Mai sztorink egy raktárépületben indul, ami a kiírás szerint az 51-es körzethez tartozik, és ahol mindenféle a csillagkapun át hazahozott holmit tárolnak. Többek között azt a tükröt, amin át Daniel annó egy párhuzamos valóságba kirándult és visszahozta a goa’uld támadás hírét. A tükör bekapcsol, és a hosszúhajú Cartert, meg a Rambonak öltözött Kawalsky őrnagyot pillantjuk meg benne. Megérintik a tükröt és már itt is vannak ezen az oldalon. Carter belelép egy lézersugárba, mire egy kisebb hadseregnyi katona rohanja meg őket.

O’Neill civilben érkezik a gyengélkedőre, majd jól le is döbben, amikor meglátja a hosszú hajú Cartert. A nő is csodálkozik, hogy Jack él, illetve, hogy a látottak alapján itt nem úgy vannak. Az ezredes csak tovább értetlenkedik, mikor Kawalsky őrnagy is megjelenik és előadja a párhuzamos világból jöttünk, amit leigáztak a goa’uldok sztorit.

Eligazítás van, ahol a CSK-1 és a tábornok a dr. Carter vallatásáról készült videót nézi. Jack még mindig nem fogta fel teljesen a dolgot, és a mi Carterünk is elég fura fejjel figyeli önmagát. A párhuzamos valóság elmélet O’Neill szerint azt jelenti, hogy valahol belőle is kell lenni egy olyannak, aki érti ezt az egészet. Megjön Kawalsky, és rögvest neki ugrik Teal’cnek, mert úgy tűnik jaffa barátunk csak ebben a valóságban van a földiekkel. A két Carter pedig vitázik egy kicsit a katona és civil élet különbségein, különös tekintettel a frizurákat illetően, majd a jövevények közlik, hogy ha lehet maradnának.

Dr. Carter gorombáskodik egy sort Sammel, meg az őrséggel, majd a szállására megy. Egy fényképet vesz elő, amin ő és O’Neill látható egy esküvőn. A tábornok megkapja a telefont, hogy a menekültek maradhatnak. Az ezredes szerint ez már csak azért is jó, mert két Carterrel biztos nő a Föld IQ-ja, és megy is közölni a jó hírt. Hosszúhajú Carter még mindig elég goromba, de mikor észreveszi, hogy O’Neill ment hozzá még el is sírja magát. Jack elég sután próbálja a nőt vigasztalni, de a „nem is úgy tekintesz rá” –t csak akkor érti meg, mikor meglátja a fényképet. A múltkori párhuzamos valóságban még csak jegyesek voltak, a mostaniban már házasok is.

Miután Jack kellően megvigasztalta, dr. Carter éppen a haját fésülgeti, mikor rohama lesz. Az arca kiugrik és jobbra-balra rángatózik. Entrópikus zavar vagy mi fene, ami attól van, hogy a két Carter egy valóságbeli létezése időtorzulást okoz. A tér-idő kontíniumba nem jó bele piszkálni. Ha nem megy vissza a saját világába, akkor meg fog halni. Daniel akkora hősnek érzi már magát, hogy ha a saját világukat nem kell éppen megmenteni, akkor szerinte kutya kötelességük egy másikat. Az ötlet az, hogy ott is fel kell venni a kapcsolatot az asgardiakkal, és azok majd ott is jól fenéken billentik a kukacokat.

Az terv jó, a hősiesség meg ragadós, így jön Kawalsky, hogy majd ő eljuttatja a legjobb barátja feleségét a kapuhoz, amire Carter kerek szemeket mereszt O’Neillre. Teal’c szerint nélküle nincs mentőakció. Ez lesz az előnyük tervezget, a nagy katonai gondolkodó Daniel Jackson. Persze akkor ott Teal’cből lesz kettő, de optimista barátunk szerint ez nem gond, mert ha 48 órán belül nem járnak sikerrel, akkor úgy is halottak lesznek. A tábornok rábólint, a két Carter meg összedugja a fejét, hogy összehozzák az asgard generátort. Egy kis technikai haladzsázás után persze sikerül is nekik.

Kawalsky és Daniel ezalatt valóságshowt játszanak, vagyis a tükörrel szörföznek a párhuzamos világok között. Megtalálják a célállomást, kész lesz a generátor, indulhat az akció. Odaát jaffák randalíroznak az egész bázison. Párhuzamos Teal’c éppen párhuzamos Apófiszt fogadja, és a könnyebb megkülönböztethetőség érdekében mindketten röhejes szakállat viselnek. O’Neillék maguk után csalják párhuzamos Teal’cet, majd a mi Teal’cünk lelövi, miután másik önmaga nem akarja megtagadni urát. Ezután eljátssza, hogy elfogta Cartert. Mi pedig O’Neill kérdése nyomán megtudjuk, hogy az állandó „krí”-zés több mindent is jelenthet, többek között azt, hogy „vigyázz”, „figyelj”, „koncentrálj”.

O’Neill és Kawalsky megy generátort szerelni, Daniel marad valóságot keresni, mert le kellett kapcsolniuk a tükröt, Teal’c pedig átveszi a párhuzamos Hammond tábornok kínvallatását. Mindenki sikeresen teszi a dolgát és sikerül megnyitni a kaput az asgard bolygóra, de Teal’c, hogy megmentse dr. Cartert kénytelen felfedni magát, ezért az egész csapatot elfogják. Apófisz nem érti, hogy lehet életben O’Neill, akit látott meghalni, viszont nem hiszi el a párhuzamos világ dolgot sem, és ösztönzés képen lelöveti Hammond tábornokot. Már éppen Daniel lenne a soros, mikor egy jaffa egy, a radaron veszettül gyorsan közeledő pontra hívja fel a főnöke figyelmét. A következő pillanatban egy asgard sugár tünteti el Apófiszt és testőrei egy részét, a maradék pedig sietve távozik a kapun át.

Lesugározzák dr. Cartert, illetve az időközben feltámasztott Hammondot, és a monitoron még láthatják a távozó asgard hajót. Ideje elköszönni és haza térni. Kawalsky katonás tisztelgéssel, dr. Carter pedig csókkal búcsúzik O’Neilltől. Én meg azzal az olvasóktól, hogy a jövő héten is itt leszünk.