Váratlan helyzetből indul az epizód, a srácok egy eddig nem látott kávézóban ülnek kávéspoharakkal a kezükben, közben olyan unott és fancsali képet vágnak, mintha a David Caruso one-liners végtelenített besztof válogatását kellene hallgatniuk egy CSI Miami maraton keretében.

Apatikus csend telepszik mindenkire, majd pár másodperc múlva Barney megjegyzi, hogy akkor ennyi volt, megvan a válasz, egy kávézóban negyedannyira sem olyan szórakoztató tengetni a délutánt, mint egy bárban single-malt whiskey mellett elütni az időt. Ezzel az alkotók bal kézzel odaszúrtak egy tiszta tust a Jóbarátoknak (lehet hőzöngeni vagy mosolyogni kortól és vérmérséklettől függően), majd egy jobbkezes cunderrel azonmód útjára indítják a két fő eseményszálat. A kávézásnak ugyanis annyi eredménye volt, hogy a barna pultoscsaj egy szívet rajzolt Marshall kávéspoharára a neve mellé, Barney nevét meg elírta, Swarley-ra keresztelve át. Szóval Marshall csajozásba, Barney meg átnevezési problémákba gabalyodik, lássuk.

Marshall zavarral vegyes örömködésbe kezd, biztos azért jön be a csajnak, mert mindig vicceseket mond neki. Rövid flashback villan: Marshall sütőtökös kávét kérve elsüt egy olyan poént („Hogyan fér bele egy egész sütőtök egy ilyen kis pohárba?!?”), hogy a leírásakor a laptopom kétszer szaladt bele a kékhalálba, mielőtt hajlandó lett volna rámenteni. Ja, és ugyanezt ismételte meg vagy háromszor az előző három hét során, és a csaj viccesnek találta, újra és újra. Ted szerint, ha a csaj röhögött, akkor vagy egy zacskóban töltötte az eddigi életét, kizárólag Maksa-híradóval meg Sas-kabaréval táplálkozva, vagy bejön neki Marshall. (A történetvezetés azon logikai bakugrásán most ne akadjunk fenn, hogy a srácok miért járnak három hete a kávézóba, ha amúgy annyira illenek bele a közegbe, mint Vona Gábor a szárszói találkozóra.)

Barney közben háborog egy sort a neve elírásán, egészen addig, amíg nem csillan riadt szemében a felismerés szikrája, hogy a puffogásával saját maga dugta a fejét szopóálarcba, mert a haverjai ezt kíméletlenül ki fogják használni. Tedék el is kezdik Swarley-nak szólítani. Barney befeszülve elrohan, asszem erre mondják, hogy olaj a sebre, só a tűzre, szopóálarc meg egy lyukkal szorosabbra.

Ted otthon újságolja Robinnak, hogy Marshall randira hívott egy lányt, majdnem önállóan, épp csak egy kis támogatás kellett neki. Robin már úgy kérdez vissza, ki volt a segítség, Swarley? (Na, ha rész felét tényleg az fogja kitenni, hogy Barney helyett Swarley-znak a szereplők, én esküszöm, hogy minden alkalommal kézenállva fogok elmajszolni két darab erőspistával töltött jalapeno paprikát, miközben fülembe byeAlex nótákat bömböltetek egy Videoton rádiósmagnón, hosszúhullámú frekvencián.) Amúgy nem Barney, hanem Ted adta Marshall alá a lovat. Tanács: Vesd be a Ted-figurát, azaz: fej leszeg, vállak felhúz, tartás félénkséget sugároz, csaj máris befűz. Mutatja, és basszus, ez tényleg annyira klasszik Ted-póz, hogy fogadni mernék, már az anyja méhében is zsebretett kezekkel és félrebillentett fejjel vágta magát magzatpózba az ultrahangos vizsgálaton.

Marshall ugyanezt próbálta, csak pár grádiccsal sutábban, így inkább hasonlított egy támadó pózba feszülő ázsiai muflon hímjére, mint zavartan udvarló egyetemistára. Nem is volt nagy bizodalma a sikerben, de mégis megkapta a csaj számát egy grátisz kávé pohárára írva. Robin álmélkodik egy sort Tednek, mivan, csak megjátszod a kedvenc Ted-pózomat? Félig emiatt feküdtem le veled! Ted riposztol, na, mert az nem fake, amikor te szégyenlősen tekintgetsz, meg kidomborítod melled, mi. Got it, vita lezárva. Lily érkezik, patkánykergetős házibuliba hívja meg a többieket, eszerint még mindig a lepusztult albiban lakik. Vajh, mi újság a szomszéd litván fodrászokkal, rég hallottunk felőlük. Agyal rajta, hogy Marshallt is meghívja, de Ted gyorsan lehűti, nem fog ráérni. Robin elmondja az igazságot, amit a csaj meglehetősen hűvösen, mondhatni éretten fogad.

A bárban folytatjuk, Ted lenyom egy Swarley-zást: Carl, a csapos körbekiabál, hogy Swarley-t keresik telefonon, persze a vonal másik végén Ted suttog áltitkosan közvetlenül Barney társaságában. Barney kezd zabos lenni, erre Marshall is ráswarley-zik érkezésekor, oldalán a barna csaj a kávézóból. (Hát akkor nekikezdek, ez a jalapeno pont kellemesen csípős, nem túl enyhe, nem túl erős. Csak az zavar, hogy kicsit körülményes fejjel lefelé gépelni, a rádió meg recseg minden e betűnél, így elég zavaros a Kedvesem üzenete.) Marshall randija bemutatkozik: Chloé-nak hívják, dögös, aranyos, és tényleg tisztára mintha Duke Ellington hangszerelte volna. Még mielőtt pajkos sandacsacsába hullámozna át az ismerkedés, Chloé el a mosdóba. Marshall túláradóan lelkesen ömleng róla, erre Ted és Barney egyhangúan kijelentik, hogy azonnal dobnia kell Chloé-t. Mivan?!!?! Mégis miért?!?!

A válasz: őrült szemei vannak, ez a mentális zavar észlelhető tünete, brit tudósok által igazolt tudományos tény. Igazolásképpen kapunk egy fasza montázst, hogy a srácok szerint mi téboly bújkált a csaj szemében, éppen kitörésre várva. Huh, őrület, elég beteg volt ez a pár másodperces betét. Amúgy ez a crazy eyes cucc az alkotók valami belső poénja lehet, legalábbis ha megfeszülök, akkor sem jövök rá, hogy milyen popkultúrális utalás van mögötte, pedig majd’ eléget a tudásszomj. (Meg jalapeno is. Konkrétan a második paprikától a gyomrom kezd meggyulladni, a számból pedig füstcsíkok szállingóznak. És nem, nem jó ez így nekem, ez a dal.) Ha valaki segít a megoldásban, felajánlok neki egy jalapenot. Erőspistásat vagy natúrt, kívánság szerint.

Marshall ellenkezik, nem fog szakítani a másik két srác hülye légből kapott teóriái miatt. Oké, de csúnyán rá fogsz fázni, nagyon komolyan kell venni ezt a crazy eyes elméletet. Háh, mondják mindezt úgy, hogy ők még csak nem is Matolcsy Gyuri szemei közé néztek, már bocsánat. Ted és Barney elmondja a saját tapasztalatait. Egyszer Barney ment bele egy románcba egy csajjal, akinek őrült szemei voltak, aki végül a one-night-stand közepette egy édeshármast ajánlott fel neki. A plüssmackójával. Huh, bazeg, ez a hármasszex-ötlet unorthodoxabb, mint a csekkadó meg a kamat-eho összeadva, de végül hagyományos kétfős felállás, illetve lefekvés lett belőle. Amit Barney egy székből nézett, szóval a szex mégiscsak olyan magyaros módon volt piackonform.

Ted sem hitt az egészben sokáig, de a sors összehozta a crazy eyes egy minősített esetével, akinek a szemeiben annyi értelem volt, mint két sólisztből gyúrt csillámfaszlámáéban. Nyugtatgatta magát, hogy csak képzeli az az egészet, amíg a csaj a randi közben egy dühkitörés során leamortizálta egy bénázó sofőr szélvédőjét. 

Marshall nem hisz az őrült szemekben, Chloé normális csaj, és kész! (Itt jegyezném meg, hogy a történet során a csaj mindezen idő alatt nem jött vissza a mosdóból, ezek után én legalábbis óvatos lennék vele.) A crazy-eyes-szindróma azonban előbb-utóbb utat tör magának a lélek sötét bugyraiból: pár nappal később Marshallt vizsgája közben egy zsák nemfogadott hívás után vegzálja a csaj: Marshall, segíts, most biztos azt hiszed, megbolondultam, de hazafelé az utcán követett egy púpos törpe, majd rám is ordított, halálra rémültem. Na, a csaj ne nagyon nézzen Trónok harcát, mert rosszul fog aludni.

Marshall arca egy tanulmány arról, amikor a legendákba vetett hit először ereszt gyökeret a tudatban. Ettől függetlenül a bárban győzködi magát, hogy minden oké Chloé-val, elvégre annyira dögös, hogy nem lehet másképp. A bárban a pincércsaj swarley-zik egyet. (A második adag paprika-páros után a leheletemtől lángra kapott a parketta, szerencsére a homlokomról folyamként alácsorgó izzadság eloltotta a tüzet. Ugyanez egyelőre nem mondható el a többi testüregemben izzó máglyákról.)

Ugrunk az apartmanba, ahová megérkezik Marshall és Chloé a randevújukról. Chloé is swarley-zik egyet, basszameg, itt ma senki nincs tekintettel az egészségemre. (A kénköves pokol maga költözött a testembe, s a tüzes lángnyelvei csapnak elő mindenhonnan, így csak abban bízom, hogy a meleg felfelé halad, és legalább a szám megszabadul attól az érzéstől, hogy radioaktív láva csurog alá belőle. A Csókolom dallama viszont egyre szimpatikusabbá válik. Persze, lehet, hogy közben megolvadt az agyam.) Marshall sört tölt, közben csörömpölés, Chloé leejtette a kulcsát. Marshall ismét a sütőtökös poénnal jön. (Akkor erre a vonalra utólag vállalok sütőtökönként egy lavórnyi sört, aztán talán segít túlélni.)

Marshall meglát egy törött képet a földön, kiderül, hogy egy közös képük Lily-vel. Chloé letagadja, hogy köze lenne hozzá, ő csak a kulcsát ejtette le, de Marshall agyában már vészcsengők gyúlnak, akarom mondani, szólalnak meg. Chloé nem érti a problémát, de Marshall gyanakvása már nem huny ki magától, elkezdi vizsgálgatni a csaj szemét, aki ezt félreérti, és egyre közelebb hajol, közben Marshall szemét dicséri. Chloé már majdnem Marshall ajkáig közelít, amikor Lily egy elnyújtott „Megállj” csatakiáltás kíséretében közéjük ugrik a kanapé mögül. Kézfogás, helló, Lily vagyok. Ez egy remek kép, úgy ég az ember retinájába, mint ahogy jelenleg a forró izzadságcseppek vájnak mély menetet a halántékomba.

Az, hogy Lily Marshall lakásában bújkált a randija alatt, elég őrültnek tűnik. Na, ha a másik oldalt meghallgatjuk… akkor változatlanul nagyon beteg marad. Megint flashbackelünk, pár nappal korábban a bárban Lily elmondja Robinnak, hogy csak Ted előtt fogta vissza magát, amúgy forr benne az epe (jaj, leírni is fáj), szóval kirázza a hideg a gondolattól, hogy Marshall másba szeret bele. Robin nyugtatgatja a crazy eyes sztorival, de Lily-nek ez édeskevés, főleg, hogy annyi köze van az „Őrült szemek” elméletéhez, mint Dzsuzsák Balázsnak a B10-es bonus-malus fokozathoz. Leginkább az jelentené a menekvést, ha ronda lenne a csaj, mint éjszaka seggén a pörsenés. Robin útbaigazítja, hát, nézd meg a csajt, a kávézóban dolgozik.

Ja, és itt még becsúszott egy swarley-zás, lentebb mutatjuk. Szegény emberre még a szopóroller is rájár, és most nem csak Barney-ra gondolok. (Bár a lavórsörbe lógatott fejem lehűlt egy egészen kellemesnek érzékelt 40 fokra, a talpam alatt kezd forróvá válni a plafon. A fülemen keresztül csak monoton kántálásnak érzékelem a zenét, de már nem tudom, hogy amiatt van-e, mert a leheletemtől megolvadt a Videoton-magnó burkolata, vagy a következő szám valóban így szól.)

Lily a kávézóban épp lecsúszik Chloéról, de egy másik kiszolgáló útbaigazítja, még pont utoléred, rózsaszín ernyője van, hajrá, balra indulj. Lily észre is veszi hátulról és utána koslat a zuhogó esőben, próbálja kideríteni, hogy jól néz ki a csaj, vagy pedig egy csúf hárpia, közben morog magában, hogy Chloé, mutasd a ronda pofád. Lily ebben a testi és lelkiállapotban nem egy szívderítő látvány. Ezen az sem segít, hogy a nagy követőakció közben belerúg egy kiálló csőbe. Így most, hátizsákkal a hátán, kabátot a nyakába húzva, sántítva-görnyedve-grimaszolva valóban pont úgy néz ki, mint egy ronda gnóm törpe egy rosszabbul sikeredett low-cost Grimm-adaptációból. Mivel Chloé az istennek nem akar megfordulni, Lily eltorzított hangon utána kiabálja a nevét. Így már végülis érthető, hogy a csaj frászt kapott a kis démonmajom kinézetű üldözőjétől.

Így Lily megtudja, hogy csinos a vetélytársa, úgyhogy mindenképpen el akarja szakítani Marshalltól. Az A terv „bekaptam a legyet”, a B terv „Chloé csúnya balesete” néven fut. Na, Lily itt borzasztóan idegesítő hápé szerepet játszik, az ember legszívesebben fejbeverné egy háromhetes száradt kiflicsücsökkel, hogy kotorássza a hajából a morzsákat vagy két hétig. Robin látszólag le tudja nyugtatni, felmennek Tedék lakásába, mert Ted valami eseményt szervez. Ha swarley-zás lesz, a hányásom 4 emeleten keresztül fogja a földszintig marni magát, dupla téglafödém ide vagy oda.  

Hát pedig, persze, hogy az, Ted bekapcsolja a rádiót, egyszer csak a kívánságműsorban szól egy szám Swarley-nak, üzenet: fogadd el magad, úgy, ahogy vagy. Barney próbálja elhitetni a többiekkel, hogy tulajdonképpen bejön neki, hogy így szólítják, sőt, kimondottan megkedvelte az új nevét, hátha így leállnak. De Ted behúzza a csőbe, s hamar kilóg a lóláb, mire Barney magából kikelve elrohan. És még azt nem is hallotta, hogy Robin rendelt neki Swarlos névre spanyol magazinokat. (Nabazmeg, most hallom a fejleményt, hogy Matolcsy kitüntette byeAlexet. Crazy Eyes Theory Rulez! Ha ezen hír tudatában, fülemben a Zoohacker remix dallamával, a testem minden részén gombamód nyíló kaldérák hamufelhői közepette pusztulok bele ebbe az epizódba, hát…, hát én azt nem élem túl.)

Lily közben keres egy közös képet Marshallal, hogy kitegye és ezzel maró bűntudatba hajszolja az expasiját, Ted azonban leállítja. Lily állítja, hogy oksa, rendben van, lejött a tébolyhintáról. Lily azonban a legkevésbé sem volt rendben, éjszaka visszalopódzott Marshallék lakására, hogy kirakja a képet egy jó látványos helyre. Majd amikor Marshallék hazaérve megzavarták, azzal a lendülettel úgy verte le a képet, mint a kormány a rezsiköltséget. Amíg Marshallék enyelegtek, Lily, mint bármely józan gondolkodású huszonéves csaj, elbújt az asztal alá és hallgatózott. Majd, mint bármely értelmesen viselkedő felnőtt, egy idő után nem bírta tovább, és egy robinzonáddal az ex-pasija meg Chloé közé vetette magát.

Marshall meglepődik rendesen, Lily, te mégis mi a jóistent keresel itt? Fogalmam sincs, majd elrohan a megfontoltság mintaszobra. Marshall utánamegy, Chloét meg otthagyja, biztos ellesz azzal, hogy kuncog a sütőtökös poénján még vagy négy-öt órát. Marshall és Lily a lépcsőn ülve lelkiznek egy sort, kiderül, hogy Lily volt a sánta púpos, meg a közös képet is ő vágta haza. Chloé ezek szerint normális. Vagy legalábbis nem hallucinálja az utána kajtató őrülteket, meg az első randin nem csapkodja földhöz a leendő pasija berendezési tárgyait, ezzel egyes realitikben már dobogós lehet. Lily elkezd normálisan viselkedni: hajrá, Marshall, menj vissza, szerezd meg a csajt, jó bőr. De Marshall nem akarja, neki Lily kell, mert őrült szemei vannak, mert kattant, tébolyult, egy nemnormális ufó. És pont ez hiányzott neki, úgyhogy összejönnek újra.  

Ted hazafelé baktat Barney-val, swarley-zás included. (Szolgálati közlemény: aaaarrrghhhh… höööö… arlglahldla…) Így találnak a lépcsőn a régi-új párra, újra együtt a csapat, úgyhogy elmennek inni meg ünnepelni a bárba. Közben Chloéról mindenki elfeledkezett, hazatérve a szanaszét amortizált lakás maradványai között találnak rá. A helyzethez képest teljesen nyugodt, már rég hazahúzott volna, csak nem találta a kulcsát, pedig mindenhol kereste. És ott van pont előtte az asztalon. Crazy eyes, crazy eyes, nem állítanak sületlenségeket ezek a brit tudósok, érdemes odafigyelni rájuk. Chloé kedélyesen távozik, közben bemutatkozik Robinnak, akit aztán Rolandnak szólít. Eh, csak kiderült, hogy a csaj olyan sötét, hogy a Mephistoban vele játszatta Alföldi az éjszakát.  

Barney megpróbálja ezt a saját javára fordítani a Roland/Robin keverést, és amúgy a rész legjobb szóvicceit süti el, de hiába, mert a többiek érdektelensége hamar kifogja a vitorlájából a szelet. A zárójelenetben a bárban minden vendég, egytől egyig swarley-zik egy nagyot. Amikor először láttam a részt, nehezen hittem, hogy egy ilyen egyszerű névcserélős poén végig működik, de többedszerre egész megkedveltem.