Az idézet a Báránybőrbe bújt farkas meséjéből való, ami ugyan nem Grimm, de Aesopus óta számtalan feldolgozása született, többek között a Bibliában is megtalálható. Nick egy bárban találkozik a hűtőszerelő hóddal, aki az előző részben Juliette-tel megesett találkozójáról mesél, meg arról, milyen ügyesen elszólta magát a grimmségről. Közben a vadló is benyit a csehóba, és Nick szorgos bámulásába fog, de mire Grimmünk észleli a jelenlétét, és megfordul, már nyoma vész. Buddal megegyeznek, hogy egy darabig talán ne találkozzon Juliskával, Nick meg szokás szerint elrohan. Könyvelőnek látszó könyvelő gépelget egy almás gépen, a kolléganője elköszön tőle, kellemes hétvégét kívánva. Aktakukacunk még kicsit dolgozgat, aztán hazaindulna, de zajt hall. Hiába szólongatja a kolléganőt, helyette csak egy izzó szemű jelenést kap, mire gyorsan barikává alakul, de a rondaság lecsapja, lábára láncot teker. Mire felocsúdna, már egy markoló lapátjáról lóg lefelé, és egy faaprítóba hull szegény. Főcím.

Nick hazaér, de a megszokott meleg vacsi és móka-kacagás helyett töküres ház fogadja. Feltelefonálja szíve hölgyét, aki épp a barátnőivel iszogat, és nem igazán érti, hogy talán kellett volna szólnia az esti programjáról. Nick szomorú, Juliette zavart, a barátnők meg erősítgetik, hogy álompár voltak ők ketten együtt, és hogy Nick még a kezét is megkérte, Julis meg kikosarazta. Másnap Nick és Hank bölcsen megvitatják az esetet, csokifiú szerint ne erőltessen semmit, mert akkor csak eltaszítja magától a nőt. Wu új kuncsaftot jelent be, egy tiszteletes nagy értékű lopást óhajt bejelenteni. A tisztelendő szőke, nagyon megnyerő arcú, olyan igazi amerikai tévé-prédikátor jellegű, és arról számol be, hogy a gyülekezetük bankszámláját, amin kicsit több mint háromszázötvenezer dollár kucorgott, teljesen kipucolták. A bank szerint ráadásul nem hacker, hanem belső ember kellett legyen a tettes, mert azonosított gépről történt a curacao-i bankszámlára utalás. A számítógép Norman Brewster-hez tartozik, a gyülekezet egyik tagjához, aki könyvelői feladatokat lát el náluk, és eltűnt, sem otthon, sem a munkahelyén nincs. Nyomozóink munkába lendülnek, a lelkipásztor távozik, mondván, hogy reméli, Norman semmit sem követett el.

Hank a bankot vállalja, Nick a könyvelőnek néz utána. Közben jómunkásemberek indítanák be a faaprítót, de az igen furcsán csinál, úgyhogy gyorsan leállítják. Hank megtudja, hogy a pénz visszaszerezhetetlen, legalább 2-3 hónap, míg kiadnák a számla adatait, de addigra már úgyis továbbutalják. A könyvelő priusztalan, simán megléphetett a pénzzel Nick szerint. Wu telefonál, Norman kocsija a vasútállomás előtt áll, tök üresen, de megnézhetik a térfigyelő kamerákat is, hátha okosabbak lesznek. Nyomozóink ellátogatnak a könyvelő munkahelyére, a főnöknő elmondja a péntek esti elköszönést, meg hogy hét éve nála dolgozik a pali, elképzelhetetlennek tartja, hogy sikkasztott volna. Mielőtt még túlzottan kifényesítené a glóriát a könyvelő feje felett, jómunkásember érkezik, a leállt aprító miatt. Megnézik, és abban bizony egy csípőprotézis maradványai hevernek, amiatt nem darálódott be az egész ember. Főnöknő kiböki, hogy ez Norman lehet, négy évvel ezelőtt kapta a protézisét.

Nyomozóink összefoglalják nekünk, gyengeelméjűeknek: valaki megölte Normant, hogy hozzáférjen a laptopjához, és megpróbálta rákenni a sikkasztást. Nick már a lelkész után kutakodik, mert bár ő jelentette a lopást, de tudta, hogy mennyi pénz volt a számlán. Ráadásul öt évvel ezelőtt furcsa módon a lelkipásztor előző gyülekezeténél kísértetiesen hasonló események történtek: a könyvelő lelépett a pénzzel, a gyülekezet meg csődbe ment. Ezután költözött a tisztelendő Portlandbe, és keresett új gyülekezetet magának. Főrendőr is gyanúsnak találja az eseményeket, úgyhogy elküldi őket, kérdezzék ki a lelkészt, hátha sikerül valahogy lebuktatni. A templomban egy bájosan egyszerűnek látszó nő sütikéket készít ki éppen, mikor nyomozóink megérkeznek. Pap bácsi a híveinek nyomja az ájtatos dumát az imádkozásról meg a megbocsátásról, lelkesíti őket további pénzgyűjtésre. Nick elmondja, hogy Norman halott, mire az egész bagázs átváltozik: a hívek báránykák, és hoppácska, a lelkipásztor bizony egy dúvad!

A lelkész irodájában Nick hangot ad kétségeinek: egy dúvad hirdeti az igét egy csapat jámborkodónak?! A pap szerint ez teljesen rendben van, hiszen nem vagyunk arra kárhoztatva, hogy az őseink nyomdokaiba lépjünk – ezt talán pont egy Grimmnek nem kell elmagyarázni. Ja, és szerencsétlen véletlen, hogy az előző gyülekezetben is éppen ilyesmi történt. Elvégre ők is itt ülnek, egy Grimm, egy dúvad és egy másforma (ez Hank lenne), és civilizáltan társalognak, miért lenne akkor furcsa, hogy egy dúvad pásztorolja a báránykákat? A hívek mindenről tudnak, ismerik a pap megtérésének történetét, szóval itt minden oké – csak a pénz nincs meg. Bármilyen meggyőző szeretne is lenni, azért Hank nekiszegezi a kérdést: hol volt péntek délután-este? Sajna, a jámbor asszisztens (a sütis) igazolja: a lelkész éjfélig biztosan a templomban volt, szóval alibije van. A nyomozók lógó orral távoznak, a pap még megdicsőülten közli Nick-kel: ez egy üdvözítő kapcsolat kezdete lehet. Hát persze.

Azért van olyan dúvad, aki jó útra tért, meg is látogatják gyorsan. Monroe kicsit kiakad azon, hogy Hank állandóan bámulja, szegény csokifiú marhára szeretné látni az átalakulásokat, de nem megy neki (csak tudnám, miért nem? Két résszel ezelőtt még simán látott mindent. Na mindegy, betesszük az „ezt a forgatókönyvíró nem volt hajlandó megmagyarázni” dobozba ezt is). A jámborkodók amúgy nyájakba gyűlnek, szeretnek egymás közelében lenni. Nem szoktak durváskodni, erős viszont bennük a csordaszellem. A dúvadnak egy jámborkodó gyülekezet olyan, mint egy svédasztal, szóval ahhoz, hogy ne bántsa őket, tényleg jó útra kellett térnie. Hogy igazolják ezt, megkérik Monroe-t, hogy lesz szíves nem hivatalosan beépülni a nyájba, és kémkedni a lelkész után. Monroe gyorsan hozzá is lát a beépüléshez. Az istentisztelet alatt csavargójelmezben beül a templomba, mire persze a hívek azonnal szívszélhűdést kapnak. Valószínűleg én is frászt kapnék, ha valaki ilyen vörös tekintettel méregetne. Mivel Monroe megváltást keres, a lelkész kéri a híveket, ne felejtsék el, hogy ők mindenkit befogadnak. Eddie nagyon átélten hozza a bűnbánó dúvad figuráját, négyszemközt is elbeszélget a lelkésszel, csupa önvád, meg marcang, amiért folyton elveszíti az önkontrollját. A pap nagyon megértő, elvégre egykor ő is részt vett embervadászatokon, de megbocsátást keresett, és lerázta magáról a véres örökséget. Jaj, ez olyan szépen hangzik, hogy csak hazugság lehet, de Monroe megeszi, neki meggyőzőnek tűnik a megértő lelkipásztor, aki még szállást is ad kedvenc farkasunknak, mondván, nem teher, hanem áldás a megjelenése.

Főrendőr írogat valamit egy asztalnál, mikor hirtelen visszaflessel arra a jelenetre, mikor életre csókolta Nick Juliskáját. Látszik, hogy ez a fordulat neki sem tetsződik, szóval birinek terem még remény. Szerencsére francia nyelvű telefon jő: kiderítette a telefonáló a patás kilétét, átküldte, reméli, még nem késő. Ha már szóba került, vadlovunk éppen betör Nick házába. Monroe beköltözik a neki felajánlott szobácskába, kiakad, hogy digitális óra van az éjjeliszekrényen, majd a kukucskálón keresztül kilesi, hogy az ájtatos pap bácsi éppen kissé rámenősen csókolózik a szende asszisztensével. Nick közben kideríti, hogy a tiszteletes társadalombiztosítási száma hamis, hét évvel ezelőtt nem is létezett. Monroe hívja, elmeséli az élményeit, meg hogy a tiszi rendes alaknak tűnik, ő bírja. Azért az, hogy egy dúvadnak egy jámborkodóval van viszonya, neki is elég fura, Darwin ezen teljesen kiakadna, szóval lehet, hogy mégsem olyan rendes. Felvetődik, hogy a nő esetleg a bűntársa lehet, de erre Monroe még nem talált bizonyítékot.

Juliette hazaér, miközben bent a házban a paci a kulcsot keresgéli rajz alapján, de csak a sokat megélt jegygyűrűt találja. Mikor a nő benyit, megbújik egy ajtófélfa mögött, majd kisétál – pedig reméltem, hogy kicsit meglovagoltatja Julist, de hát nem én írom a forgatókönyvet. Hank közben szerzett egy képet az előző, kirabolt gyülekezetről, és hoppácska, az asszisztensnő is rajta van. És még nagyobb hoppá: ő volt az eltűnt könyvelő felesége. Főrendőr szerint lehet, hogy ártatlan, de azért hozzák be, és hallgassák ki. Megan a kihallgatáson elég jól hozza a rémült báránykát: mosolyogva, de félelemmel a szemében mesélget arról, hogyan lett asszisztens belőle. Majd a fénykép és a férje említésére elkomorodik, és bevallja, ő volt a hibás. Mivel viszonya volt a tiszteletessel, a férje a szökéssel és a sikkasztással állt bosszút rajtuk. A nyomozók tekintetéből rájön, hogy ő most gyanúsított, erre teljesen kiakad: kékszemű báránykává változik, a falhoz bújik, és retteg, hogy a Grimm kinyírja. Hank megnyugtatja, hogy csak a könyvelő gyilkosát keresik, a nő meg igaz megdöbbenéssel kérdezi, hogy tényleg azt hiszik-e, hogy neki ehhez bármi köze lehet. Nick meg van győzve (képzeljétek: látszik az arcán!). A csajszi csipkés hálóingben várja az ágyban a lelkészt, aki tiszta piros szemű lesz a hírtől, hogy a nőcit kihallgatták a rendőrök. Megan megnyugtatja, hogy semmit sem mondott el, de el kell tűnniük Portlandből, elvégre elég pénzt gyűjtöttek már, hogy senki se találjon rájuk. A pasi viszont nem akar még menni, türelemre inti a nőt. Az már nem akar tovább várni, a lelkész erre beavatja a tervébe: a dúvad azért érkezett, hogy vele vitessék el a balhét, úgysincs alibije péntek estére. Szóval a másnapi istentisztelet alatt Megan lesz szíves Monroe holmija közé csempészni a könyvelő laptopját, ő meg majd úgy intézi, hogy az irodájában önvédelemből megölhesse a másik dúvadat. Ha ez megvan, életük végéig sütkérezhetnek a napon, szerelmesekként, ahogy mindig is tervezték.

Nick a lakókocsijában rakosgat, és éppen távozni készülődne, mikor a vadpaci rátámad. Olyan dupla hátsó lábas rúgást helyez el Nick hasfalán, amitől normális halandó azonnal meghalna, de persze Grimmünk simán feláll belőle, és a letöltött Mátrix-alkalmazásnak meg az időben előrántott pisztolyának hála megfutamodásra készteti az amúgy bivalyerős lovat. Míg a lakókocsi mögött keresgéli, a lópaci bemegy a szentséges lakókocsiba, de az ajtónyitást Nick is meghallja, úgyhogy a lakókocsiban verekszenek tovább. Nyomozónk kap még pár rúgást és ütést, de szerencsére kéznél a fegyverszekrény, és egy pöröllyel rögtön kiegyenlítettek lesznek az esélyek. Nick konkrétan agyonveri szegény lovacskát, majd a visszaváltozó fejtől kérdezi: te vajon ki a bánat lehettél? A zsebében még ott a rajz a kulcsról, úgyhogy Nick el tudja helyezni magában, ki is küldhette a lovat. A következő jelenetben már reggel van, Juliette kérdezgeti főhősünket, miért is ért haza későn előző este. Juliette furán érzi magát, nem érti, hogy szólnia kellett volna, mielőtt inni megy a csajokkal, vagy nem. Nick szerint nem, élje csak a saját életét. Juliette közli, hogy értékeli Nick türelmét, de nem könnyű a helyzete. Állandóan dühös saját magára, mert mindenki azt mondja, mennyire szerették egymást, ő meg nem és nem emlékszik semmire, tehát az ő hibája, hogy ilyen fura most a helyzet. Nick szerint nem Juliska a hibás, mire a nő megkérdezi, hogy örülne-e élete párja, ha ő elköltözne. Nick arcán a döbbenet, miközben nemet mond, majd visszakérdez: költözzön el ő? Juliette is nemet mond, úgyhogy minden marad a régiben. Ja, és Julis ma hazaér vacsorára, Nicknek nem kell aggódnia. Hurrá, még egymásra is mosolyognak, ez már valaminek a kezdete az eddigi ridegséghez képest.

Hívők sütiárusításra készülődnek, Monroe-nak ettől összefut a szájában a nyál, a nyáj meg begazol tőle. Mire mindenki megnyugszik, már egy veszekedést hallunk, fiatal pasi ordít egy jól láthatóan állapotos leánnyal, hogy nem is az övé, úgyhogy nevezze, aminek akarja. Lányka a templomban bőgicsél, a berongyoló Megan meg vigasztalni akarja – mindaddig, míg meg nem tudja, hogy a magzat bizony a tiszteletesé. Wu hozza a hírt főrendőrnek: a folyóban reggel talált hulla az interpol által lett azonosítva (persze a pacika az), és agyonverték egy pöröllyel. Főrendőr –megkönnyebbül arccal – nagyon sajnálja szegény ördögöt. Miközben a hívek arról értekeznek, hogy bízniuk kell a tiszteletesben, az erősen feldúlt Megan közli, hogy át lettek ők verve a palánkon, a tiszteletes gyilkolta ám meg Normant és lopta el a pénzüket, és ugyan, mit is vártak mást egy dúvadtól. Nick közben telefonálgatás közben megtudja, hogy a tiszteletes tizenötször járt Curacao-ban, előtte meg gyakran járt Barbadosra. Meganra is rákerestetett, ő tizenegyszer volt az elmúlt hét év során Barbadoson és Curacao-n. Ezzel a lendülettel már indulnak is a templomba. A tisztelendő eközben Monroe-t hülyíti, hogy általa végre elérhető közelségbe került élete nagy álma, a szabadság. Ennek örömére egy családi örökségnek mondott papírvágó kést ad Eddie-nek, aki azonban nem fogadhatja el. Ez nem gáz, a tisztelendő úgysem akarta nekiadni, csak az ujjlenyomatát szerette volna – ezzel át is változik dúvaddá. Eddie is felölti farkas-arcát, és már éppen reménykednék egy jó kis küzdelemben, ám…

…nyílik az ajtó, és berontanak a hívek. A tisztelendő próbálna magyarázkodni Eddie gyilkos szándékait illetően, de a páncélszekrényéből gyorsan kiemelik Norman laptopját, ami meggyőzi a nyájat, hogy pásztora bizony gyilkos. Nem is teketóriáznak sokat, a tiszteletes által lenyomott szidalmazás sem győzi meg őket – lerohanják a papot, és apró patácskáikkal halálra tapossák. Megan egészen kielégült arccal, de messziről szemléli a lincselést, majd el is szalad. Monroe lelépne a szituból, de észreveszik, és mivel dúvad ő is, üldözőbe veszik. Fut szegény mindenfelé, végül a karzaton keresne menedéket, de a nyáj nem hallgat rá, őt is halva szeretnék látni. Szerencsére Nick és Hank végre befut, úgyhogy kimenekítik szegényt a feldühödött birkák közül. Záróképként még láthatjuk, hogy valami szép trópusi szigeten Megan önfeledten koktélozgat – a terhes lányka társaságában. Minden jó, ha a vége jó, ahogy a mondás tartja.