Walter és kollégája ismét az irányítóban tétlenkednek, de most a kaput figyelik, amit egy díszegyenruhás alak nézeget. Az illető Cameron Mitchell alezredes, az ember, aki valami nagy dolgot hajtott végre a két év ezelőtti Antarktisz feletti légicsatában. Flashbackkelünk is vissza, és látjuk, amint az F-302-es raj Kék Vezéreként fedezi a CSK -1 hajóját, de miközben egy alkesht próbál leszedni, eltalálják a gépét, aztán lelövik a társát, aki megmenti. Visszaugrunk az indítócsarnokba, ahol Walter Harriman őrmester (szerintem sosem hangzott még el a teljes neve) tudatja vele, hogy a tábornok várja. Erre ő megjegyzi, hogy a kapu nagyobb, mint gondolta, majd jön a főcím vele, vagyis Ben Browderrel az élen, és Beau Bridgesszel a negyedik helyen.

Ezek után nem meglepő, hogy Jack helyett Landry tábornok irodájába kísérik, ahol megint az emlékeibe ugrunk, csak most a csata elé. Tájékoztatja az embereit, hogy nem Anubisz anyahajóját fogják megtámadni, hanem a CSK-1 hátsóját mennek védeni. Megjön Landry tábornok, aki nem kedveli a haditengerészeket, és kíváncsi mi Mitchell kriptonitja, mert bár a szolgálati lapja kifogástalan, biztos van valami hibája. Aztán szólítja Waltert, aki egy M.A.S.H.-t idéző jelentben, pusztán a nevét hallva – mint Radar –, már mondja is a választ a még fel sem tett kérdésre. A tábornok el is panaszolja az újonnan érkezettnek, milyen rossz, hogy itt mindenki jól végzi a munkáját, mert így nem tud kivel ordítozni, pedig ő szeret.

Carterék nem adják fel olyan könnyen a kizárósdit, meg különben is, ha nem ők mennek, akkor ki? Jack O’Neill személyesen, aki meggondolta magát a nálunk 8 éve halott Kawalsky őrnagy kérésére. Ismét előjön a kizárósdi, de miután Danielék bemagolták az összes infót a felvételről, és sikeresen működésre bírták Jackkel az ugrót, mehetnek. Hammond csak felderítést engedélyez, és lehetőleg semmi időutazás. Jack megmutatja a műszerfal beizzításával Kawalskynak, hogy ki az istencsászár a hajón, amit McKay kapuhajó 1-nek nevez el, mert ez egy hajó, ami átmegy a kapun. Ez a név minden idősíkon szívás.

Indulás előtt Carter gyorsan hangulatot teremt azzal, hogy mindjárt atomjainkra esünk, és 2000 fényévre innen ismét összeállunk, aztán irány a Chulak. Leszállunk a fák között, aztán elgyalogolunk a városig, de útközben leszednek minket a jaffák. Rég nem jártunk a chulaki várbörtönben, most is olyan meghitt, mint 8 éve. Megjön Teal’c, akinek Daniel elmagyarázza, hogy tök jó haverok vagyunk, mármint egy múltból származó felvétel alapján, és hogy a jaffáknak szabadoknak kéne lenniük. Ó, és azt is tudjuk, hogy legbelül érzi, hogy a kukacok nem istenek. Ha érzi is, még nem szeretné kimutatni, mert Daniel kap egy akkora sallert, hogy féregjáratot nyit a padlóig. Jack szerint ez nem változtat a tényen, hogy ez az igazság. Daniel megmutatná neki a felvételt, csak vigye oda. A cuccaink helyett Jackson Apófisz lábai elé érkezik, akinek Teal’c elmondja, hogy a Földről jöttünk.

A bázison Carter a többieknek mutogatja az új földi hajót, a Daedalust. Fejlettebb a Prométeusznál, jobban is néz ki, és talán eljuthatunk vele Atlantiszra, így a sokadik alkalommal. Elvégre a replikátoroknak annyi, Anubisznak annyi, a kukacoknak jaffák nélkül annyi, szóval nem kell vele védeni különösebben a Földet. De így is jön az újabb csapás: Catherine Langford meghalt. A temetésen Catherine unokahúga megköszöni Danielnek, hogy eljött. A nagynénje mindig Jacksonról beszélt, de azok alapján ő amolyan Indiana Jonesként képzelte el.

Mindenesetre átad egy amulettet, amit Catherine hagyott rá. Még pár dolog Danielt illeti, de azokat nem tudta elhozni. Pár dolog alatt persze Catherine egész gyűjteményét kell érteni. Amikor megérkeznek, Jack nagyon reméli, hogy Daniel nem a netről rendelte őket, mert ezt kifejezetten tiltja a házirend, amióta Jack megrendelte a Simpson-család évadokat dvd-n, de helyettük O.J. Simpson filmeket kapott. Daniel átnyálazza pár óra alatt a dolgokat, és olyat talál, ami miatt képes megzavarni O’Neill ásványszakkörét: egy ősduracellt.

Ez a rész kvázi sorozatzáró és eredetileg hatvan perces, így a szokottnál némileg jelentősen hosszabb hogyvolt következik.

Anubisznál nyitunk, akinél áramszünet lehet, mert sok-sok olajmécses ég a teremben. Hiába cserélt a múltkor testet, már ez is kezd szétesni, vagy nagyon durva herpesze van a komának. Baal kapja a fejmosást, amiért nyomja az egy isten mindent tud dumát, de közben maga sem hiszi el. A főnöke viszont valóban tud arról, hogy elárulta. Egyelőre azonban nem öli meg. Előbb visszafoglalja Dakarát, majd Baal mind kaput tárcsázós módosítását felhasználva, a fegyverrel egyszerre pusztít el minden életet a galaxisban. Most, hogy az azonnali kivégzést elkerülte, a legszimpatikusabb kukac miért ne alapon megkérdezi, hogyha a főnökúr olyan ügyes, akkor miért várt, amíg ő megbütykölte a tárcsázókat. A válasz az, hogy csak, mert így álmodtam meg a nagy ördögi tervet.

Carter már aggódik Danielért, aki egy hete eltűnt, és a tábornokhoz indul, de neki éppen vendége van egy – mint utólag kiderül – CIA-s hölgy személyében. A nő lelép, így Sam rátérhet Danielre, de Jack kijelenti, hogy nem fog feleslegesen temetést rendezni, és ezt a szoba sarkának is megjegyzi. Szerinte Daniel csak azért váratja őket a megjelenéssel, hogy hallja, amint agyon dicsérik, hogy aztán besétáljon az ajtón. Pont most. Danny fiú azonban borzasztó ronda ingjében nem O’Neill irodájába, hanem a kb. ’60-as évek stílusában készült égi kávézóba érkezik (ugyan az, mint a Dead Like Me-ben). Liba fos zöld boxok, meg minden, ami kell. A pincérnő nem más, mint Oma Desala személyesen.

A tárgyalóban összegezzük a dolgokat: Baál Anubiszt szolgálja, de ez megalázó, így hivatalosan mégsem. Tanulgat a kukactól, aztán valahogy szeretné eltenni láb alól. Mivel a fegyver Anubiszt nem pusztítaná el, így idővel saját maga népesíthetné be a galaxist, persze nem a hagyományos módon. Szóval el kell pusztítani a fegyvert. Nem tudjuk, hogy pontosan hol van a bolygón, és hogy védi-e valami pajzs, ezért Sam és Jacob átruccan körülnézni. Teal’c jó jaffa módjára közli, hogy ők nem találtak fegyverre utaló jeleket, csak egy bazi nagy falat tele ősírással, és az véletlenül sem lehet fegyverre utaló jel.

Na, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog: 1.) Nincs itt Daniel, az ősök nyelvének szakértője, 2.) a falon lévő írás csak azért is marha régi dialektusban íródott, hogy Selmaknak sokáig tartson lefordítani. Az ifjabbik Judge még mindig itt van, mert jól megy a bátyónak, és rögtön be is szólogat az öreg jaffáknak. Mivel Baál direkt lassan jön, hogy időt adjon nekünk a fegyver elpusztítására, a jaffa haderőt szépen megosztják, hogy körbevehessék majd a flottát. RepliCarter ezalatt megengedi Danielnek, hogy nosza, uralják együtt a galaxist, de a régész passzol, mert régész.

Egy teltak érkezik a goa’uld béketárgyalásos űrállomáshoz, ahol egy ismeretlen csaj adja elő a főnöke, Baal feltételeit a Rendszerurak szövetségéből megmaradt Yu Nagyúrnak, meg két ki tudja ki kukacnak. Az ajánlat elég gáláns, ha elismerik Baalt a goa’uld birodalom legfőbb góréjának, akkor a jövőben is kormányozhatják jelenlegi területeiket. Egy jaffa susmog valamit a követtel, majd két kull bevezeti Cartert. A múltbéli együttműködések kapcsán Yut faggatják, aki maga is kíváncsi a magyarázatra, de csak egy pengét kap a hasába. Carter ugyanis RepliCarter, aki tölcsért kardot csinált a kezéből, a’la Cini néni T1000-es, és csúnya belezést ígérő tekintettel indul a soron következőhöz, miközben a replikátor hajó közeledik.

Az igazi Carter, Daniel, Teal’c és Bra’tac társaságában van valahol egy saját ha’tak fedélzetén. Rak’norra várnak, aki késik. Carter javasolja, hogy talán meg kéne fontolni az akciót, mire Teal’c emlékezteti, hogy ez nem egy CSKP bevetés, hanem egy nem gondolkozós jaffa küldetés, ahol a földiek csak megfigyelők. Nagyszabású lázadó hadművelet van folyamatban, hogy meggyengítsék a Rendszerurakat. Nekik Amateraszut kell elintézni. Megvannak az ellenség kódjai, így harc esetén leereszthetik azok pajzsát. Ez meglepő módon tényleg úgy hangzik, mint egy terv.

Mivel a rész amolyan összeollózott filler, normál hogyvolt helyett "hogylehetettvolna" íródott Joe polgártárs közreműködésével. Nem, nem lesz több ilyen.

Jack ismét szatyrokkal érkezik haza, de most Kinsey helyett Carterrel cseveghet. Jack megosztja vele telefonon a világhírű omlettjének receptjét, ami nem másból áll, mint tojásból. Persze van egy titkos összetevő, ami Sam szerint a sör, de ezt nem tudják megvitatni részletesebben, mert egy kopaszodó, 40-es férfi fegyvert fog Jackre, és idegesen közli a nézőkkel, hogy a tábornok tönkre tette az életét. Naná, hogy nem oldjuk még fel a konfliktust, nem, először flashbackelünk egy 7 évvel ezelőtti garázsvásárra. A kopaszodó 40-es úgy látszik, már ekkor is kopaszodó 40-es volt. Az asszonnyal jöttek vásárolni valami bóvlit, hogy letudják a karácsonyi ajándékokat.

Átlagemberünk, Joe, talál is egy példányt az Amazing Avengerből, aztán átorientálódik egy fekete kavicshoz, amit megérintve összeflesseli magát ott mindenki előtt, és felvillan előtte a Csillagkapu 1. évadának fináléja. Tyű – mondja Joe, és gyors megveszi, mert minek fizessen 30 dolcsit az első évadért, amikor megkaphatja kettőért is kavicspackban. Kiderül, hogy Joe egy borbély, és saját boltja is van, a Stylin’ Joe (idehaza Józsi MacNyír néven futna). Megkérdeztük Joe-t, hogy mit gondolt 7 évvel ezelőtt: „Nagyon örültem, hogy 2 dollárért megszerezhettem a Csillagkapu 1. évadát. Nem is tűnt gyanúsnak, hogy kavicspackban adják, elvégre manapság rohamosan fejlődik a technika. Ráadásul így könnyen elfér a polcon, és nem kell kidobni a MacGuyver-díszdobozt. Ekkor még nem is sejtettem az igazságot…”

Jack egy szolidan iszogató polgárnak hosszabb időre elegendő mennyiségű heinekennel érkezik haza, ahol meglepve tapasztalja, hogy valaki már beengedte magát. Sajnos nem Maybourne az, hanem a mindig szemét mocsok Kinsey szenátor. Régóta várhat, mert a házban lelt scotch-ot már benyomta, bár ez nem látszik rajta. Mit tesz egy edzett politikusi máj. És még viccelődik is. O’Neill elejét veendő a további bajoknak, rögtön tárcsázza is a seriff cimborát, mire a betolakodó tovább humorizál, és azzal jön, hogy Jacknek bízni kell benne. Valahogy ő nem így érzi. Végül Kinsey csak kinyögi a bűvös szavakat, miszerint a Föld sorsa múlik a dolgon.

A seriff felveszi a telefont, ennek kapcsán megtudjuk, hogy Jack pókerezik péntekenként. Ami meg Kinseyt illeti, kap három percet a nagymonológra, mielőtt birtokháborításért lelőné. Az alelnöki karrier hirtelen lezárulása után már nem volt hasznára a Trösztnek, ezért úgy gondolta, most már lehet tisztes polgár, és le akarja buktatni őket. Pár napja megkeresték, hogy egy szép summáért cserébe hozza össze őket az orosz védelmi miniszterrel, Miroszláv Kiszeljev tábornokkal. Miután meghiúsították a goa’uldok elleni gáztámadásos akciójukat, Kinsey szerint a Törszt már nem akar titokban sunnyogva ténykedni, hanem közvetlen hatalomra akarnak szert tenni. Erre pedig az orosz fegyveres erők irányítója atomfegyverestől elég jó kezdet, mivel a vodkapusztítók úgy is folyton elégedetlenek a csillagkapuval kapcsolatos egyezségek miatt.

Kukacközi gyorstalpalóval kezdünk: ha Baál így folytatja, akkor nem kevés ingatlanadót kell fizetnie. A rendszerurak szénája nem áll jól, Bastet és Olokun meghalt, Morrigan behódolt, Amaterasu és Yu pedig az utolsókat rúgja. A tok’rák szerint nagy az esélye, hogy a lepattanó kisebb kukacok menedéket keresnek olyan bolygókon, ami régen alájuk tartozott. Na már most van egy kukac, Ares, aki olyan bolygón igyekszik átvészelni a hatalmi átrendeződést, ahová anno a tok’rák a híres-neves Harry Maybourne-t vitték. Jack nem igazán látja át a problémát, így Teal’c kisegíti, hogy tudod, megkínozzák, kihallgatják, az meg nekünk nem biztos, hogy olyan jó lesz.

Jóllakott óvodás arc befigyel

Odaát rögtön körbe is vesznek minket nyilas emberek, mi megpróbáljuk kibeszélni magunkat. Carter közli, hogy barátok vagyunk. Nem jön be. Teal’c közli, hogy a tok’rák barátai vagyunk. Ez sem jön be. Daniel közli, hogy Maybourne barátai vagyunk. El is vezetnek hozzá, csak széles e vidéken Arkhan király néven fut. Hogy felvágjon vele, rögtön át is nevez egy gyümölcsöt, de térjünk a lényegre. Tudatjuk vele, hogy veszélyben, ami Maybourne-t nem hatja meg, tudja, hogy jönnek a kukacok. Teal’c szerint biztos a tok’rák szóltak neki, de nem, nem ilyen egyszerű: Maybourne látja a jövőt. Na, ki a király?

Daniel és O’Neill a liftből kilépve azon vitáznak, hogy utóbbit nem engedi el előbbi Atlantiszra, mert az egyetlen ős szakértő itt kell neki. A régész a toporzékoláson és a sarokban hisztizésen kívül már nem tud mivel előállni, így kijelenti, hogy akkor kilép. O’Neill szerint inkább vegyen levegőt két mondat között. Az reálisabb és hasznosabb is. Az irodájába érve aztán Hammond tábornokot találják a szokott fotelban, mire Jack meg is kérdi, hogy hiányzik-e neki. Mi tagadás igen, a mostani kényelmetlen. O’Neill nem egészen erre gondolt. A látogatás oka, hogy szüksége van az egyetlen ismert ős-angol tolmácsra egy atlantiszi küldetés kapcsán. Ellenérvek elutasítva, Jack hoppon marad, Hammond és Daniel, plusz Walter másnap indulnak a Pegazus-galaxisba, a fotel meg Washingtonba. Jack igényeljen másikat.

Mivel az indulás óta (O'Neill tábornoki rutinját, és Daniel vendégeskedését nézve ez kb. a 8x05 után volt valamikor) nem halottak az atlantiszi expedíció felöl, a fejesek úgy döntöttek meg kéne őket látogatni. Hammond tábornoknak pedig a múltkor nagyon megtetszett a Prométheusz irányítása, ezért a bolygóvédelem vezetőjeként úgy döntött, ő a legalkalmasabb a kirándulás levezénylésére. Na, meg az évek során megirigyelte embereitől a folyamatos életveszéllyel járó kalandokat, vallja be Danielnek. A régész aztán nem sokkal később gyorstalpalón ismeretei az emberekkel azt, amit a szonda alapján Atlantiszról tudnak, de az előadást egy hiperaktív nő,
Dr. Novak (későbbi Atlantiszos mellékszereplő) folyamatos csuklása, majd a Walter által diszkréten elétolt pohár vízbe való belefulladási kísérlete akadályozza.