A CSK-1 réges-régi romok között kutakodik, Jack meg türelmetlenkedik, mert Daniel nem fejtett meg három perc alatt egy újabb több ezer éves nyelvet, ezért nem tudja miként juthatnának be a zigguratba (mezopotámiai lépcsős templom). Régészünk olyannyira elakadt, hogy haza akar menni valami okosító anyagért, amire eddig még nem volt példa. Jack érdeklődő kérdésére, hogy mennyire lehet nehéz megfejteni, azt válaszolja, hogy nagyon, mivel kihalt nyelv és szerinte háromezer éve senki nem járt erre. Carter szerint talán mégis, legalábbis az orosz cigisdoboz erre utal.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer ugye egy lopott kapuval működő, orosz Csillagkapu Program, ami nem volt kimondottan sikeres, tekintve, hogy működésének harminchét napja alatt kb. ugyanilyen számban csinált hullát a személyzetből is. Ráadásul a program által kavart szart is Jackéknek kellett eltakarítani. Ezen kívül, úgy tűnik rövid idő alatt elérték azt, amihez ideát három év kellett. Vagyis valakik, külön parancsra, idegen technológiát gyűjtöttek be, és bár hivatalosan hat nappal az amerikai beavatkozás előtt eltűntek, gyanítható, hogy még mindig valahol a galaxisban bújócskáznak, titokban tartva küldetésüket.

Éppen ezért a CSK-1 egy orosz csapat kíséretében megy vissza a bolygóra. Jack szerint, – aki amúgy az oroszok nagy rajongója, a nemzetközi kapcsolatok pedig szinte már a hobbijának számítanak –, egyedül is megtudják oldani a dolgot, a tábornok szerint azonban az oroszok már úgy is bele akarnak folyni a dolgokba a saját kapu elvesztése óta, és most még hasznosak is lehetnek. Na meg már egyébként is a spájzban úton vannak. Hát ez van Jack, ehhez most jópofát kell vágni. Megjönnek a ruszkik, két rosszarc, egy jellegtelen bajszos, meg egy helyes kiscsaj. Daniel eligazít. Egy orosz régész két évvel korábban Irakban talált a bolygó koordinátáira, babiloni leletek között. Ezzel és a II. vh. óta náluk lévő tárcsázóval együtt, nyilván rájöttek mit jelentenek. A kőtáblán írtak Tiamat szeméről, mint Martuk varázserejének forrásáról, ami feltehetően valamilyen goa’uld ketyere. Így valószínű, hogy az elvtársak inkább ezért mentek a bolygóra, nem pedig a vodka jó hírét terjeszteni.

A bejutás a templomba mégsem megy olyan simán, mert bár Daniel azt mondta rájött a megoldásra, azért még egy pár órát bámulja az ajtót mire sikerül kinyitnia. Végre bent vannak, erre Zukhov ezredes rögtön javasolja, hogy váljanak is szét. Így is lesz, de azért fő a bizalom alapon Teal’c az oroszokkal, Marchenko (a bajszos) meg O’Neillékkal megy. Akik aztán hamarosan rá is bukkannak az egyik eltűnt szláv legény csontvázára, merthogy valami apró fogú jószág szépen megfalatozta a húsos részeit. Akcentusos barátaink eközben találnak egy szarkofágot, mire Jack aszondja várják meg őket, mielőtt belenéznek. Zukhov azonban azt hiszi ő Indiana Jones, és nem foglalkozik a paranccsal, hanem két lépésből rátoppan a titkos, templom összeomlasztó kapcsolóra. Hullik a por, meg a plafondarabok, mindenki rohan és lobogtatja a zseblámpáját, csakhogy végig nézhessék, amint Marchenko hősiesen összepréselteti magát a bejárati ajtóval.

A templom egyben marad, csak foglyul ejti hőseinket, akik ha már úgy is bent maradtak, kinyitják a szarkofágot. Amiben aztán, csak egy szintén jól megrágott csontvázat – talán magát Mardukot – találnak. Lehet, hogy ez egy alapmodelles szarkofág volt, ami pont úgy néz ki, pont olyan benne a fekvés, mint a csúcskategóriásban, csak éppen nem tart életben évezredekig. Szóval van valahol egy valami, ami oroszokat és a goa’uldokat eszik, és nem volna rossz megtalálni. Amíg mindenki ezen gondolkodik, mi sötét sarokban lévő gubóból kibújó karmos végtagokat látunk.

Amíg O’Neillék a kijutás módján törik a fejüket, Daniel jó szokásához híven a falakon lévő feliratokat olvasgatja, de hátsó ajtóra való utalás helyett, egyelőre csak Marduk élettörténetét ismerte meg. A kukac annyira genyó volt, hogy végül a saját papjai is megutálták, és egy emberevő kis szörnyeteg társaságában bezárták a saját szarkofágjába. Mivel a szarkofág próbálta életben tartani, amíg lehetett, a kis dög egy darabig el volt látva friss hússal, Marduk meg elgondolkodhatott azon, hogy hol rontotta el. Végül csak meghalt, a lény azonban életben maradt, amíg az oroszok nem jöttek és engedték ki, aztán meg megölte őket. A terv az, hogy Daniel marad fordítani, a többiek pedig párosával átkutatják a helyet kijárat és az eltűnt elvtársak maradéka után.

Carter és az orosz csaj megtalálják a bábot, amiből az izé kibújt, de nem látják meg, mikor elrohan a hátuk mögött a falon, csak Tolinev hallja a hangját. Teal’c és Zukhov megtalálják a többi orosz maradványait, és amíg jaffa barátunk nem figyel, az ezredes egy arany tárgyat húz ki a cuccok közül és teszi a saját pakkjába. Carterék eközben tovább mennek a folyosón, de a lény a plafonról figyeli őket, és a szemén át látjuk, amint megtámadja Tolinevet. A többiek, már csak Sam lövöldözésére érnek oda, de az orosz csaj addigra eszméletlen és sérült a nyakán. Carter szerint a goa’uld még él és a lényben van, mert érezte a jelenlétét.

Tolinev állapota rosszabbodik, a lény marása mérgező lehet, mert az előző csoport egyik tagjának naplója szerint, a társa két órával a sérülése után meghalt. Tikk-takk. A naplóban szerepel egy vázlat arról a tárgyról – valószínűleg Tiamat szeméről –, amit Zukhov a holmijába rejtett, de persze letagadja, hogy talált volna valamit. Mivel még mindig túl sokan vannak ahhoz, hogy mind megérjék a rész végét, adnak egy újabb esélyt a lénynek és a nyomába erednek. O’Neill Zukhovval, Carter meg Teal’ckel kommandózik. Utóbbiak vérnyomokat is találnak, de eközben Vallarin őrnagy hall valamit és ott hagyja Danielt, hogy utána nézzen. A lény meg követi a sötét folyosón.

O’Neill és Zukhov megvitatják eltérő nézeteiket a szükséges kockázat vállalást illetően, Teal’cék meg megtalálják a lényt, ami olyan, mint egy fogas gumi csirke és csak simán Carter nyakába hullik. Már döglött, a goa'uld sincs benne és mivel nem valószínű, hogy magában sokáig túlélné a száraz templomban, szinte biztos, hogy valaki megkukacosodott. Teal’cben nem lehet, ő nem érzi Samben, O’Neill és Zukhov a hír hallatán, meg rögtön egymásra fogja a fegyvert. Amíg ők egymást gyanúsítgatják Vallarin egy goa’uld kézi fegyvert vesz ki egy titkos kamrából.

Carterék lecsekkolják, hogy Daniel goa’uld-e, ő meg közli a jó hírt, hogy a szobában kell lennie egy gyűrű-transzproternek, amivel kijuthatnak. Jack és Zukhov még mindig sakkban tartják egymást, de jön Vallarin, és rendet vág köztük a kézi készülékkel, majd saját szemeit villogtatva követeli Tiamatét. Zukhov ehelyett egy kibiztosított kézigránátot dob a kezébe, ami szépen rájuk robbantja a termet, O’Neillnek éppen csak van ideje kiugrani. Szól a többieknek, hogy a kukac probléma megoldódott, ők meg beszámolnak a menekülési tervről. Teal’c a biztonság kedvéért leellenőrzi a visszaérkező Jacket, közben Vallerin goa’uld kimászik a több mázsás kőrakás alól, ami azért kicsit túlzás. Lehorzsolta az arcát, de elég jól van ahhoz, hogy még pont időben érjen a központi csarnokba, hogy O’Neillék integethessenek neki kigyűrűzés közben, ő meg ott maradjon a felrobbantott templom közepén.

Eset összegzés a Parancsnokságon. Az orosz parancsnok nem repes az örömtől, hogy egy újabb csapatot húzhatnak le a listáról, de Talinev hadnagy megerősíti O’Neillék történetét, annak ellenére, hogy szinte végig eszméletlen volt. A lényegen igazából nem változtat, mert Moszkvában is jelentést kell majd tenni, amit valószínűleg jobban be tudnak majd illeszteni, az O’Neillék feláldozták az oroszokat a saját menekülésük érdekében jellegű elképzelésükbe.