Eljutottunk ide, ez bizony a sorozatzáró epizód, három évadot érhetett meg, őszintén szólva kár, mert szívesen néztem volna még őket sokkal-sokkal tovább is. Nagyszerű szereplőgárda, remek történet, pofásan kidolgozott környezet, de úgy tűnik, hogy ennyit szántak a sorozatnak a rajongók nagy bánatára. Akkor folyt. köv. onnan, hogy Lilalány megszerezte a desszertjét kicsi Luke személyében, Alak kiütve hever a nappali padlóján, Stahmában még buzog az élet, könyörög a lánynak, hogy kímélje meg a csecsemő életét, inkább az övét vegye el helyette. Még a rabszolgalétet is vállalja Lilalány mellett, csak a kicsit hagyja életben. Lilalány él az ajánlattal, de attól a gyerek még meg fog halni. Alak közben felébredt, és pont jókor berobog Datak Wolverine és a karom Lilalány fejében köt ki, odaszegezve őt a falhoz. Alak visszakapja Luke-ot, a Tarr család teljes létszámban menekülhet, Lilalány dühöngve veri a falat, mert alig tud kiszabadulni. A kocsiban Alak szép lassan összerakja a sztorit, Andinát ugyan megölte, de ha Stahma nem beszélt volna folyton az omechez, mindenki halott lenne… Stahma csak azt tette, amit minden anya megtett volna a gyerekeiért, mint például Christie is tette anno, Alak itt felhördül, ennyi elég mára a belőle.

Az utolsó előtti résznél járunk, az omecek már a küszöbön állnak, hogy leigázzák hőn szeretett városunkat, de ehhez még lesz néhány keresetlen szava pár embernek. Akkor nézzük a végjáték első felvonását, induljunk Dokitól. Épp az egyik betegét kezeli, hát ő is megkapja azt a bizonyos szedáló szurit és mehet a gyűjtőbe. Itt, ahol a Doki által befogott legkülönbözőbb korú és nemű emberek, votanok reszketnek a félelemtől, vagy a bevállalósabbja a szabadulás lehetőségét keresi. Megérkezik Doki az újabb foglyokkal, a szedált úr és egy reszkető Irathi nő. Mindenki rimánkodik neki, hogy engedje ki, de Doki csak szótlanul azt teszi, amit az omec parancsolója mondott neki. Datak próbál Dokira hatni, de semmi esélye. A szintén fogoly Samir világosítja őt fel, hogy Dokit irányítják, semmit se tud ez ellen tenni. Doki bánatára ez így van, őt eleve rabszolgaságra tervezték, nem tud ellenkezni, nagyon sajnálja, ami a foglyokra vár.

Ott hagytuk abba, hogy Nolan agyában bugos lett a bárkatech, és sajnos egy kisebb katasztrófát idézett elő azzal, hogy megölte a Votan Kollektíva rendkívül szimpatikus kancellárját. Nolan és Irisa (aki ugye nem hagyhatja el, hisz ha túl messzire kerülnek egymástól, akkor mindketten meghalhatnak) egy hosszú, Brazíliába tartó út elején járnak. Viszont nem velük, hanem régi barátnőnkkel, Berlinnel kezdünk, aki félúton jár valahol a meseerdőben, a táblák szerint a 64-es államközin vagyunk…  Belefutott egy katonai konvoj maradványaiba, a kocsik szétégtek, és elszórtan hullák fekszenek az úton. Berlin katonai reflexei bekapcsolnak, fegyverrel a kezében kutatja át a kiégett autók környezetét, útonállók támadhatták meg a konvojt, az egyik oldalára fordult járműben hát kit talál meg… Irisa! Micsoda véletlen, hogy Berlin erre járt! Hála a jó égnek, Berlinben maradt annyi emberség, hogy kiszedi a beszorult lányt, akinek szerencsére semmi komolyabb baja, csak az események hatása alá került. Elmeséli megmentőjének, hogy Nolant valaki elrabolta, viszont él, mert érzi, hogy életben van. Berlin pedig egyedül van, miután hallott Nolan incidenséről, úgy döntött, hogy visszatér a városba, hátha kell Amandának a segítsége. Kedves tőle, ám vagy nem ízlett a nemrég felmelegített Conrad von Bach káposzta és szétmentek, vagy hőst játszik és megy majd vissza hozzá?

Hűha, nagy balhé lehetett, Nolan és Irisa az életükért menekülnek, fegyveresek üldözik a párost. Mikor utolérik őket, Irisa állítja, hogy nem Nolan a felelős, de nem tudjuk, hogy minek. Nolan bedobja a családi jelszót, együtt élünk, együtt halunk és Irisa elé áll lövésre készen. Ugorjunk is gyorsan vissza 12 órát, és lássuk mi vezetett el idáig! Nolan borús elmével és egy üveg piával ücsörög a VágyÁlomban. A múlt rész végén felbukkant mellette a lelkiismerete, ez a Nolan folyamatosan sugdos a fülébe. Most épp a bárba betérő Stahma és Lilaapu párosát cinkeli. Stahma nem egy gyászoló özvegy, ha összeállt az omeccel. Sőt, a nő egy áruló, aki halált érdemel. Az igazi Nolan tudja ezt, de az alku, az alku. Stahma eközben nagyban sajnálkozik, a gyásza miatt nem túl jó társaság. Nem tudta eltemetni a férjét, mert nincs meg a holtteste, illetve a fiával sem jó a kapcsolata. Lilaapu ennek ellenére megtesz mindent, hogy felvidítsa őt. Nolan a bárpultnál leveri az üvegét, túl sokat ivott, Stahmáék bosszankodva figyelik őt, amiért a bénázással megzavarta őket.

Egy gazembert kipipálhatunk, Rahm Taknak és a katonáinak vége, hála a frissen local hero-vá avanzsált Datak Tarrnak. A fél keze bánta az ügyet, de ennyi belefér, hogy megszabaduljon az élete megkeserítőjétől. Már a szezon (és a sorozat) utolsó részeinél járunk, lássuk mit találtak még ki nekünk a készítők. Egy rettentően rémült, menekülő Dokival kezdünk, a nézők számára láthatatlan ellenség elől fut. Hiába rejtőzik el, ez a morgó vadállat elhurcolja őt. Később már Amandát hallgatjuk, látunk egy falat, ahol minden áldozat arcképe ki van téve, akik a Rahm Tak miatti harcokban haltak meg. A megemlékezés a Városházán zajlik, barátok, családtagok haltak meg, de a fenyegető veszélynek, Rahm Taknak örökre vége, hála Datak Tarrnak és mindenkinek, akik hozzájárultak a csata sikeréhez. Egyikük sem halt meg hiába (vagyis Datakot még halottnak hiszik). Amanda átadná Nolannak a szót, de Indur (Zero apja) dühösen hentesnek nevezi őt, mert megölte a fiát majd elviharzik. Szegény Nolan amúgy is őrlődött ezen eleget, ilyen felvezetés után alig találja a szavakat. Elismeri, hogy hibázott és nagyon sajnálja ami történt. Rettentően megrendült, ilyennek senki sem látta még, nem is erőlteti senki, hogy folytassa a beszédet.

Hölgyek, urak egy messzi-messzi galaxisban járunk, a régi Votan világban kezdünk, azon belül is a Castik otthonán járunk. A kisfiú Datak Tarrt látjuk, hát gyerekként is elég akaratos volt, a lézerpengével játszik és már most a tiszteletet követeli magának a képzeletbeli ellenfelétől. Feltűnik az apja (akit egyébként Tony Curran, vagyis a felnőtt Datak megformálója játszik, ez ügyes megoldás), elveszi a kölyöktől a pengét, mondván csak az igazi férfiak használhatnak lézerpengét, ő pedig még csak egy gyerek… Vissza a jelenbe, Dataket nyújtják, mint a rétestésztát, a kövek csak gyűlnek és gyűlnek. Bebe (Rahm Tak hadnagya) és Indo társa már bent járnak a városban és Datak kivégzését nézik, hát így járt a kémük, lépjünk tovább. A városrombolási terv második fázisa következik, a célszemélyek a VágyÁlomban tartózkodnak. A csapat szétosztja a von Bach gyártmányú fegyvereket, jajaj…

Datak nehéz perceket él át a városi tanács előtt, most döntenek az elöljárók a kivégzéséről. Amanda szól elsőként, kissé lassan mozog a verekedés óta, a lábára kapott egy merevítőt, arcán pedig karmolásnyomok. Ő mélységesen csalódott a férfiban, a Tarrok és ő soha sem utálták jobban egymást mint mostanában, de az egyetlen közös dolog bennük az a város szeretete volt. Sose hitte volna, hogy egy tömeggyilkos miatt a Tarrok képesek elfordulni a közösségtől és erre mégis. Datak hiába volt korábban a város egyik befolyásos polgára, a mostani állapot szerint áruló. Amanda a kivégzése mellett szavaz, jöhetnek a többiek. A tanácstagok fogják a fekete és fehér köveket, az egyiket kell a szürke urnába beledobni. Egyedül Nolan az, aki kihívóan megmutatja a fekete kövecskéjét, ő a kivégzés mellett szavaz. Eljött az igazság pillanata, Amanda borítja az urnát, mindenki a fekete követ dobta bele, a mindenki között Berlin és Doki is értendő, bár az utóbbi múltkor lelkes segítője volt a Castiknak. Ez egyértelmű, hazaárulás miatt bűnös, a kivégzés akasztás általi halál lesz. Az utolsó szó jogán Datak a felesége ügyességét dicséri, Amandának jól állnak a karmolás nyomok. Seggfej…

Kezdem egy jó hírrel: aki a tévében követné a sorozatot, az keddenként, 22:00-tól kapcsoljon a Viasat6-ra. Elindult a harmadik évad, hurrá, hurrá! Aki itt követi az eseményeket, azzal ott folytatjuk tovább, hogy Alak hazatért. De sajnos nem a boldog viszontlátásban egyesült a Tarr család, mert a bosszúszomjas Alak tombol. Elsőként az anyját támadja meg, aki ugye megölte Christie-t, erre nincs bocsánat. Ám belép a szobába Datak, Stahma torkánál feszül a kés, de apu rátámad a gyerekre így ők ketten verhetik agyon egymást. Datak képes lenne megölni a földön fekvő fiát, ha Stahma nem szól rá, hogy hagyja abba, ám a srác nem teszi zsebre, amit kap az anyjától. Stahma egy jó erős rúgással indít, majd rátapos a csuklójára, ezzel bilincselve őt a földhöz. Közli vele, hogy hálátlan, kiváltságos gyerekkora volt, Datakkal befogadták Christie-t, de a fogság óta nincs nyugalma. Elárulta a várost, csakhogy a drága fia kiszabadulhasson, erre mit kap?! Christie önként áldozta fel magát, hogy védje a családját! A kisgyerek közben felsír, Alak kiszabadulva anyja szorításából rohan Luke-hoz, a nagyszülők pedig megtudják végre, hogy hívják a kis unokát, mert eddig ezt se tudták.

Micsoda váratlan kezdés, a régi világgal nyitunk, mikor St. Louis még St. Louis volt, és ki tudja, hol jártak a Votanok. Egy csendes, kertvárosi környéken járunk, egy testvérpárt nézünk Irisával. Szóval ezek Irisa fejében játszódnak le: a tesók közül a fiú verekedett, ő a fiatalabb, kb. 11-12 éves lehet és képes volt szembeszállni a helyi keménymag vezérével, igaz kénytelen volt hagyni, hogy megverjék, nem akart nagyobb bajt magának. A nővére ideges, ő nem lábtörlőnek nevelte a srácot, nohát, a szülők vajon mennyit törődnek velük? Hirtelen megrázkódik a föld, és feltűnnek a Votan űrhajók,  egy magazin címlapját látva még csak az előőrs érkezett a Földre, ők már a maradék. Állítólag békés népek, a kissrác is lelkesedik irántuk. A rázkódástól az egyik szekrény majdnem eldől, a lány gyorsan odaáll, Irisa már ugrik, hogy segítsen, de a hirtelen feltűnt Nolan visszatartja a lányt. A fiatalok összeszedik a polcokról leborult cuccokat, Nolan pedig bemutatja a nővérét, Rebeccát, a srác pedig ő maga.

Ott hagytuk abba, hogy Rafe McCawley-t brutális módon kivégezték Rahm Tak, a Szörnyeteg katonái. Mellette ott zokog a lánya, Christie, aki válogatott Casti átkokkal szórja meg a Szörnyeteget. Ő persze rögtön Stahmahoz fordul, vajon ő tanította meg a lányt így átkozódni? Igazából mindegy, a nő kezébe nyom egy lézerpengét, tessék megölni a lányt. A nő érthetően habozik, de a Szörnyeteg Datak fejéhez nyom egy pisztolyt, ha nem öli meg a lányt, akkor a férje fog meghalni. Kint Pilar és Alak egyre közelebb ér a házhoz, bent Christie és Stahma szavak nélkül kommunikálják le a dolgot, Stahma pillantása egyre csak a szekrényt keresi, ahol ott a baba. Christie szabaddá teszi a nyakát, ő nem fél a haláltól. Kint Pilarék pont látják, ahogy Stahma átvágja Christie torkát. Stahma minden erejét összeszedve mosolyog a tábornokra, a halott ember a jó ember, de most már menjenek innen, mert túl büdösek számára. Datak pedig megkönnyebbülhetett, hogy nem halt meg.