Chaka, az unas (amely faj Steven Seagal feltételezett elődje lehet az evolúcióban) a réten ugrál önfeledten, csiripelnek a madarak, kergetőznek a lepkék, arcán megcsillan a napfény, aztán a földön energiaszeletet szimatol, és ezt valaki kamerázza is, mert nagyon ráér. Az idillnek pár rosszarcú fickó botfegyverekkel meg zatekkel vet véget. Chaka nem köcsög, szívesen megkínálja őket a kajával, elvégre ez egy csodaszép nap. Másképp gondolja majd, amikor felébred, ugyanis az egyik dagadt fickó pofán lövi zattel, aztán átviszik a kapun.

Kedvenc polihisztorunk, Daniel volt a kameraman, aki most nézi át a felvételeket. Meglátja, hogy elrabolták Chakát, úgyhogy máris riadó, meg szükségállapot, csapatot összehívni, atomot a szemeteknek. Na igen, de Chaka O’Neillt finoman szólva rohadtul nem érdekli. Erre tartogatta Daniel az aduászt: az elrablói western szinten élnek, mégis goa’uld cuccokkal hadonásznak. Ha pedig vannak botfegyvereik, akkor biztos legalább 4 ha’tak hever a bolygón gazdátlanul. Megyünk.

Dr. Fraiser és Sam egy méretes csoki torta mellett beszélgetnek, de ez most nem a szingli nők boldogság terápiája, hanem Janet fogadott, földönkívüli lányának, Cassandra születésnapjának ünneplése. A kislány négy év alatt csinos kamasszá cseperedett, és egy Dominik nevű fiúval való találkozás érthetően jobban izgatja, mint a két harmincas nővel való sütizés. Anyuka azonban hajthatatlan, tortazabálás előtt nem lehet menni sehova. Nekem ez nem tűnik akkora, problémának, igaz sosem voltam szerelmes kamaszlány. Cassandra közli a várakozó lovaggal, hogy türelem. Ajándék, csók, lámpa szétdurran, lány elájul. Szegény gyerek hiába magyarázza a kirohanó nőknek, hogy nem csinált semmit, a „Megcsókoltam” kijelentésre Carter majdnem letépi a fejét.

Cassandra a Parancsnokság gyengélkedőjére kerül. Carter szerint a teste gyenge elektromágneses mezőt generál, ami időnként megugrik, ettől ment ki a lámpa is. A vérében pedig jelen van egy ismeretlen retrovírus, amit feltehetően a szülőbolygóján kaphatott el. Ezen kívül félre beszél valami erdőről. Daniel átnézte a régi anyagokat és talált egy videót, amit a CSK-7 készített egy Cassandra korú lányról, aki a helyiek által az elme tüzének nevezett, lázzal és hallucinációval járó betegségben szenvedett. A helyi gyógymód az volt, hogy a beteget egyedül beküldték az erdőbe, ahonnan néhány nap múlva gyógyultan tért vissza. Még jó, hogy a CSK-7 nem derítette ki a megoldást, mert mit néznénk most. Irány a P8X-987.

Nincs is jobb kezdés annál, amikor a féregjárat jól megrágva kiköpi magából kedvenc csapatunkat. Ugyanis Carter a kapcsolat létrejöttének érdekében áthágott pár jelentéktelen biztonsági protokollt, mert minek azok oda. Szépen süt a helyi nap, kissé közel van a bolygóhoz, de így legalább fel lehet rakni a nagyon fasza military napszemüvegeket. Daniel csípőből megállapítja, hogy ez bizony egy asgardok által védett bolygó. Feltűnik egy dagadt fickó, Daniel hippizik, béke, Midgardról jöttünk. Elradnak hívják az öreget, és követi a fél falu.

O’Neill kijátssza a „Thor haverjai vagyunk” kártyát, úgyhogy már mehetünk is a faluba. Freyr, a nap és az eső istene itt az úr, valószínűleg ő is asgard. Elrad bemutat minket Malchusnak, a falu seggfejének, aki Teal’cet látván, száját tátván, lábát váltván, vállát rántván, háját rázván gyávává vált, és elküldött minket a francba. Elrad szerint nem kell vele foglalkozni, csak még sosem látott tündéreket. Hát igen. Ezek vagyunk mi. 4 kemény évad után tetves tündérek lettünk. Teal'c-tündér. Remek.

Carter, Daniel és Teal’c erős tűz alatt, egy rakás jaffával a nyakukon rohannak a csillagkapu felé egy idegen bolygón. Fedezéket keresnek, hogy bevárják O’Neillt, aki egy katonával még az erdőben van, de az ezredes közli, hogy elvágták az útjukat, valamint Tyler meg is sérült, szóval inkább húzzanak haza erősítésért. A többiek rendben át is jutnak a kapun, de Hammnond tábornoknak gőze sincs ki az a Tyler hadnagy, hiába bizonygatják mind a hárman, hogy már hetek óta a CSK-1 tagja.

Jack és az új csapattag menekülnek, mert a jaffák elkezdték átkutatni a környéket. Egy romos épületben igyekeznek elrejtőzni, Tyler pedig megköszöni, hogy az ezredes visszament érte. O’Neill erre azt mondja neki, hogy azért nem hagyhatta meghalni, mert az egy csomó papírmunkával járna. A parancsnokságon ezalatt a tábornok az őrséggel fegyverezteti le a csapatot és a gyengélkedőre kísérteti őket, hogy magyarázatot találjanak arra, miért beszélnek egy olyan emberről, akiről senki nem tudja kicsoda. Fraiser doktornő első körben nem talál magyarázatot a dologra, és amíg ki nem derítik, miről van szó, addig O’Neillért sem megy senki.

Egy végletekig ledózerolt bolygón járunk, ahol csak egy oszlop és egy építmény maradt épen. Természetesen eltérnek a többi romtól. Daniel jeleket fejt, Carter meg az építményben lévő, feltehetően bekapcsolható izét buzerálja. Jack megparancsolja, hogy ne kapcsolja be. Szóval bekapcsolja. Legalábbis próbálná, de feltámad a szél, dörög az ég, és valaki lebegve leskelődik. Carter kemény csaj, nem fél az időjárástól, erre a lebegő valami szépen nekimegy, ő meg kidől. Fraiser szerint csak kimerült és elájult.

A tárgyalóban Daniel közli, hogy az ott élők fejlettségi szintjét egy csillagkapu dobhatta meg, megépítették azt a valamit, aztán jöttek a kukacok és kiirtottak mindenkit. Hammondot az izé érdekli. Mi az: csillagvizsgáló, fegyver, kávéfőző? Daniel szerint fegyver nem lehet, mert azt a kukacok elvitték volna. Már ha a kukacok jártak itt persze. Carter már menne vissza, de Reynolds és a CSK-16 kapja a tanulmányozást. Addig menjen haza és pihenjen. Mi meg végre belefolyhatunk Samantha Carter magánéletébe.

Apófisz legutóbbi – immár véglegesnek nevezhető – megölésének az volt a hozadéka, hogy az agymosott Teal’c visszatért a sötét oldalra, és a folyamatos indeedezés helyett, a kevésbé barátságos megöllek, megöllek lett a leggyakoribb szavajárása. Az agyturkász tevékenységének hála, úgy tűnik újra a régi önmaga lett, de a hülye vigyorából tudjuk, hogy igazából nem. És igazunk is van, csak megpróbálja átverni O’Neillékat, mert a következő percben már katonákkal pankrációzik és shol’va-nak nevezi az őt meglátogató Bra’tac mestert. Az öreg lezattolja, majd kiszedi a szimbiótáját, mondván, hogy csak egy megoldás van az észhez térítésére.

Mivel a pszichiáter láthatóan nem vált be, jöhet a M’al Sharran szertartás, ami a halál küszöbére viszi a pácienst, ahol a lázálmok közepette lepereg előtte az élete és rádöbben, hogy ő igazából a jó fiúkkal van. Azonban nem lenne benne semmi pláne, ha nem lenne veszélyes. Bra’tac eddig két jaffával játszotta el, akik ugyan meghaltak, de szerinte már biztosan szabadon. Szóval azok is tekinthetők fél sikernek, de különben is a három a szerencse száma.

Tavaly sikeresen egy másik galaxisban ragadtunk a főkukac Apófisszal, aki már rögtön rá is kezd, hogy most aztán hej, de elpusztulunk gyerekek. Még az sem érdekli, hogy a nagy büdös semmi közepén dekkolunk. Elkezd lövöldözni, és mellé. Illetve nekünk mellé, mert feltűnt egy másik hajó. Jacob még sosem látott ehhez hasonlót, és mivel mi sem bólogatunk, valószínűleg nem Asgard. Persze attól még… Jacob kihasználja az alkalmat, és lelépünk egy közeli kék óriás koronájába, mert az ottani sugárzás elrejt majd minket.

Apa és lánya rendbe hozzák a pajzsokat, a hiperhajtóműnek viszont lőttek, mert az előző részben már elbarmoltuk a pótkristályokat. Daniel és Jack Teal’cet siratják, az ezredes magát tartja felelősnek. Otthon ezalatt egy tok’ra tanácsos hozza Hammondnak az infókat: Apófisz flottájának lőttek, viszont valaki percekkel a robbanás előtt lelépett egy mentőkabinnal, és két hiperűrablakot is nyitottak, de elérte őket a robbanás. Szóval szerintük a CSK-1 halott. De legalább kirobbantottunk egy goa’uld polgárháborút.

Év vége van, ideje ismételni egy keveset: A tok’ra bevette tagnak Tanitht, a goa’uldot, hogy rajta keresztül félreinformálják a rendszerurakat, Apófisz legyőzte Hóruszt, így erősebb, mint valaha, és végül az előző részben a megduplázott CSK-1 megölte Kronoszt. A Vorashi tok’ra központban Tanith érdeklődik, hogy mi miatt ez a le-föl futkosás. Egy kolléganő közli vele, hogy egy goa’uld anyahajó lépett a rendszerbe, aztán azt is, hogy már várták. A következő pillanatban Jack üdvözli őket a gyűrűknél, Tanith pedig az álát keresi a padlón.

Hammond tábornok hivatalosan is kölcsönadta a Kronosztól zsákmányolt anyahajót a tok’raknak, hogy elköltözzenek a Vorashról, és egy a goa’uldok által nem ismert bolygóra telepítendő kapuval állandó bázist hozzanak létre. Mivel azonban az évek során sok cuccuk gyűlt össze, közlik Tanithszal, hogy ilyen parazitáknak, mint ő, már nem jut hely a hajón. Amíg csomagolnak, Teal’c kihasználja az alkalmat egy kis csevegésre a fogollyal. Hebront, a gazdatestet a tok’ra meg kívánja menteni, ezért csak szócsatáznak. Tanith Shan’auc halálával igyekszik felhúzni Teal’cet, míg ő azzal vág vissza, hogy a hamis információk által elért sikereikről beszél.

A Juna nevű bolygóra érkezünk lopakodva, amikor Pán Péter és az elveszett fiúk nyilakkal meg zatekkel körülvesznek minket. Egy jaffa is hozzájuk csapódott, hogy fokozzuk a helyzet groteszk mivoltát. A nyilas fickók vezetője, Darian felismer minket: mi vagyunk a CSK-1 a Föld nevű bolygóról és szégyelljük magunkat, hogy volt merszünk visszatolni a pofánkat. Mert állítólag már jártunk itt, győzelemre vezettük a Heru’ur elleni felkelést, és szóltunk, hogy nyugi, kukacék nem térnek vissza. De visszatértek és gyilkolásztak. Cronus szépen átvette a hatalmat.

O’Neill a legény a gáton, egy zatlövés után is képes elmenekülni. A többieket elviszik a közeli piramisba, ahol Cronus helytartója megörül Teal’cnek, mert ezért a gazdi majd jól megvakarja a füle tövét. Darian éjjel panaszkodik az asszonynak, hogy nem sikerült elkapnia Jacket. Így van. Ugyanis Jack kapja el őt. A zárkákban Carter azon csodálkozik, hogy őrnagynak szólították. Ezen meg mi csodálkozunk. Nem tudják, mit tegyenek, de egy biztos: nem mondhatják el igazat. Na majd O’Neill!

Kis csapatunk az irányítóban gyülekezik, hogy megnézzenek egy MALP indítást. Carter veri a klaviatúrát, Jack és Danile pedig megint Teal’c arckifejezését próbálja megfejteni. Az ezredes szerint feszült, míg a régész szerint aggódó. Kopasz barátunk közli, hogy maximum nyugtalan, az is csak azért, mert a bolygó címe az Ősök adatbázisából származik. A videón látható épületek azonban nem jellemzőek rájuk, és Teal’c sem ismer fel semmit. O’Neill se akar kimaradni, így közli, hogy ő sem. Közben a MALP repülni kezd, pedig elvileg nem tud. Walter gyorsan diagnosztikát futtat, a felderítő jármű meg berepül egy fényes gödörbe. A kép elmegy, de a diagnosztika szerint valamilyen jel jön vissza. Carter éppen javasolja a kapcsolat megszakítását, mikor minden elektromos berendezés szikrákat kezd szórni és felrobban Walter monitorja. Pont, mint mikor a sci-fikben találat éri az űrhajókat. O’Neill a főkapcsolóval állítja le a kaput.

Kárfelmérés: Walter megsérült, a kapuvezérlő és a másodlagos rendszerek is kimentek az elektromágneses impulzustól. Carter azonnal vizsgálódni akar, nem számít hogy megégett a keze. Fraiser doktornő azonban hajthatatlan, a többieket is meg akarja vizsgálni, attól függetlenül, hogy látszólag semmi bajuk. Carter kezét beköti és Walterral kezd foglalkozni, így nem veszi észre, hogy a háta mögötti számítógépen mindenféle orvosi anyagok pörögnek végig. Sam és Daniel a MALP felvételeit nézik vissza. Az őrnagy azonosít egy idegen jelet az adásban. Eközben valaki figyeli őket a biztonsági kamerán keresztül.