Nincs is jobb kezdés annál, amikor a féregjárat jól megrágva kiköpi magából kedvenc csapatunkat. Ugyanis Carter a kapcsolat létrejöttének érdekében áthágott pár jelentéktelen biztonsági protokollt, mert minek azok oda. Szépen süt a helyi nap, kissé közel van a bolygóhoz, de így legalább fel lehet rakni a nagyon fasza military napszemüvegeket. Daniel csípőből megállapítja, hogy ez bizony egy asgardok által védett bolygó. Feltűnik egy dagadt fickó, Daniel hippizik, béke, Midgardról jöttünk. Elradnak hívják az öreget, és követi a fél falu.

O’Neill kijátssza a „Thor haverjai vagyunk” kártyát, úgyhogy már mehetünk is a faluba. Freyr, a nap és az eső istene itt az úr, valószínűleg ő is asgard. Elrad bemutat minket Malchusnak, a falu seggfejének, aki Teal’cet látván, száját tátván, lábát váltván, vállát rántván, háját rázván gyávává vált, és elküldött minket a francba. Elrad szerint nem kell vele foglalkozni, csak még sosem látott tündéreket. Hát igen. Ezek vagyunk mi. 4 kemény évad után tetves tündérek lettünk. Teal'c-tündér. Remek.

Daniel higgadtabban veszi a dolgot, elvégre Freyr a tündérek ura, és ezek a repkedő szerencsétlenek jó vagy rossz hírt szoktak hozni. Elrad reméli, hogy mi jó hírt hoztunk, és természetesen pont ezek után borul vörösbe az égbolt. A köcsög Malchus már rögtön óbégat, hogy a végzetük hírét hoztuk. Nos, mivel napfény nélkül kihal az élet, fogjuk rá, hogy igaza van.

Carternek fogalma sincs, mi ez, visszamegy a MALP-hoz vizsgálódni Teal’ckel, Jack és Daniel meg megy a faluval a Bölcsesség Házába Freyrrel dumálni. Egy Thor pörölyéhez hasonló oszlop átsugároz minket egy barlangba, ahol megjelenik Freyr hologramja, ami csak annyit mond, hogy győzzék le a félelmeiket, és akkor méltók lesznek hozzá, meg ilyen klisék. Jack megpróbálja elhitetni, hogy ez talán csak az istenek próbatétele, meg hogy mi majd segítünk, de fanatikusoknak nem lehet érvelni.

Carter szerint azért volt rázós az utunk, mert áthaladtunk az itteni napon. A féregjárat pedig valamilyen instabil nehéz elemet, mondjuk plutóniumot szedett fel út közben, ami aztán bennragadt a napban. O’Neill szerint akkor nem a mi hibánk. Na igen, csakhogy Carter megpiszkálta a biztonsági protokollokat, amik pont ilyen esetek ellen lettek kitalálva. Szóval ideje beszélni az igazi Freyrrel. Carter megbütyköli a hologramos cuccot, és kapcsolatba lépünk az asgardokkal.

Először Freyr lecsesz minket, hogy ugye nem romboltuk le a helyiek hitét, de nem. Még nem. Elmondjuk a dolgot, de Freyr nem segíthet. Legalábbis ő egyedül nem dönthet, úgyhogy O’Neill az Asgard Nagytanács színe elé fárad virtuálisan. Elmondják, hogy nem segíthetnek. Nos, Jack szerint pedig tartoznak nekünk, elvégre mi mentettük meg a szürke valagukat a replikátoroktól. De a Tanács azért nem segíthet, mert azzal megszegnék a kukacokkal kötött egyezményt, mely szerint asgard technológia nem avatkozhat be a helyiek életébe. Ja, persze, végül is csak egy transzporter van a ház közepén.

Ha pedig megszegik az egyezményt, akkor a kukacok bármely eddigi védett bolygót megtámadhatnának, így a Földet is. Szóval ezt a balhét egyedül kell elvinnünk. Carter Öveges professzor urat is megszégyenítő lazasággal mutatja be almákon az elméletét, miszerint ha stabil nehéz elemeket juttatunk a napba, azok megkötik az instabilakat. Csak ott a bökkenő, hogy a Földön nem léteznek ilyen elemek. Tudomásunk szerint persze. 3 hét alatt összedobunk egy kilövőállást, amit Malchus nem néz jó szemmel.

Egy MacLaren nevű tudós 5 évig készítette a szupernehéz elemet, amit mi most el is használunk, de a tiszteletére elnevezzük maclariumnak. Átvisszük az utolsó szállítmánnyal a kapun, és onnan nézzük végig, amint a távolban felrobban a kilövőállás rakétástól! Valakik felgyújtották, és a CSK-6 két tagja meghalt. Jack nem szarozik, a földbe döngöli azt a faszkalap Malchust, aki láthatóan büszke is rá, hogy halálra ítélte hőn szeretett bolygóját. O’Neillnek elege van, elmegyünk.

Daniel szerint nem okolható mindenki Malchus baromságai miatt, legalább a költözést fel kell ajánlani nekik. És még a maclarium is megvan, Carter talán tud vele mit kezdeni. Daniel elmondja, hogy velük mehetnek a kapun keresztül, de Elrad szerint ha az istenek ezt akarnák, már elvitték volna őket. Jack hagy egy búcsúajándékot: elmondja, hogy Freyr egy idegen, aki istent játszik, szekér helyett űrhajója van, szürke a bőre, alacsony, nagy fekete szemei vannak, és közel sem úgy néz ki, mint egy kétméteres ex-pankrátor. Hát igen, ez sem volt valami hihető.

Carter rájött a dolog nyitjára: átküldi a maclariumot, és amikor az eléri a napot, lekapcsoljuk a kaput, bennragad, és boldogság van. Jack nem érti, elvégre egy másik kapu kell ahhoz, hogy összeálljon az anyag. Carter szerint ez csak komplexebb dolgoknál kényes, a maclarium viszont kémiai elem, mindegy, milyen formában áll össze. Rendben, átküldjük, megszakítjuk, ééés… semmi. Daniel közli a rossz hírt, de ekkor huss meg sitty hangeffektek során kifényesedik a nap, és Elrad szája fülig ér. Carter szerint nem ők voltak. Jack pedig arra tippel, hogy esélyt adtak asgardéknak, hogy fű alatt rendbe hozzák a dolgokat. Mindenesetre sosem tudjuk meg, mert itt most: vége.