Sorozatunk utolsó részét Thornton gyárában kezdjük, ahol az egyáltalán nem kedves munkafelügyelő épp kihajítja Higginst, aki nyilván munkát szeretett volna. Mr. Thornton morcosan és egykedvűen nézi végig a jelenetet. Ezután Higgins Hale-ékhez megy, és arra kéri az öreget, ha tud, próbáljon neki munkát szerezni délen – akármit. Merthogy magához vette Boucher hat árva gyermekét, már ő gondoskodik róluk. Nemes gesztus, csak mondom. Ekkor lép be Margaret, és hevesen tiltakozik a délre költözés ötlete ellen, mondván az ottani kemény, monoton munka és az unalom kikészítené Higginst. A lány arra kéri őt, menjen el Mr. Thorntonhoz – ne a munkafelügyelőjéhez, hanem személyesen hozzá – és tőle kérjen munkát, biztos ad neki. Higgins ehhez túl büszke, de szerintem lesz még ennél éhesebb is, vagy ha nem ő, hát a gyerekek.
A férfi távozása után, Margaret arról beszél apjának, hogy ha Higgins és Thornton egyenrangúként beszélnének, az sok mindent megoldana. Apja szemöldöke az enyémmel együtt szalad fel: Margaret dél ellen beszél? Eddig az ottani élet után vágyott és északot szidta. Most meg Mr. Thornton előnyeit sorolja? Vajon mi lehet a változás oka? Margaret nem felel, de szomorú tekintete azért elég sok mindent elárul.