Az idézet Algernon Blackwood A Wendigo című meséjéből való. Úgy tűnik, egészen kifogyunk a Grimmekből, pedig hány olyan van még, amit nem is érintettek! A hét évvel fiatalabb Hank-et látjuk, ahogy járőrként épp kiszáll egy helyszínre, ahonnan kiabálást jelentettek. Négy lövés dördül, erre a társával bemennek, és két áldozatot találnak, az egyik még él. Épp mentőt hívnak, amikor Hank meghallja, hogy van még valaki ott. Üldözőbe veszi, kis ugrándozás-rohangálás után el is kapja a pasast. Az teljesen holtra vált arccal csak azt hajtogatja: vadállatok voltak, fel akartak falni, meg akartak ölni!

Átmegyünk a jelenbe, Hank teljesen szórakozottan válaszolgat Nicknek, miközben újságot olvas. Nick kérdésére összefoglalja, amit a nyitó jelenetben láttunk: Craig Ferren Irakban szolgált, lelki sérült volt. Lelőtt két testvért, akik fegyvertelenek voltak, ezért halálra ítélték. Amikor letartóztatásakor azt motyogta, hogy a tesók szörnyeteggé változtak a szeme láttára, természetesen Hank nem hitt neki. De most, így, a Nick-kel közös ügyek után már nem biztos benne, hogy a fickó tényleg hazudott. Hank megkéri Nick-et, hogy segítsen kutakodni az ügyben, aki persze igent mond rá. Az már csak hab a tortán, hogy kicsit több, mint harminchat órájuk van erre a nyomozásra, mivel másnap este kilenckor Ferrent kivégzik.

Az ügy átnézése közben Nick közli Hank-kel, hogy nem elég, ha ők ketten hisznek a fickónak, mert attól még ugyanúgy kivégzik, kell valami olyan konkrét bizonyíték, amit mások is elhisznek. Robert Anderson volt a nyomozó az ügyben, azóta már FBI ügynök lett belőle, de Hank el tudja érni. Főrendőr egy egész üveg piát magába nyomhatott előző éjjel, mert nem kicsit macskajajgatós fejjel ébredezik a telefoncsörgésre. Valami találkozója lett volna, de persze aludt helyette, úgyhogy behazudja, hogy a városházán volt dolga, és hogy máris indul. Anderson nyomozó szerint az ügy simacsiga, Ferren előre megfontolt szándékkal lelőtt két embert, és ezt ő maga sem tagadta, akkor meg mit akarnak? Arra, hogy a fivérek kannibálok lettek volna, ők nem találtak bizonyítékot, bár csak a házat kutatták át, és az ismerőseiket kérdezték meg, a kertet nem ásták fel, vagy ilyesmi. Az ügynök szerint Hanknek nem saját magát kellene okolni a halálos ítélet miatt, csak győzött az igazság, és ennyi.

Nick még mindig a kanapén alszik, legalábbis a fotelre rakott ágyneműje ezt sugallja. Juliette egy szőke barátnőjével beszélget arról, hogy nem szereti Nicket, hiszen nem is ismeri. A barátnő szerint ez totál királyság, ő szívesen kezdené elölről a férjével. Juliette bevallja, hogy bár senkivel sem kupakol (anyám, de hülye szó ez), de vonzódik egy másik pasihoz. A legrosszabb pedig, hogy alig ismeri, mégsem képes kiverni a fejéből (és itt dől meg az előbbi gyönyörű érvelés, hogy azért nem szereti Nick-et, mert nem ismeri. Főrendőrt sem ismeri, mégis fülig bele van bonyolódva). Nick és Hank megkeresik Ferren barátnőjét. A csajszi elmondja, hogy az egyetemen még egész normális volt a fiúja, de kiment Irakba, és mire visszajött, kész idegroncs volt, a PTSD nem kímélte. Gyógyszereket szedett, amiket alkohollal öblített le, nem egy nyerő párosítás. De már épp kezdett talpra állni, amikor a gyilkosság megtörtént. Bárki bármit is mondott rá az eljárás során, egyáltalán nem volt veszélyes ember a lány szerint. Ő elhiszi neki, hogy tényleg szörnyetegeket látott.

Ferrennek csak kirendelt védő jutott, egy agyonhajszolt, kisebbrendűségi érzéssel küzdő szakállas ürge. Az ügyvéd az egész eljárás során mindössze egyetlen tanút idézett be, Ferren barátnőjét, szerinte azért, mert senki más nem volt jóban vele. A bajtársait meg azért nem hívhatta be, mert akkor az ügyész csak arról érdeklődött volna tőlük, Craig mennyi embert ölt meg, hogyan bánik a fegyverekkel, és a többi. Az ügyvéd mossa kezeit, ő ennél többet nem tehetett. A két tesó teljesen ártatlannak tűnt, ő is ellenőrizte őket, ha kannibálok voltak, minden nyomot felfaltak maguk után. Vannak viszont rajzai, amiket Ferren rajzolt korábban az állítólagos szörnyetegeiről. Legalább van mi alapján keresgélni a grimmoire-okban. Ezúttal Nick találja meg a keresett lényt: a két fivér vendigó kellett legyen (nem baj, hogy átírom magyarra?). Nem egy cuki szörny, a szeme izzik, a lehelete bűzlik az égett hústól, embereket gyilkol, és utána lakmározik belőlük. Nick őse épp csak el tudott előle menekülni, szó nem volt a lény megöléséről. Találnak egy régi újságcikket is egy sorozatgyilkosról, aki egy előző Grimm szerint szintén vendigó lehetett. Általában a pincékben ássák el a fel nem használt tetemeket. Hank megállapítja, hogy ha tényleg két ilyen támadt Ferrenre, akkor az jogos önvédelem. Ennek örömére indulnak, hogy beszéljenek vele.

A fegyházban minden második fogvatartott valamilyen féllény, Nick ki is akad egy percre ettől. Ferren nem igazán akar velük bájologni, így némi pengeváltások is történnek, de aztán csak elkezd mesélni arról az éjszakáról. Szerelőként dolgozott, a két tesó kihívta őt a mosogatót megcsinálni, és nagy röhögve arról érdeklődtek, hogy maradna-e vacsorára. Ezt annyira nem akarta, csak hazamenni, mire a két férfi közölte, hogy ő lesz a főfogás, és már meg is támadták. Látta őket átalakulni, amitől halálra rémült. Próbált küzdeni ellenük, nagy nehezen elérte a pisztolyát és lőtt, nem gondolt másra, csak hogy mentse az életét. Hank nagyon megindultan hallgatja, de ő is érzi, amit Ferren meg is fogalmaz: hogy hihetné el ezt bárki is? A börtönből kifelé jövet megbeszélik, hogy arra kell bizonyítékot szeretniük, hogy a két tesó gyilkos volt. Ezt akkor tudják megtenni, ha tényleg a házuk alatt ásták el a maradványokat, és ők meg is találják azokat. Oda is rohannak, de sajna, hét év alatt minden megváltozott, a ház helyén egy bolt áll most.

Főrendőr végre beér az irodájába, és rögtön Juliette-et hívja. A csók hiba volt, viszont csak egy tünete a mindkettejüket érintő problémának, amire megoldás kell. Juliette szerint egyszerűen csak soha többé nem kell találkozzanak, de Sean szerint ez nem fog menni. Főrendőr meg akarja kérni Julist, hogy menjen el vele a fűszerüzletbe, mert ő ezt így nem bírja tovább, mindenképpen kell valami orvosság, ami segít. A részleteket nem tudják konkretizálni, mert az államügyész nem átallott személyesen odamenni az őrsre, csak hogy beszéljen főrendőrrel. Nick és Hank kétségbeesetten nézeget a boltban, engedélyt kell szerezniük, hogy valahogy alánézhessenek. Vagyis elérkezett a perc, hogy beszélniük kell a századossal. Mit tesz isten, az államügyész egy csaj, és épp azért üldögél főrendőrnél, hogy ugyanvajon a két nyomozója miért vetette rá magát egy hét évvel ezelőtti ügyre, amiből pár óra múlva már a kivégzés leend esedékes? A nem kicsit hernyótalpas nő szerint Hank csak a saját lelkét akarja megnyugtatni, és különben is, ők sem állítják, hogy nem Ferren a gyilkos, az ügy le van zárva, ne nyomozzanak – ezzel elviharzik. Nyilván zavarná a polgármesteri kampányát, ha fény derülne egy korábbi baklövésére. Főrendőr úgy dönt, hogy nem áll a két nyomozó útjába, kutakodjanak csak, de tudjanak arról, hogy ha tévednek, egy életre elássák magukat.

Nick és Hank lefolytatják a ki kit rángatott bele eszmecserét, majd éjszakába nyúló számítógép előtt ülés után végre jön az isteni szikra: ha a tesók tényleg vendigók voltak, akkor az életben maradt pasi a mai napig kell, hogy hullákat tárolgasson a háza alatt. Igenám, de meg kéne találni, az esküdtnek való felhívások sem értek célba, mert nincs érvényes címe – igaz, így legalább van rá elfogatóparancs kiadva. Hank kétségbeesve meg is kérdezi: hol a bánatban lakik? Erre merész átvezetésként meglátjuk John Kreskit, az elveszett tesót, amint éppen főzőcskézik – fincsi láblevest. Juliette a megszállottság jeleit nézegeti az interneten, mikor Nick hazaér. Arról kezdi faggatni élete nem-párját, hogy mire emlékszik abból az estéből, amikor ő magához tért. Megvitatják, hogy Nick örült, Juliette meg csak néhány különös álomra emlékszik. Nick megint előhozakodik a macskával, amit Julis hárít, hogy őt már legalább ezer macska megkarmolta, miért más ez. Kiderül, hogy Juliette arra emlékszik, hogy a kóma előtt Monroe-nál volt, de arra már nem, hogy miért is vitte oda Nick, vagy mit mondott neki. Az is megvan neki, hogy sírt valamiért a zuhogó esőben, de hogy miért, arra nem emlékszik. Mivel Nick tudja mindezt, Juliette szeretné, ha elmondaná neki. Grimmünk viszont úgy gondolja, hogy nője úgysem értené meg, de legalábbis nem hinné el. Julis ezen bepöccen, és otthagyja. Ferren a zárkájában a saját rajzát nézegeti a vendigóról, kicsit flesselget a lövöldözésről, majd dühösen eldobja a cetlit.

Másnap van már, Hank még mindig a gép előtt ül. Nick jön egy aktával, az eltűnt személyesek küldték, bárhol is lakott Kreski, ott mindig több eltűnés volt, mint máshol. Hank viszont megszerezte az előző évi adóbevallását, úgyhogy már tudják a lehetséges munkahelyét. Már csak hét órájuk maradt, úgyhogy irány a tüzéptelep. Beszélgetnek kicsit a telepvezetővel, és tényleg, a jó John bizony ott dolgozik. Viszont nem szeretne beszélgetni a nyomozókkal, úgyhogy Hank kicsit megszurkálja az emberhús-evéssel. Addig-addig provokálja, míg a fickó átváltozik, amit Hank nem, de Nick jól megfigyelhet. Ferren tehát igazat mondott, már csak a holttesteket kellene prezentálni – de az üzletvezető talán megmondja, hol is lakik Kreski.

Csörög a telefon, Rosalee hívja Monroe-t. A nagynéni már gyógyulgat, de pont bejön egy vevő, úgyhogy majd később beszélnek. A vevő főrendőr, jönne a gyógymódért, és másnapra ígéri, hogy odaviszi a hölgyet is. Monroe nem tudja, mennyi ideig fog tartani az orvoslás, de az ilyen eszeveszett szerelmetesség olyan, mint egy időzített atombomba, így biztos benne, hogy másnap jönni fognak mindketten. Újabb vevő jön, úgyhogy Sean távozik. Nyomozóink megérkeznek a házhoz, kutakodnak egy darabig, majd észreveszik a hűtő alatt lévő csapóajtót. Lemennek a ház alá. Ferren közben megindul a kivégzés felé. A nyomozók megtalálják a vermet, tele bűzlő emberi maradványokkal.

Kreski hazaérkezik. Hank helyszínelőket és az ügyészt akarja felhívni, mivel ennyi bizonyíték épp elég a kivégzés elhalasztásához. Felmegy a házba, ám ott huss, ráugrik a vendigó. Olyan ügyesen birkóznak egymással, hogy az elhúzott hűtő ráborul a nyílásra, ezzel az épp kifelé igyekvő Nicket egyenesen a hullák közé lökik. Hank közben megküzd a szörnnyel, aki menekülőre fogja a dolgot, a zsaru pedig utánalő, biztos, ami biztos. Elhúzza a hűtőt is, hadd jöjjön fel Nick a levegőre. Ferrent közben bevezetik abba a helyiségbe, ahol majd a méreginjekciót meg fogja kapni. Az ügyésznő a kivégzés után elmondandó beszédét finomítgatja.

Hank a vérnyomokat követve a vendigó után ered, Nick pedig telefonálni szeretne – de az államügyész nem és nem veszi fel a kagylót. Hank bemegy a rekettyésbe a szörnyecskéje után, Ferrent leszíjazzák, Hank bujkál a bukszusban, ág reccsen, de nincs kapása. Az államügyész végre felveszi a kagylót, Nick folyamatosan győzködi, hogy el kell halasztani a kivégzést. Már épp a kormányzóval fenyegetőzik, mikor Kreski rányitja az ajtót. Szegény kis vendigó, nem tudja, hogy egy Grimmel kezdett ki. Mire rádöbben, már nem kicsit meg van verve. Kiugrik az ablakon, mire az ott álló Hank beleereszti a fél tárat. Gyorsan megfogalmazza a hasonlóságot is: ő is önvédelemből lőtte le a szörnyet, akárcsak Ferren. Akibe amúgy éppen belefecskendezik az első ampulla mérget, amikor csörög a telefon: a kormányzó tizenkét órára elhalasztotta a kivégzést. A bolt padlóját felverték, bizony a régi ház alatt is minden tele van csontvázakkal. (Bones jöhetne azonosítani.) A két nyomozó nagylelkűen átengedi a dicsőséget az államügyésznek, ő nyilatkozhat a sajtónak. Hank bemegy Ferrenhez, és megtárgyalják, hogy egyikük sem őrült meg. Craig megnyugszik, hogy akkor Hank is látta.

Monroe bezárja a bazárt, várja a szerelmeseket. Épp a hátsó helyiségben ténykedik, hallja, hogy bejönnek. Sean és Juliette ahogy kettesben lehetnek, azonnal egymásnak esnek. Monroe beléptekor sem hagyják abba a csókolózást, csak miután Juliette és a dúvad kölcsönösen felismerik egymást. Szűzanyám, szól Eddie, jövő héten innen folytatják.

Én végig fanyalogtam ezen a részen. Egyfelől a David Gale életében ez a nyomozás ennél sokkal, de sokkal izgalmasabban, megrázóbban és döbbenetes erejűbben le van folytatva, annál tökéletesebbet a műfajban még nem csináltak. Ez így klisé, sablon, nem izgalmas egy cseppet sem. Másfelől meg szörnyen-borzalmasan gyomorforgató volt helyenként. Bírom én a véres-enyőkés részleteket, de az a nyammogás a levesen, fúj! Ennél volt már sokkal, de sokkal jobb rész is, remélem, azért kellett ennyire laposnak lennie, hogy a jövő heti, évad-közép-záró epizód annál nagyobbat szóljon. És amiért szövegelek itt a végén: Rosalee miatt oda nem fért, úgyhogy itt a bónusz-kép a napszemüveges-bőrdzsekis főrendőrről.