A vikingekben újra feltámadott a tenger, teljes gőzzel mennek a folyón, még Lagertha is visszatért harcos mivoltához, és a szokásos szemceruza-felfont haj-morcos arc kombót tolja, amit átvett Torvi is. Halfdanék ugyanolyan kettyentek, mint eddig, és egymást hergelik, ebbe beszáll Floki is. Így hajóznak, míg meg nem látják a rájuk váró frank flottát, Rollóval az élen. Azért mindenki be van fossantva kicsit a vikingek közül, kivéve mondjuk Ragnart, aki azon erőlködik gondolom, hogy  a szétszakadó fejét a nyakán tartsa, amíg Björn dirigál. A vikingek először tüzes nyilakkal lövik a frankokat, majd megcsáklyázzák a hajóikat, és elkezdődik a közelharc.

Frankhonban vagyunk, ahol Ragnarék fadarabokon görgetve húzzák a hajókat az erdő közepén, alig feltűnően.  A munkába beszállnak a csajok is, legalábbis Torvi és Lagertha igen, utóbbi tényleg komolyan vette az öreg bölcs szavait gyerekügyben, és minden mindegy alapon ráncigálja a kötelet, még ha beleszakad is. Egy frank parasztembernek meg a fiának azért csak feltűnik az ordítozó viking csapat, s levonják a következtetést, hogy rongyolni kell innen, de ízibe.

A távozó viking hajók egyikén Harald tetemre hív, nem így volt ez megbeszélve, mekkora fostos király ez a Ragnar, jól bedőltünk neki. Mi nem szoktunk megelégedni a kudarccal, mondja Lagerthának. A nő ideges lesz, és lecseszi, nem kéne így beszélned nekem a királyról, helóbeló. Azért látszik rajta, hogy ő sem tudja hova tenni ezt a nagy visszavonulást. Björn sincs éppen feldobva, és közli az apjával, hogy ez egy hülye döntés volt, meggyengíti őt mindenhogyan. Ragnar csak arra képes, hogy utálkozó fejet vágjon.

Frankhonban a tábort verő vikingek közül megint Harald az idegesítő, és beközli az egyértelmű tényt, nem akarok az érzékeny pontodra tapintani Ragnar király, de úgy néz ki, a testvéred elárult téged, mit szólsz? Ragnar nem csak azért nem dobja el a haját, mert nincs neki, hanem azért is, mert hónapok óta tudja ezt a fantasztikus infót a bátyjáról. Inkább azt mondja, az lesz a taktika, hogy az erődök mellett kell elhajózni, de közben védjük a fejünket. Halfdan szerint Rollo pont erre fog számítani tőlük, mire Ragnar letromfolja, hogy igen ám, de szárazföldön fogunk támadni, egy gyalogos csapatot küldünk a legközelebbi erődhöz, azok lekötik az íjászokat, amíg mi felhajózunk szépen. Kérdés, kérés semmi, mindenki egyetért. Lagertha vállalja a szárazföldi támadást, Ragnar legszívesebben leállítaná a nőt, legalábbis az arcán ez látszik. Björn bezárja a bazárt azzal, hogy másnap támadnak, Harald még jópofizik egy sort a királlyal, komolyan, mint egy negyedikes stréber, lécci hadd legyen az első hajó a miénk, kéri Ragnart, az meg rábólint, csak hagyja már békén.

Hedebyben az újdonsült jarl, Lagertha éppen Kalf sírjánál füstöl valami rituális füvet, és közben mormol is hozzá. Erlendur lép mellé, és telibe bekérdezi, hogy mégis miért ölte meg Kalfot. Lagertha csak annyit válaszol, hogy ígéretet tett magának, Kalf elvette a jarlságát, így ő meg elvette a férfi életét. Erlendur próbálja játszani a közömböst, de azért ott van egy kis vigyor a szája sarkában, nem bukott le, így folytathatja a tervét. Azt mondja, Ragnarékkal akar menni Párizsba megölni őket harcolni, mire Lagertha beleegyezik, de csak akkor, ha Erlendur kibírja, hogy a csajhajón kell utaznia.

Hedebyben Erlendur már megint huncutkodik, és Kalfot célozza meg egy számszeríjjal, aztán végül csak jóarc lesz, és egy vázát lő szét. A bemutató a lakosságnak szól, átalakította a frank fegyvert, és sokkal nagyobb lett a lőtávolsága, juhú. 

A fürdőkádban fetrengő Ragnarral indítunk, aki az ázsiai szolga csajszinak panaszkodik arról, hogy mostanában igencsak foglalkoztatja a halál ténye, de nem igazán a sajátja, csak a körülötte lévőké. Békésen elfilozofálgatnak a világ dolgairól, s arra jutnak, hogy egy rabszolga és egy király élete kábé hasonló, mert mindkettejüknek csicskulni kell valamilyen szinten. A csaj közben szenved, mert egy kurva nehéz vödör vizet kell emelgetnie, ráadásul olyan béna, hogy az egészet Ragnar arcába loccsantja, aki kiröhögi, de tudjuk, hogy valójában kúrná, és betolja az ultimate csajozós kérdést: mi a neved? A szolga elmosolyodik, mert innen már ismeri a dörgést, Yidu, feleli. Az egészben az a legjobb, hogy Aslaug az ajtó mögül hallgatózik.

Floki még mindig önkívületben ordít krisztusi pózban, egyszál semmiben. Kattegatban ezek szerint továbbra is hepi az élet. 

Havas és fenyves a táj, de leginkább havas, ahol Björn gyalogol éppen, és ez egy igen erős eufemizmus volt, mert szerencsétlen pára esik-kel, s fel se bír egyenesedni a térdig érő hóban. Nyilván, az a hat darab állatprém, amit szolidan magára kapott, nem a legújabb divat szerint kialakított férfi pehely túrakabát. Björnünket még az ág is húzza, mert nem elég a szőrmerengeteg, a pajzs, és a három hétre elegendő hideg élelem az éthordóban, még a hóvihar is rákezdett, mondtam én, hogy Ironman Winter Edition lesz itt kérem szépen. Azért estére csak odaér a kunyhóba, első feladat teljesítve.

Egy hegyvidéken kezdődik a negyedik évad, ahol Ragnar vágtat sebesen, ki tudja merrefelé. Az egyik hegy oldalában valami fényességet lát, elmosolyodik, és elindul. Mikor odaér a hegyoldalba, kiderül, hogy a fény forrása egy hatalmas arany kapu, viking motívumokkal faragva. A kapun túlról (amit én a Valhallának tulajdonítottam) hangzavar hallatszik, de amikor a férfi közeledik, lassan becsukódni látszik. Ragnar hiába siet, a kapu záródik, ő meg kínjában ordít egy hatalmasat. Üdv újra a Vikingekben!