(Mielőtt belevágnánk az immáron hivatalosan is utolsó évadba, jöjjön az elmaradt finálé a 6. szezonból.) Szóval olyannyira szürreális jelenetsorral nyitunk, hogy egy ideig komolyan meg vagyok győződve arról, hogy ezt Smitty csak álmodja. Sandy néni épp befejezi a cigiszünetét, megy vissza fűrészelni. Mick és Daryl feltehetőleg egy holttestet cipelnek, majd odakint gödröt ásnak neki. Bridget kedélyesen készíti a szendvicseket a konyhában. Felbődül a fészerben a fűrész, Smittyvel együtt mi is szemtanúi lehetünk, hogy Sandy néni épp lefejezi a kiterített Vöröshajút. Bridget jó háziasszony módjára szendvicseket kínálgat, majd halálos nyugalommal besegít a flúgos öreglánynak - akinek már szörnyen fáj a keze, nehéz munka ez, kéremszépen -  a fejezésben. A másik zsarunak is annyi. Smitty lelkecskéjében a szagelterelés céljából kirakott mosómedve üveges tekintete láttán szakad el valami végleg, Mick megszánja, beküldi a házba a fürdőszobát takarítani.

A kékeknél kezdjük a 7. napot, Adam foglalja nekünk össze a gondolatait az elmúlt napokról. 1.) Előző este búcsút vettünk Dannitől, mert a vének elárulták. 2.) Parvati, Boston Rob és Ethan mondja meg mi történjen. 3.) Robnak mindig irányítania kell – legalábbis Adam úgy véli, hogy Rob ezt gondolja, mert Redemption Islandet is így nyerte meg. A legelejétől a legvégéig Rob határozta meg az eseményeket. Ez viszont nem Redemption Island, hanem Winners at War, szóval jobb ha felkötöd a gatyád Papa, mert eljött az ideje, hogy egyikőtök haza menjen! – de nagy a mellény Adam, csak ki ne ess belőle…
Adam Denise-szel beszélget a folytatásról. Denise azt mondja: kívülállónak érzem magam. Hmmm… érdekes ez, mert látszólag öten vannak hárommal szemben. Név szerint: Adam, Denise, Ben, Michele és Jeremy az egyik oldalon – Parvati, Ethan és Boston Rob a másik oldalon. Nálam bőven Denise oldalára jön ki a matek, de lehet a survivorben 3 nem kisebb mint 5, SŐT. Mindenesetre Adam gyorsan helyére billenti Denise magabiztosságát: következőnek Parvatit kell kiszavazni, mert sokkal veszélyesebb, mint Rob. Meg Robbal egyébként jóban vagyok, de Parvati n a g y o n veszélyes. Denise áldását adja a tervre és a riportban hozzáteszi, hogy a tegnap este kiszavazott Danni neki adta a zsetonját. Emellett Adamtől is visszakapta a fél idolt, szóval most már 1 egész használható idol lapul nála. Ha emellé kiszavaznák Parvatit, teljes lenne a boldogság. Mégsem hagyhatják hogy Robék irányítsanak. Nekem abszolút úgy tűnik, hogy Rob csak azt hiszi, hogy irányít, de az első naptól vesztes helyzetben van. Innen nézve nyilván más, mint Mamanucán.

Ebben a részben a testvérek ismét meghalnak, és ezúttal egy olyan helyre kerülnek, ahol élő ember még nem járt. Egy szép reggel kezdünk, és a szunyókáló Deannel indítunk, aki félálomban is a fegyverét keresi. Sajnos ezt valaki elvette és egy jókora mordályt fog Deanre. Remek indítás így reggel, a másik ágyon Sammy is puskával szemez. Két maszkos férfi a támadó, Dean a hangjuk alapján felismeri őket, Roy és Walt, két vadászkolléga. Sammyre dühösek, pár vadász pletykált, hogy Sammy indította el az Apokalipszist, és több vadász szívesen megölné őt ugyanezért. Sammy meg tudja magyarázni, de mindegy, mert Walt lelövi Sammyt. Deannel viszont bajban vannak, ugyanis ő ártatlan, de mivel bosszúállótípus, hiszen megölték az imádott kisöcsit, ezért utánuk fog menni. Roy habozik, Dean megfenyegeti őt, hogy nem ússza meg, ha ebből kikeveredik, és lehet ennyi elég is volt Roynak, így pápá Dean...

A járványveszély kellős közepén kedvenc blogunk újra életjeleket kezd mutatni, ezt a fejleményt gyorsan ki is használom és folytatom egyre keményebb öklű akcióhősünk ifjúkori kalandjait. Sőt, ha felidézzük eddigi számos intim kapcsolatát is, akkor kijelenthetjük, hogy nem csak az ökle kemény.... Az eredeti tévésugárzás szerint a mostani lett volna a 2x20 epizód, de amint azt már néhányszor jeleztem, a sorozatot a 2x18 után elkaszálta az ABC, így ez a rész, akárcsak a korábban már tárgyalt firenzei love story, csak VHS-en, illetve később DVD-n került a rajongók látókörébe. Ilyeténformán öreg Indys bookend sem készült hozzá, tegyük túl magunkat ezen a tragédián és inkább vágjunk bele a történetbe, ami a hogyvoltíró kedvenc kelet-európai városában játszódik. U Fleků söröző, Josefov, Károly híd, Vencel tér, Hradzsin stb, és természetesen a megunhatatlan figyelmeztető mondat a metrón: Ukončete prosím výstup a nástup, dveře se zavírají! Na meg az az örök emlék, amikor a 90-es évek közepén sikerült a Zsebcselek c. könyvet dedikáltatnom Hrabal mesterrel törzshelyén, az Arany tigrisben (U zlatého tygra).

Indy az esti órákban Amsterdamban találkozik egy titkos összekötővel, aki amúgy vak. A megbeszéltek szerint Indynek gyufát kell gyújtania, hogy felismerjék és azt is meg fogja tudni, hol kell találkoznia új kapcsolattartójával, Clouseau ezredessel. (Itt persze megint muszáj megállnom röhögni, mert eszembe jut a Rózsaszín párduc-filmek ütődött Clouseau felügyelője a zseniális Peter Sellers alakításában, és a tőle származó számos álfrancúz kifejezés a mödanszétól a randőrön át a mazsomig.)  Hosszas várakozás után végre felhangzik a kihalt utcán egy bot kopogása, na végre, már két órája gyújtogatom a gyufákat, hát nem látta?, támadja le Indy az összekötőt. Persze, hogy nem, hiszen vak vagyok!, vág vissza az. Majd közli Indyvel a következő úticélt, ami Prága, Indy a Ruská utca 150. alatt fog lakni. Maradjon a lakásban, mert augusztus 8-án pont délben telefonon fogják hívni, de csak egyszer, el ne mulassza, a háború sorsa múlik azon a híváson!, figyelmezteti a vak. Amúgy meg női alsóneműben utazik, Indy már hevesen tiltakozna, de a titkos ember megnyugtatja: az álca szerint fehérnemű ügynök lesz, nem transzi, ja és a neve Amadeus Schubelgruber. Hát ez meg milyen név, ki találja ki az ilyen fasságokat?, háborodik fel Indy, mire jön is a válasz az ügynöktől: Én. Indynek nincs több kérdése.

Nem szarozunk kérem szépen, ott folytatjuk ahol előzőleg abbahagytuk. Edge – 4. nap. Amber száműzetésének első reggelén nem csattan ki a boldogságtól. Hát ezért hagyta otthon a kölyköket? – teszi fel magának a fájdalmas kérdést. Hadd legyek őszinte: szerintem otthon sem kellett volna hagyni őket. Nem azért, mert ezzel szar anya, hanem azért, mert 16 éve játszott utoljára és akkor is Rob miatt nyerte meg az évadot. Lehet fújolni, de Amber mindig megalszik a tej a szájában típusú játékos volt és lássuk be ezúttal sem volt kapkodó idegbeteg. Ez nem rossz tulajdonság, de ezen kívül nem járt körbe, nem épített kapcsolatokat az első napok alatt, hanem Kimmel és Tysonnal dumcsikázott. Nem tudta felvenni a játék ritmusát. Nah ezért volt kár otthon hagyni a lurkókat. Szép lassan leesik neki is a tantusz, de felmerül a kérdés, hogy mit tud kezdeni magával ilyen kezdés után az Edge-en. Most azt mondja még segíthet a férjének aki továbbra is játékban van. Apropó férj. Az emlegetett nevesen Boston Rob megkapja a tokent és nincs elájulva a hírtől, hogy asszonyát páros lábbal pattintották át Sehol-szigetre. Bár az is megfordul a fejében halvány kis reménysugárként, hogy Sandrától kapta a kis tűzzsetont. Szörprájz, szörprájz: Rob azt hiszi ő és Sandra haverok és van egy szövetségese odaát. Eközben Sandra habzó szájjal tervezi bosszúja következő lépcsőjeként Rob kipicsázását amint lehetősége lesz rá – már amennyiben mindketten eljutnak a merge-ig.

Délelőtt Ben Denise-szel gyűjt tűzifát az erdőben. Mellékesen pedig idolt keresnek. Ben az előző évadában egyedül volt mindenki ellen, hajtotta a védettségi nyakláncokat és ész nélkül kereste a rejtett védettségi medálokat. Ezúttal nem erre szeretne koncentrálni, hanem barátokat akar gyűjteni, társakat akikkel együtt viszik végig a játékot, hisz az élet is könnyebb ha van egy társunk – mondja Ben. Igen ám uncle Ben, de ideális esetben az életben választott társadat nem szúrod szemből hátba és fordítva egy szabad szemmel nagyon jól látható pénzösszegért. Ám mint mondottam volt nem értek a lovakhoz szóval haladjunk tovább. Tehát Ben gyorstalpalót tart Denise-nek, hogy bármit is csinál az erdőben közben járjon nyitott szemmel és vegye észre azokat a dolgokat amik kilógnak az anyatermészetből – formák, színek, anyagok. Most éppen kéket keresünk, mert a törzs színe a kék. Legnagyobb a valószínűsége egy kék madzagnak, vagy kék jelzésnek. Mikor ezt Ben kimondja Denise már jelez neki, megvan a szajré! Viszont van egy kis bökkenő: két darabban van a cucc és naplementéig oda kell adni valakinek a másik felét különben használhatatlan az idol. ShitFuck. Ben nem jelentkezik be a fél idolért ami Denise-nek egyenlő azzal, hogy meg lehet bízni Ben-ne. Muhaha. Elregéli Adamnek a sztorit a parton, mert vele már az első napon életre szóló barátságot kötöttek, s mert Adam nagyon penge survivorből, tud mindent IS. Mikor Adam megtudja, hogy rajtuk kívül Ben is ismeri a titkot kicsit tikkelni kezd a jobb szeme, de csak annyit mond Denise-nek , hogy jól van most már úgyis mindegy. Ezután azon törpölnek ki kapja a cuccot. Denise kiváló ötlettel áll elő: Parvatinak kellene odaadni. Lázas vagy Denise? – fakad ki a srác, ő az utolsó akinek elmondhatod ne legyél már gyökér Denise, inkább add nekem. És így is lett, Denise boldog. Adam kevésbé, mert kiszámíthatatlannak gondolja Bent és a háta közepére kívánja a vele való szövetkezést.

Egy sötét és viharos éjszakán egy temetőben kezdünk, ahol egy bizonyos Clay sírját látjuk, aki már több éve halott. A villámok szinte másodpercenként cikáznak az égen, és valamilyen csodának vagy leginkább az Apokalipszisnek hála, ez a Clay kimászik a sírjából. Nem lett belőle zombi, igazából olyan, mintha nem is halt volna meg, leszámítva azt, hogy nyakig sáros a pali. Ezek után irány a helyi redneck, épp tévézik a fazon, mikor fura zajokat hall kintről. A vihar hangjai vagy valami más, megnézi mi van odakint, de sehol senki és semmi. A bejárati ajtót a huzat is kivágja, viszont ahogy visszafordul, ott áll vele szemben a sírból frissen kikelt Clay. A redneck hamarosan halott lesz, mert Clay bosszútól fűtve megfojtja őt.

Elérkeztünk a sorozat legutolsó, befejező hetéhez, s ahogy a Lucát megformáló Gáspár Katától megtudtuk, ez a történet így kerek, így bármennyire rajongunk, harmadik évadra nem számíthatunk. E héten minden megkezdett szál elvarrásra került. Kriszti ugyebár együtt van Ákossal, aki papnak készült, és nehéz vele, de azért boldogok. Simon eközben rájön, hogy szerelmes Krisztibe, és egy barom volt, amiért korábban nem merte megmondani neki. Így hát Kriszti elé áll azzal, hogy szereti, s mivel a lánynak vannak gondjai Ákos atyával (a fiú retteg az Úr büntetésétől esetleges paráználkodás miatt) végül Simon mellett köt ki, és milyen jól teszi, ugyanis Ákos közben bőven bűnözik egy másik nővel.

20 évvel ezelőtt senki sem tudhatta, hogy a frissen induló Survivor televíziós történelmet ír egy napon és adásba kerül a 40.! évad. Pedig így történt és sok ezer kilométerre és jó néhány időzónára tőlünk 2020. 02. 12-én elindult a titánok harca, a legnagyobbak csatája, Winners at War! Hatalmas várakozás övezte A 40. Évadot és ez nem véletlen. A CBS a legjobbak legjobbjait hozta össze Fijin – ismét a már jól ismert Mamanuca szigeteken – hogy az egyszeri survivor néző csak attól, hogy elolvassa a névsort összepisili magát a gyönyörűségtől. Afelől nyugodt lehet mindenki, hogy Boston Rob és Amber, Sandra, Parvati, Tyson, Yul, Tony, Sara és a többiek nem Jeff két szép szeméért fogadták el a felkérést, hanem többek között azért, mert Jeffy megígérte nekik, hogy senki nem fog kiesni az első napon. Vagy legalábbis nem hagyja el végleg a játékot. A szemfülesebbek sejtették, hogy az Edge of Extinction visszatér. Mások remélték, hogy esetleg másik csavart eszelnek ki a készítők. Nem árulok el titkot mikor elmondom, hogy nincs újabb csavar. Az Edge of Extinction ezúttal is játszik, így a kiesés csak egy állapot. Legfőképp agonizálás az éhenhalás szélén… Ám ennél sokkal vonzóbb ajánlat volt, hogy minimum 35 ezer amcsi dollár üti a markát minden résztvevőnek, ugyanis az első kieső kap 25 ezret, majd ez természetesen a játékban eltöltött napok számával emelkedik, plusz a reunionon való megjelenésért is jár 10 ezer, szóval így jön ki a minimális 35.
Ha ez egy „Try not to feel old” challenge lenne, akkor jelentem elbuktam. Az, hogy elérkeztünk a legendás 40. évadhoz azt jelenti, hogy 20 évvel ezelőtt kezdődött minden idők legjobb, ha nem a legjobb – a trash talkosok után szabadon – valóságshowja. Jeff a nyitányban bevágott 20 évvel ezelőtti felvételen még friss volt és ropogós, de azért most is egész jól elpötyög...

A fiúk és a lányok külön motorcsónakon érkeznek Mamanucára. Hogy pontosan kik ők? Adam (zárójelben az évad amit megnyert, jelen esetben: Millenials vs. Gen X – S33), Yul (Cook Islands – S13), Boston Rob (Redemption Island – S22), Jeremy (Cambodia – S31), Ethan (Africa – S03), Nick (David vs. Goliath – S37), Tony (Cagayan – S28), Tyson (Blood vs. Water – S27), Wendell (Ghost Island – S36) és Ben (Heroes vs. Healers vs. Hustlers – S35), valamint Sophie (South-Pacific – S23), Danni (Guatemala – S11), Kim (One World – S24), Parvati (Fans vs. Favorites – S16), Natalie (San Juan del Sur - S29), Sandra (Pearl Islands – S07, Heroes vs. Villains – S20), Sarah (Game Changers – S34), Amber (All-Stars – S08), Michele (Kaôh Rōng - S32) és Denise (Philippines – S25). A mezőny elképesztő erős, bár őszinte leszek három emberre nem emlékeztem: Sophie-ra egyáltalán nem, Michele arca ismerős volt és Danni arca is, de a játékuk egyáltalán nem maradt meg. My bad. Mindenesetre: először a férfiak, aztán a nők érkeznek Jeff elé egy kisebb zátonyra. Mosolyogva méregetik egymást és Jeffet. Denise és Danni a csónakból kiugorva bemutatnak egyből egy seggest, Sandra picit morcos, mert Robbal 36 napot töltött el az előző évadban és végig azt hitte, hogy sem Rob, sem Amber nem vesz részt a 40. évadban. Whoopsies! Ebbű’ még baj lesz…

A karantén mindent felülír, még az olyan fogadalmakat is, hogy istenbizony nem nézek meg semmi olyat a lapostévén, amit a moziban is meg tudok. És ilyenkor jönnek jól a streamingszolgáltatók és az online videótékák, mert aki az itthon elérhető, legális megoldások kínálatában nem talál magának a koronavírust legalább két órára az agyából kiűző tartalmat, az valamit nagyon rosszul csinál

A Telekom Videotéka kínálatának egyik legfontosabb darabját a dél-koreai Pong Dzsunho rendezte, a címe Élősködők, és miden fontos filmes díjat megnyert (összesen 180-at), amit meglehetett a Cannes-i Aranypálmától a legjobb filmnek járó Oscar-díjig. És ha már itt tartunk, az Élősködők történelmet írt azzal hogy az első nem angol nyelvű film, ami megkapta ezt a elismerést. De nem ezért fontos film, hanem azért, mert úgy nyúl hozzá egy, a világ minden társadalmában ismerős témához, ahogy más nem, vagy csak sokkal otromba módszerekkel.

Az Aranyglóbusz avagy Golden Globe simán tekinthető kakukktojásnak a Fontos Díjak fészkében, hiszen nem Tévé- vagy Filmakadémia adja át mint az Emmyt és az Oscart, nem a rendezők, a színészek, a producerek vagy az írók, és még csak nem is a közönség, mint a People's Choice Awards nevű közönségdíjat, hanem kb. 90 külföldi újságíró, akik Hollywoodban dolgoznak és alapítottak maguknak egy szervezetet HFPA (Hollywood Foreign Press Association) néven. Filmes és tévés díjakat adnak át, és mivel kritikusokról van szó és nem szakmabeliekről, nem vágást vagy látványtervezést díjaznak, hanem olyan dolgokat, amiket a néző is meg tud ítélni: filmeket/sorozatokat, színészeket, rendezőket, zeneszerzőket, dalszerzőket és forgatókönyvírókat.