Bejött a papírforma, nem is volt kérdés. Legfeljebb az, ki mit kezd az eredménnyel?

Van az a mondás, hogy mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának biztosan. Az este folyamán volt jó néhány ilyen.

Azt hiszem, a stábnak ezzel az adással sikerült megágyaznia a lehető legkínosabb elődöntőnek/döntőnek az X-Faktor hazai történetében. A Ham Ko Ham most még mentett egy nagyot, de aggódva tekinthetünk a műsor jövőjére...

Ahogy fogyatkoznak a dalnokok, úgy tűnnek el az érdekes hangok, karakterek, és válik egysíkúvá az egész miskulancia. Akad még jó torok a versenyben, de egyedi most már alig.

Buli és lazaság, ez lett volna a két kulcsszó – vagyis a derék versenyzők meg akarták mutatni, mekkora partiarcok. Ehhez képest az egyik bújócskát játszott, a másik a fenenagy dögösség közepette elfelejtett énekelni, a harmadik meg áriázott egy sort. Szóval, meglehetősen foghíjas lett a party.

„Álmaimban nem ezt vártam” - csendült fel bennem, amikor visszanéztem a teljes műsort. Ugyanis a hétvégét ha nem is egy kő alatt, de tévétől távol, homokdűnék között és egy C-kategóriás menedékházban töltöttem. Aztán most meg itt van ez.
„Tuti kajakra venné, csak”...

Azt hittem, sosenem lesz vége. A derék szerkesztőknek ugyanis sikerült cirka 15, nagyjából három perces produkcióból egy három és fél órás adást kanyarítani. Rétestészta X-Faktor módra.

Most, hogy sikerült vagy 120 embert összeverbuválni egy helyre, kezdődhet a szelekció. Hullani is fognak a versenyzők, mint a legyek, de ne menjünk enyire előre!

Mint púpos gyerek prés alatt: Végre elérkeztünk az első olyan adáshoz, amiben már egész jó a felhozatal, viszont dilettánsokból és túlzott önbizalomból továbbra sincs hiány.

Az X-Faktor második válogatója inkább szólt a röhögésről és a South Park-ról (kellett nekem emlegetni a múlt héten :P ), semmint a jó hangokról. Szerencsére a zenekaros részleg megmentette. Nézzük is meg a heti – jó mélyről való – merítést!