Indy tehát munka és pénz nélkül maradt, erről panaszkodik Claire-nek a stúdióépületek között sétálva. Valami fiatal csávó messziről odainteget Claire-nek és erre annyira koncentrál, hogy fejjel előre belebucskázik egy nagyméretű szennyestartóba. Claire odafut hozzá és kicsit dumál vele, majd könnyű csókot váltanak és a lány visszamegy Indyhez. Na ez meg kijezez, mit gondoltok? Ő bizony Tony, az eddig csak hallomásból ismert másik udvarló. Burleszkszínész?, kérdezi pikírten Indy, nem, ő is forgatókönyvíró, válaszolja Claire, okos fiú, csak sosem néz a lába elé. John Ford, a rendező csatlakozik hozzájuk és Indy meglepetésére asszisztensi állást ajánl neki az új filmjében, azonnali kezdéssel. Látod, ez Hollywood, mosolyog Claire Indyre, meg is kapja érte a megérdemelt csókot.  (Ugyan nem számoltam, de Indy a 21. és a 22. chapterben valszeg többet smárolt, mint az összes korábbiban együttvéve.)

Hát ezt is megértük, kedves olvasók, magánéleti és munkahelyi problémák, valamint az Index NER-esítése ellenére sikerült elérkezni kedvenc akcióhősünk utolsó ifjúkori kalandjához. A poszt nemcsak a jelen sorozat, hanem a hogyvoltíró posztjainak is záró darabja lesz, hiszen a Fidesz-puccs óta a blog szerzői és törzsolvasói is leléptek, én is csak azért maradtam, mert nem szeretek semmilyen munkát félbehagyni. Két részre bontva nézzük meg tehát, milyen volt a hollywoodi álomgyár első korszaka!

Ez az epizód sem került már adásba a sorozat eredeti sugárzásakor, hanem egyike volt annak a négy mozifilm hosszúságú résznek, amiket a Family Channel sugárzott 1994-96 között. Továbbra is 1920 nyarán vagyunk, moziteremben kezdünk, Indy popcornt majszolva nézi a Ben Hur első filmfeldolgozását, ami ugyan csak 1925-ben készül majd el, de ezen ne akadjunk fenn. Gershwin ül le mellé és beszélgetésükből kiderül, hogy Indyt az előző részben tárgyalt hármas randis botrány miatt Schuyler papa, a mecénás kirúgatta a színháztól, most le van égve, az egyetemi tandíjat sem tudja befizetni. Gershwin új lehetőséget ajánl: mivel White igazgató hálás Indynek, amiért megmentette az előadást, beajánlotta a srácot Carl Laemmle-nek, a Universal Stúdió alapítójának. Tehát irány a mozgófilm!

A második felet nyitó bookend pont onnan folytatja, ahol az elsőé abbahagyta: öreg Indy a Broadway-n kiszáll a taxiból és bemegy a színházba. A szomszédos széken ülő férfiban felismer egy ismert kritikust, aki ezt elégedett mosollyal veszi tudomásul, de aztán meglepődik, amikor nyuggerünk kikapja a kezéből a jegyzettömbjét. Indy felháborodottan látja, hogy a csávó már előre megírta az előadásról szóló, ráadásul azt alaposan lehúzó kritikáját. Több évtizedes tapasztalatom van és hallottam, mik történtek a próbákon, védekezik a szakállas, de Indy szerint ez akkor is szemétség, tessék az elkészült produkciót értékelni és nem pletykafészekként működni. Véleménye alátámasztására elmesél egy saját történetet 1920-ból, amikor a Broadway igazi fénykorát élte.

Ismét duplarészt tárgyalunk, és közeledve a sorozat vége felé itt hívom fel a figyelmet, hogy öreg Indyt utoljára látjuk, a következő, 22. fejezetben már nem fog feltűnni. Sőt az eredeti amerikai sugárzásban, ami a második évad 8. epizódja volt, sem került adásba a vele forgatott bookend. Az internet azonban szerencsére gazdag kincsesbánya, mindent megőriz, így ezeket a jeleneteket is. New York-i dugóval kezdünk, dudálás, anyázás, öreg Indy színházba készül és egy taxiban ücsörögve próbálna előrehaladni. Ez azonban egyre reménytelenebb, mert egy helyi bunkó a szedánjával beáll a taxi elé keresztben, így aztán egyik autó sem tud mozdulni, gratulálok. A bongyorhajú taxisofőr hölgy (Roma Maffia, akit én a Profilerből és a Zaklatásból ismertem) némi üvöltözés után végül megvetően csak annyit mond: Pasik! Indy persze nem veszi magára, túlvan már azon a koron, és a hölgy idegeinek megnyugtatása érdekében inkább elmesél egy idevágó történetet.

Idegesen kopognak öreg Indy ajtaján, ideges szomszédok jönnek idegesen reklamálni, megint elviselhetetlen a hangzavar a garázs felől. Nyilván a Spike gyerek és haverjai próbálnak ismét, visít a gitár, puffog a lábdob, stb. Indy hátramegy velük és nemes egyszerűséggel kiszedi a biztosítékot a villanyórából, mire Spike dühösen feltépi az ajtót. A szomszédok a rendőrséggel fenyegetőznek, Indy viszont az unokáját támogatja természetesen, és úgy érzi, a kedélyek lenyugtatása érdekében jó lesz, ha elmesél egy újabb történetet fiatalkorából.

Hát ezt is megértük, kedves olvasók, közeledve a sorozat vége felé olyat látunk, amit eddig még nem. Dupla rész, ez még hagyján, viszont kétféle bevezető! és ily módon kétféle befejező!! bookend tartozik hozzá!!! Az eredeti sugárzásban ez volt a 2x11 epizód, amit hosszúsága ellenére egyben adott le az ABC Amerikában, és a nézettség növelése érdekében Lucas mester a bookendben bevetette Harrison Fordot, akit a közönség addigra már megismert Indyként a mozifilmekből. A sorozat nemzetközi, pl. brit sugárzásában viszont két részben adták le ezt az epizódot, és mindkét részhez öreg Indyvel készült a bookend.

Az amerikai verzióban 1950-be ugrunk, a téli hótakaró alatt nyugvó kies Wyomingba, ahol a csendes vidéket autózúgás és lövöldözés hangja veri fel. Középkorú Indy barátunk és Szürke Felhő nevű indián haverja menekül egy kék GMC furgonban, amit egy vörös Mercury Coupe üldöz. Indyékre lőnek piszkosul, közben az Indy mozifilmek zenéje szól, szerencsére a havas utat a furgon jobban bírja és sikerül lerázniuk a Mercuryt, ami fennakad egy hóakadályon. Indy tovább nyomja a gázt, ám kissé elbízza magát, ezért pár perccel később a furgon is lecsúszik az útról és elakad, mehetnek gyalog tovább. Mondanom se kell, hogy a kalap a fejen és a nadrágszíjra fűzött szériafelszerelés ostor megvan Indynél. Sietős léptekkel botorkálnak az egyre erősebb havazásban és mielőtt teljesen belepné őket a hó, menedékre lelnek egy elhagyatott faházban. Tüzet raknak a kandallóban, Szürke Felhő megnyugodva vesz elő a hátizsákjából valami ősi békepipát (kalumetet, ahogy azt Winnetoun felnőtt olvtársak nyilván tudják), törzsének legfontosabb ereklyéjét, ezt sikerült visszaszerezniük az üldözőktől. Indy meg talál a sarokban egy szopránszaxofont, fúj rajta pár taktust és felidézi első évét a Chicagói Egyetemen, amikor tanulás mellett egy kajáldában dolgozott pincérként.

Ismét öreg Indy nélkül vagyunk hagyva, merthogy ez az egyik olyan rész, amit leforgattak ugyan, de adásba már nem került. Ahogy a cím is mutatja, a véráztatta Európából visszatérünk Amerikába, onnan folytatva, ahol legutóbb elhagytuk. Indy a vonaton szóba elegyedik egy francia kisfiúval, Gastonnal, aki anyukájával utazik és büszkén mutatja Indynek az apja által kapott érdemérmet. A németek elleni következő háborúban nekem is lesz ilyen, jelenti ki. A magam részéről szívből kívánom neki, hogy érdemkereszt helyett ne fakeresztet kapjon.

Véget ért a Való Világ, így Indy barátunké az egész terep, hajrá egyedül! Kérem tisztelettel, a sorozat eredeti sugárzásában ez volt a 2x18, az utolsó epizód, amit az ABC a kasza előtt sugárzott 1993. július 24-én. Öreg Indys bookend viszont mégsem készült hozzá, de ne sírjunk emiatt, hanem nézzük, hogyan teszi magát hasznossá hősünk a világháborút lezáró párizsi békekonferencián. Előre jelzem, hogy Magyarország megcsonkítására még csak halvány utalás sincs a filmben, úgyhogy a trianonozni akarók keressenek másik fórumot, köszönöm.

Korabeli fekete-fehér híradófelvételekkel nyitunk: a nagy háború végének ünneplése, Vilmos császár lemondása, Georges Clemenceau francia, David Lloyd George angol miniszterelnökök és Woodrow Wilson amerikai elnök érkezése Párizsba egy tartós és minden későbbi háborút kizáró békeszerződés tető alá hozása érdekében… (Hogy ebből aztán mi lett, azt tudjuk.) A teremben Clemenceau beszél a francia nép szenvedéseiről, eközben a kép színesre vált és a tolmácsok sorában felfedezzük Indy barátunkat, aki nagy figyelemmel jegyzeteli a beszéd szövegét.

Remy már nagyban osztja a lapokat és szépecskén nyer is, Jon Grann, a holland egy idő után megunja és kiszáll, még iszik egyet a bárpultnál aztán felmegy a kabinjába. Időközben Indy már átnézte a másik két fickó kabinját, de a dobozt egyelőre nem találja. Épp Grann ajtaját nyitná, amikor érkezik a holland, hősünk gyorsan elhúz a folyosóról. Hát ez kudarc, lefekvés után Remy dühösködik is egy sort. Ha kevesebbet foglalkoztál volna a csajjal, akkor lett volna időd Grann kabinjára, morogja, miközben Lily édesen alszik felettük a felső ágyon. Még ma este meg kell szerezni a dobozt, mert holnap már Szingapúrba érkeznek, de ki menjen be a holland barlangjába és ki maradjon itt kettesben Lilyvel? Nem tudják eldönteni, ezért úgy határoznak, ketten kutatják át Grann kabinját. Motoszkálásukra azonban felébred a holland és pisztolyt szegez rájuk, de elsütni nincs ideje, mert az ajtót feltépi egy marcona alak és lelövi Grannt. Hát ez mi?

Ezúttal dupla részes kalanddal próbáljuk meg észrevétetni Indy barátunkat a VV10 hömpölygő áradatában. Aki öreg Indyt várja a nyitányban, annak csalódnia kell, ugyanis ez megint egy olyan mozifilm hosszúságú epizód, ami a sorozat eredeti sugárzása idején nem került adásba. Csak 1995 januárjában adta le a Family Channel és a rajongók az 1999-es VHS megjelenéskor vehették először kézbe. Hogyvoltot viszont csak 2021-ben olvashatnak róla, a hosszúsága miatt két részletben, úgyhogy hegyibe!

Remy és Indy újra együtt, a nagy örömöt viszont beárnyékolja, hogy a kémszolgálatból ismét visszaküldték őket a frontra. Ellenséges zárótűzben rohannak a lövészárkokban és keresik egy bizonyos Rajendra Sing tizedes parancsnokát, mert a gyanú szerint a tizedes katonai infókat adott át a németeknek.  Az elöljáró nem boldog, minek emiatt faksznizni, hiszen infói szerint délelőtt 11:00-kor beszüntetik az ellenségeskedést és véget fog érni a háború. Indyék is tudják ezt, de nekik a parancs szerint akkor is elő kell állítaniuk Singet. A parancsnok szerint a tizedes egy előretolt megfigyelőállásban van a senki földjén, ott megtalálják.