Rövid halottszemle (ezzel búcsúzunk végleg a Gerhardt családtól) után Solversonékhoz kapcsolunk. Betsy ébredezik, mi tagadás ő sem fest túl jól, kajára például gondolni sem tud. A gyógyszer a ludas, világosítja fel az ágya mellett hűségesen virrasztó Noreen, úgy tűnik hamarabb kinyírja őt, mint a rákot. A pihenés viszont nem árt, azt mondta az orvos. Betsy szófogadóan magához öleli a lányát és visszaalszik. Szépet álmodik, látja a jövőt, a felcseperedő Mollyt és az idősödő Lout, a későbbi boldog családot, bizony, Gust és Gretat, sőt az unokáját is. Vele nézzük mi is a "régi" ismerősöket, szülinapot ülnek, a kisfiúét, nevetnek. A lángok között megjelenő Hanzee képében az álomba lidérc is vegyül, vele a káosz és a rémület, a csodás álom talán mégsem válhat valóra?

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy henteslegény. Éldegélt ez a legény a falujában szép menyecskéjével, kettejük élete a hússal és minden földi jóval teli kamra ellenére sem volt felhőtlenül boldog. Az ifjú asszony elvágyódott a nyáron poros, télen havas faluból, maga sem tudta hová. Már-már mélakórságba esett szegény, mikor oly kalandokba keveredtek ezek ketten, hogy a hozzájuk néha ellátogató repülő csészealjak lakói is csak a fejeiket kapkodták. Néha talán több fejet is egyszerre. Ed és Peggy Blumquist élete ezzel mindörökre megváltozott, meséli nekünk Martin Freeman, folytatódjon hát a mese, lássuk, hogyvolt.

Időben a hatodik epizód végén, Ed szökésénél vesszük fel a fonalat, megtudjuk hát, hogy időközben mi is történt a múltkor hiányzó kedvenceinkkel. Blumquisték pincéjében kezdünk, a magazin- és kacatrengetegben két hulla és a még eleven, de megkötözött Balta fölött Peggy üldögél és képzelt beszélgetést folytat egy agyász külsejű pasassal. Persze, hogy a lét nagy olyan nagy kérdései vannak terítéken, mint például az önmegvalósítás. A hallucináció egyébként igen hasznos módszer a megvilágosodásra, meg lehet vele spórolni egy teljes hétvégi szemináriumot (plusz szállásköltség). Peggy tehát úgy dönt, nem keresgéli tovább önmaga fejlettebb verzióját, vagyis nem gondolkodik többé. Egyszerű ez kérem, és mivel a tébolyban is van rendszer, fodrásznőnktől alighanem csuda tetteket várhatunk.

Erős a kezdés, Ottot és Ryet temetik, utóbbi esetében azt ami megmaradt belőle, szóval egy övcsatot búcsúztatunk. Gyászol a család, bár vannak hiányzók, Balta és Hanzee ki tudja merre vannak, Charlie ugye börtönben. Bear igazoltan van távol, ő a kansasiakat gyilkolássza módszeresen, valakinek a boltot, akarom mondani háborút is vinnie kell. A másik oldalon Mike és társai ugyanezt teszik, hullanak az emberek mindkét táborban rendesen.

"Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, purrtak a zepén,
nyamlongott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény."

Ott folytatjuk, ahol a múltkor abbahagytuk, a rendőrök letartóztatják Edet, Peggy minden tiltakozása hasztalan. Lou beviszi a srácot, az őrsön már Betsy várja, nagyon aggódott érte meg a tűz miatt is, segítene. Férje elmosolyodik, elképzeli a nejét Vietnamban, amint szép szóval mindenkit hazazavar a frontvonalból. Jutalmul Betsy hazaviheti a magába zuhant Noreent, mármint magukhoz, mivel a kiscsaj lakása is leégett, vidám este lesz a Solverson házban.

Egy erdő szélén a kansasiak fegyverkeznek, ránézésre kisebb háborúba indulnak, mert az arzenálból ítélve vadászatnak ez durva lenne, ennyi cuccal simán ki lehet irtani az egész Százholdas Pagonyt. Eközben Ronald Reagan legújabb szerepében tündököl, kampánykörútján Luverne-t is útba ejti, a falu apraja-nagyja összegyűlt a beszédét meghallgatni. Okosakat mond, szépeket, komoly politikus, tán egyszer még elnök is lehet belőle.

1951-ben járunk, jóarcú illető ül egy moziban, ide látogat idősebb Gerhardt úr a fiával, hátborzongatóan izgalmas, ufós filmet adnak éppen (a főszerepben Ronald Reagan), a kölyöknek igen tetszik amit lát. Apa és a jóarcú másik beszélgetnek kicsit, utóbbi nagyon magabiztos, sőt fölényes, miért ne lenne az, ő a helyi maffiakirály. Percei azonban meg vannak számlálva, Dodd (KisBalta) a nyakába helyez egy kést mialatt apu halomra lő mindenki mást. Ilyen vidáman kezdünk.

Gyors körkapcsolással kezdünk, úgy látom mindenki megvan, remek, akkor még nem raboltak el senkit az idegenek. Hanzee, az indián az erdőben csücsül egy nyuszival az ölében, és mereng. Képek villannak be a gyerekkorából, egy bűvész a kalapból előhúzós trükkel szórakoztatta az unott fejű lurkókat az iskolában. Hanzee hazaviszi a nyuszit a birtokra, az állatkából vacsora lesz hamarosan.

Új nap indul, a reggeli készülődés jelei mindenhol: Hank munkába megy, Betsy kávét főz, a húsbolt is nyitni készül. A Gerhardt rezidenciára küldöttség érkezik, az előző rész végén megismert úriember és társai, egy sunyi képű fekete fickó és egy marcona ikerpár, a házba az előbbi kettő nyer bebocsáttatást. Floyd asszony a napi ügyeket intézné, bicebóca unokáját (Jeti fia) ugrasztja, terelje össze a családot. Mindenki szorgoskodik valahol, Baltaarc például indián cimborájával együtt kihallgatást - oké, kínvallatást - tart a fészerben, sajnos eredménytelenül, az interjúalany két kérdés között elhalálozott, pedig csak a fülét vágták le neki. Puhány alak.

Kezdésnek bepillanthatunk egy filmforgatásra, halott sápadtarcúakkal teli mezőn egy talpig harci díszbe öltözött indián törzsfőnök várja Ronniet (mármint Ronald Reagant), aki nem jön. Rohanó Medve jobb híján elfogad egy cigit egy kellemetlenkedő stábtagtól. Meg is vagyunk, Jimmy Carter elnök beszéde végképp eligazít minket, mármint időben, be lehet lőni a hetvenes évek végét. Indul a Fargo második évada.

Egy kihalt utcasarkon baltaarcú fiatalemberhez és hallgatag indián társához egy nyúlfaszgerinc fiúcska érkezik. Késve és pénz nélkül, de még ő méltatlankodik, utálja a pénzbehajtó melót. Baltaarc (amúgy a hülyegyerek bátyja) nem tekeri ki a nyakát, csak helyrerakja, a család az első, a kisfiúnak pedig kussolnia kell és tenni a dolgát. Megtudjuk, hogy van még egy középső testvér is, Bear, ezek után nagyon kíváncsi vagyok rá.