Egy kis előzmény: Ford ugye véletlenül bedrogozódott egy lidérc által, aztán a fél arca lidérces lett, szupererőt is kapott, SzuperForddá vált, de aztán felkente a dokit a falra, és így GonoszSzuperFord lett. Lelépett Atlantiszról, és lidércenzimet gyűjtögetett. Aztán Sheppard sarokba szorította, erre beleugrott egy dárda szippantójába. Azóta nem láttuk.
Most egy erdőben járunk. Általában erdőkben vagy az ugróban kezdünk, fő a változatosság. Egy titkos találkára igyekszünk ős-duracell reményében. McKay ki van akadva, hogy elszakítják a tudománytól, mert így nem tud egy csomó fontos dolgot csinálni (pl.: egy újabb naprendszert felrobbantani). Valakik megunják a szövegét, és lidérckábítókkal lelövik a csapatot. Aztán utazunk egyet a kapun keresztül.
Amikor magunkhoz térünk, meglepődve tapasztaljuk, hogy egy egész takaros étkezőasztalnál ülünk, csak megkötözve. Az egyik fickó, aki elrabolt minket, megkérdi, hogy ha kikötöz minket, ugye nem támadjuk meg. Á, dehogy. Valaki a háttérben felnevet. Nahát, még ér valamit a földi humor. Na vajon ki nevetett fel? Na ki? GonoszSzuperFord, úgy ám. Ronon rögtön harci üzemmódba kapcsol, de a kötél remek eszköz a Rononban élő Chuck Norris megfékezésére. Na de nézzük, mit akar Ford.