Az előző epizód nagy pörgésében talán fel se tűnt, hogy hulla nélkül maradtunk, most meg azzal kezdünk, hogy az aszexuális Dexter a csaja miatt parázik. A franciázás óta Rita láthatóan akar tőle valamit (na vajon?), és ennek mindig az a vége, hogy rácsapják az ajtót. A probléma megoldása végett rááll, hogy utánajár egy eltűnt bevándorlónak, aki Rita munkatársnőjének a vőlegénye. Ha ráakad, Rita egy időre talán ejti ezt a dugjunk-témát. Igazán motiválttá viszont csak akkor lesz, amikor megtudja, hogy nem ez az első eltűnés: bűntettet szimatol.

A darabolós kollega történetszálát a régi kórházból folytatjuk: egy hajszál nem sok, de annyit sem találnak, csak Tony Tucci vérét, úgyhogy Debra szorgalmasan eljár a kis pufókhoz, hogy kifaggassa. Tucci viszont semmit sem látott, egy jóképű doki meg épp azzal foglalkozik, hogy összerakja valamelyest (fél kéz, fél láb mínusz, ugyebár) – szóval nem szívesen emlékezne, na. De az vesse rá az első követ, akit már szeltek fel élve.

Dextert a nyomok egy roncsautó-telepre, Jorge Castillóhoz vezetik: a színészek játéka parádés, egyből vágjuk, hogy Jorge és Dexter egyívásúak, csak az előbbi rosszarcú pofa, utóbbi bájgúnár. Ennyi persze még nem lenne elég, de találnak egy hullát a parton (naná, a vőlegényt!), meg Dexter is tovább leskelődik Jorge után, és szorul a hurok.

Haladunk tehát, egyedül Angel, a feleségétől külön élő nyomozó zavar bele a dolgokba: diszkóba viszi Dextert, mert az milyen király, Dexter meg görcsösen próbál jókedvet tettetni. Közben arról ábrándozik, hogy egyedül marad, mondjuk atomháború vagy halálos járvány után. Aztán hazaviszi az elázott Angelt az asszonyhoz, de a nő felvilágosítja a helyzetről, hogy Angel már máshol bérel ágyat: mit lehet tenni, Dexter elviszi magához, vigyáz rá, nehogy megtalálja a vércsepp-gyűjteményt, és titkon örül, hogy nem csak ő hazudik mindenkinek.

Debra és Doakes őrmester kihallgatnak egy kákabelűt, Neil Perryt, aki kutyát sétáltatni járt a régi kórházhoz, de nem jutnak előbbre – aztán újra kihallgatják Tony Tuccit, de csak annyival mond többet, hogy gyakran érzett mentolos szagot. Meg a fazon fehér volt, átlagos testalkatú, és gyakran köszörülte a torkát. Ez így kevés, a helyszínelő kopasz (valami Masuka) viszont megtalálja a Szent Grált: egy fél ujjlenyomat, srácok! Nyertünk!

A magánéletes szálon Dexter erőlködik, hogy Rita el ne taszítsa, mert semmi kedve új barátnő után nézni, úgyhogy kivesz egy DVD-t, hogy azzal is elterelje a figyelmét a munkatársnőjét ért veszteségről. A Becéző szavak talán nem a legjobb választás, Rita elbőgi magát rajta, mire Dexter megpróbálja kinyalni – ez csúf bukás. Nem is értjük, miért néz a csajra olyan bután.

A Jorge Castillo kölyökkel legalább mázlija van, embercsempész a lelkem, és hullákat talál a jachtján: azokkal végez így, akik nem fizetnek neki. Dexternek leesik az álla, amikor rájön, hogy Mrs. Castillo is nyakig benne van: kettős gyilkosság lesz ez (kárpótlásunk a múltkor elmaradtért), csak előbb még kifaggatja, mi a közös élet, a szerelem nagy titka. „Ugyanarra vágyunk, közösek a céljaink”, feleli neki a két halálra ítélt, aztán betömi a szájukat, és jöhet a trancsír. Csakhogy egy roncsautóból valaki végig figyelte az egészet – hoppá.

Zárás, mert még ha szeretjük is látni Dextert munka közben, kedvelni nem ettől fogjuk: vacsora közben megkérdi Ritát, vannak-e álmai, célok az életében, és amikor Rita azt feleli, szeretne normálisan élni, Dexter mintha mosolyogna. Nem nagyon, kicsit. De épp elég.