Ott folytatjuk az eseményeket, ahol az előző rész végén abbahagytuk: John csalódottan és nem kicsit morcosan csörtet el a Hale házból, még a kalap-kesztyű kombóját is ott felejtette. Olyan elkenődött fejet vág, hogy megesik rajta a szívem.

Margaret eljött Bessyhez beteget látogatni: a lány jó kedélyű, bár elég cudar állapotban van. Ráadásul az apja helyzete is nyomasztja, a férfi nagyon elkeseredett a sztrájk bukása miatt (t.i. a Marlborough gyári incidens után a munkások visszakullogtak dolgozni).

A Thornton házban John és az édesanyja beszélgetnek. Először látványosan kerülik a lánykérés témáját; megvitatják az írek helyzetét, akik nemsokára hazatérnek, de aztán nincs mese, Johnnak színt kell vallania: Margaret kikosarazta. Mrs. Thornton elkeseredett, és haragos, most már tényleg szívből gyűlöli a lányt, de a fia inkább azt kéri, hogy ne beszéljenek róla, mert ő bizony még mindig szereti. Olyan elkeseredetten hajol oda egy kis vigasztalásért az édesanyjához, hogy két percen belül másodszor kezdek szipogni.

Mrs. Hale örvendezik, hogy Mr. Thornton milyen figyelmes az irányába: a férfi ugyanis gyümölcsöt küldött neki, enyhíteni a betegség nyűgét. Meg is kéri a lányát, hogy köszönje meg személyesen, de ő visszavág, hogy egy kedves levél is megteszi. Mr. Bell, aki még mindig náluk vendégeskedik, megjegyzi, hogy látta a ma Thorntont zaklatottan az utcán (talán itt járt?), mire Margaret távozik a szobából. Ekkor teszi fel Mr. Bell a kézenfekvő kérdést Mr. Hale-nek: nem lehet, hogy a lánya és John között van valami? Az öreg meglepődik, és csak annyit mond: John részéről nem kizárt, de Margaret sosem szívlelte a férfit. Na ja.

Eközben Higginséknél a férfi Boucherrel vitázik, aki még mindig bujkál a hatóságok elől, és kéri, hogy bújtassák el. Higgins beint, hiszen rettenetesen dühös a másikra, mivel szerinte az esztelen viselkedése (a kődobálás, ugye) tette tönkre a sztrájkot. Boucher azzal védekezik, hogy soha nem lett volna vége, és a gyerekei éheztek, de Higgins visszavág: gondoskodtunk volna rólatok. De most feladlak a hatóságnak üvölti, és Bessy hiába kérleli apját, hogy hagyja abba, az elkergeti Bouchert.

Mr. Bell az utcán belefut Mr. Thorntonba, rögtön leinti beszélgetni, meg a járókelők közül Mr. Latimert (a bankárt) és a lányát is, sőt meglátja Margaretet, és őt is odahívja. Kínos beszélgetés kezdődne (úgy látom, Bell felcsapott vén szarkavarónak, és rendkívül élvezi), de John morcosan lelép, Latimerék szintén, így miután kettesben maratnak, Margaret megkéri Mr. Bellt, hogy ilyet többé ne csináljon.

Hazaérve apja kiszedi a lányból az igazságot arról, hogy írt Fredericknek (a bátyjának) anyjuk állapotáról, és hazahívta őt Spanyolországból. Apja ráijeszt, hogy hatalmas veszélynek teszi ki magát a testvére, ha hazatér (még vérdíj is van kitűzve rá), de azért örül, hogy Margaret írt neki, mert ő gyáva lett volna hazahívni, még ha ilyen nagy is a baj az édesanyjával.

Az elkeseredett lány a Higgins házba siet, de Mary sírva nyit ajtót: Bessy meghalt. Megérkezik Higgins is, kétségbeesetten siratja a lányát; Margaret Maryt öleli.

Később Margaret az apjával együtt vendégül látja Higginst, és próbálnak vigaszt nyújtani a számára. Mr. Hale a vallás oldaláról közelít, Istenről beszél, de a gyászoló apa erre most nem vevő: szerinte Isten egyeseknek túl sokat adott, míg másoknak túl keveset. Mr. Hale arról beszél, hogy mindkét oldalon (az urakén is) vannak jóakaratú emberek, csak le kellene ülniük egymással tárgyalni. Szerinte Mr. Thornton nyitott lenne erre. Higgins felhorkan: Thornton hozta az íreket sztrájktörőnek, ami végül a zavargásokhoz vezetett, most pedig nem mutat keménységet, már nem üldözi a felbujtókat, nem tesz feljelentést ellenük, mert úgy gondolja, hogy az, ha nem kapnak majd munkát, épp elég büntetés. Margaret szerint Mr. Thorntonnak igaza van, mert ha üldözné őket, az már bosszú lenne. Higgins úgy gondolja, hogy a sztrájk alatt mindenkinek össze kellett volna fognia (nem törni-zúzni), úgy járhattak volna sikerrel.

Amikor Higgins távozik a Hale házból, Margaret a bejáratnál vesz tőle búcsút, amit meglát és borús arccal nyugtáz az épp megérkező Mr. Thornton. Margaret is meglátja őt, de a férfi hátat fordít és elrobog, Hm.

Mrs. Hale jobban érzi magát, és kéri, hogy a lánya menjen el egy Londonban tartott hatalmas kiállításra, hogy saját szemével láthassa azt, és majd mesélje el neki az élményeit. Margaret még hezitál, nem meri őt magára hagyni, de az anyja ragaszkodik hozzá, így végül bólint. Anyja témát vált, és neki szegezi a kérdést: hazahívtad Fredericket, igaz? Margaret beismeri, de szerinte nincs mitől tartaniuk, itt Miltonban senki nem ismeri fivérét és a történetét.

Helyszínt váltunk, a kiállításon látjuk viszont hőseinket. Margaret a Shaw és Lennox család tagjaival érkezett: itt van a nagynénje Mrs. Shaw, unokatestvére Edith a férjével, valamint Edith sógora, azaz Margaret korábbi udvarlója, Henry Lennox. (Megjegyzem a könyvben a kiállításosdi egyáltalán nem szerepel.) Nézelődés közben Margaret belebotlik Mr. Thorntonba, aki épp gépekről és munkásokról beszél pár érdeklődőnek. A sztrájkra kerül a szó, ekkor veszi észre a férfi Margaretet, és lép hozzá kissé ellenségesen. De nem tudnak szót váltani, mert befut Fanny és Ms. Latimer.

Ideér Henry Lennox is, Margaret bemutatja a két férfit egymásnak, akik azonnal érzik, hogy riválisok a szép lány kegyei keresésében, én pedig nem győzök vigyorogni a két kakas pengeváltásán. John letromfolja Henryt, amikor az a gépekről beszél, cserébe Henry belerúg egyet, hogy nézze meg milyen csinos Margaret, most hogy Londonban pihen. Ha tekintettel ölni lehetne, Henry Lennox rettenetes kínok között fetrengve nyúvadna ki (Armitage zseniális, vagy háromszor visszatekerem a jelenetet). John elüget, húgáék szintén lelépnek, a Shaw család többi része pedig ebben a pillanatban fut be, lemaradva egy jó kis szópárbajról. Mikor nagynénje kérdi, hogy kivel beszéltek, Margaret megvédi Johnt Henry vitriolos megjegyzéseitől.

Mindeközben Miltonban Mrs. Hale ágynak dőlt, elég cefet állapotban van szegény. Mrs. Thorntont hívatja, hogy megkérje, vigyázzon a lányára, lássa el tanácsokkal, ha ő már nem él. Az asszony kelletlenül, de rábólint.

Margaret hazatér, és szembesül édesanyja állapotával. Miközben az ágya mellett szomorkodik, csengetnek, megy hát és ajtót nyit. Az ajtóban pedig ezen a késői órán nem más áll, mint évek óta nem látott testvére, Frederick. Boldogan ölelik egymást, majd előkerül édesapjuk is, öröm és boldogság.

Másnap Mr. Thornton áll a Hale ház ajtajában, gyümölcsöt hozott a betegnek. Margaret átveszi a gyümölcsöt, és az éppen a házba igyekvő Mary kezébe adja azzal, hogy vigye be. John meglepődik, azt hitte beinvitálják – aztán meglátja Frederick csomagját, és már érteni véli: vendég van. Margaret tagad: nincs vendégünk, ám ekkor az emeletről lehallatszik Fred nevetése. John joggal érzi magát átverve, a lány pedig nem adhat felvilágosítást, hogy miért füllentett, így aztán kétségbeesve nézi végig, ahogy a férfi sértetten elüget. (Kezdem úgy érezni, hogy John vagy őrjöng, vagy hősszerelmes, kivétel alig akad.)

Fred sajnálja, hogy Mr. Thornton miatta ment el, és egyáltalán, hogy nem találkozhat húga ismerőseivel, barátaival. Már épp belelendülnének a beszélgetésbe, amikor Dixon jelzi, hogy eljött az édesanyjuk utolsó órája. Az ágya köré gyűlnek hát szomorúan, édesapjukat annyira megviseli mindez, hogy az ajtónál nem bír beljebb lépni. Mrs. Hale mindannyiukon végignéz, de szólni már nem tud, aztán meghal.

Nem sokkal később Dixon Milton utcáin ügyintéz, amikor ismerősbe botlik: George Leonards az, aki még Helstone-ból ismeri a Hale családot. Rögtön kérdezi, hogy vannak Hale-ék, hiszen úgy tudja, valami zűr volt a fiukkal, amiért most vérdíj van a fején. Dixon lódít, azt állítja, nem tud semmit a Hale családról, mert már nem nekik dolgozik. Leonards bólint aztán tovább áll, én pedig rosszat sejtek.

Margaret dühöng, amikor megtudja a dolgot, ezért úgy dönt, testvérének még a temetés előtt távoznia kell. Fred morcos, hogy idő előtt kell elmennie, de édesapja is ragaszkodik Margaret ötletéhez: a biztonsága érdekében nem maradhat tovább. Nemsokára Mr. Bell is megérkezik, és bár tud Fred dolgairól, ő sem tudhatja, hogy itt járt. Margaretnek eszébe jut, hogy Frederick akár jogi úton érvényt szerezhetne az igazának, talán beszéljen Henry Lennoxal, végülis ő ügyvéd, és a család „tagja”, hátha tud okosat mondani. Ezért Fred még ma este utazzon Londonba, hogy találkozzanak, aztán hagyja el az országot.

Így is történik, Margaret kikíséri a testvérét az esti vonathoz. A peron szerencsére kihalt, csak ők ketten beszélgetnek. Amikor megölelik egymást, Margaret a távolban ismerőst vesz észre: Mr. Thornton az. A férfi hosszan az ölelkező párra mered, aztán szó nélkül odébb áll (hát igen, elég egyértelmű a helyzet, hogy rosszra gondoljon).

Fred épp felszállna a vonatra, amikor a peronon felbukkan Leonards, és vádlón a képébe ordít: te vagy Frederick Hale! A férfi tagad, majd amikor Leonards megragadná, dulakodni kezdenek, és Fred ellöki a másikat. Az félig legurul a peronról, de aztán összeszedi magát, és eltántorog, Fred pedig felugrik az induló vonatra. Egy utolsó csók a húgának, és biztonságban távozik. Huhh, ez meleg volt!

Bouchert látjuk, amint elkeseredve, kitaszítottként ücsörög egy patak partján, úgy nézem eléggé a végét járja a szerencsétlen (az okát tudjuk). De nem időzünk most nála többet, Mrs. Hale temetését láthatjuk. Mr. Bell is itt van, a Thornton család, valamint Mary és Nicholas Higgins, és ennyi. Margaret meg is jegyzi, hogy Helstone-ban tele lenne a templom édesanyja barátaival. A mise után Mr. Thornton Mr. Bellnek ajánlja fel, hogy segíti a családot, ha szükséges, de a férfi hárít, ő gondoskodik róluk.

John ügetne elfele, de egy rendőr (Masen felügyelő, akit a könyvben Watsonnak hívnak, de ne akadjunk fenn ezen) megállítja: helyzet van, elhunyt ugyanis a városi kórházban egy ismeretlen férfi, akit nem tudnak beazonosítani. Hogy ezt miért Mr. Thorntonnak mondja? Hát mert ő békebíró Miltonban, és ilyesmivel is foglalkoznia kell. Irány a hullaház, ahol a felügyelő felfedi az ismeretlen holttestet, mi pedig megdöbbenve látjuk, hogy Leonards az, bassza meg! Két napja találták a vasútállomás mellett, ma reggel halt meg a kórházban, meg kell találni a gyilkosát.

Többet erről most nem tudunk meg, Margaretet és édesapját látjuk Higginsékhez megérkezni. A beszélgetésükből kiderül, hogy Higgins nem dolgozik, méghozzá önszántából: a gyárosok ugyanis hoztak egy új szabályt, miszerint a munkásoknak tilos a szakszervezetbe (a sztrájk alapba) fizetniük, nyilván így akarják elejét venni az újabb sztrájknak. Boucherre terelődik a szó, Higgins persze dühös, mert rengeteget ártott az ügyüknek, most pedig azzal rombolja a szakszervezetet, hogy mindenhol munkáért könyörög, mert már nem üldözik. Persze nem kap, amint ezt Higgins meglehetősen kárörvendően konstatálja.

A beszélgetés azonban itt félbe szakad, mert holttestet hoznak a rendőrök a házak előtti kis térre – és igen, Boucher az, vízbe ölte magát. Lila a szerencsétlen, mert ilyen a gyárak mellett a lefolyó, ahova a festéket öntik. Mindenki lebénul a döbbenettől, egyikük sem képes elmenni és szólni a feleségének. Végül Margaret vállalja a feladatot, így nemsokára megérkezik az asszony, siratja férjét és persze magát a hat félárván maradt gyermekkel. Pár nappal később – ezt már Margaret narrálásából tudjuk meg – Mrs. Boucher is a férje után halt, hat gyermekük pedig árván maradt.

Margaret halott édesanyja ruháit csomagolja el éppen, amikor Masen felügyelő megérkezik. A férfi az ismeretlen elhunytról beszél a lánynak, akiről mi tudjuk, hogy Leonards az. Elmondja, hogy szemtanú látta, amint Leonards a halála előtt verekedésbe keveredett az állomáson egy férfival, feltehetőleg egy csinos hölgy miatt, akivel együtt volt, és aki a tanú szerint Margaret lehetett. A lány azonban tagadja, hogy a kérdéses napon (26-án) késő este a pályaudvaron járt volna. A felügyelő ismét rákérdez, de a lány határozottan tagad. Rendőrünk megemlíti, hogy lehet, hogy szembesítésre is sor kerül később, Margaret gondoskodjon alibiről, majd távozik. Hősnőnk megszeppenve marad hátra.

Masen ezután az utcán kapja el Mr. Thorntont, és beszélnek Leonards esetéről. A nevét már tudják, és azt, hogy Thorntonék egyik szolgálójának volt az udvarlója. A felügyelő új információval is szolgál a békebírónak: Ms. Hale-nek köze lehet az ügyhöz, mégpedig úgy, hogy a kíséretében lévő fiatalember verekedett össze Leonardssal és okozta a halálát. Thornton megdöbben, de elég jól leplezi, és inkább visszakérdez: melyik estéről is van szó? 26-áról, mondja a felügyelő. Látjuk John arcán a felismerést: Margaret ott járt aznap este, hiszen látta őt a peronon egy férfival, minderről azonban a felügyelőnek nem szól, hiszen ha Margaret tagad, annak oka lehet. Inkább időt kér, míg maga is utána jár a dolognak, és beszél a lánnyal. Masen bólint.

John hazamegy, ahol édesanyja azzal fogadja: beszélik, hogy Margaret késő este a vasútállomáson járt egy ismeretlen férfival. Hősünk faarcal lódítja, hogy nem érdekel, mit fecsegnek az emberek. Na persze.

Masen felügyelő visszajött Margarethez beszámolni arról, hogy nem lesz nyomozás, és egyben megmutatja Mr. Thornton levelét, melyben arról tájékoztatja, hogy nincs elég orvosi bizonyíték az esethez, hagyja az egészet, ő vállalja a felelősséget. Margaret szinte szóhoz sem jut. A felügyelő távozása után megnyugtatja a szobába lépő Dixont, hogy most már minden rendben lesz.

Este beállít Mr. Thornton is, Mr. Hale-hez jött. Margaret fogadja, és csendben köszönetet rebegne, de John leállítja azzal, hogy Mr. Hale-re való tekintettel hazudott a rendőrnek. A férfi magyarázatot várna a lánytól arra, hogy mégis mit keresett az állomáson abban a lehetetlen órában egy idegennel, de Margaret Frederickről nem beszélhet. A sértett szerelmes ezért vagdalkozni kezd, és ismét a lány fejéhez vágja, hogy csak az apja miatt segített neki, mert már tudja, hogy a Margaret iránt érzett szenvedélye hiábavaló; ezért ezentúl a jövőbe tekint – azzal hátat fordít döbbent hősnőnknek.

... végül természetesen a képgaléria ...

Margaret Hale

John Thornton

Mrs. Thornton

Frederick Hale