Emlékeztetővel kezdünk, ránk is fér, az előző rész ezer éve volt már, nem is beszélve az évad többi eseményéről (1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11.). Aztán belecsapunk a lecsóba, a mai idézet Ferdinand Foch-tól való, és fogalmam sincs, mi köze a mesékhez. Ott folytatjuk, hogy Nick elmondja Monroe-nak: Juliette a főnökével kavar. A nyomozó indulatból rohanna elfelé, a farkas próbálja visszatartani. Szerencsére csörög a mobil, Nick indulhat helyszínelni, szerencsétlen módon épp az általa elkövetett négyes gyilkossághoz. Monroe-féle humorbonbon: legalább tudja, hogy ki a gyilkos. Renard a lakókocsi mellett áll, épp akkor érkezik egy ember, aki semmi perc alatt fülesbagollyá alakul, és kifigyeli, milyen kulcs való a zárba. Majd elővarázsol egy épp olyat – így főrendőr úgy tud bemenni a szent lakókocsiba, hogy Nick nem jön rá. Belépve rácsodálkozik az egyik könyvre, aztán a fegyverszekrényt veszi szemügyre. Mielőtt alaposabb kutatásba foghatna, csörög a mobilja. A helyszínen Wu magyaráz Grimmünknek, az elkövetés körülményeit ecseteli – mintha Nick nem tudná. Szemtanú nincs, térfigyelő kamera sincs, személyi sincs. Mire idáig eljutnak, megérkezik főrendőr, Nick-kel gyilkos pillantást váltanak, majd főcím.

Renard gyorsan összefoglalja, melyik kopót hogyan ölték meg, Nick pedig felveti, hogy lehet, eleve nem volt az áldozatoknál személyi, mert úgy tervezhették, hogy az ellenfelük lesz az áldozat. Wu megtalálja a tenyerükben a tetoválást, Nick pedig emlékszik rá, mert Waltznak is ilyen tetkója volt. Közben persze végig úgy társalognak főrendőrrel, hogy minden mondatuk legalább kétértelmű. Renardnak megint csörgése van, Juliette drámai hangon bejelenti, hogy Nick elköltözött, és könyörög, hogy látogassa meg. Főrendőr lerázza, Wu pedig a környékbeli térfigyelők felvételeit fogja megszerezni. Renard az irodájából a pszichopata tekintetű sofőrt hívja, a négy halott kopóról érdeklődik (valaki segítsen, én azt hittem, az előző részben arról volt szó, hogy őt kapták el és ölték meg, de ezek szerint Gustavo valaki más). Főrendőr biztosat akar tudni, hogy a tesója küldte őket. A sofőr megteszi, amit tud, de nagyon óvatosnak kell lennie, Jacques-t is kinyírták (nyilván ő az, akivel az előző részben telefonált Renard). A beszélgetésnek az vet véget, hogy Nick és Wu érkezik a szálloda ajtajára néző kamera felvételével, amin jól látszik, hogy Monroe kilép, majd kisvártatva a négy áldozat is utána siet. Wu tudja, hogy ismeri Eddie-t, csak nem tudja, honnan, Nick és Renard meg nem sietnek közölni, hogy ők mindketten pontosan tudják, ki ő. Nick még ködösít is, csak nem gondolja Wu, hogy egyetlen ember végzett a néggyel? Főrendőrnek fáj a kis feje, Wu hazaküldi, úgysem fognak ma már haladni az üggyel.

Monroe épp ablakot pucol, mikor csörög a telefonja, de várakozásával ellentétben nem Nick, hanem Rosalee hívja. Gyorsan összefoglalja a lánynak az eddigieket, aki ugyan ledöbben, de szerinte Nick felettese ébresztette fel Juliette-et, és mivel ő törte meg a bűbájt, ez magyarázza a megszállottságukat is. Mielőtt Eddie kétségbe eshetne, hogy fogja ezt megoldani, Rosalee bejelenti: másnap reggel nyolc húszkor érkezik a busza, nagynéni gyógyulóban, úgyhogy indul haza, Monroe meg alig várja. Főrendőr megérkezik Juliette háza elé, Nick a sarokról les rá. Julis ajtót nyit, és megkérdezi főrendőrt, mi fog történni, ha beengedi őt. Renard nem tudja, de azért bemegy. És íme, hölgyeim és uraim, a Nicket játszó színész végre valóban felnőtt a feladathoz, ez itten egy valódi, hamisítatlan pszichopata tekintet, ahogyan érzékeltetni akarja, hogy az ő agyát mostan elborítá a szar (anyám, színészi eszköztára van!). Ismét csak jókor csörög a telefonja, Monroe meséli el Rosalee elméletét, és hogy az egész csak a varázslat miatt van. Nick feltisztul, tekintetileg is (sajnos), és otthagyja a házat.

Ahol egyébként igen izgalmas események történnek, Julis és főrendőr szájból szájba lélegeztetik egymást, és a másik ruházatát is oldják, hogy elkerüljék a fuldoklást. Nick visszaér Monroe-hoz, aki azt magyarázza, hogy azok ketten meg akartak szabadulni a kényszeres egymásra vágyódástól, és ha történetesen nem ismerték volna egymást a lánnyal, akkor már rég túl lennének az egészen, Eddie kigyógyította volna őket egymásból. Nick nem kér a vigasztalásból, pedig Monroe gyönyörűen rakosgatja össze a mozaikokat. Főrendőr az első nála tett látogatásán azt mondta, hogy a bajának köze lehet valami átokhoz. A második boszorkány tisztítófőzethez kért hozzávalókat, amik igen hasonlóak ahhoz, amit Adalind a macskájának adott. Vagyis lehetséges, hogy a két szál között összefüggés van. Vagyis be kéne menniük az üzletbe, hogy megnézzék a boszi hozzávaló-listáját, hátha attól okosabbak lesznek. Eddie szerint pontot kell tenniük az ügy végére, mielőtt még jobban elfajulnak a dolgok. Márpedig azok fajulnak, főrendőr és Juliska már egészen összetörtek minden lámpát a nappaliban, annyira egymásnak vannak indulva. Ám annyira mégsem lehet ez jó, mert előbb Renard löki el magától a menyecskét, aztán meg az vágja jól pofon. Aztán megint egymásnak esnek, ing tépődik szét, aztán Juliette megharapja a pasit. Megint ölelkezés, végül Julis elcseni főrendőr pisztolyát, azzal is jól képen törli, majd mikor Renard végképp bevadulna (majdnem át is alakul kis időre!), Juliette közli, hogy menjen a sunyiba, és többször ügyesen mellélő, már csak a nyomaték kedvéért is. Főrendőr elpucol, a járőr meg kiérkezik.

Monroe és Nick a fűszerboltban keresgélik a bosziszörny hozzávaló-listáját. Nick számára csak most lesz világos, hogy Adalind anyja a másik boszorkány a történetben. Eddie már örülne, hogy akkor sirály, mennek és megkérdezik, mire Nick benyögi, hogy sajna, a mama már kinyírta. Monroe-nak megfájdul a feje, úgyhogy iszik rá egy kis martilapu-főzetet, Burkhardtnak meg megint kapása van. Wu hívja, épp a Juliette-féle szemétdombon helyszínel, és örül, hogy nem Nick őrjöngött otthon. A lány jól van, csak épp nem mond semmit a történetekről. Nick hazarongyol, Eddie meg iszogat tovább magában. Adalind ébredezik a zárkában, és mikor a foglárnő közli, hogy szabadon van engedve, nem nagyon akarja elhinni, és inkább maradna, persze nem lehet.

Nick hazaér, Wu mutatja neki a felfordulást meg a lyukakat. Juliette neki nem mondott semmit, és Nicknek is azt mondja, hogy nem akar beszélni róla. Annyit ad elő, hogy azt hitte, valaki betört, erre lövöldözött egy sort, majd a betörő magával vitte a pisztolyt. Amúgy meg nem tudja, miért történik ez vele. Nick előbb megkérdezi, hogy segíthet-e valahogy, majd közli a lánnyal, hogy tudja, ki a riválisa. Wu-nál még elsimogatja, hogy önvédelem kerüljön a jelentésbe, és hogy őrizzék a házat. Adalind rettentően becsinálva hagyja el a kapitányság épületét, folyamatosan körbenézeget, várja, honnan fogják kinyírni. Végül természetesen a háta mögül érkezik – a jó Renard százados, és berángatja az autójába. A kulcs nincs, de a lakókocsi megvan. Adalind kérdésére, hogy hol van, beindítja a kocsit és elhajtanak.

Nick elmeséli Monroe-nak a lövöldözést, és hogy biztos a százados volt ott, de Juliette nem akarhatta lelőni, mert amúgy jól céloz. Agyalnak kicsit, majd Eddie indítványozza, hogy késő van, menjenek hajcsikálni, és hogy melegít egy kis tejet Nicknek, majd mikor az erre furcsán néz, megkérdezi, hogy mi van, anyád nem csinált? Ahogy kimondja, tudja, hogy rosszat szólt, úgyhogy megy durmolni. A százados mégsem a lakókocsihoz vitte a nőt, hanem valami elhagyatott helyre, hogy követelje tőle a gyógyulást. Adalind erre képtelen, hiszen elvesztette az erejét, de enyhíteni tud a tüneteken – méghozzá a kutyaharapást szőrivel módszerrel. Renard kicsit tiltakozik, hiszen nem bízik a nőben, de aztán csak ráveti magát. Adalind a valódi arcát szeretné látni, úgyhogy neki át is alakul.

Másnap reggel Monroe olyan izgatottan várja Rosalee-t az állomáson, mint egy kiskamasz, még azt sem tudja eldönteni, helyes-e, hogy virágot hozott a lánynak. Szerencsére a rókuci éppoly kedves és határozott, mint mindig, úgyhogy a viszontlátás örömére csókban forrnak össze. Nicket is üdvözli, aztán sietnek a fűszerüzletbe, mert a lány már sejti, mi lehet a gond. Adalind jóllakottan fésülködik, majd kicsit elvitatkoznak a századossal a kulcs megszerzésének következményein. Végül Renard távozik, a nő meg érezze magát otthon. Rosalee közben kilogikázta, hogy ha a tisztító bájital a főrendőrnek készült, akkor ő kell legyen a portland-i herceg. A megtisztulás amúgy iszonyatosan fájdalmas, de megmagyarázza, hogy Juliette és ő miért vonzódnak annyira egymáshoz. Gyorsan ki kell deríteniük, hogyan lehet ennek véget vetni, mert ha a helyzet tovább súlyosbodik, valamelyikük végez a másikkal. A mesék ugyanis már csak ilyenek. Nekiállnak keresgélni a könyvekben a bosziszörny listájának hozzávalóihoz passzoló italt. A százados feltúrja a lakókocsit, de nem talál semmit. Viszont beugrik neki, hogy Nick az őrsön lévő íróasztalának fiókjában kotorászott, úgyhogy oda indul.

Monroe megtalálja a bájitalt, Rosalee meg olvasni kezdi a leírást. Létezik egy gyógymód, de Juliette-nek és a századosnak együtt kell bevennie – ez még megoldható lenne, ámde kellene hozzá a fertőzés forrása. Itt visszarévedünk a cinyóra, akit ugye Rosalee kiengedett a boltból, és halálát lelte egy fékcsikorgás közepette, úgyhogy ez nem jártható út. Még így is van megoldás, de az olyan, hogy Eddie azt olvasva szánakozva pillant Nickre, és közli, hogy ó, öcsém. Renard beér a kapitányságra, és megkeresi a kulcsot. Épp csak sikerül eltennie, mert érkezik Hank, aki nem bírt tovább a kórházban ücsörögni, inkább Nick-kel találkozna. Kicsit elcsevegnek Adalindról, majd a százados kiböki, hogy őrizetben volt ugyan, de már kiengedték, Hank legyen óvatos. Rosalee varázsszert turmixol, ugyanazt a tisztító főzetet, amit anno főrendőr is megivott. Nicknek fel kellene hajtania, ez az első lépés, a másodikhoz már mindhárman kellenek, és remélhetőleg életben marad. Már készülne is a szájához emelni a poharat, mikor – természetesen – ismét csörög a telefonja. Hank az, elmeséli, hogy Renard kivett valamit Nick fiókjából. Burkhardt elrohan ivás nélkül az őrsre, kulcs iránt, Hank meg ne engedje elmenni a századost.

Főrendőr nyomdázik egyet a kulccsal, de a lenyomatot nem tartja meg, az iratmegsemmisítőre bízza. Aztán menne már, bár Hank bénázik egy sort azzal, hogy visszatartsa, de hát ő a százados, úgyhogy mégiscsak útjára indul. Útban hazafelé Juliette hívja, hogy Nick már tud róla, de csevejük vitával és a nő részéről búcsú nélküli telefon-kinyomással zárul. Otthon Adalind rögtön azzal várja, hogy megszerezte-e, és bár tudjuk, hogy ott figyel a kulcs a kabátzsebében, főrendőr több időt kér, mert nem volt a cucc a lakókocsiban. Adalindot várja az autó a ház előtt, úgyhogy elmegy, de érezteti, hogy a bátyó zabos lesz a hírtől. Azért az éjszakát még megköszöni. Nick lóhalálában rongyol be az őrsre, se kulcs, se százados, se Adalind a fogdában, úgyhogy bepipul, és Hank kíséretében kiviharzik. A társa próbálná visszatartani, hogy a főnöke ellen akármit is tervez, azt nem fogja megúszni, de Nicknek hiába beszél. Hank maradjon ki ebből, és kerítse elő Adalindot. Mielőtt elindulna, hát ki hívja éppen? A százados szerint beszélniük kell, egy félreeső helyen. Nicken látszik, hogy ég a vágytól, de mintha nem teljesen beszélgetni akarna.

A találkozó helyszíne az első részben megismert farkas-barkas háza, vissza a kezdetekhez, ugye. Nick is visszaréved Grimm-korszaka kezdetéhez, majd nem nosztalgiázik tovább, mert főrendőr érkezik. Itt csúnyán verekedni kezdenek (konkrétan Nick kezdi), hol egyik, hol másik csap nagyobbakat, én inkább csak a közben zajló beszélgetésre fókuszálnék. A százados szerint nem lenne muszáj verekedniük, a nyomozó szerint de. Egy óvatlan pillanatban Renard megmutatja az igazi arcát, amin Nick totál ledöbben, nem gondolta, hogy a főnöke is féllény. Főrendőr elárulja, hogy a kulcsért akarta megöletni Marie nénit. És végül kiböki, hogy a szuperfontos, nagyon kellős kulcs biza nála van, és azért hívta Nicket, mert vissza akarja neki adni. És a manóba, csak úgy odahajítja neki! Ő régebb óta tud a kulcsról, mint Nick, és ha megölné, azzal semmit sem oldana meg, de ha a százados nyírná ki a Grimmet, akkor se lenne vége. Csak ő ébreszthette fel Juliette-et, mert tudta, hogy mit tett vele Adalind. Ha Adalind megszerzi a kulcsot, mindkettejüknek vége van. Ha nem tudják rendezni a nézeteltéréseiket, akkor a királyi családok győznek. És ő örülne a legjobban, ha nem érezne őrült szenvedélyt Nick nője iránt. A Grimm szerint ezt be is kell bizonyítania, úgyhogy együtt összeszedik Juliette-et (aki simán csak annyit kérdez tőlük, hogy most mi van?!), és irány a fűszerüzlet.

Nick megissza az újra elkészített turmixot, majd a többiek aggódó tekintetének kereszttüzében kicsit flegmáskodik, hogy ennyi az egész, aztán elkezdődik nála is az egyszer már főrendőrrel megtekintett, fájdalmas és pirosodós folyamat. Julis kérleli, hogy tartson ki. Eközben Adalind már Bécsbe ért, és arcán rettenetesen elégedett és gonosz vigyorral örvendezik, hogy teherbe esett Renard századostól. Ez most vajon mire lesz jó?!