Gyönyörű allegóriával nyitunk, ahogy Dexter és Cody kiscsávó, az egyik Rita-féle kölyök lehúzzák az aranyhalat a vécén, de a rohadt kis dög visszaúszik, amikor helyreáll a vízszint. Tetszik, hogy az írók nem tökölnek, és rögtön a képünkbe vágják, amit erről a részről tudni kell.

Tehát a vécé visszanyal, és úgy tesz Mrs. Castillo is: Dextert tetthelyre hívják, a Castillo-roncstelepre, ahol egy lerokkant lakókocsiban megtalálják a nő testét az asztalon. „Tetthely. Az én tetthelyem… Nem lett volna szabad őt is megölnöm… Így lesz vége? Ennyi?” Ez megint egy klasszikus, amikor a zsaru maga után nyomoz – na ebből hogy mászol ki, Dexter? A szép az egészben, hogy múltkor zsákba tette és az óceánba dobta ezt a hullát, úgyhogy csak egy magyarázat lehet: a mélyhűtős gyilkos lemerült érte száz láb mélyre, és felhozta. Csak neked, csak most, kolléga!

És emlékszünk még a csomagtartóból leselkedő tekintetre? Azt hihetnénk, az volt a kollega, de nem: egy szutyok kis latino kölyköt találnak ott, akit jól ki lehet hallgatni majd. Dexter körül szorul a hurok, azt sem tudja, hová legyen, és egyre jobban aggódik. Érthetően még azzal sem törődik, hogy Ritát meg hívogatja Paul, a frissen szabadult sittes ember, a leendő elvált férj, hogy bekönyörögje magát a gyerekekhez. Rémlik még az aranyhal? Ez egy ilyen rész, minden visszajön.

Angel és Debra kihallgatnak egy nőt, aki elmondja, milyen gazságokat művelt a Castillo házaspár, Angel pedig megsúgja Dexternek, hogy személy szerint megrázná a gyilkos kezét. Ha tudnád, tesó! A kopasz kis Masuka viszont annál lelkesebb, mérget talál a holttestben, M-99-et (az nem valami galaxis?), Dexter pedig még jobban parázik, hiszen ahhoz csak nyilvántartott emberek juthatnak hozzá, ő pedig bizony rajta van a listán, alias Patrick Bateman (az irodalom is visszanyal). Hát, kopasz, te többet nem kapsz fánkot, és örülj, hogy ennyivel megúszod!

A szutyok kölyköt közben behozzák, fantomképet akarnak rajzolni a vallomása alapján, de nagyon nehezen oldódik fel az új közegben, az ember azt hinné, a csomagtartóban jobban érezte magát. Dextert persze eszi a frász, komolyan aggódik, és elmegy a roncstelepre, hogy kiderítse, mit láthatott a srác.
Mindent, vaze! Az egészet!

Most néhány részt skippelünk, Doakes őrmester családi életet él, Rita aggódik a gyerekek miatt – nyakam rá, hogy ezek a részek nem így voltak a könyvben, Dexter mellett dögunalom –, aztán arcul csap minket a legfaszább rémálom, amit tévében valaha láttam. Ha lenne egy spin-off Debra ’Darabolós Gyilkos’ Morgan jócsajról, esküszöm, nézném.

A rémálom az utolsó csepp a pohárban, Dextert pánik kerülgeti, pedig azt hittük – ő is! –, hogy nincsenek érzelmei. Csak hát álmodni sem szokott, főleg nem rémeket, hiszen ő maga a rém… vagy mégsem?  A Bateman aliast mindenesetre eltűnteti Masuka levelezéséből, Debrát viszont már nem sikerül lebeszélnie arról, hogy felhívja a többiek figyelmét arra, az elkövető egyetlen nyomot sem hagyott maga után, tehát valószínűleg van helyszínelői tapasztalata, és amúgy meg egyedülálló, harmincas fehér férfi lehet. Köszi, hugi, szép napot beléd is!

A szutyok kölyök vallomása közben egyre húzódik, LaGuerta anyáskodik fölötte, Rita aggódik a kölykök miatt, ugorjunk már Dexterre, plíz! Éés igen: Dexter pánikol, csomagol ezerrel, zsákokba rejti a szerszámait, belehajigálja őket a vízbe, gyerünk, gyerünk, csak akkor van esélye, ha nem találnak nála semmit, a vércseppgyűjteményt is a pokolra kell dobni – de állj! Az utolsó vércseppet, Mrs. Castillóét valaki megbuherálta, mosolygó pofát rajzolt bele.

Itt az isteni szikra: Dexter nekilát, és bizonyítékot hamisít. Gyerekjáték felhasználni a preparált vércseppet, hogy az eltűnt Mr. Castillóra terelje a gyanút – őt lelkiismeretesen feldarabolta a tengerésztemetés előtt, úgyhogy nem valószínű, hogy az asszonyt követve ő is visszatér –, és bár ezzel elkaszálja Debra amúgy majdnem helyes ötletét, mégis jobb, mintha a huginak meg kellene tudnia, hogy végig a bátyja után nyomozott.

A szutyok kölyök fantomképe viszont még hátra van, úgyhogy vegyünk egy mély levegőt, és lássuk: Jézus Krisztus, vaze! Ez komoly, Jézus arcát rajzoltatta a srác. Hát nem poén? Nem is érti senki, de legalább az egyetlen szemtanútól sem kell tehát tartanunk. Rita meg beszól Paulnak, hogy kopjon le, vagy visszaküldi a sittre, szóval azt a szálat is letudtuk.

Ami pedig a többit illeti: Dexter végre érti, hogy az élet rövid, meg egyéb közhelyek, és hogy a jövőben nem veheti olyan félvállról a kollegát, mint korábban. Úgyhogy kicseréli a zárat a kéró ajtaján, és felkészül a közelgő viharra… hát igen. Innen folytatjuk legközelebb.