Ez a rész, ez... Ez olyan borzasztóan unalmas és fárasztó, hogy az leírhatatlan. Ez, áhh... Inkább tájékoztató jellegű hogyvolt következik. Elérkezünk egy bolygóra, ahol a kapu egy raktárban senyved. Megjelenik egy bácsi (Orner) meg egy néni (néni), akik jól megijednek, aztán közlik, hogy a Vorlix óta semmire sem emlékeznek. A Vorlix egy éve volt. Elvisznek minket az ideiglenes kormány egyik tagjához. Közben büszkélkednek, hogy azóta nem láttak gyerekeket, és az öregek is csak fotókon léteznek. Szóval a 20 éveseké a világ. A kormányból az egészségügyi miniszter, Ke’ra fogad minket. Jól ért a kémiai meg orvosi dolgokhoz.
Éjjelente a fellelt könyveket bújja, hogy valamit megtudjon a Vorlix előtti időkről. Daniel ráhajt, végül is már nincs asszony, akire várjon. Megemlítjük neki a csillagkaput, hogy egy másik világról jöttünk. Ke’ra már olvasott róla valamelyik jegyzetben. Mellesleg egy női látogató jött ide a kapun keresztül. Gyorsan kikeresi, hogy ki is volt az. Egy kedves, szeretnivaló, bájos öregasszony: Linea. Úgy bizony. A világok gyilkosa.