Na.

Az atomháború után vagyunk, a 36. században, az emberiség szívós munkával eljutott a kőbaltától a feudalizmusig, aminek persze az lett az eredménye, hogy kiskirályok és kiskirálynők uralták a vidéket, és annak volt a legnagyobb pöcse, aki rég elfeledett, de a XXI. századi mérnöki munkának köszönhetően még mindig működőképes tömegpusztító fegyvereket birtokolt, illetve melléjük a Tudást, amivel használni lehetett ezeket. És ez a Tudás sem feltétlenül organikus, leginkább önként jelentkező szerencsétlenek kellettek hozzá, akik a családjukról való gondoskodásért cserébe kísérleti nyúlként püfölték, nyomogatták, buherálták az ősöreg szerkezeteket addig, míg egyszer csak meg nem semmisült velük együtt a fél megye.

Az egyik ilyen kiskirálynő, a beltenyészet (értsd: közvetlen rokon kúrja a másikat) végett legendásan félhülye Taligás-klán éppen soros szőkenője, Kalészi, ráadásul a megbuherált acélhengereket felszerelte a kor legextrémebb közlekedési eszközének számító, mutáns kárókatonára, Kloppra, és afféle statuálási célból elrepült a korábban Manchesterként emlegetett vár fölé, ahol a feléje a kezét rázó (tudósok sokáig vitatni fogják még, hogy az ökölbe szorított kéz kinyújtott középső ujja, és a kéz üvöltve rázása az _valóban_ ellenséges gesztus-e vagy csak nagyon örül a gazdája) lakosság láttán zabos lett, és a fejükre dobta a M47A1 Napalm Incendiary feliratú tartályokat.

Erre a fenti faszságra azért van idő, mer' ez jutott eszembe a nyitójelenetről, amiben Tyrion, Havas és Ser Davos bóklászik Királyvár, vagyis inkább a Vörös Torony melletti kerület üszkös romjai között, és igen, van szénné égett kisgyerek és sokkos állapotú túlélő is, utóbbinak a hátáról nyúzta le a bőrt Drogon leheletének a széle, jajmár. A három, nagyjából normális szereplő olyan arcot vág mindeközben, mint akik nem tudják eldönteni, hogy akkor most a székrekedés miatt van görcsben a belük, vagy a seggükbe feldugott húskampó okoz váratlan(?) komplikációkat. Ez a mászkálás egyébként rém látványos a maga horrorpornó mivoltában, és továbbra sem vagyunk híján a hirosimai párhuzamoknak sem.

Deres

Temetés. Ritkán vidám, inkább szomorkásabb tevékenység világszerte, az őskor óta űzzük, kábé azóta, hogy már nem megettük a szomszéd kislányt, ha elhullott, hanem elástuk. És amikor valamelyik önjelölt orvostudor elkúrta, és a kis Ilonka csak kicsit volt halott, és reggelre kiásta magát, megszületett a zombimítosz is. Ezt mostan azért fejtegethetem, mer' az első hat percben a szomorkás nézés és könnyes szem mellett csak halotti máglyák vannak, meg egy nagyon fura dolog: aki itten harcolt, annak az arcát seb/horzsolás/plezúr tarkítja, mintha kötelező lenne a zombiktól legalább egy pofont kapni. Jon mondja a beszédet, hősök mind, értünk mentek el, sose fizetjük vissza, sad. És tűz.

Mondtam, hogy lesz csúszás, sajnálom. Cserébe a Drót egyik legfaszább jelenetének alapmotívumát ellopva összefoglalom az eseményeket azoknak, akik nem akarnak olvasni. A rendes hogyvót utána.

Petting

Bravúros tracking shottal nyitunk, Samu kálváriájának ezredik stációja az első momentum, szegény nörd annak ellenére, hogy WW-gyilkos és Wildlingfucker, még mindig remeg, ha obszidián tőrt nyomnak a kezébe kettőt, és aszongyák neki sziú myelven, hogy Nake nula wauŋ welo! azaz Jöjjön, aminek jönnie kell, még azazabb Valar Morghulis, legazazabb MIND MEGHALUNK GECI. A vágás nélküli képsorok folytatódnak, Deres udvara olyan, mint egy Mango-butik Joy-napon, csak itt nem a leárazott francia bugyiért nyomulnak a népek, hanem a lehetőségért, hogy minél hamarabb megdögöljenek. Tyrion ennél pragmatikusabb, és ugyan az arcára az van írva, hogy baszki, megint kihagyom az eksönt, mint az első évadban, amikor a csata elején fejbe vágtak, és amikor magamhoz tértem, már Robb Stark volt a májer, de elindul a kripta felé, miközben az a kedvesen konok Mormont-lány a védelmet szervezi, de hát ez van, ha egy 12 éves süldő csaj is magasabb, mint te. Brant a Vas-szigeteki testőrsége és annak töketlen vezetője gurítja rendeltetési helye felé, a várfal előtt meg felsorakozik a véderő.

Szolg.közl.: sok vót a hét. Meaculpa. Nem mondom, hogy nem lesz még ilyen, mert lesz.

Deres all the way

Ha valaki aszitte, hogy majd ebben a részben lesz olyan történés, ami előrébb tekeri a westerosi történelem valíriai acélpánttal megerősített, korhadó kerekét, azon még Vas-szigeteken is röhögnek, pedig ott utoljára akkor volt ilyen frivol a hangulat, amikor egy névtelen kalóz egy nagy zsák importált tököt küldetett Theon születésnapjára. Az évadnyitóhoz képest persze jobban állunk, de ez olyan, mint annak örülni, hogy Szabó Zsófi helyett ÉNBP Lali vezeti az RTL Éden hoteljét.

Na. Célegyenes. A végén meg valaki a Vastrónon, de addig van még hat rész, izgalom, intrika, miazmás. Ha valaki arra kíváncsi mi vót eddig, akkor javaslom ennek a linknek a matatását, mindenki másnak meg csak annyit, hogy

Tél van, Éjkirály.
Falat döntesz, de miért?
Úgyis megszívod.

Deres

Kisfickó szalad a belfasti Titanic stúdió hármas "Sose süllyed el, gecik" műtermének padlóját ízlésesen beborító műhóban, szurtos gyerek, dizájnkócos, tervezetten szakadt, és rém kíváncsi. Gondolom, ha én is a kváziközépkorban élnék, és a kilátásaim a felnőtt létre a "azért ne varrassunk még érettségiző öltönyt" szintjén mozogna, én is tök izgalmasnak találnám, ha csillió herélt katona lépdelne a mínusz tízben egy saruval a lábán Deres felé haladva konokul. A látvány lenyűgöző és egyben felveti a kérdést: mégis, hol a picsában fogják ezeket elszállásolni? Amit Deresből eddig mutattak, annak alapján Dobó Istvánnak jobb dolga volt Egerben, abban a picsányi várban. Na mindegy, legyen a logisztika a deresi intéző dolga.

Jó, bevallom, Jaqen H’Ghar nevét kopipészteltem, írja ki az, akinek két anyja van, de nem jártam volna jobban a színész igazi nevével sem, amit most szintén kopipésztelni fogok: Tom Wlaschiha. A német színész a korábbi NDK területén született, innen a kevéssé angolszász hangzású név, ami pizzarendeléskor jelenthet némi nehézséget, na de nem ez a lényeg. Wlaschiha ugyanis állandó szerepet vállalt a Jack Ryan második évadában, így jövőre együtt játszanak majd Jim Halpertel az Amazon drámájában. A John Krasinski és Wendell Pierce főszereplésével készülő sorozatot a Lost alkotópárosa, Carlton Cuse és az író Graham Roland jegyzi, és amelynek első évada az ősz egyik nagy durranása volt.

A különböző díjátadók mindig remek lehetőséget nyújtanak a riportereknek, hiszen mindenki egy kupacban van, így lehet bombázni okos kérdésekkel a filmes szakma krémjét. Nem történt ez másképpen David Benioff és Dan Weiss esetében sem, akiknek amiatt kellett magyarázkodniuk az Emmy szünetében, hogy mégis mi a bütykös vérfarkas pöcsért tart ilyen sokáig a Trónok Harca utolsó évadának forgatása és utómunkálatai.

A Trónok Harcának hetedik évadának befejező részében Jon Snow és Viharbanszületett Daenerys Targaryen, első ezen a néven, az Elsők, az Andolok és a Rhoyniak királynője és a Birodalom Védelmezője, Sárkányok Anyja, Láncok Leverője, Mereen Királynője, a Nagy Fűtenger Khaleesije (mennyire nagy szopás lehet neki hiteligénylésnél aláírni mind a 40 oldalt a szerződésen) végre egymásra talált (Jon is on top). Mielőtt Havas belépett volna Dany szobájába, láthattuk, ahogyan Tyrion az ajtó mögött leselkedik, és igen baljós képet vág, gyengébbek kedvéért talán még a zene is baljós volt, csak hogy mindenki értse, a románc, és annak várható katarktikus beteljesülése nem nyerte el Tyrion tetszését. Én általában úgy nézek mezei gyökérként sorozatot, hogy nem érdekelnek a különböző teóriák, nem olvasok utána napokig redditen, hogy néhány pattanásos hullafehér geek szerint mit jelent, hogy a szél keletről fújt és nem nyugatról, hanem majd kiderül úgyis később minden, ha vót jelentősége, ha meg nem, akkor mi a fasznak agyaljak rajta. Ezen a kukucskálódáson azonban még én is eltöprengtem egy pillanatig, hogy akkor most Tyrion vajon egy tróger kis kém, és első adandó alkalommal elárulja majd Havasékat, felhasználva ellenük fellángoló szerelmüket, vagy mi a péló.