Ahogy közeledünk az évad végéhez (és most már tudjuk, hogy ez egyben a sorozat vége is) egyre inkább úgy gondolom, hogy hiányozni fog nekem Jean. A mai részben még a humorát is csillogtatja, sőt verekedni is fog. Bizony.

A párizsi operaházban nyitunk. A látvány impozáns, az elhangzó életvezetési tanács lapos. („Döntéseket kell hozni, ez is a felnőttéválás része!”) Sok időnk nincs, hogy ezt megemésszük, a tanácsot adó apa (Raymond) nem sokkal a lányától való elválása után rút halál hal az épület külső lépcsőjén, cigizés közben. És nem, nem a tüdőrák viszi el, hanem valaki nyakonböki egy méreggel teli tűvel. Emberünk kínok kínjával vonaglik egy sort, nagyot koppan, azután elhallgat. Mindeközben meglopnak egy közelben kolduló cigányasszonyt. Talán ő látott valamit….

Jean-nak nagyobb gondja van az idegen hullánál: Adele-t istápolja, szegény egyedül maradt a várandóságával, töketlen fiúját nem tudták megmenteni az orvosok. Minden rendben lesz, hangzik el az újabb semmitmondó tézis. Persze. Minden.

A mai részben meglátjuk, hogy egy sértett Karvaly mire képes a Facebook-oldalak létrehozásán kívül, Dzsó még mindig hűvösön csücsül, és lassan elkezdheti meg is szokni a négy falat, mert az alibije rozoga lábakon áll, mit hoznak ki ebből ma délelőtt? Gabesz édesdeden szunyókálva szorongat egy baseballütőt, de kiderül, hogy ő igazából őrkött. Regivel elemeznék a tegnapi nagy semmit, amikor neszezést hallanak a kaputól, Gábor a feje fölött lobogtatja a husángját, és csatakiáltásokat hallat, durván felszívta magát, de csak a szomszéd az, hogy hozzá dobtak be pár levelet. Ilyen korán még nem láthatunk bandaháborút, de akár a későbbiekben azt is megkapjuk, mert Regi még mindig szuper ötletnek tartaná, ha visszamennének a motorosokhoz, de most már vigyük az egész pereputtyot, Marcistul és Lalistul. Nem hiszem, hogy ezek a srácok túl sokat hozzátennének a csapat harcértékéhez, inkább Ritának kéne bemesélni, hogy Tudjukki és Lófej is a banda tagja, helyből torokra támadna! Egyelőre viszont csak az unokatesó őrző-védő cégétől kölcsönöznének pár szekrényt.

Kedves olvasók, itt a hogyvolton is befejeződik a kétezres évek egyik legjobb, legmeghatározóbb ugyanakkor legvitatottabb televíziós sorozata, amire a rajongók még manapság is keresik a megfelelő válaszokat. Ezek vagy léteznek, vagy nem, mindenesetre előre is jó olvasást kívánva, köszönöm Sixx nevében is a figyelmeteket!

Alter: Christian Shepard koporsója végre valahára megérkezett L. A.-be, közben Doki Lockebácsi műtétére készül. Ben a reggeli kávéját iszogatja. Lockebácsit az előkészítőbe tolják, James az őrsön a műszakjához készül. Idősebb Shepard testét egy templomhoz szállítják, a légitársaság papírjait az elegáns öltönyben feszítő Desmond szignózza, Kati a kocsiból figyeli a műveletet. Kati kérdezgetni kezdi őt, miután visszatért, nem igazán veszi komolyan Desmond meséjét, az itt és most jelentőségéről. Mivel a férfi már megvilágosult, Kati még nem, ez érthető. Duci és Sayid egy hotelhoz érkeztek, ahhoz a hotelhoz, ahol az ötödik évad elején Sayid lórúgásnyi nyugtatót kapott. Ducinál van egy nyugtató fegyver, ismeri az élet értelmét, Sayid nem, mindenesetre Ducinak mennie kell, Sayid maradjon vele és jól fog járni. Duci bekopog a 102-es szobába, amit a részeg Charlie nyit ki. Duci vigyorog, mint a tejbetök, Rocker elzavarná, ám Ducinak küldetése van, Rockernek meg koncertje és azon múlik az élete. Rocker hallani sem akar erről, mire Duci belelő egy adag nyugtatót. Rocker bezsuppolva a Hummer csomagterébe, Sayid maga sem tudja még, hogy minek maradt a dagi fickóval, mindenesetre találkozott Charlie-val.

Cuki kutyákkal nyitjuk az epizódot, meg azzal, hogy Hanna játssza az anarchistát, és osztja a burzsuj környéket, ahol az állatokra kell vigyáznia. Nem is kerülhetett volna elő máskor a melegkártya a szerkesztők zsákjából, mint a Budapest Pride előtt, a kutyák gazdái ugyanis nem egy testvárpár, ahogy Hanna képzeli, hanem LMBTQ-emberek. Nagyon sietniük kell, szóval lazán otthagyják Hannát az előszobájukban, ami akkora, mint nekünk az egész lakásunk. Csak néhány mondatban bemutatják a kutyákat, olyat véletlenül sem mondanak, hogy „ebbe vagy abba a szobába ne tedd be a lábad, mert különben egy labirintusban találod magad”, de azért nem lennék meglepve, ha rejtene furcsaságokat a lakás.  Pórázról és hasonlókról egy szó sem esik, szóval valószínűleg az előírt két sétálásból nem lesz semmi. Karesz a folyosón vár, és amint elmennek a tulajok, berongyol a lakásba. Minden jó házibuli így kezdődik. A kölykök minden méteren találnak valamit, amire rácsodálkoznak, Karesz például a teli hűtő láttán kiáltja, hogy „hű, bazzmeg, ilyet még nem láttam…”

A kiadós, egykezes kaják királya van ma terítéken. A Kongresszusi Könyvtár hivatalos álláspontja szerint: 1895-ben. a Louis Lunch kajáldában találták fel a hamburgert. Legalábbis Adam Richman ezt mondja. Engem sem az eszemért szeretnek, de előbbi kijelentésre nem tennék súlyos összegeket, már a „hambur” szótőből kiindulva sem, de a nálam okosabbak majd jól megmondják, ami hanyagmód, még a Wikipédia szócikkében sem szerepel.

Az előző rész végén előkerült videóval indítunk, Wesley meséli az összeesküvés-elméletét, ami a három ember (a szenátor, a mérnök és az újságíró) halálát okozta, illetve a saját halálát is előidézte, mindezt az ország energetikai politikájának befolyásolását célzó érdekcsoport követte el. A videót a teljes FBI-vezérkar nézi, Kate-tel és Roberttel együtt. A főfőnök szerint az egész lehet szélhámosság is, hiszen nincs meg a holttest, Moretti viszont be akarja bizonyítani, hogy Daniel nem őrült, ahogy mindenki gondolja. Ehhez képest a nem őrült szemtanú épp az ágya tetején álldogál a kórházban, zenét hallgat és vezényel magának. Női hang hangosan jó napot köszön többször is. Már látjuk, Natalie az, csúnya fekete szemüvegben. A doki odaveti neki, hogy a kaja ehetetlen ezen a helyen, és ha Natalie-t látja, akkor a gyógyszerek is silányak, hiszen még hallucinál. A nő közli, hogy az étellel kapcsolatban nem segíthet, de ha a gyógyszer nem hat, akkor növelheti a dózist. Daniel rászól, hogy nem kell beolvadnia, más úgysem látja. Mire a nő megkérdezi: ki az a Natalie? Hoppá, itt valami fennforgás van, a doktornő ugyanis bemutatkozik: ő Caroline Newsome, és ő Daniel kezelőorvosa. Pierce azt hiszi, hogy az egészet csak képzeli, és Natalie is azért adja ki magát másnak, hogy ő elhiggye, hogy kórházban van, pedig nem is. Kétségbeesetten kirohan a kórteremből, és lázas menekülésbe kezdene – de az előcsarnokban belefut Lewicki-be. Max előbb szóval, aztán egy hatalmas pofonnal próbálja meggyőzni róla, hogy amit lát, az mind a valóság, és a hölgy valóban a kezelőorvosa, aki segíteni fog rajta.

Lewicki elmeséli Caroline-nak, hogy Natalie a doki legjobb barátja, és egyben az egyik hallucinációja. Közben Kate érkezik, mindenáron beszélni akar Daniellel, de a doktornő nem engedi. Moretti szerint az, hogy a „képzelt” gyilkosság megtörtént, segítene Pierce-nek gyógyulni, Caroline viszont úgy dönt, hogy ez inkább csak hátráltatná a javulást. Kate-et Robert hívja, megvan az IP-cím, ahonnan a videót feltöltötték, és a kávézóban a feltöltés előtt tíz perccel Alex Willingham vett kávét. Az öngyilkos mérnöknek épp ugyanez a vezetékneve, úgyhogy el is mennek megkeresni. A fiatal srác azonnal menekülőre fogná, amint megszólítják. Robert gyorsan és ügyesen elkapja, mire a fiú azonnal közli, hogy nem akarta megtenni, de ő ölte meg Wesley-t.

A Megan-hajsza utáni reggelen járunk, Emma, Paul és Jacob hármasban szunyókálnak az ágyban, forró este követte a fürdőt. Igaz, Jacob így reggel már nem olyan lelkes, Paul és Emma viszont összemelegedtek. Kicsi Joey eközben a telefonért lopakodik, sikerül megszereznie és tárcsázza anyu számát, okos kölyök, ám a konyhaasztal alá bújik el, ami annak a fényében vált rossz választássá, hogy Paul és Emma megéhezett. Claire anyunak csörög a telefonja rendőr-reggeliztetés közben, nagyon megörült fia hívásának. A rend éber őrei azonnal a hívás bemérést kezdik, csak Claire tartsa őt szóval, így kéri a csemetét, írja le a terepet, hol és kikkel van. Sajnos azonban Paul leért a konyhába, kicsi Joey csúnyán lebukott, a hívás megszakadt. Főcím.