Lost ugyan nem volt a Csillag születik miatt (pedig a soron következő epizód az egyik legjobb a harmadik évadban), mégis jutott erre a hétre is epizód-összefoglaló, Dzsekk műtétet vállal be és tojik a Hippokrateszi esküre, Szójer meg jól megdugja Katinkát, akinek fess rendőr volt az ura még a sziget előtti időkben, nahát-nahát, vannak még meglepetések.

Egyre jobban belemerülünk a (képzelt?) magyar alvilágba, ahol egy legény van csak a gáton, a kommersz krimisorozatba drámai életet lehelő Buci Bauer, azaz Bordás, a magyar szuperrendőr. Kiricsi kollégánk két hogyvolttal is jelentkezett, itt és itt lehet beleolvasni a magyar 24-ként (hibásan) emlegetett sorozatba. Ha a Tűzvonalban megjelenik DVD-n, egy vásárlója már biztos lesz (én). Bruti kollégánk feszegeti a hogyvolt kereteit, és már képaláírásokat is eszkábált a meglehetősen vicces epizód-ismertetőhöz, amitől volt olyan olvasó, aki behányt, de a nagy többség szívesen vette a képregényekből megismert szövegbuborékokat. Ami Jack Bauer éppen aktuális szar napját illeti, egyre kézzelfoghatóbb közelségbe kerül a Los Angelesben felrobbanó atombomba, és Kim is egyre idiótább.

Rudy tehát viszi Debrát, mi meg izgulhatunk, hogy Dexter vajon odaér-e időben. A srác kezdi elveszteni a fejét, túlteng benne az adrenalin, vagy a testvéri szeretet, pedig ő olyat ugye elvben nem is érez – vagy igen? Látod, Dexter, összezavarodtál, ülj le, fújd ki magad! Ha Rudy kinyírja a csajt, legalább nem kerülsz ilyen szituba még egyszer: ugye, hogy jobb lenne, ha hagynád?

Dexter otthon felforgatja a lakást, valami jelet keres, amiből rájöhetne, hová vitte a húgát a főgeci, és persze rá is jön, amikor meglátja az új képernyővédőjét, amihez a Born Free szól (innen az epizód címe). Egyetlen megoldás lehet, a hely, ahol Dexter, a rém megszületett: a konténer a dokkban. De mikor indulna, betoppan Doakes meg LaGuerta a hírrel, hogyRudy a frigós. Doakes viszont rögtön vágja, hogy Dexter elhallgat valamit, és ki is szedi belőle, hogy bizony már ő is tudja. Te Dex, ennek a füstösnek már el kellett volna vágnod a nyakát, a hülye paranoiája még sírba visz a végén!

Dexter még mindig az átéltek hatása alatt áll: a szeme előtt darabolták fel az anyját, meg talán még másokat is, csoda, hogy őt életben hagyták. Milyen zombi agy kellett már ehhez? De a jelenben sincs babazsúr, vörös falak és rendőrautók mindenütt a garázsban, ahol Angelt leszúrták. A nyomok alapján legalább egy hektoliter vért veszthetett, ami nem kis teljesítmény, de még a vértócsák sem hozzák lázba Dextert. Egyre csak az anyja arcát látja maga előtt.

Rudy közben randizik a műkézzel élő lotyóval, és szexi vonalakat rajzol a hátára meg a kis popsijára, hogy később azok mentén darabolja fel. „Tudod, kicsim, valamivel el kell terelnem a zsaruk figyelmét, mert ez az Angel-dolog kicsit bekavart a tervbe, és te leszel az elterelés.” Debra persze pont a trancsír közepén érkezik, de Rudy egy kis vörösborral meg váliummal álomba szenderíti, hogy tovább ügyködhessen a figyelemelterelésen. Guszta kis karácsonyi szalagokba meg díszekbe csomagolja a lotyó végtagjait.

Békés családi reggellel nyitunk: Dexter és Rita sietve öltöztetik a kölyköket, miközben a háttérben egy asztalos szaki sorra kicseréli az ajtózárakat. Paul sorsáról még semmit sem tudunk, de sejthetjük, hogy az új zárak miatta kellenek, szóval Rita nem végzett túl jó munkát. Nem úgy a jeges: a gyilkossági osztályra kézbesítenek egy befőttesüvegnyi vért, és Dexter rögtön sejti, hogy a kollega küldte. Egyedül LaGuerta gyanakszik ugyanerre, mindenki más abban a hitben él, hogy a letartóztatott geek, Perry a hűtőkocsis gyilkos.

Az üvegben találnak egy hotelkulcsot (103-as szoba), Doakes és Debra pedig rögtön rohannak a helyszínre, de így is késő: a padló, a falak, a bútor csupa egy merő vér, mintha Dexter egyik rémálmába zuhannánk. Amikor kihívják helyszínelni, Dexter ki is borul: eltaknyol és vergődik, mintha rohama lenne, és megint a vérben üvöltő kölyköt látja maga előtt.

Szóval Rudy a hűtőkocsis gyilkos, vagy a frigós, a jeges – hívjuk akárhogy, de ez a fazon dugja a Debrát, jól menő praxisa van, és közel nincs hozzá a hatóság, hogy lesittelje. Ezzel fejeztük be a múltkor, most meg azzal kezdjük, hogy Dexter békésen zuhanyozik, élvezi a magányt. Ritkák ezek a percek, ha az embernek nője van két kölyökkel. Rita rá is töri az ajtót, betolakszik a zuhany alá, aztán – kész Szodoma és Gomorra – jönnek a skacok is. Dexter alig bírja kimenteni magát. Utána vált a kép, és megtudjuk, hogy Angeltől meg válik az asszony, pedig ő mindig őszinte volt hozzá, még a félredugást is bevallotta. Úgy tűnik, ez valami családi epizód lesz.

A másik szál Doakes őrmesterről szól, aki egy ponton kipattan a kocsiból, és rajtaütésszerűen, off-screen (hogy a néző is kétségek közt rágcsálja majd a körmét) főbe lövi egy Haitiről elszármazott fekete testvérét. Később azt vallja, hogy a tesó lőtt rá először, ő meg fedezékbe bújt, és úgy lőtt vissza, Dexter viszont végre odabasz neki: nem úgy van az, apám, mert akkor nem ide fröcskölt volna a vér, hanem amoda. Szóval nem kerestél te semmi fedezéket! Angel meg látványosan tépelődik, hogy mit mondjon majd, amikor kihallgatják, szóval sejthetjük, hogy tényleg nem kóser az őrmester ügye.

Erős kezdés, megint minden csupa vér, agyvelő a falakon: egy gazdagpicsa nyírta ki magát a fürdőkádban, furcsa módon pisztollyal, csövet a szájba, BANG! Valami új divat lehet, ő ugyanis már a harmadik, aki így végzett magával. Dexter meg is jegyzi a dolgot, hisz kell valami szórakozás, amíg a hűtőkocsis kollega újra fel nem bukkan.

Paul, a ’hamarosan ex’ közben megint lábatlankodik, egy egész napra elcsábítja a kölyköket meg Ritát – a csaj lemondja miatta a vacsorát Dexterrel, mekkora gáz már! –, Debra meg a rudyra nyomul (kavar dr. Rudyval). LaGuerta hadnagy is megkapja végre a nagyjelenetét: él a gyanúperrel, hogy Perry nem is a frigós gyilkos, és próbálja kiugrasztani a nyuszit a bokorból. Perry viszont részletekbe menően ismeri a gyilkosságokat, és honnan tudna ennyi mindent, ha nem ő az elkövető?

Trancsírral nyitunk, vagy legalábbis úgy tűnik, Dexter körül fröcsköl a vér, tépett torkú hulla fekszik a földön. Tetthelyen vagyunk, Dexter pedig nagy beleéléssel próbálja rekonstruálni a történteket, hogy merről, hogyan vághatott a gyilkos. Doakes őrmester persze rögtön rámozdul – „Gyanús vagy, Morgan. Figyellek!” –, ám ennél nagyobb gond, hogy Dexternek ismerős a technika, amivel a szegény kölyköt taccsra tették. A vágások Jeremy Downs korai munkáját idézik, a srácét, akit pár epizóddal ezelőtt futni hagyott. Másodszor nem hagyja átverni magát, és nyakába veszi a várost, hogy felelje az ifjú tehetséget – de nem csak erről szól ez a rész.

Debra húgunk fáradhatatlanul nyomoz a hűtőkocsis gyilkos után, és úgy érzi, megütötte a főnyereményt, amikor a gép kidobja Neil Perry nevét. A muki két tetthelyen is felbukkant szemtanúként, és mi is emlékezhetünk rá, ő volt a kákabelű geek az ötödik epizódban. Angel és Debra kiszállnak a bódéhoz, ahol meghúzza magát, a srác meg menekül, szóval tényleg sáros lehet az ügyben. A bódéja is csupa mocsok, kitömött, átalakított, felöltöztetett állatok lógnak a falakon, egy rejtett szekrényben meg újságkivágások a frigós gyilkos utáni nyomozásról, meg egy halom fénykép a feldarabolt hullákról. Ezeket csak a helyszínekről szerezhette: bingó!

Gyönyörű allegóriával nyitunk, ahogy Dexter és Cody kiscsávó, az egyik Rita-féle kölyök lehúzzák az aranyhalat a vécén, de a rohadt kis dög visszaúszik, amikor helyreáll a vízszint. Tetszik, hogy az írók nem tökölnek, és rögtön a képünkbe vágják, amit erről a részről tudni kell.

Tehát a vécé visszanyal, és úgy tesz Mrs. Castillo is: Dextert tetthelyre hívják, a Castillo-roncstelepre, ahol egy lerokkant lakókocsiban megtalálják a nő testét az asztalon. „Tetthely. Az én tetthelyem… Nem lett volna szabad őt is megölnöm… Így lesz vége? Ennyi?” Ez megint egy klasszikus, amikor a zsaru maga után nyomoz – na ebből hogy mászol ki, Dexter? A szép az egészben, hogy múltkor zsákba tette és az óceánba dobta ezt a hullát, úgyhogy csak egy magyarázat lehet: a mélyhűtős gyilkos lemerült érte száz láb mélyre, és felhozta. Csak neked, csak most, kolléga!

Az előző epizód nagy pörgésében talán fel se tűnt, hogy hulla nélkül maradtunk, most meg azzal kezdünk, hogy az aszexuális Dexter a csaja miatt parázik. A franciázás óta Rita láthatóan akar tőle valamit (na vajon?), és ennek mindig az a vége, hogy rácsapják az ajtót. A probléma megoldása végett rááll, hogy utánajár egy eltűnt bevándorlónak, aki Rita munkatársnőjének a vőlegénye. Ha ráakad, Rita egy időre talán ejti ezt a dugjunk-témát. Igazán motiválttá viszont csak akkor lesz, amikor megtudja, hogy nem ez az első eltűnés: bűntettet szimatol.

A darabolós kollega történetszálát a régi kórházból folytatjuk: egy hajszál nem sok, de annyit sem találnak, csak Tony Tucci vérét, úgyhogy Debra szorgalmasan eljár a kis pufókhoz, hogy kifaggassa. Tucci viszont semmit sem látott, egy jóképű doki meg épp azzal foglalkozik, hogy összerakja valamelyest (fél kéz, fél láb mínusz, ugyebár) – szóval nem szívesen emlékezne, na. De az vesse rá az első követ, akit már szeltek fel élve.

Dexter tehát magányos. Van egy csinos szőke csaja, aki a traumái ellenére is szexelne vele, ha csak ezzel tarthatja meg; van körülötte két tündibündi kölyök, akik máris az apjuknak tekintik; és van egy csinos mostohahúga, aki nem is olyan idegesítő, mint a húgok általában. Akár még őt is dughatná, kevésbé lenne perverz dolog, mint ez a sorozatgyilkolás. Dexter mégis magányos, és lelki társra vágyik. Ennek jegyében kerül elő a családi fotóalbum, kísértetiesen hasonló fotókkal ahhoz, mint amilyeneket a mélyhűtős gyilkos készít legújabb áldozatáról.

Találnak ugyanis egy levágott, véres férfikezet a strandon, egy napozóágyban, mellette egy polaroid fotóval. Másnap találnak egy véres lábfejet egy padon, megint másnap egy véres lábszárat egy szabadidőparkban. Mind férfié, véres, és mindig van fotó – de ettől ez még ugyanaz a kollega. Dexter sejti is, hogy a gyilkos neki üzen ezzel, azért hasonlítanak a képek.