Kedves olvasók! Hát ez a pillanat is eljött, véget ér kedvenc sorozatunk nemcsak a tévében, hanem itt a blogon is. Négy és fél éve írok hogyvoltokat és ez az első sorozatom, ami több évadot ért meg és még szépen le is zárták. Az utolsó részben az összes főszereplő előkerült, ha másképp nem, akkor flashbackben. A záró epizód alapvetően könnyed hangvételét átszövi a búcsú melankóliája, de ez nem is lehet másképp. Sört/töményet/csokit/zsebkendőt előkészíteni, az utolsó hogyvolt következik.

Az 1889-es Londonban kezdünk, félpucéran menekülő nőt üldöz egy rosszarcú férfi lámpással. A nő hiába kiabál, senki sem jön segítségére, a férfi beszorítja egy zsákutcába. A nő feltesz egy szemüveget és az ujján megforgatja az alakváltást előidéző Harriet Tubman gyűszűt (már láttuk az 1x12-ben), és máris Helena Wells áll előttünk. Sajnos a ruhája is visszanőtt, így dús idomaiból nem látunk többet, a Tesla segítségével lesokkolja a támadót, aki nem más, mint Hasfelmetsző Jack. Előkerül Caturanga, a 12-es raktár főügynöke és Helena mentora (láttuk a 3x12-ben) és gratulál: alig egy hónapos munkaviszony után sikerült Helenának megszereznie a Hasfelmetsző lámpását (erről az ereklyéről az 1x11-ben már volt szó). Miközben Caturanga arról beszél, hogy a következő raktár helye már nem Angliában lesz, a kép átvált a jelenbe.

Ügynökeink Mrs. Frederic társaságában valami kerek kőasztal körül ülnek, a félelmetes arcberendezésű főnéni szerint ez nem egyszerű holokivetítő, hanem a raktár időkapszulája, ami minden ügynöktől őriz valami különleges emléket. (Ez a cucc volt egyébként Artúr király kerekasztalának is az ihletője, bár ha jól emlékszem, a Gyalog galoppban erre nem volt utalás.) Pete örül, hogy legalább kivetítőn újra látta Helenát, aki Myka szerint jelenleg egy Giselle nevű nővel él együtt. Höjj, azt a filmet is szívesen megnézném, vigyorog a baltaarcú (ezzel nem vagy egyedül, öcsém). Úgy néz ki, hogy Valda múltkori akciózása következtében a raktár költözésre készül, és ilyenkor a régi ügynökök emlékei közül az asztal kiválaszt egy-egy meghatározó esetet, amit a kapszula elraktároz. Úgy tűnik, a 13-as raktár korszakának végéhez ért, közli Mrs. Frederic. Főcím.

Eddig azt hittük, hogy a sorozat vége előtt két résszel már mindent tudunk a raktár működéséről, erre kiderül, hogy egy frászt. Ereklyék kialakulása, gondnokok feladata, régensek kiválasztása, az Eldunari, mint a raktár lelke, és a Látnok, mint a legfőbb infók tudója: ezeket már megismertük, de a raktár költöztetésének módjáról eddig nem volt szó, hát most ez a pillanat is eljött. Az előző részt Claire eltűnésével zártuk, Artie és Claudia átnézi a külön szobát, ahonnan a komatikus állapot fenntartását biztosító lemezjátszó is eltűnt. Az időtálló spektrométert bekapcsolva azt látják, hogy Benedict Valda volt a tettes, tegye fel a kezét, aki másra tippelt. És bizony, már látjuk is a rohadékot, amint az évadnyitóban látott akromatikus lencsét erősíti fel Claire szemére, ezzel tudja majd irányítani a lányt. A lencse levehetetlen, és ha nem engedelmeskedik az akaratának, Valda kínzó fájdalmat bocsát Claire-re. Mi ketten nagyszerű dolgokat alkothatunk, mondja Valda, pont ettől tartunk, mondom én. Főcím.

Kérem szépen, így a sorozat végefelé megint egy olyan feelgood epizódot kaptunk, ami a show legjobb pillanatait idézi: könnyed, vidám, némileg a korábbi karácsonyi különepizódok stílusában, az ilyen percekért szeretjük ezt a sorozatot, és ezek miatt fog hiányozni, de nagyon. Kedvenceinken látszik, hogy felszabadultan lubickolnak a szerepben, a hogyvolt is igyekszik ezt a hangulatot visszaadni. Ja, még annyit, hogy az epizód felér egy gyorstalpaló spanyol nyelvtanfolyammal, ezt szerencsére a magyar verzióban is megőrizték, és szinkronizálás helyett feliratozták a spanyol szövegeket. Lássuk tehát, vamos amigos!

A panzióban nyitunk, Myka a laptopján az egy éve elkezdett regényét írná, de még mindig csak hat oldallal van készen, alkotói válság vagy túlzott munkahelyi elfoglaltság miatt nem halad, ilyesmit a hogyvoltírók is gyakran tapasztalnak magukon, csak jelzem. Pete cikizné is emiatt, de jön Artie, jelzés érkezett Claudia és Steve részére: a Dakota Egyetemen az egyik hallgatónak, Charlie Battesnek prezentáció közben három darabba tört a gerince, ezt kell kinyomozniuk. Ekkor régi ismerős, Kelly Hernandez lép be, akivel Pete a 2. évadban járt, a csaj legalább hét hónapos terhes, Pete döbbenten vizslatja, ezt most én csináltam? De Kelly megnyugtatja, ne parázzon, hiszen már legalább két éve szakítottak, ő időközben férjhez ment, abból a kapcsolatból van a gyerek. Most segítséget kérni jött: a nagymamája tévéje megzavarodott, nézzék meg.

Középkori vásárban nyitunk, de nem időutazás a téma, hanem turistalátványosság, a király és a királyné köszönti az „alattvalókat” és a látogatókat, a felhívás szerint a lovagi torna győztese jutalmul megkapja a királylány kezét. (Kannibálok előnyben.) A színpadon bohócnak öltözött fiatal srác zsonglőrködne, de folyton elejti a buzogányt, az egyik néző gúnyosan be is szólogat neki emiatt. Ekkor egy álarcos bohóc tűnik elő a semmiből és varázspálcájával a gúnyolódó felé int, aki szívroham tüneteivel összeesik. A panzióban Pete reggelit készít, de alaposan elégeti, Myka reménykedik, hogy legalább müzli van a konyhaszekrényben. Jinksy várja, hogy Abigail visszatérjen, mert az igaz, hogy ő sem tud főzni, de legalább jó kajákat szokott rendelni. Belép Artie, segítséget kér a Sötét Kamra átrendezéséhez, amire Myka jelentkezik, csak előbb megkeresi Claudiát, Pete és Steve meg mehet a jelmezes vásárba ereklyevadászatra.

Állandó rohanás és világmegmentés helyett ezúttal egy viszonylag helybenülős részt kapunk, a klasszikus egy epizód – egy ereklye sémára húzva. Külön szórakozási faktort jelent Pete bubifrizurája, amin egyszerűen nem tudok napirendre térni, most komolyan, a sminkeseknél mindenki vaksi? Vagy csak simán ki akartak cseszni vele, mert akkor sikerült. A panzióban kezdünk, Jinksy és Claudia a lány szüleinek balesetéről beszélget, kedvenc vörösünknek meggyőződése, hogy valami raktáros ügy volt a háttérben, mert a jelentés szerint a szülők kocsija álló helyzetből csapódott neki a fának. Belép Artie, Claudia gyorsan témát vált: Új a szemöldökzseléd?, kérdezi, de a szakállas átlát a szitán és kijelenti, ha a lány ennyire akarja, elviszi a húgához.

Az utolsó évadhoz értünk, kedves olvasók, már csak hat rész van hátra, de most ne ezen könnyezzünk, hanem azon, hogy a Viasat a záró évadot napi darában adja, én meg csak heti egy hogyvoltot tudok vállalni. Kapjunk is bele, mert az évadnyitó ugyanazzal a lendülettel pörög, mint amilyennel az előző rész véget ért, öveket becsatolni! Hosszú lesz, de pár sörrel elmegy. Szóval ott hagytuk el, hogy az ügynökök kimenekültek a raktárból, ahol Paracelsus átvette az irányítást, mint önkényes gondnok, Claudia viszont bent maradt, hogy felvegye vele a küzdelmet. Az évadzáróban látott zöld szalag segítségével ugyanis Mrs Frederictől őrá származott át a gondnoki feladat, így a két rivális összecsapása elkerülhetetlen. Először verbálisan abuzálják egymást, majd Paracelsus különféle ereklyéket küld rá kedvencünkre, de azok nem sebesítik meg. Én a raktár része vagyok, és az nem hagyja, hogy megöljön, Voldemort, vigyorog Claudia. Egyúttal azonban épp ez lesz kedvencünk gyengéje is, Paracelsus ugyanis rájön, hogy ha a raktárat és az ereklyéket tudja irányítani, akkor Claudiát is. Energiasugárral lebéklyózza és az irodába vezeti, ahol a 4x19-ben már látott különleges szemüveggel (ami Orville Wright pilótáé volt) kiszipkázza Claudia elméjéből az ott tárolt információkat. Majd arra kényszeríti, hogy a nyilvántartásban nézzen utána Karl Schwarzschild német fizikus-csillagásznak, és elárulja, olyasmire készül, ami mindent meg fog változtatni. Na, aggódhatunk megint, remegni is kezd a kzem, mizt a nyűrfalevvél. Főcím.

Ügynökeink ezerrel pörögnek a raktárban, mert Paracelsus erősödő mentális ereje révén fokozatosan átveszi az irányítást a raktár fölött, ezzel egyidőben Mrs Frederic viszont egyre gyengül mentálisan és fizikailag is. Artie beszélt Kosan régenssel, aki szerint Paracelsust mindenáron élve kell elfogni, mert ha megölik, akkor Mrs F pszichéje végzetesen megsérülne. Claudiát személyes sérelem is vezérli: Engem bronzba öntött a csávó, vissza kell vágnom. Fürge ujjai táncot járnak a számítógép billentyűzetén, ahogy az alkimista után kutat, közben Artie-nál rákérdez, hogy sikerült a múltkor vérmintát vennie Joshuától, hiszen a bátyja irtózik a tűtől. Artie motyog valamit arról, hogy nem volt ott semmi gond, majd gyorsan elvonul az Eldunariba szétnézni. Jinksy, az élő hazugságdetektor kissé bizalmatlanul néz utána, de nem szól semmit, itt valami nem kerek, van egy olyan érzésem. Közben Nick Suttonnal vitatkozik és szemére hányja, hogy 500 éven át jóformán feléje se nézett, hagyta, hogy Charlotte egyedül nevelje, most meg játszani akarja itt az érző szívű apát, na ne már.

Az előző epizód végéről kezdünk, Nick és Paracelsus beszélget, Nick próbálja kidumálni az eszméletlenül heverő Claudiát az alkimista előtt, a lány nem jelent rájuk veszélyt, ne bántsa. Megtudjuk azt is, hogy Paracelsus Nick nagybátyja, na tessék, tiszta családi összeesküvés. Ezután a srác különleges szemüveget vesz elő és felteszi a nagybácsi fejére, ami naprakésszé teszi Paracelsust az elmúlt 500 év történéseiből. (Ez aztán a valami, elmúltnyolcévezés helyett elmúltötszázévezés, ajánlom politikai tanácsadók figyelmébe.) Váltás után már ügynökeinket látjuk, akik az időtálló spektrométer segítségével nézik vissza a fent leírt eseményeket, de mivel hang nincs hozzá, nem tudják, hová mentek Paracelsusék Claudia bronzosítása után. Myka ellenőrzi a nyilvántartást, ami szerint több ereklye is hiányzik: Saint-Germain gyűrűje, Dzsingisz kán buzogánya, III. Richárd koronája, Caligula szandálja, Sztálin aranycsillag medálja, ezekre vajon miért van szüksége Paracelsusnak?

Közeledünk az évadzáróhoz és az írók jó szokásukhoz híven elkezdték csapkodni az arcunkat cliffhangerekkel, amik közül a mostanit én például személyes sértésnek veszem, mondom is gyorsan, hogy volt. A panzió konyhájában Myka az éjszaka közepén a petefészekrákkal kapcsolatos infókat és a túlélési esélyeket nézegeti laptopján, amikor megjelenik Pete. Az éjszaka 3-kor esedékes szendvicsét jött behalózni, Myka zavart mosollyal hívja fel a figyelmét, hogy még csak éjjel 1 van. Pete kivágja magát, ő a keleti parti időzóna alapján számolt, de az ugratás közben is szemet szúr neki Myka tettetett vidámsága. Mykán is átfut, hogy el kéne mondani a szívszorító hírt Pete-nek, de aztán végigfut rajta, hogy társa esetleg túlságosan elérzékenyül, vagy gúnyolódni kezd, esetleg nem is veszi komolyan, így inkább nem szól semmit. Claudia és Nick érkezik haza valami koncertről, vörös kedvencünk is éhes és már gyúr arra, hogy lenyúlja Pete szendvicsét. Ekkor azonban Artie is befut és először aludni küldi Nicket, majd felszólítja Claudát, mielőbb keressen megfelelő elhelyezést a srácnak, elvégre a raktár mégiscsak szigorúan titkos dolog. Ezek után beszámol egy új pingről: jelzés érkezett, aminek révén megtalálhatnak néhány elveszett ereklyét, amiket az ismert kalóz, „Üvöltő” Dan Seavey rabolt el az Avalon nevű hajóról, miközben a 12-esből a 13-as raktárba szállították át az ereklyéket.

Az ohioi Marlon kertvárosában középkorú férfi köszönti a reggeli kocogás közben arra haladó szomszédasszonyt, de alig fél perccel később összeesik és meghal. A panzióban Artie értesül az esetről és kiküldi Mykát és Pete-et a helyszínre, az áldozat neve Terry Chambers, ő volt a kerületi ügyész. Steve hatalmas ládát tologat, megérkeztek a személyes holmijai, hivatalosan most költözik be ő is a panzióba. Artie és Steve orrát friss péksüti illata csapja meg, hohó, Abigail csak nem rászánta magát, hogy süt-főz nekik? Sajnos nem, csak a közeli pékségből rendelte – magának, viszont ha valamelyik férfiember elvállalja a mosogatást, akkor azt megkínálja belőle. Claudiát is előcsalogatja az illat, de Artie közli, nincs idő reggelizni, menjenek Steve-vel New Yorkba, ahol egy 15 éves srác, Nick Powell összegraffitizett egy falat, de nem bandatagekkel, hanem bonyolult matekképletekkel. Steve engedélyt kér, hogy maradhasson, kipakolna és elvállalja a semlegesítő folyadékot tároló tartály tisztítását is, ami épp most esedékes. Artie beleegyezik és karját nyújtja Claudiának: Akkor mi ketten megyünk, a múltkor is milyen jól megoldottuk Beethoven órájának problémáját. Rendben, máris indulhatunk, Zsákos Bilbó, mosolyog rá tündéri kedvencünk.