Eljött a második finálé is. Belevágunk rögtön a közepébe, 2 perc múlva megérkezik a kaptárhajó. Athosiak a házban, álca bekapcsolva, mert ilyen okosak vagyunk, a Daedalus akcióra kész, az Orion kevésbé, de nincs szem előtt. Aztán megérkezik a kaptárhajó, de nem támad. Az egyik lidérc közli, hogy tudják, hogy itt vagyunk, de nem akarnak bántani minket. De mi akarjuk őket. Aztán nevén nevezi Weirt. Ez Michael! Rohadna széjjel. Caldwell ujja izzad a ravaszon, de Weir szerint válaszolnunk kéne. Mondjuk a Daedaluson keresztül, mert akkor nem tudják meg, hol van pontosan a város. Kommunikálunk. Michael rondább, mint volt. Olyanokat mond, hogy a lidércek csoportokba rendeződtek, és a kisebb egységeket elpusztítják, hogy mindenkinek legyen kaja.
Éppen ezért azt akarja, hogy adjuk át a retrovírust. Ezzel csökkenne a lidércek száma, a maradéknak meg több élelem jutna. Lidérckannibalizmus, szuper. A bizalom jeléül elküldi a kódot, amivel zavarták a bombáink átsugárzását a kaptárokra. Adnak gondolkodási időt, de ha támadunk, akkor ők idehívnak minden lidércet. A tárgyalóban mérlegelünk. McKay örül a lidérckódnak, Caldwell és Teyla szerint ez az egész rossz ötlet, de Ronon és Sheppard benne van, szóval Weir igent mond. De Teyla figyelmeztet, hogy lidércekről beszélünk, sosem lehet tudni, mi is a céljuk.