Ott hagytuk el, hogy Lacó, Pöcök és Tivi behatolnak Gasch Lipót házának udvarába és rohannak a kerekeskúthoz. Sasolnak lefelé, de semmi mozgás, akkor most hogyan tovább? Egy út van előttem, melyiket válasszam, idézi fel magában Lacó Nagy Ferenc és a Beatrice tánczenekar ismert felvételét, és máris intézkedik: A tizedest nem bolondíthatjuk ide még egyszer potyára, mert a végén még beadja a végleges leszerelési kérelmét, nekünk kell utánajárnunk a dolognak. Lacó és Tivi lemászik a kútba, Pöcök marad őrségben, ha húsz percig nem jelentkeznek az önkéntes nyomozók, akkor Pöcök intézkedik a felsőbb szervek irányába. Tivi kicsit húzódozik, most, hogy élesbe fordult a dolog, kezd megtelni az alsógatyája, de miután Lacó legyávázza, mégis megembereli magát és elindul a vezér után. Pöcök még átadja az első részben látott paradicsomkonzerves dobozból eszkábált elemlámpáját, MacGyver bizony sírhat, hogy neki ilyenje nincs.

Ismét az előző rész utolsó képkockáival folytatjuk, Pöcök a toronyból néz szerteszét, de a költővel ellentétben nem a lehulló levelek lágy neszét hallgatja, hanem kigúvadt szemmel figyeli Gasch Lipót házát és az éppen most érkezett ismeretlen bányászruhás embert. Gyanús ez nagyon, ezért máris száguld az ikrekhez, hogy ők értesítsék Lacóékat az eseményről. Lacó és Tivi a kertben ücsörögve éppen a horgászbotokat szerelik fel, amikor Péter és Pál befut és átadja az üzenetet. Megtudjuk, hogy Pöcök Gasch háza mellett vett fel figyelőállást, Lacó utasítja az ikreket, hogy menjenek el Gerlindához, ahol Kisvacak is héderel, és utána együtt jöjjenek a házhoz.

Ismét az előző rész végével kezdünk, kanyarog az Ikarus, a barátságos kalauz mondja a magáét, Tivadar jólnevelt mosollyal hallgatja, pedig terv készül ellene, kegyetlen. Házuk kertjében Lacó ugyanis éppen azt magyarázza a csapatnak, hogy szülői kérés ide vagy oda, ők bizony ki fogják innen utálni ezt a rokongyereket, hátha a következő fordulóval sértődötten visszamegy hazánk fővárosába, Budapestre. Első lépés, hogy nem mennek ki érte a buszhoz, Gerlinda persze tiltakozik: És ha feljön ide egyedül?, vet fel egy praktikus lehetőséget, de Lacó kész a válasszal: Mi nem leszünk itthon, folytatjuk a nyomozást ott, ahol tegnap abbahagytuk. A többiek nem túl nagy meggyőződéssel, de szintén felcihelődnek, Lacó egy újabb felvetésre viszont beleegyezik, hogy a két iker álljon lesben a buszmegállónál és figyelje az érkező Tivike minden lépését. Ha zűr van, egyikőtök utánunk jön és jelenti, na gyerünk, adja ki az ukázt a vezér.

Feszült pillanattal zártuk az előző részt, most innen folytatjuk: Gasch Lipót még egyszer elkiáltja magát, miszerint „robbantás!”, mindenki lehasal, ám ebben a pillanatban befut a lihegő Lacó és Gerlinda. Az egyik határőr igyekszik őket elkapni, nehogy berohanjanak a műveleti területre (a szakszavakat vágom, remélem látszik), de Lacó kitépi magát és fut tovább Pirosfejhez. Gasch és a tizedes dühödten rémült arccal ugranak elő a fedezékből, és egymást túlharsogva ordítják lefelé a srác zilált haját, de aztán lassacskán sikerül kihámozniuk a zihálva előadott „az öcsém, a bányában, lement” szóhalmaz jelentését. Lacó mutatja a kezdetleges térképet: Gabi eltűnt egy órája és ezt hagyta az árnyékszékben. (Igazán jól nevelt gyerek ez, még válsághelyzetben is milyen választékosan beszél.) Pirosfej gyorsan kapcsol, nemhiába van két csillagja, és máris intézkedik: Horváth határőr, Takács határőr, lámpákat fogj, irány a bánya!

Az olvasó tömegek követelésére a ’70-es évekbeli gyerekfilm-aranykor újabb darabját vizsgáljuk meg az ő mélységében. A sorozat rendezője az a Fejér Tamás, aki korábban A Tenkes kapitányát is jegyezte, az egyik főbb szerepben pedig a hvíró máig legkedvencebb színésze, Kern András. Az első rész 1973. január 6-án, szombat délután került adásba, nézzük, mi okozott akkortájt körömlerágó izgalmakat az általános iskolába járók (köztük szerző) körében.

Helyszínünk egy nyugati határszélhez közeli község, Óbánya, ahol a beáramló imperialista, kizsákmányoló hideg légtömegek következtében éppen nyáréjszakai vihar alakul ki. Mennydörgés, villámlás, szinte vízszintesen zuhog az eső, hajladoznak a fák, törnek az ágak, a vihar néhány helyen még a cseréptetőt is megbontja, dolgozik a szélgép piszkosul. Az egyik ház ablakából Baráth Lacó figyeli elbűvölten az elemek tombolását, mi tagadás, tetszik neki, Gabi nevű öccse (más néven Kisvacak) azonban nagyon fél, rácsos ágyából is inkább átmegy a bátyó biztonságosabbnak hitt ágyába és fülére húzza a takarót. Az égzengés azonban itt is ugyanolyan hangos, az öcsi nem is tud elaludni, amíg bátyja oda nem fekszik mellé egy megnyugtató „húzódj már odébb, ne terpeszkedj, így nem férek el” megjegyzéssel.