Pierce a félelemről tart előadást. Vicces és érdekes, a neurológiai alapok pedig érdekesek. A félelem neurológiai programozása átverhet minket, irracionális viselkedésbe hajszolhat, amikor nincs is mitől tartanunk. A kérdés, hogy felül tudjuk-e vezérelni az elemi ösztöneinket. Az előadás után Max listát ad a dokinak, mivel a hétvégére hazamegy a szüleihez, mert házassági évfordulójuk van, és gondos háziasszonyként előre elrendezett mindent – de azért nagyon aggódik, hogy mi lesz nélküle Daniellel. Aki amúgy már tévét néz, Ryland szenátor tesz éppen esküt, a doki pedig a szöveget realizálja („ünnepélyesen esküszöm, hogy mérhetetlen csalódást okozok a választóimnak, háttéralkukat kötök a szenátortársaimmal, és annyi kenőpénzt fogadok el, amennyi csak a zsebembe belefér”). Lewicki-nek megérkezik a taxija, Daniel pedig Natalie-val beszélget, aki próbálná védeni a szenátort, hiszen a doki is rá szavazott. Daniel cinikus, ez a pasi az elődje védence volt, és róla is biztosan ki fog derülni, hogy csak a Wall Street lakája, mint az összes többi. Mielőtt elindulna, Max talál egy levelet az ajtóba dugva, amit nem a posta hozott, valaki személyesen kézbesíthette. Feladója Wesley Sumpter, aki Daniel egy volt diákja. Lewicki aggódva ugyan, de elindul, a doki pedig elolvassa a levelet. Nem tudjuk, mi van benne, csak azt, hogy Pierce nagyon izgatott lesz tőle.

Daniel valami kanyargós alagsorszerű helyen bolyong, mikor hirtelen felbukkan előtte Wesley – szívbajt is kap menten tőle. Wesley még a dokinál is ketyósabbnak néz ki, bár éjjel kettő van, és a folyosón senki sincs rajtuk kívül, mégis azon aggódik, hogy kihallgathatják őket, úgyhogy máshová tereli a dokit – pedig a találkozó helyét és idejét is ő kérte. Végre talál olyan helyet, ahol szerinte jó lesz, és hihetetlen történetet ad elő. Ryland elődje, Paulson szenátor repülőgép-balesetben halt meg, a magángépe egy hegynek ütközött. Sumpter szerint a gépet szabotálták, méghozzá Larry Crawford, a Wertheron elektronikai vállalat vezetője. A szenátor ugyanis egy olyan környezetvédelmi törvényt akart megszavaztatni, ami a Wertheronnak betett volna. A cég gyártotta azt a műszert, ami a balesetet megakadályozhatta volna. Az egyik mérnök, aki a Wertheronnál dolgozott, meghalt, azután, hogy felfedezte a szabotázst. Öngyilkosságnak mondták a halálát, de Wesley szerint megölték.

Ha nem égett volna bele mindenkibe a pénteki netpornós élmény, akkor nesze nekünk, itt egy baromi hosszú emlékeztető arról, hogy Balázst hogy vágja ki Zsófika, Tudjukki egyszemélyes bádigárdá változott, Gábor meg telisbe smárolta Nándi tesóját, Gyöngyit. Hogy az utóbbi két név senkinek nem mond semmit? Semmi baj, majd hozzászoktok. Lássuk inkább a csodát.

Ma kiderül, hogy Rodney szerelmes Vezérasszonyunkba és, hogy a gondolatolvasás nem is olyan jó dolog, valamint az is, hogy Sheppard jobban tenné néha, ha arra is figyelne, amit egy szép nő magyaráz neki.

Ned 76 napja 2 órája és 36 perce iskolásfiú, és újabb keserű tapasztalattal gazdagodik. Világgá indulnak Digby-vel, de csak az első mezőig jutnak, ahol pillangóruhás kislánykák ugrabugrálnak az óvónőjükkel együtt, akin nincs pillangóruha, kár. Kanári fészket találnak az egyik fán, és a kis pillangólánykák cuki kis sárga kanárikat akarnának simogatni, ha azok nem döglöttek volna meg a permetszertől. Nednek szimpatikusak a pillangók, így feltámasztja nekik a kanárikat, hátha nem pont a kislányok fejére fognak potyogni a cserébe meghaló egyéb madarak vagy kisebb mókusok vagy akármik. Azok nem is, de a magukkal hozott harkályokat amiket épp szabadon akartak engedni, bizony hiába biztatják a kalitka elhagyására. Ned magába roskad és mégsem megy világgá, mert minden új kezdetből úgyis egy nagy fos lesz, akárhogy is igyekszel. Húsz évvel később újra új kezdet van, hiszen Chuck már 2 napja, 10 órája, és 28 perce átköltözött a szomszédba, amit Ned minimum 200 évnek 11 órának és 56 percnek érzékel, és messze nem annyira vidám kis nyári táborozásnak, mint Chuck.

Emersonnak annyira jól megy az üzlet, hogy vidáman kötöget és szivarozik, a telefon meg had villogjon. Csak rá ne hulljon a hamu a fonalra. Így aztán csak egy nagyon nyomulós ügyfél érhet el nála valamit, Mrs. Heaps pedig annak vallja magát. Meg akarja találni a kamasz lányát, aki szerint ő egy idióta. Biztos, hogy meg akarja találni? Biztos, bár a nő érzelmileg annyira fejlett, mint egy konyhaszék, nem csoda, hogy Nikki világgá ment. Rákérdez Emerson esetleges szülőségére, ami miatt kénytelen elvállalni az ügyet, hiszen ő meg egy eltűnt kislány apja, így együtt érez az érzelemmentes nővel. Közben Olive egyre jobban kijön Pigby-vel a disznóval, aki mindig a megfelelő helyeken röffent helyeslően. Az eltűnt édes kis Nikkinek volt egy kevésbé édes Randi nevű barátnője, akivel Emerson nem jutott dűlőre, de Chucknak úgy két percre van szüksége, hogy kiszedje belőle hol van Nikki. Ennyi idő pont elég Emersonnak, hogy megőrjítse Nedet azzal a gondolattal, hogy Chuck elköltözése a szomszédba csak az első lépés, hamarosan másik kontinensre távozik az új szerelmével.

A gyárban indítunk, fiatal nő kétségbeesetten vigasztalja beteg gyerekét – itt dolgoz(na) a lelkem, de hát betegen nem megy. Na ja, ez még bőven az a kor, ahol kisiskolás korú gyerekek kemény fizikai munkát végeztek. Mrs. Thornton jön, aki hazazavarja a beteget azzal, hogyha van az asszonynak másik munkaképes gyereke, hozza be helyette egy órán belül. Milyen kedves.

Mr. Thornton a gyárudvaron vitatkozik Slicksonnal, egy másik gyárossal: sokadszorra próbálja a fejébe verni, hogy egységesen kell a munkások követelése ellen fellépni, különben ők húzzák a rövidebbet. Eközben Margaret Mrs. Thorntonhoz érkezett, az orvosuk címét kéri gyengélkedő édesanyja számára. Az asszony szokás szerint eléggé lekezelő vele, de azért elmorog pár szót a készülődő sztrájkról, hogy szerinte a munkások a magasabb bérkövetelés ürügyén csak a gazdagokba akarnak jókorát rúgni, mert irigylik a megszerzett vagyonukat. Margaret nem felel a feltevésre.

A spektrum egyik legújabb sorozata kerül ezúton a Hogyvolt terítékére, mely során azon leszünk, hogy az audiovizuálisan elhangzó okosságok, írott formában is megmaradjanak a jövőbeli, emberek nélküli időkre. Azt mondja a narrátor, hogy képzeljünk egy olyan Földet, ahol nincs egy ember se. Már szimpatikus ez a jövőkép, ha a reggeli tömegközlekedésre, vagy a nyári fegyencjáratokon való sínylődésre gondolok. Nem az a kérdés izgat most bennünket, hogy hogyan jutunk el a nulla főt számláló populációig, hanem az, hogy mi lesz, ha a Föld magára lesz hagyva szépen?

Nokérem. A csütörtöki rész valahol ott szakadt félbe, hogy Joe leindult megveretni magát, Gáborunk meg a kidobott menyasszonyának rokonainál kunyerál munkát, ahol sikerül összefutnia a világ legnagyobb feministájával, így hiába főz jól, mehet wc-t sikálni. Laller továbbra is fullszerelmes, Lófej pedig visszatért az életünkbe, mert egy hét gondolkodás után rájött, nem szereti Balázst. Ennek ellenére mégis visszafogadja, a srác ugyanis belebukott a tuti biznicbe, így inkább előre menekül. Az előzetes alapján pedig joggal reménykedhetünk, hogy Baltaarcút ma nagyon elgyepálják. Lássuk.

Csapjunk is a lovak közé, mert ez az utolsóelőtti adás, így nem kevés jóságot kell beleszuszakolni egy hogyvoltba. Mivel az országos bulikéró népsűrűsége eléggé felhígult, ezért hamar vissza kell csempészni minimum egy embert, a kérdés, hogy Legjobb Portéka vagy az Ex lesz a szerencsés, aki a kettő megy be, egy jön ki alapú véletlenszerű választás során sikeresen jön ki. A főnökasszony elmegy hozzájuk falura, de csak Legjobb Portékával hajlandó a bagólesőjét koptatni. Sejtjük már, hogy kinek áll a zászló. A főnökasszony azt mondja, hogy ez a pali volt a legjobb a fotózásokon és hogy millió meg egy lehetőséget lát benne, szerintem ez a nő vagy vak, vagy hazudik. De alapműködés, hogy az Exet a putriban kell hagyni. Kis hezitálás után, emberünk magára vállalja az áldozati bárány szerepét és visszamegy Cardiffba, hogy a kiváló modellkarrierjét tovább építgesse, azaz félig pucéran, faarccal bambuljon a kamerába bele.

Vámpírközpontban kezdünk, a híradó a houstoni TB gyár megsemmisüléséről számol be, vámpírjaink saját dicsőségükben fürödve készülnek elfogyasztani az asztalra kiterített véráldozatukat. Elmondják Lilith-hez az áldást, fogpasztamosoly Steve Newlin gyerekes imáját Russel lelkesedése tetőzi be. Salome inkább a hivatalos szavakkal szentesíti az evést, jó étvágyat. Főcím után a kis infós csaj készülne távozni a központból, de a rendszer megtagadja a kilépést, sajnos még nem tisztázták a vádak alól, így alsóbb biztonsági kategóriába tartozik. Kisvártatva Erik kapja el a lányt, mindkettejük közös érdeke, hogy kijussanak, de problémás lehet Erik segítsége.

Váratlan helyzetből indul az epizód, a srácok egy eddig nem látott kávézóban ülnek kávéspoharakkal a kezükben, közben olyan unott és fancsali képet vágnak, mintha a David Caruso one-liners végtelenített besztof válogatását kellene hallgatniuk egy CSI Miami maraton keretében.