Az előző rész végén előkerült videóval indítunk, Wesley meséli az összeesküvés-elméletét, ami a három ember (a szenátor, a mérnök és az újságíró) halálát okozta, illetve a saját halálát is előidézte, mindezt az ország energetikai politikájának befolyásolását célzó érdekcsoport követte el. A videót a teljes FBI-vezérkar nézi, Kate-tel és Roberttel együtt. A főfőnök szerint az egész lehet szélhámosság is, hiszen nincs meg a holttest, Moretti viszont be akarja bizonyítani, hogy Daniel nem őrült, ahogy mindenki gondolja. Ehhez képest a nem őrült szemtanú épp az ágya tetején álldogál a kórházban, zenét hallgat és vezényel magának. Női hang hangosan jó napot köszön többször is. Már látjuk, Natalie az, csúnya fekete szemüvegben. A doki odaveti neki, hogy a kaja ehetetlen ezen a helyen, és ha Natalie-t látja, akkor a gyógyszerek is silányak, hiszen még hallucinál. A nő közli, hogy az étellel kapcsolatban nem segíthet, de ha a gyógyszer nem hat, akkor növelheti a dózist. Daniel rászól, hogy nem kell beolvadnia, más úgysem látja. Mire a nő megkérdezi: ki az a Natalie? Hoppá, itt valami fennforgás van, a doktornő ugyanis bemutatkozik: ő Caroline Newsome, és ő Daniel kezelőorvosa. Pierce azt hiszi, hogy az egészet csak képzeli, és Natalie is azért adja ki magát másnak, hogy ő elhiggye, hogy kórházban van, pedig nem is. Kétségbeesetten kirohan a kórteremből, és lázas menekülésbe kezdene – de az előcsarnokban belefut Lewicki-be. Max előbb szóval, aztán egy hatalmas pofonnal próbálja meggyőzni róla, hogy amit lát, az mind a valóság, és a hölgy valóban a kezelőorvosa, aki segíteni fog rajta.

Lewicki elmeséli Caroline-nak, hogy Natalie a doki legjobb barátja, és egyben az egyik hallucinációja. Közben Kate érkezik, mindenáron beszélni akar Daniellel, de a doktornő nem engedi. Moretti szerint az, hogy a „képzelt” gyilkosság megtörtént, segítene Pierce-nek gyógyulni, Caroline viszont úgy dönt, hogy ez inkább csak hátráltatná a javulást. Kate-et Robert hívja, megvan az IP-cím, ahonnan a videót feltöltötték, és a kávézóban a feltöltés előtt tíz perccel Alex Willingham vett kávét. Az öngyilkos mérnöknek épp ugyanez a vezetékneve, úgyhogy el is mennek megkeresni. A fiatal srác azonnal menekülőre fogná, amint megszólítják. Robert gyorsan és ügyesen elkapja, mire a fiú azonnal közli, hogy nem akarta megtenni, de ő ölte meg Wesley-t.

Pierce a félelemről tart előadást. Vicces és érdekes, a neurológiai alapok pedig érdekesek. A félelem neurológiai programozása átverhet minket, irracionális viselkedésbe hajszolhat, amikor nincs is mitől tartanunk. A kérdés, hogy felül tudjuk-e vezérelni az elemi ösztöneinket. Az előadás után Max listát ad a dokinak, mivel a hétvégére hazamegy a szüleihez, mert házassági évfordulójuk van, és gondos háziasszonyként előre elrendezett mindent – de azért nagyon aggódik, hogy mi lesz nélküle Daniellel. Aki amúgy már tévét néz, Ryland szenátor tesz éppen esküt, a doki pedig a szöveget realizálja („ünnepélyesen esküszöm, hogy mérhetetlen csalódást okozok a választóimnak, háttéralkukat kötök a szenátortársaimmal, és annyi kenőpénzt fogadok el, amennyi csak a zsebembe belefér”). Lewicki-nek megérkezik a taxija, Daniel pedig Natalie-val beszélget, aki próbálná védeni a szenátort, hiszen a doki is rá szavazott. Daniel cinikus, ez a pasi az elődje védence volt, és róla is biztosan ki fog derülni, hogy csak a Wall Street lakája, mint az összes többi. Mielőtt elindulna, Max talál egy levelet az ajtóba dugva, amit nem a posta hozott, valaki személyesen kézbesíthette. Feladója Wesley Sumpter, aki Daniel egy volt diákja. Lewicki aggódva ugyan, de elindul, a doki pedig elolvassa a levelet. Nem tudjuk, mi van benne, csak azt, hogy Pierce nagyon izgatott lesz tőle.

Daniel valami kanyargós alagsorszerű helyen bolyong, mikor hirtelen felbukkan előtte Wesley – szívbajt is kap menten tőle. Wesley még a dokinál is ketyósabbnak néz ki, bár éjjel kettő van, és a folyosón senki sincs rajtuk kívül, mégis azon aggódik, hogy kihallgathatják őket, úgyhogy máshová tereli a dokit – pedig a találkozó helyét és idejét is ő kérte. Végre talál olyan helyet, ahol szerinte jó lesz, és hihetetlen történetet ad elő. Ryland elődje, Paulson szenátor repülőgép-balesetben halt meg, a magángépe egy hegynek ütközött. Sumpter szerint a gépet szabotálták, méghozzá Larry Crawford, a Wertheron elektronikai vállalat vezetője. A szenátor ugyanis egy olyan környezetvédelmi törvényt akart megszavaztatni, ami a Wertheronnak betett volna. A cég gyártotta azt a műszert, ami a balesetet megakadályozhatta volna. Az egyik mérnök, aki a Wertheronnál dolgozott, meghalt, azután, hogy felfedezte a szabotázst. Öngyilkosságnak mondták a halálát, de Wesley szerint megölték.

Pierce az FBI épületében liftezik, nagyon ideges szegény. Kate már tűkön ülve várja, és egy nyakkendőt próbál ráadni, mert szeretné, ha jó benyomást tenne, ami azért elég vicces, lássuk be. Új főnököt kapott, aki kőkemény, és lehet, hogy ő lesz az FBI történetének első női igazgatója. Irene Reardon parancsnok Justine Karen Trent bírónővel várja őket. Merthogy Trent bírónő szerepel a főbírói címre esélyesek listáján, az átvilágítása egy hét múlva kezdődik. Az előzetes vizsgálatok során kiderült, hogy a bírónő aggasztó leveleket kapott. Hivatalból nyomozást kell indítaniuk, bár Trent szerint ez teljesen felesleges, Braddy McGrow ártalmatlan. Igaz, tavaly letartóztatták belföldi terrorizmus vádjával, mert behatolt egy vízi támaszpontra, de a viselkedése miatt a bírónő pszichiátriai kivizsgálást rendelt el, és mivel paranoid skizofréniát állapítottak meg nála, így nem börtönre, hanem kezelésre ítélte. Daniel le van nyűgözve, bár minden bíró ilyen felvilágosult lenne. A fickó viszont ezt azzal hálálja meg, hogy kukkol a bírónő után, ráadásul grafomán. Irene szakértői véleményt szeretne, ami alapján bezárhatnák, már ha valóban fenyegetést jelent az ürge. A főnöknő nem nagyon hagy kétséget afelől, hogy milyen eredményt vár a dokitól, mivel egy szövetségi bíró biztonságáról van szó. Daniel nem túl boldog ettől.

Iszonyatosan lepukkant környék, hőseink Braddy lakása előtt állnak, aki nem szeretné beengedni magához az FBI-t. Daniel ért a nyelvén, Trent bírónőre hivatkozik, és barátoknak mondja magukat, úgyhogy sikerül bejutniuk hozzá. A fickó nem kicsit kattant, a szobája falai tele vannak feliratokkal és saját készítésű grafikákkal. Szövevényes és bonyolult világban él, nagyhatalmú ellenségekkel és néhány védelmezendő jóval. A bírónő ezek egyike, a festményen hatalmas karddal, idealizáltan van ábrázolva. Pierce a fali feliratok segítségével simán belehelyezkedik Braddy világába, és a megfelelő hívószavak alkalmazásával kiszedi belőle a főbb téveseszméit. 

Profunk épp arról magyaráz az előadásán, hogy létezik-e szabad akarat, és persze válaszol is rögtön: a neurológia számos tapasztalata alapján ez puszta illúzió. És mint egy jó sorozathős, feltesz egy kérdést (vajon a döntéseinket nem mi hozzuk meg?), majd a választ a következő előadásra napolja el. Így kell fenntartani a diákokban az érdeklődést, legalábbis az érkező Haley dékán szerint. Daniel közli vele, hogy nem, bármit is akarna kérni. Persze, Paul azért udvarolja körül, mert szeretné, ha a péntek esti gálára lenne szíves elmenni, mert egy öreg diák özvegye nagyon szeretné megismerni, márpedig az új épületszárny felépítése csak így valósulhat meg. Daniel azonban nem jár gálákra, és különben sem ér rá öreglányokkal cseverészni, épp egy fontos kísérlet közepén tart. Paul nem érti, milyen kísérlet, de mi már látjuk: a doki galambokat etet. Az érkező Kate-nek magyarázza el, hogy azt vizsgálja, a nőstény vajon használja-e a saját fejét/magnetitjét a tájékozódásban, vagy csak az egész életre választott párját követi mindenhová. Ezt letudva áttérnek a soros bűnügyre. Egy csúnya egészségbiztosítót kellene lebuktatni, mert lehet, hogy gyilkosságot követtek el.

Sanjay Pattel pár hónapja jelentkezett súlyos depresszióval az ambulancián. A biztosítója mindössze egynapos kezelést engedélyezett. Az osztályos elbocsátása után járóbeteg ellátást javasoltak neki, dr. Julian Corvissnál, aki összesen négyszer fogadta, mondván, hogy a fiú már meggyógyult. Daniel szerint ez kizárt. Kate megerősíti, hogy így van, mivel Sanjay másnap felakasztotta magát. Az orvos viszont soha többé nem fog betegeket kezelni, mivel holtan találtak rá a rendelőjében, arcba lőtték egy harmincnyolcassal. Nem rablás, mert a tárcája érintetlen, a széf nyitva volt, de az értékek benne voltak, még csak az sem biztos, hogy elvittek valamit. Sanjay családja a törvényes eszközökkel harcol, pereltek, mire az ügyészség vizsgálatot indított az egészségbiztosító ellen. Corviss doktor hajlandó lett volna tanúskodni a biztosító ellen, de büntetlenséget akart magának, ennek a feltételeit épp tárgyalták, mikor a dokit megölték. Kate viszont nem az orvos halála ügyében nyomoz, hanem a fiúval kapcsolatos gondatlan emberölést vizsgálhatja csak. Ehhez bele kellene néznie a feljegyzéseibe, amit viszont nem tehet meg a titoktartási szabályok miatt – Daniel viszont igen. Ő átnézheti az aktákat, és személyes információk közlése nélkül derítheti ki, hogy Corviss mit mondott volna az ügyészségnek. Ja, és tényleg nem a gyilkosság ügyében nyomoznak, Kate-et a főnöke az utóbbi időben sokat cseszegeti az állandó hatásköri túllépések miatt, úgyhogy most a körön belül akar maradni mindenáron. Elmenőben még összefutnak Michael-lal, de Daniel villámgyorsan lekoptatja az újabb randiban reménykedő kollégát.

Daniel arról magyaráz Lewicki-nek, hogy ez az egyetlen napja, mikor nincs előadás, se hivatali órák, se semmilyen kötelezettség. Ilyenkor tud egyedül lenni, magára fordítani az időt, ilyenkor tud írni, miért is kellett akkor neki ma bejönni az egyetemre? Max annyit mond, hogy Haley ráparancsolt, és máris egy nagy teremben találjuk magunkat vakuvillogás és taps közepette. A dékán (elnézést, korábban rektorként aposztrofáltam, bocsánat a hierarchia nevében is) annak örül, de nagyon, hogy Daniel nyerte a tudományos felfedezésért járó Davenport-díjat, és még ráadásul a hozzá járó ötvenezer dollárt is, és már adná is át a borítékot kedvenc hősünknek. Neki azonban ehhez most sincs hangulata, egyszerűen sarkon fordul, és kirohan a teremből. Haley utánarongyol, és próbálná rávenni egy kis jópofizásra, de szerencsére érkezik Kate, így Daniel remélheti, hogy az FBI megint jó ürügyül szolgál. IKate azonban most nem őt, hanem a dékánt keresi, mert van egy azonosíthatatlan hullájuk, akin számos vallási jellegű tetoválás leledzik, amit csak a dékán tud beazonosítani, aki ennek a területnek a szakértője. Paul természetesen ettől elolvad, és azonnal rohanna is, átadó ünnepség ide vagy oda, hogy nyomozgathasson. Daniel finoman eléri, hogy Kate az ő jelenlétének szükségszerűségét is kiemelje, és mennek is.

A boncterem a maga valóságában már sok szegény Paulnak, szorgalmasan üríti a gyomortartalmát egy tálba. De gyorsan magához tér, és elemezgeti a tetoválásokat. Talál egy angyalt a hulla mellkasán, ami keresztény, a nyolc szárny viszont hindu hatásra utal. Van még egy majomfigura a hátán, ami egy hindu majomisten lehet, míg az 1:16 számok Ruth könyvére utalhatnak. Vagyis a dékán szerint egy olyan helyi hindu templomban kell keresgélni, ahová a judeokeresztény hagyományból áttértek járnak. Daniel szerint viszont egyszerűbb lenne a helyi metadon-klinikát felkeresni, mivel a majom a háton a drogfüggés szimbóluma, míg a számok mellette a lejövés dátumát jelenthetik, és ha metadonnal szokott le a heroinról, a klinikán ismerni fogják. Paulnak ehhez nincs hozzáfűznivalója, hacsak az újabb rókabőrt nem tekintjük annak.

Pierce és Lewicki reggeliznek, az asszisztens felolvasással szórakoztatja mesterét. Egy olyan cikket talált, ami elég rendesen tükrözi a doki paranoid gondolatait. Daniel viszont egy cseppet sem kíváncsi rá, rejtvényt fejt, és papayát eszik. Max meg is sértődik rendesen, és közli, hogy ő mostantól sztrájkba lép. A doki azt hiszi, több pénzt akar, de Lewicki csak azt szeretné, ha udvariasabb lenne vele. Daniel, hogy jóvátegye a bunkóságát, nekiáll a cikk olvasásának, de az asztalnál hirtelen ott ül egy második világháborús egyenruhát viselő tiszt, és bőszen telegrafál. Az új hallucináció nem kicsit lekezelő módon közli, hogy az ő segítsége szükséges lesz a kód megfejtéséhez, és nehogy már a doki ne vegye észre, hogy a szóban forgó cikk mennyire nyakatekert módon van megfogalmazva.

Vágás után a prof már Moretti ügynöknek adja elő, hogy a cikk szteganográfia, rejtett üzenet. Minden tízedik szót összeolvasva: „Büszke leszel rám. Holnap címlap-sztori. Egy megvan, még négy van hátra. A mészáros mondta meg, hogy hol kezdjem.” A doki nagy lelkesen magyarázza, hogy a francia ellenállás üzent így a brit hírszerzésnek a második világháborúban, az újságban, ahol akárki láthatta. Robert beszól és távozik, úgyhogy Kate-tel beszélget tovább, aki finoman próbál arra utalni, hogy esetleg a betegsége miatt talál olyan összefüggéseket, amik nem is léteznek. Elvitatkozgatnak még egy kicsit, de végül csörög a telefon: a rendőrség segítséget kér egy terrorista-támadás ügyében. Egy ügyvéd felbontott egy csomagot, ami szarint spriccelt az arcába, mire a mentők megérkeztek, meghalt. A doki reakciója: hát persze, ügyvéd! Mert Shakespeare VI. Henrikjének második felvonásában a mészáros szerint az ügyvédeket kell elsőként megölni. Kate rákontráz: a szarintámadás címlap-sztori.

A mai előadás arról szól, melyik jön előbb, a tegnap vagy a holnap. A hallgatók persze a triviális tegnapra szavaznak, ettől még a prof megmagyarázza, hogy az időfelfogásunk csak mesterséges konstrukció. Ennek kapcsán Lewicki megint a napirendjével nyúzza a dokit, sürgetné, mert rengeteg a dolga. Aki persze szokás szerint húzódozik, és ezúttal mintha szerencséje lenne, Max hirtelen már engedné neki, hogy pihenjen egyet – de csak azért, mert meglátta, hogy Moretti közeleg, és valahogy szeretné elérni, hogy Daniel ne találkozzon vele. Ám hiába próbálkozik, a dokit érdeklik a bűnügyek, úgyhogy ezúttal is kötélnek áll, napirend ide vagy oda.

Kate ugyanis a ’86-os randis gyilkossal jön, aki annak idején öt héten át minden pénteken elrabolt egy lányt, akire vasárnap reggel találtak rá holtan, megerőszakolva és megverve. A gyilkosságok leálltak, de a tettest soha nem kapták el. Az ügyet újra megnyitották, mert az elmúlt két vasárnapon ugyanúgy meggyilkolt lányok tűntek fel, ráadásul a talált ujjlenyomatok egyeznek a nyolcvanhatos tetthelyen találtakkal. A doki megállapítja, hogy ha a gyilkos következetes, akkor most pénteken is el fog tűnni egy lány, így ég a vágytól, hogy segíthessen. Mint kiderül, nyolcvanhatban volt egy hatodik áldozat is, Lacey Pinderhall. Ő is eltűnt pénteken, de szombaton felrobbant a gáztűzhely egy elhagyott házban, ahol a tűzoltók a pincében rátaláltak Lacey-re, megkötözve, de élve. Magához tért ugyan, de az elmúlt huszonhat évet elmegyógyintézetben töltötte. Azóta sem volt kihallgatható állapotban, úgyhogy Danielnek meg kellene próbálkozni a szóra bírásával, de ehhez szerinte többet kellene tudnia. Ezért elmennek Joe Moretti nyugdíjas nyomozóhoz, aki ’86-ban vezette a nyomozást – és mellesleg Kate apja.

Megint az előadáson kezdünk, a doki arról mesél, hétvégén milyen óriási sügért fogott, persze Lewicki cáfolja, hogy ez igaz lenne. A történet csak illusztrációként szolgál arra, hogy milyen jó dolog is meggyőzően hazudni: azoknak jutnak a jó állások, a legtöbb barát és az összes jó csaj. Viszont poligráffal mindenki leleplezhető. (Ennek igazolására máris Kate-et halljuk, épp egy poligráfos vizsgálat közepette. Egy idősebb urat kérdezget arról, hogy látott-e egy behatolót a házukban, és hogy le tudná-e írni. A fickó látta a betörőt, az arcát is, de képtelen megmondani, hogy is nézett ki.) A doki folytatja az előadáson: a poligráf csak a stresszreakciókat méri, bezzeg ha MRI-ben néznénk meg a hazudóst, láthatnánk, hogy a dorsolateralis-prefrontalis kérge úgy világít, mint egy karácsonyfa, mert amikor hazudunk, az agyunkat használjuk. De képes-e az agy hazudni magának?

Lewicki a doki aznapi programját sorolja, aki az egyik találkozóra nem szeretne elmenni, így arra utasítja az asszisztensét, hogy használja a dorsolateralis-prefrontalis kérgét, és mentse ki valamivel, vagy kirúgja. Kate közben teát önt egy jóképű pasira, aki ennek ürügyén rögtön udvarlásba is fogna. Moretti viszont nem vevő rá, rohan a kamillateával a professzorhoz. Frank és Olena Prentice ügyében kér segítséget, a férj a poligráfos vizsgálatban látott ürge. Sok pénzébe került az asszony, Ukrajnából rendelte. Egy közvetítő segítségével kiutazott Odesszába, ahol megismerkedett a jelöltekkel, majd gyorsan el is vette a befutót. Ő hazatért, a lánnyal állítólag beutazási problémák voltak, melyek orvoslására még sokkal több pénzt követelt a közvetítő – persze rögtön egy megfelelő fizetési konstrukciót is ajánlott, uzsorakölcsön formájában. A férj belement, a lány megérkezett az államokba. Mivel a részleteket a pasi nem képes fizetni, megfenyegetik, hogy elveszik tőle Olenát, amíg az ledolgozza az adósságát. Az egész vezetője Alexej Tupelov, ő működteti a legnagyobb uzsorás és prostituált-hálózatot Közép-Nyugaton. Az FBI évek óta vadászik rá, de senki sem mer ellene vallani. Frank, a férj számára is nyomatékosítani akarták a fizetési igényt. Előző nap, mikor hazaért, egy kék Camaro-t látott a háza előtt, bent egy behatolót talált, akivel összeverekedett. Az idegen leütötte egy lámpával, a szabadnapos, de épp hazatérő házvezetőnő hívta ki hozzá a mentőket. Olena viszont akkora már eltűnt. Amiért Kate a profot megkereste, az az, hogy bár Frank mindenre nagyon részletesen emlékszik az előző napról, ám képtelen leírni a szemtől-szembe látott behatoló arcát.

Szép egyetemi épületet látunk, ahol épp egy professzor (nevezzük nevén, hisz ő lesz a főszereplőnk: Dr. Daniel Pierce) tart előadást a valóságról. Stílusos, humoros előadó, kérdezve vezeti el a diákjait a mondanivalójához. Rögtön elő is jön a hallucináció fogalma, ezt jegyezzük meg, lesz még dolgunk vele később is. A doki szerint a valóság a fantáziánk egy szegmense, ugyanis a neurokémiai impulzusok álmunkban, fantáziánkban nem különböztethetőek meg azoktól, amik az élmények valós megtapasztalásakor keletkeznek. Fel is teszi a kérdést: vajon honnan tudjuk, hogy mi valódi, és mi nem?

Előadás után a prof az asszisztensével (Max Lewickinek hívják) gyalogol, a fiú folyamatosan sorolja, milyen teendői lesznek a nap folyamán, közben szendviccsel is tukmálgatja – mire a doki figyelmezteti, hogy attól, hogy házvezetésért cserébe nála lakhat, Lewicki még nem az anyja. A prof bogara az állandó rejtvényfejtés, ezekkel is az asszisztense látja el. A dokit megszólítja egy diákja, az előadásán már mellesleg felfigyelhettünk rá, kidomborodó adottságai miatt. A leányka kávézni szeretne a jó doktorral, az viszont már rögtön két gondolattal előbb jár: eszében sincs kávézni a lánnyal, mert az úgyis szexet jelentene, amiért viszont őt kirúghatják, úgyhogy sajnálattal és tisztelettel, de visszautasítja. A három fiatal (Lewicki, a dúskeblű lány és a jelentéktelen barátnője) összenéznek, láthatóan furcsállják a professzor eszmefuttatását.