Haladunk tovább az előző részekben megkezdett vonalon. Kinsey szenátor elérte célját, a bázist bezárják. O’Neill ellenkezik, de Hammond tábornok szerint nincs mit tenni, így ő készül a nyugdíjas napokra. A CSK-1 csapatgyűlést tart, és kis hezitálás után mindenki úgy dönt, hogy ők bizony megmentik a bolygót, ha akarják a fejesek, ha nem. Felöltik a titkos akciós, fekete kommandós egyenruhát és megcélozzák a Daniel által hozott címet.

Egyenesen egy goa’uld épület raktárába jutnak. Na, sebaj, a zatnikitel képében legalább találnak pár új játékot maguknak. Daniel visszaküldi a szondát a kapun, majd jön a pofára esés, ami szó szerint értendő, mert egy lökéshullám leveri a csapatot a lábáról. Egyetlen legényként Teal’c marad a talpán, de neki meg nagyon rossz érzése támad és javasolja, hogy azonnal tűnjenek haza. Az viszont nem megy, mert a kapu nem működik. Nincs sok idejük agyalni, mert nyílik a raktár ajtó és jaffák jönnek. Egy nagy gömböt lebegetnek a kapu közepébe, majd távoznak. Teal’c szerint ez valami goa’uld házi mozi.

Meg van az ajtó így elindulnak felderíteni, hogy hol is vannak. A Földön eközben Feretti őrnagy indulna is a segítségükre, de a tábornok még nem tudja, mi legyen. Jackék ez alatt egy szarkofágra lelnek, meg a magyarázatra, hogy mi volt a lökéshullám. Egy goa’uld hajón vannak, ami akkor ugrott a hiperűrbe. Ezért nem működik a kapu sem. Ez nem jó, nagyon nem jó.

A parancsnokság végre utánuk küldené a CSK-2-t, de a kapu nekik se nyílik. Hőseink addig csevegnek, amíg egy jaffa meglepi őket, de szerencsésen lezattolják. A kis ketyere nagyon jó, mert dezintegrálni is tud. Tovább indulnak a hajón, de egy őrjárat elől kénytelenek a halálsikló hangárba húzódni. Carter úgy becsüli hosszú lesz a bújócska, mert a hajó kb. egy év alatt ér a Földre. És ezek még egy váltás ruhát se hoztak magukkal. A hangosbemondó gyűlni hívja a jaffákat, O’Neill szerint, pedig érdemes lenne megnézni mi az ok.

A kapuszobában gyűlik a nép, és a gömbön keresztül maga Apófisz adja az eligazítást. Hamarosan személyesen is beszáll a buliba, de addig is a fia Klorel a főnök. Aki nem más, mint a megkukacosodott Scaara, és eddig a szarkofágban pihent. Az ezredes rögtön haditervet kovácsol. Ő és Teal’c elfogja/kiszabadítja Scaarat, Carter és Daniel meg C4-et pakol a halálsiklókra. Nincs túlbonyolítva, de Jacket nem is azért szeretjük.

A hídon el is fogják a trónörököst, de mikor O’Neill barátkozni kezd vele csak csúnya nézést, meg szemvillogtatást kap válaszul. Aztán még elkezdi baszogatni is Jacket a gazdatest szidalmazásával, amire ő jól lesokkolja. Scaara újra önmaga lesz, de csak egy pillanatra. Ráadásul a jaffák is rájuk törnek, hiába ejtették magukat csapdába az ajtók lezárásával.

Sam és Daniel jobban teljesítik a saját feladatukat, mert már a kaput C4-ezik össze, amikor jön Klorel a foglyokkal, hogy eldicsekedjen a faternak a sikerével. Apófisz elrendeli Jack és Teal’c kivégzését. Scaaranak azért használt a sokkoló, mert Jack kérésére leállítja papot, aki Teal’c lárváját szedné ki éppen. Visszamennek a hídra. Carter alaposan mellé saccolt, mert a hajó a Szaturnusznál lép ki a hiperűrből. A Földön is észlelik őket, meg is indul az azonnali felkészülés. Van önbizalmuk, mert ahelyett, hogy mindenki elkezdené a saját sírját ásni, ezek bíznak a mindenható amerikai hadseregben.

Carterék mentőakciót indítanak Jack és Teal’c kiszabadítására. Szép sorban le is lövik a jaffákat, de Klorel elkapja Danielt és elkezdi pirítani az agyát a varázsveszőjével goa’uld kézi készülékével. O’Neill próbálja lebeszélni, de végül kénytelen lelőni. Scaara megint magához tér, de megint csak egy pillanatra, mert az ezredesnél ezúttal pisztoly volt. A szomorú gyászolást Teal’c szakítja félbe, az ablakból ugyan is már tisztán látszik a Föld. Otthon, édes otthon. To be continued.