Hajnali 2 óra, országút. Dr. Richard Flemming sietve száll be 89-es Fordjába. Homlokáról záporozik a verejték. Az autó kulcsai után kotorászik zsebében, majd miután megtalálja, őrültként indítja be a fém fenevadat. Flemming tekintete üveges. Pupilláin csak a kilométeróra látszódik. Az út kezd elmosódni, a fák eggyé válnak, mögöttük riogató vörös szempárok izzanak. Flemming kezd elálmosodni, szemei egyre nehezebbek. A hideg éj dermesztő illata jeges vízként tölti meg tüdejét. Nem tud másra gondolni. Állandóan a küldetése hömpölyög agytekervényei között.

Fel kell hívnia. Meg kell tennie. Csak Ő segíthet neki. Megpróbál telefonjáért nyúlni. Karjai elnehezedtek, mintha betonból lennének. Egy emberöltő zajlik le, miközben remegő ujjaival beüti a számokat. Kicseng. Flemming adrenalinnal töltődik fel. Valaki felveszi a telefont. Flemming nem várja meg a hangot, idegességében csak ennyit mond: „Carter őrnagy, mindent tudok Adrian Conradról. Meg kell védenie engem. Kérem, segítsen.” Ezután a vonal megszakad, és a hajnali fényben már csak Flemming autójának roncsai látszódnak. Zombis rész, wtf? Teszkógazdaságos hogyvolt következik.

Egy behavazott tájon álló kutatóbázis egyik dolgozója éppen Carterral folytat videokonferenciát. Az őrnagy elmeséli, hogy a vizsgálatok alapján az antarktiszi kapunál talált tárcsázó valószínűleg a rendszer legöregebbje – kb. 50 millió éves –, ezért merült le pár használat után. Találniuk kéne valamit, ami az eredetére utal, de a kutató csaj szerint a két éve előkerült mirelit jaffán kívül nincs semmi. Persze pont ekkor toppan be két kolléga, és közlik, hogy találtak valamit.

Egy időre kipipálták a bolygó megmentését, így jobb híján a Dr. Fraiserrel kiegészült CSK-1 az Antarktiszra utazik, hogy megnézzék a leletet. Ami egy 25-30 millió éves jégbe fagyott alak. Feltehetően nő, és mivel ilyen öreg, nem lehet goa’uld vagy jaffa, hanem valaki a kapu első használatának idejéből. Egyúttal lehetséges bizonyíték arra, hogy az emberiség talán a feltételezettnél sokkal korábban alakult ki, és esetleg nem is a Földön. O’Neill szerint Darwin teljesen összetörne a hírtől.

Walter biztos kettéharapta ijedtében a kakaósbögréjét, amikor észrevette, hogy Anubisz egyik anyahajója igyekszik szép csendben a Föld felé. Rögtön az űrben is vagyunk teherhajóstul-CSK-1-estül-Jacobostul-Davis őrnagyostul-tudóscsapatostul. A hajón nincs életjel, fegyverei és pajzsai nem működnek. Jacob szerint ez nem lehet trükk, már támadtak volna, ha akartak volna. Jónás vihog egy kicsit, hogy az űrben lehet, amit O’Neill azzal honorál, hogy a teherhajón maradhat Teal’ckel, amíg a többiek körülnéznek az anyahajón. Carter valami totál megalapozatlan ötlet alapján azt feltételezi, hogy ez biztos az a hajó, amivel Anubisz elrabolta Thort.

Hát persze, melyik másik lenne… Begyűrűzünk. Odaát ismétlődő recsegő hang és beragadt önmegsemmisítés fogad minket. Jacob szerint ez nemes egyszerűséggel lehetetlen, vagy számol, vagy nem, nincs szünet. Jack elküldi Davist és Cartert, hogy végleg kapcsolják ki, ő meg hátradől Anubisz foteljában. Mindenképp kell neki ez a hajó, ha már Kronoszét hazavágták. Jacob szerint, mivel a visszaszámlálásnak annyi, valószínűleg kukacék ezután megpróbálták megrongálni a hiperhajtóművet. Jack fogja a Friesen nevű tudóst, és megnézik.

Folytatódik az újabb Földet fenyegető krízis megoldása. McKay Anubisz megjelenésén poénkodik Carternek, majd a statiszta tudósok javaslatából ötletet merítve kitalálja, hogy egy elektromágneses impulzussal kiüthetik a kapu töltődését okozó masinát, akármi is az. Carter szerint nem fog működni, de már csak 50 órájuk van, mielőtt Colorado méretes kráterré alakulna, így a tábornok rábólint McKay tervére. Sam az előkészületek alatt előállhat jobb ötlettel.

Bra’tacék eltalálták a bolygót, ami talán a támadás forrása és készen állnak a lehetetlen küldetésre. Ketten a jaffa hadsereg ellen. Ry’ac ezt találja a legjobb alkalomnak, hogy részt vegyen első csatájában, Teal’c pedig egy jól-van-bazmeg,-én-szóltam-előre arckifejezéssel bele egyezik, hogy velük tartson. A bázison Carter ahelyett, hogy használható ötletekkel állna elő, inkább Rodney-ét igyekszik megfúrni. Kiszámolta, hogyha kinyitják az íriszt és az EM impulzus nem válik be, akkor megfeleződik a robbanásig hátralévő idő. Ha esetleg kevésbé sértődősen adná elő, akkor hallgatnának rá.

Mivel az évadzáróban kivételesen nem kellett összeizgulni magunkat semmi miatt sem, rögtön a két kedvenc terepünk (erdős+ sivatagos) ötvözésével nyithatunk. Ősemberek elől rohanunk, O’Neill térde megsérült, és a 9-es számú Danielpótlék, Hagman százados veszi vállára. Hazatérés előtt még kap egy kábító nyilat a lábába, majd miután kidőlt, Carter nyugodtan kérheti a következő, 10-es Danielpótlékot. Hammond beleegyezik, valamint közli az őrnaggyal, hogy hívták az 51-es körzetből. Ugyanis elkészült. Valami.

Jónás beköltözött Daniel szentélyébe, óbabiloni nyelvet tanul, szőlőt zabál, klasszikus zenét hallgat és állandóan az időjárás-előrejelzéseket bámulja. Carter elhívja az 51-es körzetbe, mert megaszalódik itt a bázison. Odaérve kiderül, hogy bizony az X-301-es utódja, az X-302-es készült el. Egy Murphy nevű fickó üdvözöl minket, illetve már akit, mert Jack azonnal belemászik a gépbe, és közli, hogy ő bizony ezt el nem viszi tesztrepülésre. A múltkor is mi történt…

Két ha’tak parkol egy kék bolygó mellett, ahová egy asgard hajó érkezik. Thor főparancsnok kimért és udvarias asgard stílusban bemutatkozik, majd közli, hogy húzzák el a belüket, mert ez egy védett bolygó és arcon lesznek pörkölve. Válaszul Ozirisz nagyképű és lekezelő goa’uld stílusban ellenkezik, mondván ő egy hegylakó isten, ergo halhatatlan. Ennyit a csevegésről, Thor már izzítja is a fegyvereket és a ha’takra puffogtat. Csakhogy a lövései hatástalanul kenődnek szét annak pajzsán. A gyengén látó nézők kedvéért a hídon lévő két jaffa folyamatos közvetíti a történéseket, Ozirisz pedig önelégülten közli, hogy végre kipipálhatják az asgard problémát.

Sam Daniel egykori irodájában téblábol, és nagyon el van kenődve. Hammond tábornok jön elmondani, hogy O’Neill kérésére szolgálatban maradnak, majd egy vietnámi történettel szemlélteti, hogy az élet nem habostorta, és bár még egy rendes halotti tor sem volt, meg kell tanulni együtt élni a veszteséggel. A szomorkodást riadó és pillanatnyi áramszünet szakítja meg, ami után a tábornokot az indítócsarnokba hívják. Mivel nagyon letörtek, most csak komótosan oda sétálnak. Így szegény Freyr kénytelen fegyvercsövekbe bámulva várakozni. Carter rögtön felismeri a látogatót, pedig nekem a kis szürkék mind egyformának tűnnek.

A 100. után újabb rajongókat megosztó részhez érkeztünk, már ha annak lehet nevezni. Mindenesetre szép termetes hogyvolttal áldozunk neki.

Megveszve rohanunk át a kapun, ugyanis Daniel sugárfertőzést kapott. A többiek nem voltak ott az incidensnél, viszont egyvalami biztos: Daniel érintkezett a naquadah egy instabil változatával, aminek következtében 7-es erősségű neutronsugárzás érte. Mondanom sem kell, hogy ez halálos. A tárgyalóban átvesszük a történteket. Egy idegen bolygó Kelowna nevű országába érkeztek. Fejlettségük Amerika 40-es éveihez hasonló, és kissé hidegháborús helyzetben vannak a többi országgal. 15 éve tudnak a kapuról, de még nem eléggé értenek hozzá, így szívesen üzletelnének a tudásért.

Flashback. A Kelownán Jonas Quinn (hivatali nevén Martouf 2.0, de még békén hagyjuk) vezet körbe minket. Jónás etikai szempontból figyeli a kormány kutatásait, egy rakás diplomája van szociológiából, történelemből, meg hasonlókból. Jack szerint röviden egy marha nagy kocka a fickó. (Böszme nagy félrefordítás a szinkronban: „[Jonas] Számos diplomatát szerzett…” Bruhaha.) Jónás elvisz minket az egyik laborba, ahol egy ősi templomban talált anyaggal kísérleteznek. A feliratok szerint az anyagot naquadriának hívják, és sokkal erősebb, mint a naquadah.

Többször előkerültek már az NID idegen technológia gyűjtögetős akciói, most ismét ezekre emlékeztetnek minket. Hammond tábornok hiányolja a CSK-9-et, ezért Walter nekiáll feltárcsázni őket. Közben jön O’Neill egy rég esedékes jelentéssel, bár szerinte jobb későn, mint soha. A CSK-9 küldetése helyre állítani a diplomáciai kapcsolatot a Lantonával, mert van nekik egy frankó kis kukacriasztó berendezésük. A rádión a csapatvezető helyett Grogan jelentkezik, de hazamenni nem tud, mert jaffák érkeztek a bolygóra.

Az eligazításon úgy okoskodnak, hogy az NID-s Grieves ezredes és csapata kíváncsiskodás közben biztosan megbabrálták az Őrszem nevezetű védelmi rendszert, az most azért nem működik. Ha pedig jaffák vannak a bolygón, akkor előbb-utóbb egy anyahajó is várható, és mivel ez az egész a földiek hibája, ide is vissza kell menni, helyre hozni. Carter azonban kevésnek érzi magát (volt már ilyen?) a feladathoz, szóval előtte O’Neillnak beszélnie kell az árulásért elítélt csapattal.

Szokásos kiindulópont: lassan erdővé váló romok között mászkálunk, Teal’c nála kétszer nehezebb dolgokat lök arrébb, Carter gyenge energiajeleket észlel, Daniel meg próbál okoskodni, pedig még fingja sincs arról, mi ez a hely. A jelek egy teremből jönnek, amiben meglepetésünkre egy teljesen épnek kinéző, Csipkerózsika jellegű lány fekszik. Daniel szerint ez biztos valami kripta, mert az meg sem fordul a fejében, hogy a csaj is átjött a kapun, aztán ledőlt szunyálni.

Carter töri meg a jeget, aki szerint ez a hely egy labor, az energiajelek meg a csajból jönnek. Elújságoljuk a hírt Hammondnak is, aki kissé ódzkodik a robotoktól, mert már párszor megjártuk, de Daniel a könnyes bociszemeivel odaverseli a kamerába, hogy ez talán egy letűnt civilizáció utolsó egyede, és nekünk kötelező kideríteni, mi történt velük, mert különben éjjelente vizelettartási gondokkal fog küszködni. Hammond meg igent mond, hogy a fenébe ne. Jackson-hatás.

A fene tudja mikor kezdődött jaffalázadás mostanra olyannyira kinőtte magát, hogy egyrészt a Rendszerurakat is zavarja, másrészt már saját Spartacusuk is van. K’tanonak hívják, és éppen a kezdő forradalmárok kézikönyvének „Szabadok vagyunk és ettől erősek is” című leckéjét mondja fel a polgártársaknak. A szép számban összegyűlt jaffafiúk és jaffalányok alkotta közönség lelkes, csak egyvalaki jegyzi meg, hogy szabadon éhen dögleni nem a legjobb móka. Teal’c és Bra’tac is a tömegben sunnyognak jaffa fürdőköpenyükbe álcázva.

A Bázison aztán már ők győzködik Hammondékat arról, hogy támogatni kéne a dolgot. A tábornok nem látta a Múmia filmeket, mert nem tudja kicsoda Imhotep, akinek K’tano az első testőre volt. Daniel kivételével mind szkeptikusak az üggyel kapcsolatban, de azért egy kis kaját, meg pár csúzlit elvisznek. Indulás előtt O’Neill még poénkodik egy sort a jaffák és a saját emlékezetének különbségéről, azonban nem arat vele nagy sikert. Bra’tac meg kijelenti, hogy az életét is rábízná K’tanora. Hát öreg, neked 137 évesen már majdnem mindegy.