"Kiszabadult egy elviselhetetlen élethelyzetből."

Hááát nem egy sikersorozat volt ez az utolsó hét, sőt az egész évad sem... András ennek megfelelő hangulatban lézeng Adél előszobájában és bebocsátásra vár. Lássuk:

                                  "Nagyon erősen éltem ahhoz, hogy könnyen haljak meg!"

Csütörtök van, Edittel ma találkozunk utoljára. Sajnos az ő történetszála legjobb esetben is keserédes véget érhet. 

Lassan eljutunk az idei terápiás folyamat végére és eléggé szarul állunk: Zsoltot már nem kezelheti tovább a jó pszichológus, Krisztina meg köszöni, de nem kér többet belőle. Mi lesz vajon Sándorral? Ezen a fronton sem mennek túl jól a dolgok: Dargay kedden felkeresi a kiccsaládot és már csak az üres szekrényt és az árva fikuszt találja ott. Áron letört és kiábrándult: Apuka hazacuccolt Erdélybe, öregek otthonába. A fia ezt személyes kudarcnak éli meg, de nem volt más választása. Nem tudtak tovább együtt élni. Ez a terápia meg inkább volt káros, mint hasznos - mióta oda járt az Öreg, minden sokkal nehezebb volt. Az elviselhetetlen feszültség robbanással fenyegetett, nem hibás itt senki, de az Öregnek mennie kellett. Most épp a vonatra vár, valahol a Keletiben.

                                                                       "Nincs már türelmem, elfogyott"

Kedd van, vagy inkább szerda? Krisztina jön, de egy nappal későbbi a dátum... Biztosan történt valami performansz kedden, ezért keveredtek össze a páciensek... És még valami újdonság: Krisztina nem egyedül áll az ajtóban. Dr. Belényesi Róbert is elkíséri. Az úr konkrétan azért jött, hogy megköszönje Dargaynak azt a sok jót, amit a házasságáért tett. Jaj. Már itt egyértelművé válik számomra: nem egy műsort nézünk.

                                "Ilyenkor van értelme, amikor maga itt van..."

Hétfő van, ma elbúcsúzunk Zsolttól. A múlt héten egész messzire eljutottunk vele. Elmesélte, hogy mégsem bántotta Ritát, "csak" átvitt értelemben felelős a haláláért. Olyat mondott, amitől a csaj leugrott... De mivel lassan megismertük Rita betegségét, sajnos ez az egész folyamat orvosilag levezethető. Zsolt mégis felelősnek érzi magát, és ezért bűnhődni akar.

Úgy tűnik Dargay András végre eljut ahhoz a bizonyos "másik" orvoshoz, aki képek alapján valahol a Mars expedíció és a 23. század határán rendel. De baj van: ezt is győzködni kell a Parkinsonról. Még a végén megint azt a diagnózist kapja, hogy nem beteg. Illetve mégis: lelki eredetű lehet a baj. Szorongásgátlót szed-e? Mert kéne....

Szerda este van, csengetnek. Dargay hamutállal a kezében nyit ajtót, de nem Sándort találja ott, hanem a zaklatott Júliát. Ma hozta el utoljára Sándort, jelenti be. Az Öregnek nem használ a terápia, abba kell hagyni. Veszélyes. Mármint Sándor. A múltkor úgy meglökte, hogy felhasadt az alkarja... teátrálisan mrgmutatja a bekötözött kezét. Dargay csak hebeg, de abban biztos, hogy folytatni kell a beszélgetéseket, talán megvan az áttörés. De Júlia hajthatatlan. Ez lesz az utolsó és kész - mondja a nő - főleg miután meglátja a hamutálat. Nem csökken a félelme az Öreg iránt. Ijesztő, állítja. 

Kedd reggel van és meglepő helyen nyitunk: Adél hálószobájában. A pszichiátert nem hagyja nyugodtan Dargay nyűgje, képes felhívni telefonon és egy újabb konzultációs időpontot ajánlani. Persze kizárólag a Sándor-ügy okán. De a férfi megint lerázza: rázós a hete, nem ér rá most extrába menni, majd pénteken. Jó?

                                             "Mindenkinek megvan a maga igaza valahol."

Különös hangulata van egy terápiás helyszínnek. Bár Dargay késik, Zsolt és őre a szobában várnak a pszichológusra. A fiú mereven bámulja a mókuskereket, lenyűgözi a kis állatok mozgása. Vagy egyszerűen az életnek az ilyen megjelenési formája is izgalmas tud lenni egy hét magánzárka után. Nem is Zsolt az érdekes most, sokkal inkább a börtönőr: szkeptikus sőt gúnyos a pszichológiával kapcsolatban - majd mégis bevallja: ő is jó alanya lenne egy-két terápiás ülésnek....

                                                          " Néha egy aszpirin tényleg csak egy aszpirin-"

Dargay pénteken hazacuccolja Bencét. Érzékeny búcsút vesznek, megegyeznek a rendszeres találkozókban, de a gyereknek az anyja mellett a helye. Bence aggódik apuka magánya miatt, de Dargay felmenti: felőle nyugodtan kedvelheti a gyerek az újapukát is, biztos jó fej. Ettől ő még az édesapja marad, nem haragszik rá e miatt. A magányát meg majd megoldja egyedül, nem legyen az a gyerek gondja... Juditék még be is invitálják a pszichológust, de az azért ennyire nem akar nyitni feléjük, valami ürüggyel kimenti magát.