Egy sorozat minőségi befejezésének esélye mindig olyan, mint a rózsaszín elefánt: vagy elrepül a fejünk felett vagy nem. Jelen esetben egy nagy kritikai és közönség kedvenc sorozat gyors felemelkedéséről, majd hirtelen elérdektelenedéséről van szó. Nehéz volt az arányokat eltalálni, hogy ne essen át a sorozat képtelen és utólag megszépült tündérmesébe a századeleji angol arisztokraták irigyelt életéről. Nem sikerült mindig megtartani a dramaturgiai egyensúlyt, és előfordult, hogy indokolatlan halálesetek kellettek a pozitív vagy negatív kifejletekhez. Talán a sorozat elején erőteljesebben elhatárolódott a nemesség a szolgálóitól, de néha kevésbé reális, ahogy a Crawley család megnyílik a pórnépnek. Nem tudom tényleg volt-e akkoriban ennyire előrelátó nemesi família Angliában, hogy így ráérezzen a következő években modernizálódó világ egyensúlyi átalakulására, arisztokrata és proli között. A sorozat fő kiötlője, Julian Fellowes prominens felmenőkkel, és bárói ranggal is rendelkezik, illetve korábban igen jó munkát végzett a hasonló úri berkekben játszódó Gosford Park Oscar-díjjal jutalmazott forgatókönyvével is. Az imént felsorolt tények, és a történelmi hűségre törekvő sorozatban kisebb-nagyobb mértékben megjelenő angol társadalmi, gazdasági események, technikai újítások, korabeli szokások mind hozzájárulnak a történet pozitív minőségéhez, valamint ellensúlyozzák a lehetetlen fordulatokat. Mindemellett a nemest és átlagembert egyenlővé tevő gyarlóság és szívjóság kidomborítása miatt is volt szerethető a Downton Abbey. Még szívesen néztem volna, de most lássuk hogyan zárul a Crawley familia és szolgálóik története.

Mason peckesen vonul be ingóságaival Drewe-ék farmjára, és Daisy vehemensen segédkezik a kipakolásban. Mason hálája jeléül elmagyarázza neki, hogy a méteres gyúródeszkát disznóterelésre is szokták használni. Mary kicsit morcoskodik Bransonnak a reggeli egészségügyi séta közben, hogy őt kihagyták a döntésből Masonnal kapcsolatban, de a disznókhoz jól ért a gazda, úgyhogy okézsoké. Mary érdeklődik sógoránál mihez kezd most konkrétan, hogy már visszarázódott a helyi viszonyokba, és sógora elárulja, hogy autószerelő üzemet fog létesíteni a birtok szélén, hogy szélesebb körben lásson el karosszérialakatosi feladatokat. A Lordékhoz Violet érkezik igazán izgalmas hírekkel, ami végre előre lendítheti a kórházi eldöntendő kérdést, mert az egészségügyi miniszter érkezik a környékre, személyesen. A fia meg képen röhögi, hogy ezt annyira lehet komolyan venni, mint Barrow nősülési esélyeit, de anyja helyreigazítja, ugyanis Chamberlain felesége oldalági rokon, és amúgy is jött egy szívességgel. Hoppá! Mrs. Hughes kuncsorog egy kis vacsoráért Pattmore-tól, mert privibe fogyasztják majd el Carsonnal a kis házukban, de a házvezetőnő minimum 30 éve kábé teát se nagyon főzött, nem hogy Pattmore á la carte szakácstudását minimálisan is megközelítse.

Elérkeztünk az ötödik évad utolsó részéhez, melyben az átívelő probléma láncolatot a Bates házaspár gyanúsítgatása adta. A Yard addig járt Anna és férje nyakára, hogy végül sikerült az asszonyt bezárni a börtönbe, mert egy semmiből előkerült szemtanú szerint Anna lökte Greent a forgalmas úttestre. Mary látogatja meg éppen komornáját, és reméli ezzel alátámasztja majd Anna ártatlanságát, mert ha a bulvár sajtó megírja, hogy Grantham lordjának legidősebb lánya a saját két lábán befárad a börtönbe, akkor a szolgáló nem lehet bűnös. Carson és Hughes is ezen értekeznek, és nem tartják különösebben jó dolognak, hogy benne lesz a család a Hello! magazinban. Később már Carson szobájában nekiáll Hughes-zal borozgatni és kellemesebb témákról beszélgetni, mint például a közös lakásbiznisz. A család készülődik a fajdvadászattal egybekötött kiruccanásra Sinderbyék másik birtokára. A Roxfort expresszel szelik a tájat, és közben közösen izgulnak Sinderby papa morgós magatartása miatt, de majd mindenki levezeti a feszkót a vadászat során.

Nagy izgulás lett Edith hirtelen távozása miatt a családban, Rosamund néni is sebtiben érkezik a vonattal. Érdekes, hogy szegény Edithnek le kell lépnie ahhoz, hogy a család tudomást vegyen a létezéséről. Szóval Violet meg Rosamund szeretnék bevonni Corát a harmadik unokája létezésének tényébe, de megelőzi őket Mrs. Drewe. Cora totál kiakad anyósára és sógornőjére, hogy így átverték a palánkon, de végül is arra jutnak, hogy előbb találják a meg Edith-et, majd aztán ő eldönti mit és hogyan akar közölni a családdal, meg a Lorddal. Hughes kapja el a harci díszbe öltözött Maryt, hogy Bates londoni retúrjegyéről érdeklődjön, mert teljesen félreértették a szitut, és a jegy éppen hogy a lakáj ártatlanságát bizonyítja. Mary sajnálattal közli, hogy elégette, szóval eléggé felültették így a Bates házaspárt a szopórollerra. A beszélgetést meg szerencsére kihallgatja Baxter is.

Edith épp vérszegény reggelijét fogyasztja, mikor táviratot kap, és több mint valószínű nem túl jó hírekkel kell ma megküzdenie ismét. A Lord mindezt prezentálja nejének még mindig kimért morcos hangnemben. Cora hiába kéri mosolyogva urát, hogy huppanjon vissza mellé az ágyba, sajnos férje még nem heverte ki a tényt, hogy neje más számára is vonzó lehet. Ez a délelőtt elég dologtalanul telt el, kb. már az ebédnél is járunk, ahol mindenki érzi az Edith-et körbe lengő feszkót, ezért apja a falut érintő renoválási terveket vezeti elő, majd Mary veszi át a szót egy megrendezésre kerülő lóverseny kapcsán. Azért is érdekes ez, mert Tony és Blake is részt vesznek benne, és Mary is be akar nevezni. Rose-nak is felcsillan a szeme az infó hallatán, mert a birtok ahol rendezik bizony kedves Atticus barátunk szüleié, ezért nyilvánvaló az ötlet, hogy menjen el az egész család az eseményre. Bates keresgéli Anna varródobozát otthonukban, de éppen a keze ügyébe kerül Lady Mary elrejtett fogamzásgátló szettje. Nyilvánvalóan hamis következtetéseket von le majd a lakáj.

Kinek mozgalmasan, kinek lustálkodósan indul a napja az évad harmadik részében. Maryék kimaxolták az előnászutat, és ettől rettentően kisimult az arcuk, de főleg Tonyé, aki már a menyegzőről és a Maryvel eltöltendő évekről fantáziál. Sajnos Maryn viszont látszik, hogy ő még egyelőre nem egészen így gondolja a dolgokat. Lordék asztalánál is mindenki tervezgeti a napját. Edith megint Drewe-éknál fog lógni, Rose az orosz menekülteket páytolgatja, Cora pedig Brickerhez megy Londonba, festménynézőbe. Barrow telefonfülkének nézi Carson irodáját és egy privát híváshoz kér engedélyt. Titokzatos! Vajon milyen újsághirdetés miatt telefonál egyenesen Londonba? Maryék búcsúznak a hotel előtt, és minő szerencse, hogy mindennek Spratt lesz a szemtanúja, aki zavarában azért tudja hova nézzen.

A tűzeset másnapján Edith szobáját teszi éppen rendbe Anna és Hughes, amikor egy gyermek fényképre bukkannak. Ne szólj szám, nem fáj fejem! – mondaná Mrs. Lipton is a Csengetett Mylordból. A Lord sétálgat a krikett pályán Carsonnal, Bransonnal és a bizottsággal, hogy eldöntsék hova kerüljön majd az első világháború hősi halottainak emlékparkja. Erre a krikett pályát tartja legalkalmasabbnak a bizottság, de a Lord tétovázik kicsit, mert olyan szép ott a gyep a játékhoz, meg a hagyományok ugye. Szerencsére Branson azt mondja máshol is lenne klassz hely a krikettezéshez. A bizottsági roppant ellenszenves nő fel is teszi a nagy kérdést mi is a fontosabb, a Lordon meg látni, hogy most így a jó fenébe kívánja ezt az egész elnökösdit. Jimmy búcsúzkodik Barrow-tól majdnem könnyek közt, mert olyan mély haverok lettek, annak ellenére, hogy Barrow anno bepróbálkozott nála. Pattmore-ék is sajnálják Jimmy távozását, de Molesley most végre felemelkedhet első inasi posztba.

Az előző évad vége nem hagyott sok izgulni valót a nézőkre, talán Batesnek Green halálával kapcsolatos látens bűnössége vet fel némi moralizálást, de még ha a lakáj is ölte meg felesége megerőszakolóját, inkább azon keccsölünk majd, hogy megússza a dolgokat. A másik kulcsfontosságú probléma Edith törvénytelen gyermekének elhelyezése volt, akit végül Drewe gazda fogad örökbe, így közel lesz majd édesanyjához a kislány. A kérdés csak az mindkét esetben: mikor borul a bili? Emellett kíváncsiak lehetünk Mary melyik udvarlójának nyújt majd kezet végül, de ez inkább egy bulváros vonal a többi a vérkomoly problémához képest. Lássuk hát a Downton Abbey ötödik, utolsó előtti évadát!

Az évadzáró első felében lezajlott Rose udvari bemutatása, és lassan a család apraja-nagyja is megérkezett Londonba. Az izgalmi faktor jelenleg egy ladytől eltulajdonított kompromittáló levél visszaszerzése, amihez nem a Scotland Yard segítségét kérik, hanem Bates börtönös múltjából adódó tapasztalatát használják inkább ki. Bates estére már be is ígérte a hamis levél lekörmölését, aminek segítségével beléphetnek Sampson házába, míg az pókerezik Granthaméknél. Edith időközben meggondolta magát, és szeretné visszakapni valahogy a gyerekét, de természetesen Rosemund teljesen kiakad az elképzelésen. Edith viszont friss infót tudott meg Gregsonról, mely szerint szóváltásba és bunyóba keveredett a barnaingesekkel. Rosemund úgy gondolja, azóta már kihallgatták a tetteseket, és kiderül majd valami konkrétum, de unokahúga Gregson öröksége, és annak a gyermekükre szálló része miatt is aggódik. Már nem azért, de úgy tudtam Gregsont azért nem dobja fel annyira a lóvé. Mindegy is, mert Edith szeme előtt úgyis csak gyermeke láthatása lebeg.

A karácsonyi rész mindig egy hosszú levegővétel a nagy lemerülésig, vagyis ezzel kell feltöltődnünk, míg várjuk a következő évadot. A 4. évadban fel kellett dolgoznunk Maryvel együtt Matthew halálát, és a helyére pályázó urakat is megismerhettük. Jött a sorban Edith dupla bánata egyrészt vőlegényjelöltje Gregson eltűnése, másrészt a rosszul időzített teherbeesés miatt. Az amúgy sem rózsás eseményeket tromfolta Anna megerőszakolása, és a tettes személyét körülvevő titkolózás, majd az illető váratlan halála. Most kiderül minderre hogyan tesz pontot a szokásos egész estés futamidejű, karácsonyi speciális rész, ami egyébként nyáron játszódik.