A járványveszély kellős közepén kedvenc blogunk újra életjeleket kezd mutatni, ezt a fejleményt gyorsan ki is használom és folytatom egyre keményebb öklű akcióhősünk ifjúkori kalandjait. Sőt, ha felidézzük eddigi számos intim kapcsolatát is, akkor kijelenthetjük, hogy nem csak az ökle kemény.... Az eredeti tévésugárzás szerint a mostani lett volna a 2x20 epizód, de amint azt már néhányszor jeleztem, a sorozatot a 2x18 után elkaszálta az ABC, így ez a rész, akárcsak a korábban már tárgyalt firenzei love story, csak VHS-en, illetve később DVD-n került a rajongók látókörébe. Ilyeténformán öreg Indys bookend sem készült hozzá, tegyük túl magunkat ezen a tragédián és inkább vágjunk bele a történetbe, ami a hogyvoltíró kedvenc kelet-európai városában játszódik. U Fleků söröző, Josefov, Károly híd, Vencel tér, Hradzsin stb, és természetesen a megunhatatlan figyelmeztető mondat a metrón: Ukončete prosím výstup a nástup, dveře se zavírají! Na meg az az örök emlék, amikor a 90-es évek közepén sikerült a Zsebcselek c. könyvet dedikáltatnom Hrabal mesterrel törzshelyén, az Arany tigrisben (U zlatého tygra).

Indy az esti órákban Amsterdamban találkozik egy titkos összekötővel, aki amúgy vak. A megbeszéltek szerint Indynek gyufát kell gyújtania, hogy felismerjék és azt is meg fogja tudni, hol kell találkoznia új kapcsolattartójával, Clouseau ezredessel. (Itt persze megint muszáj megállnom röhögni, mert eszembe jut a Rózsaszín párduc-filmek ütődött Clouseau felügyelője a zseniális Peter Sellers alakításában, és a tőle származó számos álfrancúz kifejezés a mödanszétól a randőrön át a mazsomig.)  Hosszas várakozás után végre felhangzik a kihalt utcán egy bot kopogása, na végre, már két órája gyújtogatom a gyufákat, hát nem látta?, támadja le Indy az összekötőt. Persze, hogy nem, hiszen vak vagyok!, vág vissza az. Majd közli Indyvel a következő úticélt, ami Prága, Indy a Ruská utca 150. alatt fog lakni. Maradjon a lakásban, mert augusztus 8-án pont délben telefonon fogják hívni, de csak egyszer, el ne mulassza, a háború sorsa múlik azon a híváson!, figyelmezteti a vak. Amúgy meg női alsóneműben utazik, Indy már hevesen tiltakozna, de a titkos ember megnyugtatja: az álca szerint fehérnemű ügynök lesz, nem transzi, ja és a neve Amadeus Schubelgruber. Hát ez meg milyen név, ki találja ki az ilyen fasságokat?, háborodik fel Indy, mire jön is a válasz az ügynöktől: Én. Indynek nincs több kérdése.

Hősünk lovasszekéren érkezik egy falusi állomásra, szokás szerint az utolsó pillanatban, a mozdony éles füttyel éppen kiindul. Indy rohan a bőrönddel, pontosabban csak rohanna, mert a zár kinyílik és kihullanak a csodás szexi fehérneműk. A közelben álldogáló fejkendős nénikék persze egyből lecsapnak a készletre, Indy alig tud pár darabot visszaszerezni. Bőröndjével a hóna alatt szerencsére még fel tud ugrani az utolsó vagonra, irány Prága! (Praha do toho!) 

Az arany városban Indy első útja a Károly hídhoz vezet, ahol az ottani zöldségesnek elmondja a kódolt szöveget, amiben káposzta is van. Erre természetesen kap egy fej káposztát, hát maga nem Clouseau?, értetlenkedik Indy. Szerencsére sikerül tisztázni a félreértést, a zöldséges tényleg a keresett titkosügynök, csak elfelejtette, hogy neki céklával kellett volna válaszolnia. Mindenesetre átadja a titkos lakás kulcsát és Indy lelkére köti, hogy csak akkor keresse őt, ha komoly bajba kerül. Na persze, mormolja magában hősünk.

A lakásból szép kilátás nyílik a városra, Indy jobb híján ezt nézegeti egész nap, ám reggel tragikus felfedezést tesz. A fali telefonnak csak hűlt helye van, mi lesz így a fontos hívással? Lerohan a takarítónőhöz, aki szerint a hatóságok vitték el a készüléket, Indy menjen el a Telefonügyi Minisztériumba. Indy azonban először Clouseau-hoz rohan, aki boldogan közli vele: a jelszó cékla, most már emlékszik. Indy kis híján megüti, de aztán mégsem, hanem elmondja a telefonos problémát. Az ügynök szerint is a Telefonügyi Minisztériumba kell menni intézkedni.

Született kelet-európaiként már előre sejtem, milyen kálvárián kell itt majd átmennie barátunknak, és így is lesz. A bejáratnál közlik vele, először töltsön ki egy telefonigénylési űrlapot és vigye az első emelet egyes szobába. Milyen telefont szeretne?, kérdezi ott az ügyintéző, Samsung Galaxy S7-et O1G logóval, vágja rá Indy, de aztán korrigál: Olyat, amilyen volt. Aha, tehát nem új készülékről van szó, akkor menjen a második emelet kettőbe a Visszaszerelési Osztályra, küldi tovább az ügyintéző. Ott persze kiderül, hogy ha nincs meg a korábbi készülék, mert ugyebár elvitték, akkor nincs mit visszaszerelni, ez logikus, nem igaz? Indy menjen fel a harmadik emelet háromba a Leszerelési Osztályra. Itt megtudja, hogy ha a minisztérium szerelte volna le a telefont, akkor lenne róla űrlap, itt azonban nincs ilyen. Tehát biztos lopás történt, segít a Poirot kinézetű tojásfejű csinovnyik az elkeseredett arccal álldogáló Indynek. Ő kapva kap az ötleten és buzgón helyesel, lopás történt, naná. Megtudja, mi ilyenkor a teendő: elmegy az űrlappal a rendőrségre, bejelenti a lopást, ott kap rá egy pecsétet, amivel elmegy a Biztosításügyi Minisztériumba, ahol szintén kap egy pecsétet, és az így kidekorált dokumentet visszahozza a Visszaszerelési Osztályra, akik haladéktalanul gondoskodnak másik készülékről. Ilyen egyszerű (jednoduchý) az egész.

Az ügyintéző távozik az ajtón, és az így keltett huzattal az ominózus űrlap is távozik - az utcára nyíló ablakon. Az irat pár ablakkal odébb landol, Indy kimászik utána a párkányra (štúrovo - bocs), három emelet magasságban, ó, te magasságos!

Óvatosan araszol az űrlap (formulář) felé, de egy galamb (holub) megelőzi és lesodorja a papírt az utcára (ulice). Indy visszamászik az épületbe és lerohan a lépcsőn, a kapuból még látja, hogy a cipőtalpára ragadt űrlappal egy férfi éppen felszáll a B jelű villamos viszonylatra (tramvaj).

Indy a peronon a lábak közt kúszik, és már-már sikerrel jár, de egy hirtelen fékezésnél a papír felrepül és ráragad egy idős nő hátsójára. Az öreglány a következő megállónál leszáll, Indy aszfaltbetyárként settenkedik utána és egy hirtelen mozdulattal lerántja az űrlapot a fonnyadt hátsó fertályról. Az öreglány ridiküljével alaposan ellátja a huligán (chuligán) baját, de nem baj, mert újra Indy kezében van a létfontosságú dokument!

Boldogan siet vele a rendőrségre, bejelenti a lopást és kéri a pecsétet. Ezt máris megkapja, mihelyt kitölt egy kb. másfél méter hosszú űrlapot. Indy nekiáll és fél óra alatt el is készül, ám ekkor az ügyeletes fontos észrevételt tesz. Csehül töltötte ki, de mivel az ország az Osztrák-Magyar Monarchia része, németül kell. De ne aggódjon, van másik űrlap, tessék. Újabb fél óra telik el Indy életéből, de végre elkészül vele, az ügyeletes átveszi tőle, majd két rendőr bekíséri egy üres szobába. Indy kínjai azonban nem érnek véget, sőt fokozódnak, mert két vallatótiszt arról kezdi győzködni, valljon be mindent. Indy adja az ártatlan károsultat, aki csak bejelentett egy lopást, de nem jut vele semmire. Bíróság elé cibálják, ahol egy szürreális jelenetben a bíró bűnösnek ítéli és Indyt bezárják egy cellába. Mi tagadás, csehül állunk.

Másnap reggel (ekkor már aug. 7-e van) addig ordibál a csukott ajtón keresztül a börtönőrnek, hogy ő csak tévedésből van itt, amíg az bead neki egy tévedési nyomtatványt(!), hogy töltse ki. Erre is van űrlap?, kérdezi meglepődve Indy, mindenre van, válaszolja az őr. Miután Indy elkészül a kitöltéssel, az őr elkíséri a Tévedésügyi Főosztályra. Itt magas polcokra zsúfolva állnak az adminisztratív tévedések iratai, az idős ügyintéző átnézi a papírokat és kijelenti, minden rendben van. A tévedés ki lett javítva, erről ad is egy űrlapot Indynek, amit le kell adnia az ügyeletes tisztnek. Hősünk hitetlenkedik, ennyi az egész? Bizony igen, a folyosón megkapja az eredeti nyomtatványra a hőn áhított pecsétet és már mehet is.

Indy első útja Clouseau-hoz vezet, akinek elmondja hányattatásait, viszont a biztosító pecsétje még hiányzik a nyomtatványról. Az ügynök figyelmezteti, hogy igyekeznie kell, már csak alig 20 órája maradt a hívásig, ami az egész civilizált világ sorsát fogja eldönteni. Indy rohan a Biztosításügyi Minisztériumba, de ahhoz, hogy megkapja a hőn áhított utolsó pecsétet, ki kell töltenie - na mit? - bizony, egy űrlapot. Mégpedig a 27A számút, ami persze egyik ügyintézőnek sincs. Mostanra persze már a kedves hv olvasó azt mondhatja, hogy tiszta Kafka-i világ ez, és milyen igaza van. Indyt ugyanis felküldik egy emeleti irodába, és itt végre megtudja egy sovány fiatalembertől, hogy a 27A megszűnt, helyette a 27B nyomtatványt kell kitölteni. Indy ordítva összefoglalja, miken ment keresztül egy rohadt telefonigénylés miatt, mire a fiatalember megnyugtatja: megérti a problémáját, de ő itt üzemi balesetekkel foglalkozik. Viszont most éppen ebédszünetet tart, úgyhogy segít Indynek. Be is mutatkozik, a neve Franz Kafka. (Aki amúgy a Fekete Viperából ismert Lord Percy hasonmásverseny első helyezettje is lehetne.)

Együtt átmennek egy ügyintézőkkel zsúfolt irodába, itt dolgozik az az egyetlen ember, aki a 27B-ket őrzi. Hatalmas nagydarab fickó, a neve Anton Dvořák, de csak névrokona a zeneszerzőnek, aki köztudottan 1904-ben halt meg. Anton szívesen adna egy űrlapot, de sajnos pár nappal korábban elvesztette az iratszekrény kulcsát. A gondnok ugyan tudna adni pótkulcsot, de ahhoz ki kell tölteni egy 103C számú nyomtatványt. Ami viszont - meglepetés! - szintén a bezárt szekrényben van. Indy pont olyan kétségbeesetten néz Kafkára, mint én a monitorra, Kafka azonban a monitorral ellentétben remek ötlettel áll elő: ha a gondnok nem tud jönni a szekrényhez, akkor a szekrényt viszik le a gondnokhoz!

Mivel lift nincs az épületben, Indy azt találja ki, hogy a festés alatt álló lépcsőházban felállított emelőcsiga segítségével eresszék le a szekrényt a földszintre. A terv jó, de a kivitelezés pocsék, mert a szekrény a rajta ülő két csávóval végül szánkóként csúszik le a széles lépcsőkön, leamortizálva az összes szembejövő létrát és festőmunkást. (Ez a száguldás nyilván utalás az Indiana Jones és a Végzet Temploma barlangi hullámvasutas jelenetsorára. Arról is lesz majd hogyvolt, nyugi.) A robogás végén a szekrény széttörik és kirepülnek belőle a nyomtatványok, köztük az áhított 27B is. Herr Schubelgruber, az ön gondja megoldva, mondja Kafka mosolyogva. Indy boldogan elrohan a lepecsételt dokumenttel, micsoda per, néz utána Kafka, a hogyvoltíró bölcsész lelke meg az egekbe szárnyal ennyi irodalmi utalástól.

A Telefonügyi Minisztériumban megnyugtatják Indyt, hogy másnap reggel 9-kor ott lesznek a lakásban a szerelők és a készülék negyed 10-re működőképes lesz. Clouseau 11-kor beront Indyhez, na megvan a teló? Hát még nem jöttek a szerelők, ismeri el Indy, ám pont ekkor kopognak. Clouseau elbújik a szomszéd szobában, az érkező két szaki gyorsan feldobja a falra a készüléket. Indy mosolyogva búcsúzik tőlük, de mosolya lehervad, amikor megtudja, hogy ők csak felszerelték a cuccost, a bekötést egy másik egység végzi, pár hét múlva itt is lesznek és akkor majd működni fog a készülék. Ezzel távoznak, de már csak 20 perc van hátra délig!

Clouseau bent ragad a szomszéd szobában, mert Indy idegességében sikeresen letöri az ajtó kilincsét, amikor ki akarja engedni. Kéne keresni egy jó lakatost (zámečník), de erre már végképp nincs idő.  A beragadt ügynök tanácsára Indy maga áll neki, hogy a fali vezetéket összekösse a (micsoda mázli) pont az ablak előtt álló telefonpóznával.

Indy kilógatja a vezetéket az ablakon, majd lerohan az utcára, hogy egy random létrára felmászva rákösse a póznára. Azonban úgy eldől vele, mint a török ostromlók Eger falai alatt. Szerencsére van a közelben egy másik létra, ezzel felrohan a lakásba, hogy az ablakon át kitolva átmásszon a póznára és így kösse be a vezetéket. Sietnie kell, mert tíz perc múlva dél, ezt mutatja az ismert óratorony, az Orloj díszes számlapja is.

Sajnos megint nincs szerencséje, a létra vége ugyanis lecsúszik az ablakpárkányról és barátunk a póznára felakadt létrába kapaszkodva gyönyörködhetne a páratlan prágai panorámában, ha értékelni tudná az alliterációt ebben a helyzetben. Ide-oda lengve végül sikerül elkapnia az ablakból lógó vezetéket, de miközben rákötné a porcelán csatlakozóra, a zsinór elszakad. Anyám borogass, mi jöhet még?! (Ezt nem Indy kérdezi, hanem én.) Már csak három perc, néz ki idegesen Clouseau a kulcslyukon, akinek ráadásul még nagyon kell pisilnie is (Pospíšil). Indynek új ötlete támad: a strapabíró női fehérneműket összekötözi és lasszóként rádobja a póznára, amit így sikerül az ablakhoz hajlítania.

Na végre, most már sikerül csatlakozni, és még mindig van egy perc délig. Felhangzik a harangszó, nem úgy, mint a kvarcóra pittyenésekor (csip and dél - ne üssetek!), hanem szépen hangosan mindenfelől. Közben fent a Hradzsinban elszabadul egy ágyú és gurulni kezd lefelé a lejtős utcákon. Természetesen telibe találja az ominózus póznát, ami ettől az ellenkező irányba dől el, magával rántva a rákötött telefont, ami persze pont ekkor kezd csörögni. A készülék kiszakad a falból, a szabaddá vált vezeték feltépi a beragadt ajtót, így Pospíšil Clouseau is kiszabadul.

A telefonba kapaszkodó Indyt a visszalendülő pózna kirepíti az ablakon, de szerencsére nem zuhan le róla, és a készülék is üzemképes marad. Indy felkapja a kagylót, a vonal túlsó végén egy ismeretlen férfi arra utasítja, hogy menjen el Berlinbe a Friedrichstraße 107-be és helyeztessen üzembe egy telefont, mi sem egyszerűbb ennél. Többet nem tud mondani, mert valami rendőrök rátörik az ajtót.

Hát tényleg, mi sem egyszerűbb ennél, motyogja magában Indy, zászlóként lengve Prága felett.