George éppen az utcán bámészkodik, és a hozzá hasonló korúak szórakozásáról filozofál. Ennyi idősen mindenkinek van valami mániája, buli, kocsi, smink, miegymás. Neki a postit cetlik és a halál. Érdekes hobbi, bár én inkább nevezném szakmai ártalomnak. Pedig ha még az élők sorában lehetne, akkor valószínű ő is inkább a bulin törné a kobakját. Végül aztán Rube-nál köt ki, akit arról faggat, hogy vajon az ő nevét is felírta-e a cetlire annak idején. Ebből is látszik, hogy Tökmag bizonyára nem vette meg az első évadot DVD-n, mert akkor tudná a választ. Rube úgy néz rá, mint tyúk a piros kukoricára, nem örül a késői látogatásnak, különben sem szereti, ha olvasás közben megzavarják, prédikál is egy sort az illemről. George fájlalja azokat a dolgokat, amiket már nem érhetett meg. Végül aztán csak kiböki Rube, hogy bizony ő írta fel a cetlire a nevét, és ezt akkor is megtette volna, ha tudja, hogy milyen nagyszerű ember Vécéslány. Csapó.

Főhősünk éppen az ex kiccsalád háza előtt bringázik, amit legnagyobb megrökönyödésére éppen árulnak. Ha már itt vagyunk, be is ugrunk Anyuhoz, és Reggie-hez. Anyu éppen Apuval telefonál a házbizniszről. Apu szeretne beszélni a lányával is egy kicsit, de ez fordítva nem mondható el, így aztán gyorsan be is fejezik a traccspartit Anyuval. Reggie nem nagyon akar elköltözni, de Anyu azt hajtogatja, hogy ekkora házra neki nincs pénze. Hugi erre nővéréhez méltó stílusban közli, hogy talán akkor Anyunak vissza kéne menni melózni, és nem otthon tespedni. Ha már úgyis szar az életük, akkor azt legalább egy szép környezetben élhetnék egy patkánylyuk helyett.

Évadnyitó epizód lévén egy amolyan gyorstalpaló felvezetéssel kezdünk, hogy az újonnan bekapcsolódók is kapizsgáljanak valamit a szituból. Emiatt ez az epizód 6-7 perccel hosszabbra sikerült, mint a többi, ennek megfelelően ma a hogyvolt is kicsivel hosszabb lesz a szokásosnál. Csapjunk is gyorsan a lovak közé. Néhány ismerős képkocka ismétlés gyanánt lepereg, hogy azután láthassuk a jól ismert főcímet és George felvezethesse eheti monológját: Kiderül, hogy Tökmag kedvenc olvasmánya mostanában az újságok gyászjelentés rovata. Őróla is írtak egyet tavaly. Az új évadra új Mason is dukál. Már nem iszik, nem drogozik. A két lakótárs már éppen elkezdené dicsérni, de Rube megérkezik Roxyval egy kicsit ünneprontani. Nagymeló lesz a piacnál, ami az újdonsült Adoniszra és két imádójára vár. Öten bizony ma este már nem fognak többet enni kérni. Biztos ami biztos, Rube a melón felül rendel fél kiló paradicsomot is, ha már úgyis arrafelé járnak. Csapó.

Kasszásaink gyorsan meg is találják a mai nyerteseket. George-nak egy virágárus jut, aki éppen arról panaszkodik, hogy már 2 órája szivárog a környéken a gáz. Azt hiszem hangos lesz a siker. Vécéscsaj még a nagy belépő előtt kap egy ajándékot mai kuncsaftjától, amit a lelkiismerete valahogy nem enged neki elfogadni, így aztán az a kukában landol. Egy tökkelütött hantoló éppen most akar megtanulni cigizni. Letüdőzi és mivel nem ízlik neki, bevágja a csatornába, pont ahonnét a gáz jön. Durr. George virága is nagyot száll, de aztán végül hősnőnk kezében áll meg, akit ettől csak még jobban furdal a lelkiismeret. A helyzetet még tovább rontja, hogy a szitu kísértetiesen hasonlít saját halálának körülményeihez, így aztán gyorsan el is rohan onnan.

Elérkeztünk az első évad záró epizódjához. George jó passzban van. Épp a házuk környékén bringázik és azon agyal, hogy néha mindenkinek összejön egy olyan nap, amikor tökmindegy, mihez nyúl, az arannyá változik. Soha nem tudhatjuk, kinek mit fúj az útjába a szél. Neki most például húsz dolcsit. Most már tuti, hogy ez lesz az ő szerencsenapja. Bent a házban Reggie és Anyu megint a szokásos beszélgetésüket folytatják. Mindegyikük mondja a magáét, de a másikat magasról lesajnálja. Annyit azért megtudunk, hogy ma valami temetős családi program lesz.

Gofriház. Kaszásaink már mind ott vannak, Vécéslány is befut. Éppen róla beszélgettek, mielőtt megjött volna. Daisy éppen újságolta, hogy legkedvesebb lakótársa pár epizóddal és hogyvolttal ezelőtt felmondott a Happy Time-nál, hogy aztán a következő főnökét úgy 5 percen belül leanyázza. Miért van olyan érzésem ezt a beszélgetést hallva, hogy a 12. és 13. rész utólag lett odabiggyesztve az évadba? Mindegy, figyeljük inkább tovább a társalgást. Mason nekiállna anekdotázni, de Rube gyorsan leállítja, mert ez a mai bizony George napja. Tökmag nem igazán érti, hogy mi van, mert Rube megdobja egy kis pénzzel, Daisy pedig meghívja reggelire. Vécéscsaj erre megrendeli a Gofriház teljes raktárkészletét. Rube kiosztja a napi munkát, de csak a többiek kapnak. Ez különös. Rube megint csak azt a bizonyos napot emlegeti, ami minden kaszásnak eljön egyszer.

Kitört a jó idő, pont jó a nyaralásra. Lassék „kiccsaládja” is kirándulni indul, először George halála óta. Ez pont jó apropót szolgáltat az eheti nyitómonológhoz. George kicsit elmélkedik a közös családi kirándulásokról, amik igazából nem is voltak annyira érdekesek. Vagy mégis? Mikor még átlagos tini volt akkor inkább tekintette az egészet kínzásnak, de most, hogy a másik oldalról szemléli a világot, bezzeg menne ő is. Hát igen, utólag mindig okosabb az ember lánya.

A Gofriházban elmés beszélgetésnek lehetünk tanúi. George azt próbálja megtudni, hogy voltak-e már valaha egyszerre szomorúak és boldogok a többiek. Daisy, Mason és Rube a kérdésre válaszolva gyorsan meg is osztja vele a repüléssel kapcsolatos élményeit. Főhősünk látván, hogy nem tud mit kezdeni a társasággal, gyorsan kéri az aznapi adagot. Valahova nagyon menni készül, mert kocsi kéne neki. Meg is kéri Masont, hogy ugyan már, lopjon neki egyet, aki „készségesen” elutasítja őt. Megérkezik Roxy, George pedig már indulna, de Rube visszaparancsolja.

A Cool rendesen kiböjtöltette velünk ezt az egy évet, de most újra itt vannak kedvenc kaszásaink. Kissé különös ez az epizód, mert végig ismerős képsorokat láthatunk benne. A felét az eddigi részekből fércelték össze, amit rövid montázsok formájában beépítettek a sztoriba, a többit pedig leforgatták 3 helyszínen. Úgy látszik elfogyott a pénzmag az első évad végéhez közeledve. Kicsit nehéz erről a történetről írni, mert az első széria talán legkomorabb részéről van szó, de csapjunk a lovak közé.

George szokásos nyitómonológjával kezdünk. Éppen forgolódik az ágyában, és arról morfondírozik, hogy mekkora kretén is volt már az a jeles irodalmár, aki szerint a halál egy nagy alvás, mert ő halottabb már nem is lehetne, mégsem bír aludni esténként. Hiába, a stresszes meló kiakasztja az embert. Próbálja elterelni a figyelmét, végül jobb ötlet híján nekivág a nagy éjszakának.

George-dzsal nyitunk, éppen tömegközlekedik, de már látom, hogy nem ez lesz a kedvence, mert egy gyerek éppen narancslével önti le. A Gofriházban meg is vitatják a tömegközlekedés előnyeit és hátrányait, majd Mason és Daisy megkapja a maga kis cetlijét, Roxy nem tudni hol van, vécéslánynak meg nem jutott. Egyelőre. George még elmélázik kicsit a régi dolgokon, mint pl. az első önálló biciklizés a kis piros bringáján, majd váltunk a Lass családhoz, akik a család új kedvencét, JD-t pátyolgatják már-már gusztustalan módon.

Vissza George-hoz, aki munkaidejét kihasználva szorgalmasan nézegeti a neten az eladó bringákat, de rájön, hogy ennyi pénze sose lesz itt a Happy Time-nál. Josh, a munkatársa, már ajánl is neki egy frankó melót több keresettel, amit megpályáz és még aznap meg is kap. Közli Delores-szel a „jó” hírt, mire az gyakorlatilag kiakad és csalódottságát egy búcsúbuli szervezésébe fojtja.

A sok kis droid szorgoskodik a Happy Time-nál és Delores is talált egy frankó munkát George számára. Nagy halom papírt kell szétválogatni. Én biztos tökön szúrnám magam egy irodai tűzőgéppel, ha ilyesmit kéne csinálnom, és George sincs oda az ötletért. Sőt, nagy örömére ezentúl adót is fizethet. Bár kap érte betegbiztosítást, de ugyan minek az egy hullának, aki 10 mp. alatt gyógyul fel egy buszbalesetből?

Gofriház. George kaját kunyerál, de nem igazán hat meg senkit ezzel. Viszont megérkezik Roxy, és karácsonyi hangulattal az arcán lufikat kezd osztogatni kaszásainknak. Egy ilyen goromba nőtől kicsit értetlenkedve fogadják, azt meg pláne, hogy kap Rube-tól két nap szabit.

Daisy megy el helyette kaszálni és meg is érkezik egy flancos étterembe. Rövid kérdezősködés után megtalálja a mai hulláját pár sznob hölgy társaságában. Mary-Kate ránézésre a felső tízezerhez tartozó hölgy, nem sok flambírozott banánt fog már enni, mert kigyullad a desszerttől, majd barátnői még egy kevés alkoholt is locsolnak rá tűzoltás gyanánt. Miután eloltották, Mary-Kate lelke még mindig nem fogta fel, hogy neki itt már semmi dolga, és úgy dönt, hogy elmegy a fia irodájába.

Egy rövid visszaemlékezéssel kezdünk, George és az apja vasárnaponként egy étteremben, talán éppen a Gofriházban kajáltak és ez igen kedves emlékeket ébreszt George-ban. Már a jelenben vagyunk és megint megy az elmebajnokság reggeli közben. Daisy éppen azt magyarázza hősünknek, hogy eléggé introvertált típus, Roxy meg extravertált. Mason meg arra kíváncsi, hogy Daisy közösült-e már orálisan egy törpével, de állítólag rajzfilmfigurákkal soha. Hát igen.. helyben vagyunk. Megkapják a cetliket és irány a meló.

Reggie az új kutyával játszik és nagyon úgy néz ki a dolog, hogy a család kedvence lesz a blöki, sőt még talán segít a szülőkön is.

Mason és George együtt mennek egy egyetemre kaszálni. Fellépcsőznek a 7.-re, közben Mason azon teóriáját adja elő, miszerint minden kollégium a baktériumok melegágya, így arra jött rá, hogy maguk a baktériumok csinálják az egyetemeket, hogy legyen mit enniük. Hát nem tudom.. én ezt az elméletet még csiszolnám…

Ma is George morfondírozásával kezdünk olyan dolgokról, mint pl. „ne rohanj a vesztedbe” és a többi élőktől megszokott okoskodás, de számára sok értelme nincs, az ismert okokból. Inkább nézzük, mi történik a Gofriházban. Rube és Daisy már ott várják, és a szőke kiveri a balhét valami arckrém miatt. Persze ő is úgy lopta, szóval nem tudom mit ugrál a kis hullarabló. Megjön Rube reggelije, de nagyon szarul néz ki, így visszaküldi. A pincérnő nem szívesen viszi, mert a szakácsnak ma rossz napja van, de Rube erősködik. George és Daisy ma inkább nem reggelizik itt, mert még beleköpnek a kajájukba. Fogják a cetliket és irány a kasza.

Egy parkban vannak, és meg is van a mai páciens, egy idős kutyás néni személyében. George kicsit örömet akar szerezni neki, így elhiteti, hogy a mamát kinézte egy öreg faszi. Vissza Rube-hoz. A szakáccsal beszélget, akit történetesen Angus Cooknak hívnak, ami tökéletes név egy szakácsnak. Kiderül, hogy a pénzügyi problémái miatt nincs formában ma, Rube nem is basztatja tovább.

Az van, hogy nem van. Vagyis van, de még sincs, illetve volt is, meg nem is, és ezt illik megmagyaráznom.A következő történt: a Cool pénteken levetítette a Haláli hullák 8. epizódját, de ez csak szerintük a 8-as epizód, mert valójában a 9-es. Aztán gondoltak egyet és a hétfő éjszakai ismétlésbe már valóban a 8-as epizódot adták, így fordulhatott az elő, hogy a szemfüles DLM rajongók, bár fordítva, de egy hét alatt két részt kaptak.

De mi van azokkal, akik pénteken, a beharangozott időben szeretnék nézni kedvenc sorozatukat? Nem tudjuk. Csak reménykedünk, hogy észrevették a hibát, és most pénteken leadják nekünk a 8-as részt is. Ha nem, akkor kérek egy önként jelentkező DLM rajongót, aki a Cool székháza előtt leönti magát 95-ös oktánszámú benzinnel, majd magára gyújtja a karátos pólóját, miközben önkívületben azt üvöltözi, hogy „COOL TV!!! FIGYELJETEK MÁR A SORRENDRE!!!”

A részemről megírt 8-as epizódot ezen a héten nem tenném közé, mivel gyakorlatilag spoilernek minősülne, viszont jövő hét szerdán megkapjátok mindkettőt.