Az Éjjel-nappal Budapest hivatalos fészbúk oldalán felmerült a gyanú egy rajongóban, hogy a show nem élő egyenes adásban megy. És lehet, hogy igaza van! Állítólag látta a mi kis alternatív valóságunk főhősét az utcán sétafikálni, miközben ELVILEG még nem engedték ki a börtönből. De nézzük is, milyen módszerrel jut ki Baltaarcú a dutyiból. Talán kiássa magát? Egy kis üvöltözés után eláruljuk! Végre megint csoportos visítozással nyitjuk a napot, Laller dönt úgy, hogy hajnali hatkor próbál sztriptíz mozgásokat tanulni bömbölő zenére a nappaliban. A villalakóknak meg persze nem jön be az ötlet, úgyhogy Lalit leüvöltik a dohányzóasztal tetejéről az ezüstösen csillogó bugyijával együtt. Kicsit később Zsófi zavarná boltba a fészbúkozó Ritát, de az visszavág: megettem a croissantod, te meg lefeküdtél a pasimmal, egy-egy, dugulj el, te lófejű geci!

Még az előző epizódban invitálta meg kedvenc sorozatgyilkosunkat legújabb országos cimborája, Sam tesó egy kis keresztelővel egybekötött kötetlen hangulatú tengerparti piknikre. A jó pásztor most Nicket, a nyáj elkóborolt, de visszatért báránykáját kereszteli éppen a tengerben, mindkettő arcán üdvözült vigyor. Dex nem érti, minek örülnek ezek ennyire, és a vallás létjogosultságáról elmélkedik, ha már úgysincs jobb dolga, és ráment a délelőttje erre a programra. A „spirituális cucc" továbbra sem hatja meg, de azt azért el kell ismernie, hogy a Sam tesó arcán látható őszinte boldogság mégiscsak irigylésre méltó.

Ezen most nem lehet tovább filozofálni, mert meló van, Dexnek az apokaliptikus grillpartira kell menni helyszínelni, ahol vallási fanatikus főgenyáink felvonultatták az Apokalipszis lovasai szerepében tetszelgő feldarabolt áldozatukat az előző epizód végén. Dex egyik ámulatból esik a másikba, van az egész beteg koncepcióban valami művészi, és az biztos, hogy a gyilkos nem kevés időt, energiát és fantáziát ölt a művébe, ez pedig néhai tesójára emlékezteti. Debra is helyszínel, ő már felfedezte az alfa és ómega jelet a lovakra festve, úgy néz ki, van a gyilkosainknak egy kézjegye, remek. A kis csapat Deb hadnagytól várná az instrukciókat, aki még mindig nem nagyon tud új munkakörével mit kezdeni, még szerencse, hogy itt van újfiú Mike, hogy mondjon valami okosat. A 40 fokos miami hőségben is állig begombolt inget, öltönyt és nyakkendőt hordó nyomozó a gyilkossági csoportból elsőként és egyedüliként felismerte, hogy a gyilkosságoknak bibliai vonatkozása van, egészen konkrétan a Jelenések könyve látomásait eleveníti meg a gyilkos mindenféle posztmodern élőképek formájában.

Befejeztek egy szálat (Terry és Arlene), vannak még bőven lezáratlanok a hátralevő részekre (Alcide, Hoyt, vámpírkrízis, Warlow). No, kezdjük is egy fontos hírrel: 3. napja tart a TB krízis, a készletek fogynak, egyre több vámpírt karóznak meg. Steve Newlin tiszteletes/vámpírszóvivő szerint nemsokára helyreáll a béke, az emberek hamarosan újra sétálhatnak az esti utcákon. Sookie-nál vagyunk, aki nem bírja hallgatni a kamudumát, nekikezd a kínai kajának és a számlák átnézéshez. Valaki kopog, késő este van, Sookie biztosra megy, a pisztolyt magával viszi. Halottkém barátunk az esti látogató, Sookie mosolyogva hívja be az ismerőst, veszélyes éjszaka mászkálni. A férfi is mosolyog, viszont ciki, mert vámpír lett és Sookie lesz a vacsorája. Még egy lövés sem teríti le, Sookie elesik, a bébivámpír a nappaliban falatozik a lányból, mikor Sookie a kínai kaja pálcáival karózza meg. Improvizálásból jeles, viszont a konyha helyett most a nappalit takaríthatja. Főcím.

Ott folytatjuk az eseményeket, ahol az előző rész végén abbahagytuk: John csalódottan és nem kicsit morcosan csörtet el a Hale házból, még a kalap-kesztyű kombóját is ott felejtette. Olyan elkenődött fejet vág, hogy megesik rajta a szívem.

Margaret eljött Bessyhez beteget látogatni: a lány jó kedélyű, bár elég cudar állapotban van. Ráadásul az apja helyzete is nyomasztja, a férfi nagyon elkeseredett a sztrájk bukása miatt (t.i. a Marlborough gyári incidens után a munkások visszakullogtak dolgozni).

A Thornton házban John és az édesanyja beszélgetnek. Először látványosan kerülik a lánykérés témáját; megvitatják az írek helyzetét, akik nemsokára hazatérnek, de aztán nincs mese, Johnnak színt kell vallania: Margaret kikosarazta. Mrs. Thornton elkeseredett, és haragos, most már tényleg szívből gyűlöli a lányt, de a fia inkább azt kéri, hogy ne beszéljenek róla, mert ő bizony még mindig szereti. Olyan elkeseredetten hajol oda egy kis vigasztalásért az édesanyjához, hogy két percen belül másodszor kezdek szipogni.

Na, az utolsó részhez is elérkeztünk. Fellépés a Glamben, totál feszkó, 100 százalék agyfasz és teljes megsemmisülés várható az elkövetkezendő percekben. Mindenki picsamásnapos, de még szerencse, hogy a nagy eseményt megelőző napon nem kell vért izzadva rabigába hajtaniuk buksi kis fejecskéjüket. legjobb Portékának azonban jelenése van, mert a főnökasszony megmutatja neki, hogy mik lettek a billiárd szalonban készített képekből. Sajnos nem újrahasznosított wc papír, hanem szinte embernagyságú poszterek valami szutyok kis plázabeli fancy butikban. A siker kapujában, ott áll a Legjobb Portéka baszki. Ezt ömlengve elmeséli a csajoknak, akik nem dobtak hátast a dologtól. Mindegy is, mert ők most 24 órán keresztül masszív szépülésre vannak ráfeszülve, ami újfent nem egy fehér embernek való meló.

Folytatjuk a „Mi lenne,ha…?” kérdésfelvetés feszegetését. Mi lenne Földdel, ha csak úgy, mondjuk egy kevésbé békés UFO látogatás, sáskajárás, meteorit becsapódás, vagy valami isteni igazságtétel során az embereknek nyomnánk egy deletét. A bolygónk jól meg lenne, köszöni szépen, de az általunk épített és hátrahagyott dolgok nem bírnák a kiképzést.

Pumukli nőügyeivel nyitjuk a félepizódot, csak mert régen volt már szerelmes. A szomszéd Tinának magyarázza, micsoda nővel ismerkedett meg a Zinterneten, de nem tudja, mitévő legyen. Há’ hívd már fel! – mondja a sütis lány, a következő képkocka pedig annyira beég a fejembe, hogy napokig nem tudok majd aludni. Ez a barom Lali telefonálás közben heves vetkőzésbe kezd, kilöködi az ajtón Tinát, és megvillantja a kőműves dekoltázsát. Csak úgy. E közben Tudjukki még mindig a vérfarkassá változott nők fogságában sínylődik. Sajnos nem értem, mit szeretnének elérni, mert mindannyian egyszerre vonyítanak. Végül sikerül kiugrania az ablakon és elfutni.

Emlékeztetővel kezdünk, ránk is fér, az előző rész ezer éve volt már, nem is beszélve az évad többi eseményéről (1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11.). Aztán belecsapunk a lecsóba, a mai idézet Ferdinand Foch-tól való, és fogalmam sincs, mi köze a mesékhez. Ott folytatjuk, hogy Nick elmondja Monroe-nak: Juliette a főnökével kavar. A nyomozó indulatból rohanna elfelé, a farkas próbálja visszatartani. Szerencsére csörög a mobil, Nick indulhat helyszínelni, szerencsétlen módon épp az általa elkövetett négyes gyilkossághoz. Monroe-féle humorbonbon: legalább tudja, hogy ki a gyilkos. Renard a lakókocsi mellett áll, épp akkor érkezik egy ember, aki semmi perc alatt fülesbagollyá alakul, és kifigyeli, milyen kulcs való a zárba. Majd elővarázsol egy épp olyat – így főrendőr úgy tud bemenni a szent lakókocsiba, hogy Nick nem jön rá. Belépve rácsodálkozik az egyik könyvre, aztán a fegyverszekrényt veszi szemügyre. Mielőtt alaposabb kutatásba foghatna, csörög a mobilja. A helyszínen Wu magyaráz Grimmünknek, az elkövetés körülményeit ecseteli – mintha Nick nem tudná. Szemtanú nincs, térfigyelő kamera sincs, személyi sincs. Mire idáig eljutnak, megérkezik főrendőr, Nick-kel gyilkos pillantást váltanak, majd főcím.

Renard gyorsan összefoglalja, melyik kopót hogyan ölték meg, Nick pedig felveti, hogy lehet, eleve nem volt az áldozatoknál személyi, mert úgy tervezhették, hogy az ellenfelük lesz az áldozat. Wu megtalálja a tenyerükben a tetoválást, Nick pedig emlékszik rá, mert Waltznak is ilyen tetkója volt. Közben persze végig úgy társalognak főrendőrrel, hogy minden mondatuk legalább kétértelmű. Renardnak megint csörgése van, Juliette drámai hangon bejelenti, hogy Nick elköltözött, és könyörög, hogy látogassa meg. Főrendőr lerázza, Wu pedig a környékbeli térfigyelők felvételeit fogja megszerezni. Renard az irodájából a pszichopata tekintetű sofőrt hívja, a négy halott kopóról érdeklődik (valaki segítsen, én azt hittem, az előző részben arról volt szó, hogy őt kapták el és ölték meg, de ezek szerint Gustavo valaki más). Főrendőr biztosat akar tudni, hogy a tesója küldte őket. A sofőr megteszi, amit tud, de nagyon óvatosnak kell lennie, Jacques-t is kinyírták (nyilván ő az, akivel az előző részben telefonált Renard). A beszélgetésnek az vet véget, hogy Nick és Wu érkezik a szálloda ajtajára néző kamera felvételével, amin jól látszik, hogy Monroe kilép, majd kisvártatva a négy áldozat is utána siet. Wu tudja, hogy ismeri Eddie-t, csak nem tudja, honnan, Nick és Renard meg nem sietnek közölni, hogy ők mindketten pontosan tudják, ki ő. Nick még ködösít is, csak nem gondolja Wu, hogy egyetlen ember végzett a néggyel? Főrendőrnek fáj a kis feje, Wu hazaküldi, úgysem fognak ma már haladni az üggyel.

Feszült pillanattal zártuk az előző részt, most innen folytatjuk: Gasch Lipót még egyszer elkiáltja magát, miszerint „robbantás!”, mindenki lehasal, ám ebben a pillanatban befut a lihegő Lacó és Gerlinda. Az egyik határőr igyekszik őket elkapni, nehogy berohanjanak a műveleti területre (a szakszavakat vágom, remélem látszik), de Lacó kitépi magát és fut tovább Pirosfejhez. Gasch és a tizedes dühödten rémült arccal ugranak elő a fedezékből, és egymást túlharsogva ordítják lefelé a srác zilált haját, de aztán lassacskán sikerül kihámozniuk a zihálva előadott „az öcsém, a bányában, lement” szóhalmaz jelentését. Lacó mutatja a kezdetleges térképet: Gabi eltűnt egy órája és ezt hagyta az árnyékszékben. (Igazán jól nevelt gyerek ez, még válsághelyzetben is milyen választékosan beszél.) Pirosfej gyorsan kapcsol, nemhiába van két csillagja, és máris intézkedik: Horváth határőr, Takács határőr, lámpákat fogj, irány a bánya!

Kis Ned helyett Kis Olive-val nyitunk, angyali arccal fog egy csákányt, amivel nem a szülei fejét kívánja szétverni mert nem vesznek neki azonnal de rögtön egy arab telivért, hanem csak szimplán leás vele az Arab félszigetig. Nincs lehetetlen csak tehetetlen, mondaná nagyi. Aki megmondja mit csinálnak Olive szülei a nyugágyban azzal a fekete akármivel, annak esküszöm veszek egy tábla csokit. Nos, Olive-nak nem hiába mondaná a nagyi, mert két hét ásás után talált egy őshüllő csontvázat, ami annyira megtetszett egy nagyon gazdag arabnak, hogy a csontvázért cserébe adott Olive-nak egy lovat. Néha megéri a mélybe ásni. Jelenleg Pigby ás, még pedig szarvasgombát. A szarvasgomba illatában Olive nem fedezi fel a szexet, Larue nővér, a begyűjtés irányítója és egyben Olive új legjobb barátja viszont igen, de aztán inkább elmegy harangot fényesíteni, mielőtt még túlzottan pajzánná válna a téma. Olive foglal neki helyet a déli imán, innen már csak egy lépés, hogy együtt járjanak pisilni. Ned két kutyás bögrével, és egy kutyával aki nem bögre, viszont van nála egy kosár péksüti, álldogál Chuck ajtajában, amin egy vadidegen pasi távozik. A kinézete alapján én azért nem lennék féltékeny.

Chucknak dolgozik, aki ma reggel szőkének adja ki magát, jól áll neki az is. A pasi a családfáján dolgozik, amit sosem tudott befejezni, mert a nénik teljesen kiborultak anno az iskolai feladattól, mi tudjuk, hogy miért. Ned nem rajong a múltban turkálásért, mert attól semmi sem lesz jobb, bezzeg a békés tudatlanság. Olive eközben annyira megszerette a gombagyűjtést, hogy akár örökre is gyűjtené az Úrnak. De az Úr nem szereti a gombát, mert a felajánlásra hozzávág Olive-hoz egy halott apácát, a harangfényesítő Larue nővért, aki soha többé nem asszociálhat a szexre a gomba illatáról. Öngyilkosnak nyilvánítják, emiatt a pokolra jut, amit Olive nem hagyhat, így felkeresi Emersont, hogy mentsék meg Larue nővér lelki üdvét. Emerson úgy ¾ óra röhögőgörcs után, amit az apácaruhás Olive vált ki belőle, hajlandó odafigyelni és tőle szokatlan módon pénz helyett imákért cserébe vállalja az ügyet. Olive-nak egyetlen kikötése van, na jó nem is, mert kettő, az egyik, hogy nem hozhatják kapcsolatba Emersonnal, a másik, hogy ne hozza magával a pitéseket.