugyanazok az ikrek játsszák Dexter fiát, ilyet máshol még talán nem is láttam). Másnap  Dex és Debra mennek a helyi űberkatolikus oviba, a Miasszonyunkba bazsalyogni, hogy felvetessék a kis angyali szöszit. Debra erőt vesz magán, és nem káromkodik (ami abból áll nála, hogy tűmondatokban beszél), és a beszélgetésbe az első adandó alkalommal beemeli a „mi rendőrök vagyunk ám, tehát óvjuk a várost, az óvodát, a gyerekeket meg téged is a pszichopata sorozatgyilkosoktól" témát. Az interjút vezető apácát ez nem hatja meg, inkább a kedves apukához fordul, ugye katolikus? Ó, hát nem éppen. Akkor protestáns? – folytatja a reménykedő apáca, és Dex nem érzi, hogy ezen a ponton kéne kamuzni egy hatalmasat, apácánk már az összes világvallást végigkérdezi, mire Dex kiböki, hogy nem hiszek én semmiben, na és? Na és, búcsúzz el a szép kis játszótértől, Harrison.

Miguel tehát holtan hever a parkban a tengepart mellett. Látjuk, ahogy egy futó megtalálja, ahogy megérkeznek a járőrök, a nyomozók, majd Dexterék, szomorú kísérőzene megy a háttérben. Miguelt valamilyen módon mindenki gyászolja, így Dexter is kénytelen a fájdalomtól megtört barát szerepében tetszelegni. Egy ember azonban nem dől be: Ramon Prado, aki megfenyegeti Dexet, hogy ki fogja deríteni, hogyan és miért történt mindez. Miguel válláról számos bőrdarab hiányzik természetesen, nem kell hogy mondjam, miért.

Miguel temetéséről lemaradunk, csak az onnan hazaérkező Dexet és Ritát látjuk, akik idő előtt voltak kénytelenek távozni, merthogy a részeg Ramon szó szerint kipenderítette őket, igazából nem is tehetünk neki szemrehányást ezért. Syl viszont nagyon rendes, mert nem akarja, hogy Dexék elhalasszák a lagzit szegény csalfa férje halála miatt, pedig már holnap lesz a próbavacsora. Közben jön egy gratuláló lap Rita anyjától, aki az esküvőre ugyan nem tud eljönni, mert fontos dolga akad, ám azért így is bekavar a lányának: olyasmit ír, hogy reméli a harmadik már szerencsés lesz. „Harmadik mi?“-kérdi Dex, Rita meg csak pislog, hogy hát izé..a harmadik gyerek, de Dex ezt nem veszi be, mert akkor mi van Astorral meg Codyval?

„Tehát így ér véget“- gondolja Dex, amint az autó csomagtartójában fetrengve robog egy helyre, amithez nem fűz sok reményt. Természetesen nem így képzelte igencsak effektív pályafutása végét, ráadásul Harrynek is igaza volt, hiába figyelmeztette végig: nyilván Miguel most ráküldte Ramont vagy ilyesmi. Harry azonban nem hibáztatja Dexet, hisz szegény csak egy barátot akart magának, sőt tán még Miguelt se lesz késő megölni. Dex ki is szabadítja magát amennyire tudja, és amikor az autó lelassít, ugrásra készen várja, hogy kinyissák a csomagtartót. És lőn, Dex egy csodászép jobbhoroggal ráveti magát...Masukára. Na ja, a haverok rabolták el Dexet a saját legénybúcsújára, ezekután mit várjon Dex Migueltől? Mi meg ezért ettük a meszet egy egész hétig bakker, gratula azoknak, akik ezt előre eltalálták. Dex azért nem valami lelkes, de kénytelen jó arcot vágni a dologhoz, pedig még az immáron halállistás Miguel is megjelenik, aki egy impresszívnek szánt, ám felettébb sablonos szöveget nyom le a barátságról meg a bizalomról. És akkor Partytime!

A másnap reggel nyilván elég ramaty, pedig Rita beállít némi friss pékáruval, sőt még azt is felveti, hogy talán nem Miguelt kéne Dexnek tanúnak választania, hiszen mit tett szegény Syllel. Az őrsön persze öröm nézni a másnapos kollégák kóválygását, ám az ezúttal kivételesen nem másnapos Angel nem hagy pihenőt, meg kell találni az Ellen-gyilkost meg a Nyúzót. Mariát eközben nem hagyja nyugodni Miguel terepjárója, újra meg újra végignézi Tony tanúvallomását, végül felhívja Miguelt, hogy találkozzanak.

Kedélyes közös vacsorán találjuk magunkat egy nagyon elegáns helyen Dexszel, Ritával, Miguellel és Syllel. Látszólag minden remek, Dex és Miguel jól elviccelődnek egymással, de Dexter nem mulaszt el figyelmeztetni minket, hogy ez csak álca, és neki sürgősen el kell döntenie, mitévő legyen Miguellel: Az egyes számú lehetőség nyilván az, ha megöli. Csakhogy Miguel túl híres, az összes ismerőse gyanús lenne, beleértve magát Dextert is. Meg ő az esküvői tanúja, még a végén gyászolnia kéne. A második lehetőség az hogy kiiktatja az életéből. Csakhogy ez se ilyen egyszerű ügy: Miguel megtanította Dexet golfozni, Dex meg Miguelt gyilkolni, hát Dex lesz a felelős, ha Miguel kiirtja az ügyvédi kamarát. Ráadásul Miguel és Syl nászajándékként felajánlják, hogy a ma esti méregdrága séf fogja az esküvői menüt készíteni, és mielőtt Dex tiltakozhatna, Rita már Miguelék nyakába is borul. Sakkban akar tartani – gondolja Dex, s ehhez még Ritát is felhasználja. Tehát hármas opció: Dexnek kell sakkban tartania Miguelt.

A hazaúton első lépésként megpróbálja lebeszélni Ritát Miguelék nászajándékáról, egyáltalán minek kaja a násznépnek szerinte. Miguel ugyanis nem az, akinek Dex hitte, ám Rita ezt valamiért úgy értelmezi, hogy Miguel mégis csalja Sylt, méghozzá Maria LaGuertával, bár Dex egy szóval se mond ilyet, cáfolni meg hiába is próbálná. Mikor hazaérnek, látjuk, hogy Deb vigyázott Rita gyerekeire, és ott van Anton is, akit Dex egy kedves "á, te vagy a Nyúzó áldozata" mondattal üdvözöl. „Akkor őt hozod az esküvőre, Deb?” – kérdi Dex, csak hogy rontsa a helyzetet, mert Anton semmiféle esküvőről nem tud. Az sem plusz pont, hogy másnap reggel, mikor Debnél felébrednek, Deb szó szerint kidobja Antont a lakásából, mert a védőőrizetesek azt fogják hinni, hogy szexeltek. Persze szexeltek, de ennek nem szabad kiderülnie, mert Anton immár koronatanú a Nyúzó-ügyben, és ha az ügyvédek értesülnek Deb és Anton viszonyáról, ízekre szedik a vádat. Ami logikus ugyan, Antonnak nyilván mégsem esik jól.

Dex felébred a Miguellel közös gyilkolást következő reggelen tehát, és most még üdítő érzés, hogy van egy barátja, aki osztozik a titkában. Nade hamarosan beállít Syl, aki igencsak zaklatott, merthogy Miguel nem volt otthon az éjszaka, és azt állítja, hogy Dexszel volt. Sylt pedig érdekelné, hogy igaz-e. Igen, mondja Dex, Rita is megmondhatja, hogy ő sem jött haza egészen...éjfélig. Csakhogy Miguel alig egy órával ezelőtt ért haza. Syl elsírja magát, és Rita nyakába borul, mert akkor most bebizonyosodott, hogy Miguel megcsalja. Dexet is érdekelné, hogy merre leledzett Miguel a gyilkosság után az éjszaka, hát úgy dönt, útbaejti őt munkába menet. Miguel nagyon vidám, fütyörészve indulna dolgozni, ám Dex beszámol Sylvia látogatásáról, meg hogy ő hiába próbált falazni neki, nem tudta, hogy a gyilok után nem haza indult egyenesen. Miguel persze állítólag csak beült egy kocsmába egész éjszakára, mert olyan izgatott volt, ám Dex történetesen ismeri azt a kocsmát, amit Miguel említ. És tudtával 2-kor zár.

A következő helyszín már Anton lakása, ahol nagy nehezen kiderítik, hogy Anton a szemetet vitte le éppen, amikor leütötték és elrabolták. Csakhogy ez már egy napja volt, tehát igyekezniük kell, ha Antont még életben akarják találni. Egyelőre George King házát kezdik keresni, hátha ott találnak valamit, ami elvezethet hozzá, mivel magát George Kinget nem találják. Mi viszont most megtudjuk hol van: a következő képben Antont látjuk, akinek csúnya nyúzott sebek éktelenkednek a hátán, és George Kinget, amint éppen egy véres kést törölget: tehát tényleg George King a Nyúzó! Szegény Anton természetesen nincs jól, remegő hangon magyarázza Kingnek, hogy ha tudná hol van Freebo, már rég elmondta volna, meg hogy ha pénz kell Kingnek, majd szerez ő Freebo helyett. De King erről hallani sem akar, mert szerinte ez az egész a „tiszteletről“ szól, ami úgy követeli, hogy Freebo rendezze a tartozást személyesen. Úgyhogy egy óra múlva visszajön, Antonnak ennyi ideje van gondolkodni.