Különb elfoglaltságot képzeltem magamnak, annál, minthogy a hulladék másnaposságból reggel 7-kor felriadva Farmot nézzek, de ez van. A hülyeség hatalmának nagy diadala ez. Hálistennek van az előző napi szuperkontentből egy kis maradék, ami felmelegítve is legalább annyira fasza, mint frissibe, mert Bunyós Pityu prezentál egy hibátlan parasztkaraokét. A farmerek danajozása perfektül szimbolizálja a minden házibuliban előkerülő óbégatást. Amikor a lelkesedés előrébb van, mint a tehetség. A farmerektől olyan távol áll a ritmusérzék és szép, tiszta hang, mint tőlem az irodalmi Nobel-díj. Pedig egy 100 forintnak 50 a fele csillagos ötös elénekléséhez nem kell kiverni a magas cét, baszd ki. Aranyosan elüvöltözgetnek, táncikálnak, még a Hegylakó, Adrian Paulbaba oltott Lorenzo Lamasunk, Gergő is ellazul, mint Szipus Alfonz egy zacskó technocol rapidtól. Egy mészteakurvafaszba se hangzik el az este során. Pedig a bulika ott tetőzött, amikor Cinti elkezdett vizet pacsálni Gabenre, majd véletlenül Ateszra, aki erre megkínálta a lányt egy vödörrel, mire érkezett a kontra, a rekontra, a szubkontra, meg a Fedák Sári és végül tejjel és vízzel teli vödröket burogíttak egymás nyakába. Mindezt a konyhában. Innen, a totális agyfasz helyszínétől tisztes távolságra, 600 kilométerre, a kényelmes kis kanapémon fekve nézve is felkúrt a dolog. Nincs annál rosszabb, amikor a lakásban kiborul valami. Visszatérő rémálmom, amikor 14 éves koromban 5 liter forró húslevest öntöttem ki a nappalink szőnyegpadlójára. Anyám megkérdezte, hogy jól vagyok-e, nem esett-e semmi bajom, majd miután látta, hogy semmi égési sérülést nem szenvedtem, leüvöltötte a hajam, hogy hogy lehetek, ekkora balfasz. Itt is ettől féltem, hogy megint nekikezdenek a féktelen kurvaanyázó verseny vidéki selejtezőjének. De nem ez történt, hanem megölelték egymást, mert vicces volt elpazarolni ennyi vizet meg tejet. Azért a szerkesztők arcát is megnéztem volna, amikor megtudják, hogy két mikroport szarrá ázott.