Folytatva a múltkori cselekménysort, Miss és Jarod visszatértek a vak nénihez. A néni egyre baljósabb dolgokat mond Jarodnak, az egyetlen jóság, ami a szigeten marad, az kapcsolat közte és Miss között. Az esőáztatta ingét elkéri, kezébe nyom egy bögre teát, majd behajtja Misshez az elképedt Kaméleont. A szobába lépve tovább táthatja a száját, Miss a paraván mögött vetkőzik. Ööö, hozott teát, jó érzelmi viharok lenyugtatására. Miss ‘kedves’, jó akkor kéne egy vagonnyi. Nehezen nyugszik bele, hogy a családirtó kriptaőr a dédnagyapja volt, aki miután lelépett a skót szigetről, megalapította a Központot a Kék-Öbölben. Mégiscsak kandallós-gyertyafényes-lelkizős este lett itt. A közös gyerekkorukról emlékeznek, Miss arra panaszkodik, mennyire rossz apja is volt Parker-apu.
A felfedezett válaszaik csak még jobban összekovácsolják őket, pedig a Központ célja pont ennek ellenkezője volt.