Ma kiderül, hogy Rodney szerelmes Vezérasszonyunkba és, hogy a gondolatolvasás nem is olyan jó dolog, valamint az is, hogy Sheppard jobban tenné néha, ha arra is figyelne, amit egy szép nő magyaráz neki.
A hajnali Atlantisz lélegzetelállító panorámájával nyitunk, majd bekapcsolódunk egy belső felderítésbe. McKay, Zelenka meg néhány tudós kíséretében, a város korábban elárasztott részén bóklászik, hogy kikapcsoljanak valami labort, amelyet az ősök röpke visszatértük alatt aktiváltak, és amely zabálja az energiát. A csevej a sanyarú gyerekkorról szól, Rodney a szülői terrort, Zelenka a csehszlovákiai szegénységet emlegeti. Én nem úgy emlékszem, hogy olyan nyomor lett volna akkoriban arrafelé, de értjük, a zseniknek mindig nehéz gyermekkora volt, és mindig mindenben vetélkednek. Aztán meglesz a labor és a fő fizikusok fogadást kötnek, hogy ki tudja-e kapcsolni Rodney. Veszít. Valami különös sugár fonja körbe az alakját, majd a gép rövidzárlat-szerűt kap, és elfüstöl.
A gyengélkedőn folytatjuk, ahol Beckett nyugtatja Vezérasszonyunk és Sheppard jelenlétében a kedélyeket, vérkép, röntgen, kisrutin, minden oké. McKay hisztériásan reagál és követeli, hogy őrizzék, mert ki tudja, mivé válik. Sheppard enyhe maliciózus mosollyal emlékezteti a Vezérasszonyt, hogy ő bogárrá vált. Nem kedves az emlék, nem is dédelgetjük, Sheppard vállalja, hogy ő majd őrzi Rodneyt. Ilyen a jó barát.
Máris újra a laborban vagyunk, és míg a hibát keressük, Zelenka folytatja Rodney froclizását, hogy csak fel akart vágni valamelyik tudós csaj előtt, azért vállalt ekkora kockázatot. Sheppard csak sandán vigyorog a két morgós kutyán.
Az ebédlőben következik, mint McKay kedvenc helye, ahol Rodney felháborodva hallja, hogy a barátai a kitárgyalják őt, hogy biztos boldogtalan azért eszik ennyit. Ekkor jelentkezik az első képessége. A hallása olyan éles lett, mint egy macskának, mert a barátai a terem túlsó végében ülnek és ő így is hallja őket. Félre-figyelmében, a laptopja is a kezébe ugrik, mint Luke Skywalkernek a fénykard. …de nincs idő ezen tűnődni, Lorne őrnagy csapata bajban van, menni kell menteni. Míg mi oda vagyunk, Zelenka Vezérasszonyunkkal bogarássza a laborbéli sugarazó gép leírását. Nem örülnek annak, amit találnak; a gép az emberi DNS-t manipulálja. Ennek immár látható jelei is vannak Rodney, a visszatérő hitetlen csapatnak tart bemutatót, immár nem csak a laptopját tudja távolból mozgatni, hanem akár Beckettet is.
A csapat felbolydul, és hiába Weir és Beckett aggodalma, Sheppard máris Vezérasszonyunk szoknyája körül sündörög, hogy ez mekkora potenciál, meg lehetőség, és persze a felelősség, és a lidércekkel szembeni előny… Weir ránéz, majd csak ennyit mond lemondó sóhajjal, hogy jó, lehet ő a következő, HA kiismerték a gépet. Sheppard azért legalább egy kicsit restelli magát.
McKay következő őre, mivel immár hetvenkedik az erejével, Ronon lesz. Mellette kiderül, hogy hallja mások gondolatait, például. azt, hogy az atlantiszi csajok dögösnek gondolják… Ronont. Hát… vihetik részemről, én nem vonzódom az ilyen nagyszabású egyedekhez, bár ebbe a furcsa tejeskávé-színű testbe jó lehet bele takarózni, nem lóg ki alóla sehol az ember lánya… Ronon nincs feldobva Rodney kommentárjától. Zelenka is csatlakozik hamarost az aggódók táborához, mert Rodney eszesedésénél csak a nagyképűsödése gyorsabb.
Vezérasszonyunk csak olvas és olvas, vagyis olvasna, ha Sheppard hagyná. Az egyik kedvenc párbeszédem következik, és bár a történet szempontjából nem oly vadul fontos, muszáj vagyok idézni. Weir olvas, Sheppard mögé áll, és beleles a laptopjába;
Hol tart? – kérdi. Épp a jó rész jön – válaszolja Weir. Magát nem idegesíti, ha akkor zavarják, ha már épp kezd jó lenni? – kérdi Sheppard fapofával. Weir csak nyögdécselni tud erre. Sheppard az elektromos zavarokról és kisülésekről beszél tovább, mintha nem épp kedvenc főnökasszonyát froclizta volna fél perce. Weir a szemét forgatja. Aztán csak megosztja pimasz katonai parancsnokával azt, amit eddig kibogarászott; ez a gép felemelkedni segített az ősöknek. Sheppard menten aggódni kezd Rodneyért. Weir osztja az aggodalmát, így rögvest McKay után indulnak a székterembe. A felvilágosítás viszonylag egyszerű Rodney gondolatolvasása révén, így inkább egy zaklatott monológot hallgatunk, amire Weir és Sheppard hümmögve és egymásra sandítgatva reflektál. Sajnos közben McKay félbehagyja az energia-felhasználás optimalizálását és így kóbor energia-löketek száguldoznak a városban. Az első áldozat mindjárt Zelenka.
És a Pegazus-galaxis legokosabb fizikusáról kiderül, hogy bár erőst tagadja, szíve is van. Újonnan kapott gyógyító erejét azonnal beveti, hogy az imént még cukkolt és állandóan lebecsült másik fizikust megmentse. …és ami még döbbenetesebb, nem aratja le a babérokat, hanem elfut.
Aztán őrült tempóban dolgozni kezd, hogy a hátralévő idejében csupa hasznosat csináljon. Felspécizi a Daedalus pajzsát, hiper-hajtóművet tervez az ugrókra, és hasonló apróságok. Vezérasszonyunk zavarja meg és kérleli szívhez szólóan, hogy próbálja meg legalább a felemelkedést, mert onnan van visszatérés. Gondoljunk csak Daniel Jacksonra, vagy épp a helyi szépségre C’hayara! Rodney felvillanyozódik, és rögtön fizikus megoldást keres a problémára. Meghatározza azokat az agyi paramétereket, amelyek a felemelkedéshez kellenek, és voila, meg is lesz a felemelkedés! – győzködi Beckettet. Beckett próbálja neki finoman magyarázni, hogy nem ilyen egyszerű a dolog, ha ilyen egyszerű lett volna, nem meditálnak annyit, és nem készülnek sokszor évekig rá az Ősök. Rodney hitetlen Tamás. Aztán mégis Beckettnek lesz igaza, Rodney agya 29-30 MHz rezeg, közel sincs a 2-3 MHz-hez.
Weir megint Shepparddel konferenciázik Rodney érdekében, és kéri, hogy mint a barátja, és mint a felemelkedettek legjobb ismerője a városban – emlékezzünk csak, 6 hónapot lehúzott köztük anno – segítsen neki. Briliáns jelenet következik, a vak vezet világtalant, típusú oktatás tárgyában. Rodney bedrótozva, mint Frankenstein, fekszik a földön, Sheppard meg újságot lapozgatva ül az ágyon és próbálja meditálásra bírni. Muszáj, egyeznek meg, mert megígérték Elizabethnek. Ennyiben maradnak, meg annyiban, hogy Rodney nem bírja ki beszéd nélkül, Sheppard meg anno nem figyelt, mert csak a csaj érdekelte, aki tanította. Rodney hamar feladja a próbálkozást, és akkor inkább kihasználom azt a kevés időmet, amim van, felkiáltással elviharzik. Sheppardet láthatóan szíven üti ez a kilátás, de tehetetlen. A helyét Vezérasszonyunk veszi át, és egyszemélyes buzdító kórusként igyekszik Rodneyt rábeszélni, hogy legalább próbálja meg! Tegye le a terheit, szabaduljon meg a szégyentől és a haragtól és mindattól, amitől bűntudata van. Ezeknek a könyörgő szemeknek nem lehet ellenállni, így Rodney beadja a derekát, próbát tesz.
Rögtön Zelenkánál kezdi, és őszintén bevallja, hogy időnként kicsinyes és bosszúálló volt. Elismeri a zsenijét és bocsánatot kér. Teyla a következő. Megemlékező teaszertartást tart vele az apja halálának évfordulójára. Ronontól a hátán lévő sebek után érdeklődik. Itt valami mélyet tanulunk Ronontól; azok a sebek nem töltik el büszkeséggel, de nem hagyja, hogy a megváltoztathatatlan dolgok zavarják. Rodney erre begyógyítja a sebeket.
A bűnbánati kört Vezérasszonyunknál zárja. Egy könyvet ad át neki – alig 500 oldal – ami róla szól. Mármint a Vezérasszonyunkról. Tudtam én, hogy ez a pasi is odáig van érte titokban! Weir erősen megtisztelve érzi magát és szóhoz sem jut.
Már csak két nyitott kérdés van előttünk; 1. vajon Carternek mit küldött kedvenc fizikusunk? 2. és Sheppardért mit fog tenni? Az előbbiről nincs semmi hírünk – talán elküldte neki a róla elnevezett bálna-hal képét – az utóbbi megvalósítását láthatjuk. Elég meredeken kezd hozzá, gyertyafény, és kétségbeesett vallomás, nézd mi egész jól megvoltunk együtt… Sheppardnek némileg fennakad a szeme, és egy kissé kényszeredett perszével reagál, de aztán kiderül, hogy Rodney érte semmit nem akar tenni, úgy látszik vele szemben nincs semmi hátralékja, csak azt akarja, hogy Sheppard mondja a gyászbeszédét, meg szórja szét az űrben. Na, ezen kiakad Sheppard. Vitázni azonban nincs idő, mert Rodney rosszul lesz. A barátai tehetetlenül állnak az ágya mellett, tudják, ezt a csatát egyedül kell megvívnia. Sheppard biztatja, mert ebben ugye jó. Az arca kész tanulmány… még, hogy szociopata? Mindjárt sír a barátja vergődését látva.
Weir bátorítja Rodneyt, hogy szeretik. Sheppard erre érdekes arcot vág, majd sietve leszögezi, hogy mint barát érez a barát iránt. Nocsak, valami másról is szó volt?
Aztán amikor végre a megadott határértéknél járunk, Rodney feleszmél egy pillanatra és magához rántja Beckettet és szuggerálja. A doki azonnal érti, McKay rájött a megoldásra. Újraéleszti, a többieket pedig a géphez küldi, hogy kapcsolják be… Ronon viszi ölben Rodneyt a géphez, és a sugár máris újra a teste körül…
Kedvenc fizikusunknak az utolsó percben beugrott a megoldás, a gépnek a visszarendezéshez egy korábbi eredeti DNS minta kell. Beckett őriz mindenkitől vérmintát, ugye az azonosításhoz. Ezt betáplálva a gépbe, az visszaállította az eredeti programot. Semmi gondolatolvasás és telekinézis. Ellenben éhes – na, Sheppard itt nyugszik meg, hogy Rodney azonos magával.
A részt Rodney laborjában zárjuk, ahol Vezérasszonyunk jön közölni Rodneyval, hogy igenis megvolt a megfelelő tudatállapot, és sikerült volna neki. McKay erre azt mondja, hogy sosem akart felemelkedni, ő beéri azzal, hogy Weir szereti. Vezérasszonyunkban benn akad a hang, és bágyadtan tiltakozni kezd, de kedvenc fizikusunk pimaszul kedves mosollyal ebédelni vagy nassolni hívja. Ennek nem lehet ellenállni, így kettecskén elvonulnak, miközben Sheppardről beszélgetnek. Na, akkor most ki kivel van, és ki kiért van oda? Csak nekem nem tiszta a képlet?
Facebook kommentek