A NASA 2001-ben a Windows XP-re való átállással lehetett elfoglalva, mert egy amatőr csillagász is hamarabb szúrta ki a Föld felé tartó, marha nagy aszteroidát, mint ők. Carter szakmai szolidaritásból próbál falazni nekik, hogy hát a kavics nem átlagos pályán mozog, és az aszteroidaövön kívülre esik. Maga a kavics úgy 137 km hosszú, és nem szokványos az alakja. Szerencsére O’Neill látta az Armageddont, úgyhogy nyugalomra int, nem kell telerakni a gatyát, Párizsba fog becsapódni. Nem rossz, nem rossz, de Carter inkább Grönlandra saccol.

Ideje körbetelefonálni bolygóközi barátainkat. A tok’rákat hazavágták a múltkori duplarészben, de küldtünk üzenetet; az asgardok tartoznak nekünk, de az egyezmény miatt nem avatkozhatnak be. És itt véget is ért a lista, mert a tollanok kihaltak, a Noxról lószart sem tudunk egy ideje, a többi szövetségesünket meg költséghatékonyság miatt hanyagoljuk (Oma? Quetzalcoatl? McKay?). Mindenesetre megpróbálkozunk az asgardoknál, akik nemmel válaszolnak, erre Jack elküldi Freyrt az anyjába, és ezzel a találkozónak vége lesz.

Előzőleg egy több helyszínes szarban levéssel fejeztük be, most pedig Danielnek kell hihető magyarázatot adni a késsel fenyegetőző Ozirisz azon kérdésére, hogy mi a jó fenét keres itt. Régész barátunk azonban a varázsgyűrűjével sikeresen elkerüli hogy leszúrják, mint egy malacot. Ettől olyannyira magabiztos lesz, hogy megkérdi az exében bujkáló kukactól, hogy ugyan minek van nála zsebkés egy fegyvertelen találkozón, de megússza egy fenyegetéssel. Ozirisz lelép, ő meg hívja Jacobot, mert kitört belőle az asszonymentő hős. Sam apja azonban emlékezteti, hogy a feladatuk fontosabb Sarah életénél.

O’Neillék eközben kristályalagút növesztéssel akarnak kijutni a lassan beomló tok’ra bázisról. Ozirisz beszédet tart a kukac tanácsnak arról, hogy legyenek megint mind jó barátok, majd kéri, hogy vegyék be a klubba. Illetve ne is őt, hanem Anubiszt, akinek a székét melegen tartja. A név hallatán nagy zúgolódás támad, mivel mindenki úgy tudta halott. Egyesek azért, mert réges-régen száműzték, Yu meg azért, mert több akkori – már nem élő – Rendszerúrral megpróbálták megölni, csak elfelejtették ellenőrizni, hogy sikerült-e. Anubisz megbocsát, ha visszaveszik, ellenkező esetben viszont lenyomja őket, mint Süsü a cölöpöt.

A régen látott Zippy nagyúr hajóján járunk, aki meglepetésünkre Oziriszt fogadja. Ismertetőt ad neki az utóbbi 5000 év eseményeiből, a régi rendszernek annyi, az új meg elég nyamvadt ahhoz, hogy felrúgják. Zippyt lenyűgözte, hogy Ozirisz ismét egy marha nagy seregre tett szert, ezért felajánl neki egy melót, miszerint szolgáljon egy mindkettőjüknél hatalmasabb kukacot: Anubiszt.

Hozzánk ezalatt a tok’ra Ren’al érkezik, aki közli, hogy a rendszerurak tűszünetet kötöttek. Ők is rájöttek, hogy a rendszer szart sem ér, mindenki öli a másikat, amikor kedve szottyan, úgyhogy tartanak egy találkozót, ahol majd lefektetik egy új rend alapjait. És ez nekünk jó, a tok’ra szerint. Ugyanis így egyszerre irthatják ki az összes rendszerurat. Welcome to the dark side. A találkozó semleges űrben zajlik, senki sem vihet fegyvert, és csak teherhajóval lehet menni. A tok’ra szerint csak egyféleképpen juthatunk be: minden rendszerúr viheti egyik kedvenc szolgáját, aki nem jaffa, jól beszél kukacul, és Daniel Jacksonnak hívják.

Nincs is jobb egy kis délutáni kocogásnál, gondolhatnánk a csapatot megpillantva, de ők megint alaposan beletenyereltek valamibe, mert halálsiklók kergetik őket. Tárcsázás, lövöldözés, és Daniel meg Carter már át is ugrott a kapun. Jackéknek is jó lenne belehúzni, mert egy al'kesh is csatlakozik a siklókhoz. O’Neill átugrik a kapun, Teal’c azonban az utolsó lépcsőről visszafordul, és csípőből kilövi az al’kesh fülkéjét, ahonnan Tanith vigyorog kifelé. Aztán ő is átlép a kapun, a hajó meg felrobban előtte. A csapat ideát várja a szűkszavú óriást, de a kapu csak simán lekapcsol, ők meg úgy néznek, mintha valaki a poén előtt befejezett volna egy viccet.

Nosza, szaladjunk visszahívni a cimborát, hogy miért nem akar haza jönni. Walter már tárcsáz is a szép új LCD monitor előtt, de a kapu közben ismeretlen hibát jelez. Carter kérdésére O’Neill megemlíti, hogy volt ott egy hajó, ami esetleg neki koccanhatott a kapunak. Szőkénk szerint ebben az esetben előfordulhat, hogy Teal’c még úton volt, mikor a kapu lekapcsolt, ezért jobb lenne megszakítani a tárcsázást. Kicsit később Daniel beszámol Tanithról, Sam meg rájött, hogy mi a gond. A kapu energiaként küldi át a népeket a féreg járaton, de mikor az al'kesh rápottyant a tárcsázóra, azzal kihúzta a dugót a konnektorból, ezért Teal’c most mentett állományként ott figyel a kapuban.

O’Neill és Teal’c egy csapat újonccal kommandózik, és egy kukacot keresnek valami gyártelepen. Daniel és Carter nem felelnek a hívásra, úgyhogy Jackék megkeresik őket, az újoncok meg biztosítják a területet (Elliot hadnagy, Grogan hadnagy, Jennifer Hailey és Satterfield, aki Boomer). A szépen fénylő intarokból rájöhetünk, hogy ez valami gyakorlat. Lövések hallatszanak, Jack erősítést kér rádión, mert hirtelen rajtuk ütöttek, az újoncok meg berohannak a raktárba, ahol Carter zatet fog a fekvő Danielre.

Daniel szerint Carter goa’uld, Carter szerint meg ő tok’ra, és Daniel a goa’uld. Grogan okosnak hiszi magát, és lelövi az őrnagyot, Daniel meg vurstlivadállatként leszedi az újoncokat, mert tényleg ő volt a goa’uld. Gyakorlatnak vége, O’Neill szigorú, újoncok sírás határán. Elliot tétovázott, Hailey parancsra várt, Grogan hülye, Boomer meg belezúgott Danielbe, ezért nem akarta lelőni. Elliot szerint Jack is hibázott, elvégre ha hirtelen rajtuk ütöttek, akkor nem tudott volna segítséget kérni.

Hát, hölgyek, urak elértük a 100. részt, egy a rajongókat megosztó epizóddal. Emlékeztetjük magunkat Martinra, a memória zavaros bolygóközi dezertőrre, majd vágóképet látunk egy tányér körül forgó C betű fazonú űrhajóról. Ezt követően Carter eligazítását hallgatjuk a műhold által lefotózott hajóról, ami olyan energia jelet bocsát ki, mint Martin felrobban mentőkabinja. Emberünket ideje lenne előkeríteni, mert a hajó három napon belül eléri a Földet. Ugrunk egy ismeretlen csapatra, akik éppen támadás alatt vannak, de nem működik az erőterük, így dam-dam-ok kíséretében le is lövik őket. Majd a rendező leállítja a jelenetet, és elsétál, nyomában Martinnal, aki próbál fontosnak tűnni, de közben senki nem foglalkozik vele.

A CSK-1 és a tábornok érdeklődve nézik a Wormhole X-Treme! című sci-fi sorozat beharangozóját, amiben a bunyós, nőcsábász Danning ezredes, a technikai halandzsázós Stacey Monroe őrnagy, az okoskodó Dr. Levant, és a kopasz, nullmimikás Grell, a robot egy nagy fémgyűrűből szaladgálnak elő. Daniel némi párhuzamot vél felfedezni a sorozat alapötlete és a Csillagkapu Program között. Bizony, Martin az ötletgazda, aki eladta a sztorit egy stúdiónak. A Légierő nem avatkozott be, mert jó fedősztori lenne, ha valami esetleg mégis kiszivárogna. Mivel azonban a hajó közeleg, másnaptól Jack a show új katonai szakértője.

Ruszki pajtások teherautóval szállítanak, amikor egy szintén ruszkinak tűnő alakulat lemészárolja őket. Felpattannak a platóra, s nocsak, egy jaffapajtás csücsül odabent. Ezalatt Amerikában Carter egy frissítő aerobikedzésről tart a kocsijához, ami mellett egy csöves guberál. Ekkor feltűnik egy fehér furgon fekete kerekekkel, amiből kiugrik egy fekete és egy fehér férfi fekete ruhában (túlzó politikai korrektség?), és elrabolják Cartert. A csöves pedig elkönyveli magának, hogy ezek nindzsák voltak.

Két nap múlva Hammondnak is feltűnik, hogy csökkent a bázison az IQ-átlag, de mivel bázison kívül nem tevékenykedhet, O’Neill magánnyomozásba kezd. Először is elmegy a tett helyszínére, ahol belefut a csövesbe, aki járt Vietnámban – turistaként. Jack a fél fizetéséért és a National Geographic-gyűjteményéért cserébe megtudja, hogy nindzsák rabolták el Samet, aki ezalatt lekötözve ébred egy kórházi ágyban, ahol két orvos kezdi el szurkálni fecskendővel. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az őrnagyban egy totál ismeretlen fém és fehérje található.

Ilyen előzmények, illetve az időrend alapján utózmányok után azzal kezdünk, hogy Hammond tábornok várja haza kedvenc csapatát, mint anyuka a kisiskolásokat. Jönnek is, nem kisebb felkiáltással, minthogy lehet bezárnia a kócerájt, mert teljesítették a küldetést. Vagyis találtak egy felső tagozatost, aki nem csak, hogy megvédi őket, de még a légpuskáját is kölcsön adja. Mindezt olyan lelkesedéssel adják elő, mintha a meglátogatott volian kertészek nem csak a nagyon fejlett, és nagyon humorérzék nélküli asheneknek mutatták volna be hőseinket, hanem megkínálták volna őket valami jóféle űrkender-származékkal is.

Carter nem sokkal később már egy teremnyi fejesnek magyarázza, hogy az ashenek annyira király gyerekek, hogy a Volian-rendszerben az egyik gázóriásból csináltak egy második napot. Nehogymá’ meg kelljen várni, míg felkel az első. Csinálunk még egyet wazze. Érted? Az üvegház a nyomiknak való. Ahhoz viszont bénák voltak, hogy megoldják a csillagkapu problémát tárcsázó nélkül, ezért eddig csak a szomszéd bolygóra járhattak vele. Szóval most nagyon örülnek, csak jól titkolják. Jack szerint olyanok, mint egy bolygónyi könyvelő.

Meglepő módon a Tollanán kezdünk, ahol Omocot temetik éppen. Alig vagyunk tízen, úgy látszik, nem nagyon bírták az öreget. Mi is csak azért vagyunk itt, mert titkon tisztelt minket, és kapunk az emlékirataiból, meg hasonlók. Travell főkancellár meghív minket holnapra egy kis teázgatásra, ami mindenkit meglep, még Narimot is. Teal’c szerint technológiát kapunk végre, Narim ezt erősen kétli. Búcsúzóul pedig Carter kezébe nyom valamit. Otthon Sam kinyitja a tenyerét, és egy söröskupakból kijön egy holo-Narim, ami figyelmeztet, hogy a Föld óriási veszélyben van - megint.

Másnap Jack és Daniel meglátogatja Travellt. Nem szarozik a néni, rögtön belevág, hogy Omoc halála nekünk jóval is kecsegtet, ugyanis a tollan kúria már hajlik a technológia megosztására. Omoc kiesésével a szavazatok a javunkra dőltek. A Tollana kifogyott a triniumból, ezért Travell cserét ajánl: hozzunk neki triniumot, cserébe kapunk egy tollan ionágyút. Mit ne mondjak, elég lábszagú ez az üzlet.

A CSK-1 réges-régi romok között kutakodik, Jack meg türelmetlenkedik, mert Daniel nem fejtett meg három perc alatt egy újabb több ezer éves nyelvet, ezért nem tudja miként juthatnának be a zigguratba (mezopotámiai lépcsős templom). Régészünk olyannyira elakadt, hogy haza akar menni valami okosító anyagért, amire eddig még nem volt példa. Jack érdeklődő kérdésére, hogy mennyire lehet nehéz megfejteni, azt válaszolja, hogy nagyon, mivel kihalt nyelv és szerinte háromezer éve senki nem járt erre. Carter szerint talán mégis, legalábbis az orosz cigisdoboz erre utal.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer ugye egy lopott kapuval működő, orosz Csillagkapu Program, ami nem volt kimondottan sikeres, tekintve, hogy működésének harminchét napja alatt kb. ugyanilyen számban csinált hullát a személyzetből is. Ráadásul a program által kavart szart is Jackéknek kellett eltakarítani. Ezen kívül, úgy tűnik rövid idő alatt elérték azt, amihez ideát három év kellett. Vagyis valakik, külön parancsra, idegen technológiát gyűjtöttek be, és bár hivatalosan hat nappal az amerikai beavatkozás előtt eltűntek, gyanítható, hogy még mindig valahol a galaxisban bújócskáznak, titokban tartva küldetésüket.