A srácok az ebédlőben vitatkoznak a pudingokról, ami csak elterelő manőver arra, hogy Sheldont szívassák kicsit. Shelly belekezd a kioktatásba a legjobb pudingokat illetően, Howard félbeszakítja, mire Sheldon olyan arcizomrángást generál, mintha áram rázná. Végül megengedik, hogy befejezze a mondatot, amit Sheldonon kívül senkit sem érdekel. Kripke érkezik, aki Leonardot „dicséri", mert húszezer mérésből sem sikerült értelmes eredményt összehoznia. Kripket ezért mindenki utálja, még Sheldon is, amíg ki nem derül, hogy az új gépet Kripke csak a barátainak engedi használni. Sheldon ezt a problémát úgy akarja megoldani, hogy összebarátkozik vele, ami neki nyilván nem akadály, eléggé kommunikatív.

Richmondék érkeznek a szakadó esőben, a megvadult riporterek már azt akarják tudni, mikor jelenti be a visszalépését, mit tud az áldozatról, a gyilkosságról. Tényleg, Rosie Larsen TB számát nem tőle akarjátok hallani? Mindegy, Rich megmondja a frankót: igen, az ő kocsijukban találták meg a lányt, de értsék már meg, hogy azt az autót ellopták. Valaki bedobja a bombát: nem emlékezteti ez a neje esetére? Ettől egy pillanatra mindenki elkussol, tán még az eső is elfelejt esni (nem is), aztán Richmond leszögezi, hogy semmi hasonlóság nincs a kettő között, ez különben sem politikai ügy. Ezalatt a Ketrecben tart a helyszínelés, Sarah pedig felfedez egy diszkrét kis lyukat a falon. Főcím.

A múlt heti képzőművészeti kurzius témája a „Halál angyala" motívum ábrázolása volt a posztmodern művészeti ágakban, Dexter a házi feladatát végzi éppen, vizsgálja a testet. Teljesen el van képedve a szárnyak művészi kidolgozásán, ahogy azon is, hogy a gyilkos semmilyen DND nyomot nem hagyott, viszont érdemes lenne megnézni, milyen ragasztót használt a tollak összeillesztéséhez, az ilyesmihez valószínűleg valami spéci cucc kell, amihez nem lehet minden háztartási boltban hozzájutni. Hamarosan ki is derül, hogy ilyen ragasztót a restaurátorok használnak, ami egész jól le fogja szűkíteni a lehetséges gyanúsítottak körét, úgy meg főleg, hogy Dexter már az egyikük arcát is látta, már csak egy nevet kell hozzá társítani.

A miami művészvilág két legújabb meghatározó figurája eközben imádkozik, majd a Mester jelenti a tanítványának, hogy ideje vadászni a következő projecthez. Travisnek elment kicsit a kedve a gyilkolászástól, miután az ő alkalmi barátnőjéből lett a legutóbbi installáció főszereplője, de a professzor most a Babilon szajhája jelenetet akarja megörökíteni, és ő nem olyan embernek tűnik, akivel vitatkozni lehet.

Évadzárunk ebben a részben, kiderül mi lesz Lilith kiválasztottjaival, svédasztal lesz-e a tündérekből és más egyebek. Köszönöm az eddigi figyelmet, augusztus 6-án lesz a magyar premier, várlak titeket a hatodik évadban is!

Tündérkékkel kezdünk, Russellt próbálják feltartóztatni a fényükkel, de a háromezer éves vámpír csak vigyorog és még jobban szomjazza az édes tündérvért. Sookie fénye kissé berozsdállt, ám a többiek sem elegek ahhoz, hogy visszatartsák Russelt. A tündérek a lehető legváratlanabb helyről kapnak segítséget, Erik egy karóval a kezében öleli magához apja gyilkosát, Russell élete egy vértócsában végződik. Erik elégedett önmagával, az eszméletére tért Steve Newlin zokogva iszkol el a helyszínről.

Egy jó kis véres epizódot kaptunk, akadt bőven üvöltözés, agresszió és persze nyerítés. Csapjunk is nagymama lekvárjába, de raktározzátok el a történéseket, mert ki tudja, mikor pörög majd megint így egy fél-epizód. Az étteremben nyitunk, Gyöngyi láthatóan szexrabszolgaként kívánja foglalkoztatni a jövőben Gábrist, csak nehogy a húslevesbe cseppenjenek a testnedvek. A férfi azonban ellenáll: te hülye vagy, mi van, ha Nándi vagy Enikő megtudja? Gyöngyi szarik bele, egyszerűen közli, hogy ha Gabi nem elégíti ki, de istenesen, akkor megy árulkodni Nándihoz. Miközben Gabi menekülne a punci elől, Márcselló és Kárlosz azon ügyködnek, hogy minél közelebb kerüljenek hozzá. Pezsgőt válogatnak, minél drágábbat keresnek, mert az a kulcs, ugyebár.

Mai idézetünk Andersen hasonló című meséjéből való (magyarul álommanó néven szokták futtatni). Gyönyörszép piros Cadillac-kel fejfájós ember érkezik egy templom elé. Odabent egy csoportfoglalkozás zajlik, első blikkre gyászfeldolgozás, egy hölgy könnyes arccal siratja a bátyját, nem tudja, mi lesz vele nélküle. Fejfájós úr is leül a többiek közé. A csoport vezetője meg is szólítja, így megtudjuk, hogy Andrénak hívják, a neje csontrákban halt meg. A foglalkozást követően süti-kávé mellett beszélget a bátyját-vesztett nővel, aki az akcentusa alapján kiszúrja, hogy Dél-Afrikából kellett André érkezzen. Belsőséges mondatokat váltanak, mintha nem is csak most találkoztak volna, hiába, a közös sors, a veszteség nagyon könnyen összeköt. A férfi felajánlja, hogy hazaviszi kocsival a gyalogláb lévő nőt. Julis a konyhában gezemicét rámolászik. mikor fura hangokat vél hallani. Kirongyol a nappaliba, ahol valami illékony, füstszerű szellemalak rajzolódik ki, majd eltűnik. André tényleg hazavitte a nőt, a házában kávéznak-beszélgetnek tovább. Csajszi közli, hogy ő már nem akar többet sírni, mire a fickó erőteljes győzködésbe fog, sírjon csak nyugodtan, szemében a szívemnek kedves pszichopata lángocskák éledeznek. Aztán biztosra megy: telefújja a nő szemét valamiféle piros porral, amitől az könnyezni kezd, és nem lát semmit. A pasi erre átalakul rém undorító bogárfejű izévé, és lenyalogatja a nő könnyeit. Az továbbra sem lát, úgyhogy vakon tapogatózva magára rántja a könyvespolcot, és többé nem kell aggódnia a fogyatékkal élés problémái miatt. Főcím.

Nick, Hank és Rosalee Monroe-nál vacsoráznak, és éppen Renard-ot tárgyalják kifelé. A hölgytől megtudjuk, hogy a férfiakat varázslószörnynek szokás nevezni (nem boszik, hol itt az egyenlőség), de szörnyek elvileg nem lehetnek hercegek. Ebből kilogikázzák, hogy a százados fattyú kell legyen, és valószínűleg a család többi tagja nem annyira rajonghat érte. És hogy ezért olyan fontos neki egy Grimm szövetséges, mert így előnyösebb helyzetben van a családdal szemben. Nick szerint muszáj a végére járniuk, hogy ki kinek az oldalán áll, és hány oldal van egyáltalán. Másnap reggel nyomozóink Wu kíséretében helyszínelik a megvakult gyászoló nőt, az őrmester ismét csillogtatja néhányszor a humorát, de az olvasókat megkímélném tőle. A helyszínen két kávéscsésze, és csak az egyiken van rúzsfolt, ebből Nick éles ésszel megállapítja, hogy Mollynak vendége volt (haver, hozzám ne gyere el, mert rosszabb napjaimon azt hiszed, egész futballcsapatot láttam vendégül, pedig csak lusta voltam mosogatni). A nő telefonjában szerepel a tegnapi programja, így a gyászcsoport is a nyomozók tudomására jut. Erőszaknak nincs nyoma, de a hulla szeme feldagadt és nagyon vörös, a kezén is van szorításnyom – szóval a boncolás majd többet elárul. A templomban sem kapnak túl sok segítséget, Andréról ugyan mesél a lelkész, de sokat nem tud róla mondani. Jön viszont a telefon a halottkémtől, úgyhogy Nick és Hank oda indulnak.

Wes elölről, Travis hátulról zúdul be az ojjektumba, de gyanús alakok helyett csak egy pár hónapos szőke kiscsákót találnak a kertben, aki mérges arccal skubizza a fontos játszanivalójában őt megzavaró csúnya bácsikat. Előkerül a fiatal anyuka is, aki nem más, mint Irene, Toby szerelme. A gyerek is Tobyé, aki viszont erről nem beszélt senkinek, még saját családjának sem. Fény derül a Santoritól kapott pénzre, amit Toby azért kért kölcsön, hogy kifizethesse Irene helyett a számlákat, nem kábítózott, hónapok óta tiszta volt. A Chevelle Irene unokatestvéréé, akit hosszabb időre bevarrtak, a kocsi most is itt áll a ház előtt, ponyvával letakarva. Akkor ez a szál elvarrva, kereshetnek tovább.

Nyomozópárosról szóló sorozat készült már kismillió, magam is hogyvoltoztam már ilyesmit (itt meg itt), ez most egy újabb próbálkozás. Igen, nálunk adta már a TV2 és a Super TV2, de most az AXN-en megy, ezért írunk róla. Aki még nem látta a sorit, csatlakozhat, még csak a pilot ment le, aki viszont már látta, az olvassa el a hogyvótot. Nincsenek nagy drámák és könnyek, van viszont pörgés, könnyedség és sok jó beszólás. Két részre bontjuk a pilotot, amint azt a tévé is tette.

Valahol LA-ben, egy ajtón tábla, csendet kérünk, bent terápiás foglalkozás zajlik. Vezetője Dr. Emma Ryan a csodálatos Sonya Walger alakításában, akibe a Lost óta szerelmes vagyok, csak Andie MacDowell meg ne tudja. A mai téma a partnerek közti intimitás, Dr. Ryan bemutat a csoportnak két újonnan érkezőt, West és Travist. A bemutatkozás kicsit akadozik, a régebbi tagok megértően bólogatnak, hát igen, nem könnyű a meleg pároknak. Az új fiúkról azonban kiderül, hogy társak ugyan, de nem úgy... Nyomozópáros ők, akiket a főnökük küldött párterápiára, mert Wes fegyvert szegezett Travisre valami egyelőre nem ismert afférból kifolyólag. Az már az elején kiderül, hogy nem sokat tudnak egymás személyes dolgairól, meg is van az első feladat, töltsenek ki egymásról kérdőívet, de előtte játék. A nyomozóknak azonban pont ekkor SMS-e érkezik, meló van, közlik nehezen titkolt megkönnyebbüléssel a csoporttal és gyorsan lelépnek.

A duplapornós rész szépen megágyazott egy tökös veszekedésnek, nézzük ma mihez kezdenek a nagyrészt munkanélküli hőseink. Lófej abrakoltatja a többieket, érdekes lenne megfigyelni, hogy Lali mire ugrana gyorsabban, ingyenkajára vagy egy meztelen csajra. Zsófinak viszont nagyobb hírei vannak, nem megy haza Eszergomba böllérnek, amit a többiek mérsékelt lelkesedéssel vesznek tudomásul. A kis idillnek vége szakad, amint Darth Karvaly a gonosz vigyorával akonyhába lép, kevés erősebb beszélgetés történt a sorozat történelmében, mint a most lezajlott „-Juhé, Pesten maradok! -Juhé, megdugattam magam apáddal!” kezdetű. Rita a a verbális kézigránát bedobása után elhagyja a terepet, a többiek meg egy emberként szörnyülködnek, hogy milyen romlott ez a csaj.

Ott hagytuk el, hogy Lacó, Pöcök és Tivi behatolnak Gasch Lipót házának udvarába és rohannak a kerekeskúthoz. Sasolnak lefelé, de semmi mozgás, akkor most hogyan tovább? Egy út van előttem, melyiket válasszam, idézi fel magában Lacó Nagy Ferenc és a Beatrice tánczenekar ismert felvételét, és máris intézkedik: A tizedest nem bolondíthatjuk ide még egyszer potyára, mert a végén még beadja a végleges leszerelési kérelmét, nekünk kell utánajárnunk a dolognak. Lacó és Tivi lemászik a kútba, Pöcök marad őrségben, ha húsz percig nem jelentkeznek az önkéntes nyomozók, akkor Pöcök intézkedik a felsőbb szervek irányába. Tivi kicsit húzódozik, most, hogy élesbe fordult a dolog, kezd megtelni az alsógatyája, de miután Lacó legyávázza, mégis megembereli magát és elindul a vezér után. Pöcök még átadja az első részben látott paradicsomkonzerves dobozból eszkábált elemlámpáját, MacGyver bizony sírhat, hogy neki ilyenje nincs.