Már megint az erdőben vagyunk, már megint lezuhant egy UAV, és már megint botfegyver hangját halljuk. Jaffapajtások lövöldöznek egy ismeretlen CSK csapatra. Biztos a CSK-11 az, 8 hónapja tűntek el. O’Neill rádión hívja őket, de semmi. Na, hát akkor avatkozzunk közbe. Szépen szólunk a legközelebbi katonának, hogy fedezzük a hátsójukat, tűnés. Azt akarja, hogy azonosítsuk magunkat. Jó, legyen, a CSK-1 vagyunk. A katonát az is érdekli, hogy melyik kvadráns. Hát azt nem tudjuk, de húzz el onnan öcsi, mert hamar trappistává lyuggatnak jaffáék. Erre a katona szól a többinek, hogy a jaffák helyett ránk tüzeljenek. Hagyjad már...

Fantasztikus bullet time közepette lelőnek minket valami vörös lövedékkel. Katonai sátorban ébredünk. Bejön egy fiatal katona, akivel csevegnénk egy keveset, de leordít, hogy nem beszélhetünk, mert meghaltunk. Mellesleg érdekes jelzést viselnek: CSK-X. Mindegy, elvisznek minket valami századoshoz. A „bázison” mindenki szinte gyerek, Carter szerint valami harci játékot játszanak. A százados úr közli, hogy délután kettőig hullák maradunk, addig szobafogság. Persze Jack nem tudja befogni a pofáját. A százados jól megszidja, aztán közli, hogy a szabályok mindennél fontosabbak, és mi elhagytuk a kvadránsunkat, ezért le vagyunk lőve. Oké...

Teal’c közli, hogy ő bizony nagyon is jól ismeri a szabályokat. „Gel’vak jaffa”, meg ilyen sznob kukackifejezések jönnek, aztán hullákból rögtön előlépünk „Teal’c mester és alattvalói” státuszba. A százados feleszmél, hogy a Chappa’ai-on keresztül jöttünk. Izé, a csillagkapun. Ej, ezzel a kis nyelvbotlással felfedte, hogy bizony nem földi ember. De Teal’c megkíméli őket a büntetéstől.

Amúgy a századosunk „földi neve” Kyle Rogers, és az előző mestere meghagyta, hogy folytassák a gyakorlatot, amíg Apófisz vissza nem tér. A támadó jaffák szintén a kvadránsból valók, így szoktak gyakorolni. Amúgy senkiben sincs kukac, egyik sem jaffa. Teal’c szerint a goa’uldok szívesen harcolnak emberekkel, ha már nagyon az utolsókat rúgják. Elmegyünk a fegyvereinkért. Teal’c elmagyarázza, hogy ez az egész a jaffák kiképzésének másolata. A fegyverek pedig intarok. Kukac gyakorlófegyver bazi nagy vörös kristállyal. Persze a földi fegyverekhez igazítva.

Apropó fegyverek: a mieink nem igazán kerültek elő. Számon kérjük a századoson, aztán Teal’c szól neki, hogy használja a vocuumot. Rogers kihoz egy bonbonos dobozra hasonlító izét, amiből kijön egy 20 méter magas Apófisz-hologram. Apófisz virtuálisan összehív mindenkit, hogy hallgasson a vocuum használójára. Teal’c szemügyre veszi a katonákat, Jack meg figyeli, kinél lehet éles fegyver. Megismerjük a jaffák vezetőjét is, Novart, földi nevén Nelson századost. O’Neill kihasználja státuszát, és közli, hogy Apófisz lefújta a Föld elleni támadást a...szóval az eső miatt. Szóval vége a hülyülésnek, lehet hazamenni.

Végül is persze, mindenki elhitte. Teal’c csak fokozza a dolgot, amikor bejelenti, hogy Apófisz meghalt. Jól van akkor. Rogers szerint próbára tették a kvadránst, de átmentek, kösz, most folytatnák a kiképzést. Egy MP5-ös, két 9mm-es és Teal’c botfegyvere még nincs meg, szóval felkapunk pár intart, és belefolyunk a gyakorlatba. Hamar rá is lelünk a botfegyverre, Rogers olyan hülye, hogy elé megy. Remek. Odasiet Nelson, Rogers meg örömmel közli, hogy eljött a végső próba ideje: vért ontottak. A játékból nagyon is valós embervadászat lesz.

Rogers-t el akarjuk vinni, mert amúgy belehalhat a sérülésébe, de megint a hülye szabályokkal jönnek. Azt hazudjuk, hogy Apófiszhoz visszük. Mondanom sem kell, nagy lesz a meglepetés, hogy villogó szemű isten helyett csak egy kopasz texasit talál. Jelentünk: Teal’c elmondja, hogy a végső próbát csak az egyik csapat élheti túl, mert kukacék csak az erőseket szeretik. Jack nem érti, hogyan. Hiszen csak tőlünk szereztek éles fegyvereket, azokat meg elvettük. Bár pisztoly nélkül is lehet ölni. Jack elmegy Rogershez, akin alkalmazza a híres tonhalas kínzást, majd bebizonyítja, hogy Apófisz halott. Még jó, hogy megvan VHS-en!

Miután Rogers szembesült az igazsággal, hajlandó együttműködni, hogy megakadályozzuk a végső próbát. Elmeséli, hogy Apófisz elfogott egy földi csapatot (a CSK-11), és tőlük tanulták meg a földi szokásokat. Persze kinyírták őket a jaffa mesterek, aztán ők is elmentek. Apropó, van egy barlangnyi éles fegyverük: MP5, gránátok, aknavetők, botfegyverek, gépágyúk, szóval ami kellhet egy jó kis háborúhoz. Carter szerint kombinálni kell a vocuumot a videóval, és így a többiek is láthatják, hogy Apófisz hulla. Zöld út, viszünk intarokat, kikenjük magunkat álcázó színekkel és showtime.

Kommandózunk a bázison egy jót, ami aztán önfeledt kereszttűzbe megy át, végül Carter beüzemeli a vocuumot. Mindenki odabaktat, Nelson kissé ideges, mert a szabályok szerint nem szabad próba alatt megidézni. De hamar leesik az álla, amikor meglátja szeretett istene haldoklását az égbolton. Mindenki megtér egy pillanat alatt, és most már mehetnek haza. Hepiend.